Kis Ujság, 1933. április (46. évfolyam, 75-97. szám)
1933-04-02 / 75. szám
Amiben Franciaország és Olaszország megegyezett Hogy Dollfuss kormánya a diktátorára határozta el magát, annak nyilván meg volt tehát az oka. De úgy tudják, mégpedig bécsi jólértesült körökben, hogy Dollfuss mögött az egyik nagy európai hatalom áll. Ez a hatalom mindenáron meg akarja akadályozni azt, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozzék, a francia politika ezen a területen teljes mértékben találkozik Angolország és Olaszország támogatásával. Franciaországnak nem érdeke, hogy Németország Ausztriával is erősödjék. Olaszország tudvalevőleg megkapta Dél-Tirolt és nem akarja, hogy szomszédja Németország legyen, amely Tirolban könnyen tavpokat tudna okozni. Ha ma ,a világpolitika sok kérdésében találkozik is Olaszország és Németország, azért nem lehet gondolni, hogy Olaszország szívesen venné, ha közvetlen szomszédságba kerülne a megnövekedett és hatalmas német birodalommal. Mert nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is kell gondolni. Hiszen a világháború előtt is szövetséges volt Olaszország és Németország, mégis háborúba kerültek egymással. Ali van tehát a dolgok mögött, amik Ausztriában történnek? Mialatt a leszerelésről, továbbá a MacDonald—Mussolini béketervről folynak a nagy nemzetközi tárgyalások, azalatt nagyon fontos megbeszélések folynak egyrészt Párizs és Róma, másrészt Párizs és London között arról a tervről, amelynek végrehajtásával Francaorság egyszersindenkira meg akarja akadályozni Austra csatlakozását Németországhoz. Franciaország már belátta, hogy a Habsburg-monarkia megsemmisítése tulajdonképen végzetes politikai hiba volt, mert ez alkalmas Németország erősítésére. Ez a belátás eredményezte, hogy már Briand is többízben kijelentette bizalmas politikai tárgyalások során, hogy a Habsburgokat vissza kell juttatni trónjukra. Igen fontos esemény, hogy Clausel bécsi francia követet visszahívták s utóda D’Ormesson eddigi müncheni ügyvivő lesz. Az új francia követ feladatát pedig a beavatottak úgy ismerik, hogy a francia politika Ausztriában az államhatalmat és az osztrák függetlenséget a császári tekintéllyel kívánja megerősíteni. Szerintük a Heimwehr és a szocialisták ellentétei, a polgárháború veszedelme elmúlik abban a pillanatban, amikor az osztrák állam élén a császár áll, aki a különböző erőket egyensúlyba hozni és kiegyenlíteni tudja. KIS ÚJSÁG 1933 április 2 Ottót osztrák császárnak kiáltják ki Bécsben Franciaország és Olaszország meg akarják akadályozni Ausztria egyesülését Németországgal — Anglia is helyesli a tervet, hogy Ottó foglalja el fiséi császári trónját — Az osztrák szocialisták is Ottó mellett vannak-miért csinált diktatúrát Dollinss kancellár? A Kis Újság szenzációs értesülése a világpolitika készülő nagy eseményéről Két héttel ezelőtt Bécsben elterjedt az a hír, hogy Ottó királyfi, IV. Károly császár fia, Tirolban tartózkodik és hogy még az éjszaka folyamán császárrá fogják kikiáltani. Azokat a bécsi lapokat, amelyek ezeket a híreket közölték, azonnal elkobozták. Kiderült, hogy Ottó királyfi ugyanakkor Bajorországban tartózkodott, és valóban, nem is történt semmiféle puccs. De Bécsben és egész Ausztriában mindenki arról beszél, arról suttog, hogy valami készül és valami történni fog. Tirolban, Stájerországban, Karintiában mindennaposak a régi hadsereg volt katonáinak összejövetelei s azokban a vendéglőkben, ahol ezek az összejövetelek vannak, a falakon mindenütt ott lóg a dalos megjelenésű Ottó tiroliruhás képe. Valami van Ausztriában s hogy mi van és mi készül, s hogy mire gondolnak az emberek, arról szenzációs értesüléseket kaptunk. Hogy született meg az osztrák diktatúra? Merre megy az osztrák nép? Mi történik Ausztriában? Dollfuss kancellár kétségtelenül diktátori intézkedésekkel igyekszik megszilárdítani kormányának működését s ugyanekkor pártok és fegyveres szervezetek küzdelmeitől hangos az ország. Az osztrák nemzetgyűlés nem működik, a kormány harcban áll a parlamenttel, a pártok között gyakoriak az éles és komoly összecsapások, a pénzügyi helyzet egyre roszszabb, a gazdasági válság mindinkább nyomasztó. Talán nincs ország Európában, amelyről bizonyosabb volna, hogy mai helyzete nem tartható fenn, mint ahogy Ausztriáról tudják ezt nemcsak odabent, hanem künn is mindazok, akik a világpolitika sorsát intézik. Amikor a Habburg monarkát megsemmisítették és a négy Ausztriából az oszrák némilég kis köztársasága lett, akkor tulajdonképen sokszázéves állami egység omlott szét. A hatalom akkor az osztrák szocialisták kezében volt, akik a saintgermaini békeszerződés aláírásakor azt hitték, hogy tulajdonképpen csak rövid átmenetről van szó. Németországban akkor alakult meg a köztársaság, megsemmisült a császárság, megcsinálták az új alkotmányt és a köztársaság elnöke a szocialista Ebert lett. Renner Károly, az osztrák szocialisták vezére, az első osztrák kancellár természetesen azt hitte, hogy Ausztria rövidesen csatlakozni fog Németországhoz. Már a párizsi békében gondoltak erre a franciák és Nyugatmagyarország egy részét azért ítélték oda Ausztriának, hogy Magyarország és Ausztria között ellentétet teremtsenek. Az első terv, amit Benes eszelt ki, az volt, hogy Ausztria és Magyarország között átjárótkorridort határolnak el, olyan széles földsávot, amely a Dunától az Adriai tengerig Csehországot kötötte volna össze Jugoszláviával. Csakhogy ezt akkor az olaszok nem engedték meg és tudvalevőleg Olaszország volt az is, amely a népszavazás idején, amikor Sopronról volt szó, elsőnek állott Magyarország mellé. Abban megegyeztek akkor a hatalmak, hogy Ausztriának nem szabad Németországhoz csatlakozni s tulajdonképpen ez ellen az Anschluss ellen védekeztek, amikor Ausztriának egymásután engedélyeztek újabb meg újabb angol-francia kölcsönöket. A szocialisták kezéből a hatalom közben a keresztényszocialisták kezébe csúszott át s a két párt arányai ma sem nagyon különböznek egymástól. Ezért tulajdonképpen a kisebb pártok döntötték el az osztrák kormányok sorsát: a nagynémetek és a a parasztszövetség. A nagynémetek nyíltan a Németországhoz való csatlakozás hívei, míg a keresztényszocialisták sohasem adták fel az önálló Ausztria gondolatát. Tulajdonképpen ez az eszme szülte meg a hazafias Heimwehr-csapatok szervezetét, amely azért alakult, hogy megvédelmezze az osztrák földet. A szocialisták ezzel szemben »köztársasági védőszervezetet« csináltak, amely ugyancsak katonai alakulatnak számított samelyet e miatt oszlattak fel. Amióta Németországban a Hitler-mozgalom megerősödött, Ausztriában hétről-hétre hatalmasabb lett a Hitler-féle nemzeti szocialista párt. Ezek a pártok szélsőségesen állottak egymással szemben mindenkor, de a helyzet tulajdonképpen csak akkor éleződött ki, amikor Németországban Hitler kancellár került uralomra. Hitler győzelme nagy mértékben megerősítette a Németországhoz való csatlakozás híveinek törekvését s amikor meglpetésszerűen a Colfus-kormány egy éjszakán diktátori intézkedésekre határozta el magát, akkor ennek meg volt az oka. Olyan hírek keringtek, hogy puccs készül. Állítólag Bajorországból, Münchenből jöttek volna Hitler rohamcsapatai és ezek segítségével vették volna át Bécsben a nemzeti szocialisták az uralmat. Hitler hívei kimondották volna, hogy Ausztra csatlakozik Németországhoz és ezzel a független Ausztriát beolvasztották volna a német birodalomba. Különösen elősegítette ennek a tervnek a lehetőségét, hogy Bajorországban Hitlerék ugyancsak hatalomra jutottak. Ausztriában azt hitték, ha Ruprecht bajor trónörökös, a Wittelbach ház feje, a bajor trónra akar ülni, egyesíteni akarja uralma alatt Délnémetországot és a német katolikusvidéket. Úgy tudják, messzemenő előkészületek is történtek már, amikor Ruprecht közölte híveivel, hogy a tervtől eláll, mert nem akarja megbontani a német birodalom egységét. Kik állanak majd Ottó mellé ? Mindenesetre tény az, hogy Ottót Tirolban a legutóbbi hónapok alatt kétszáz község és város választotta meg díszpolgárnak. Tény az, hogy az a fénykép, amely Ottót a tiroli öltözetben ábrázolja, töbszázezer példányban terjedt el az osztrák vidékeken. Ottó mellett áll Ausztriában a földmíves nép, Tirol. Rivtelen helytartó vezetésével, Stájerország és Karintia lakossága, elszántan mellette állanak a volt császárvadászok, akiknek ma is megvan még több száz lövésszervezetük. Ottó mellett áll a katolikus papság, a főnemesség és az osztrák zsidóság. A szociáldemokraták viszont, akik eddg a Németországhoz való csatlakozás hívei voltak, ma, a Nier-uralom idején, mindenesetre örülnének annak, ha Ausztria függetlenségét akár császárság útján is fentartani tudnák. Tény, hogy a Dollfuss-kormány, amely pedig jó viszonyban van Franciaországgal, nem kapta meg azt a kölcsönt, amelyet Franciaország már megígért, de akik ezekről a dolgokról suttognak, azok azt mondják, hogy az nem jelent semmit, azaz nagyon is jelent valamit. Mert ugyanakkor, amikor Ottó megjelenik Tirolban, vagy egyenesen Bécsben és amikor átveszi az uralmat, egyúttal módja lesz arra is, hogy pénzügyi és gazdasági lehetőségekről biztosítsa az osztrák né- Építkezésre Terhes kölcsönök beváltására Előnyös építőtakarék kölcsönöket nyújtunk. Díjtalan felvilágosítást kaphat naponta 8— 6-ig központjainknál Budapesti Ingatlan Bank Rt „Takarékká Otthont Alapító Rt Budapest, Vll., Rákóczi út 10. sz. Olló Ausztria trónján Erről folynak most a nagy nemzetközi tanácskozások. Dollfuss kormánya ezért teremtett diktátori helyzetet, hogy szükség esetén minden eszköze meglegyen arra, hogy Ausztria sorsát új útra terelje és az ország függetlenségét biztosítsa. Bécsbe ma senki sem csodálkoznék azon, ha egy reggel tudomásul venné a lakosság, hogy Ottó a Burgban van, az új császár kiáltványt intéz Austr a néphez és hogy átveszi az uralmat. Bécsen el vannak készülve arra, hogy ez a lehetőség fennáll és hogy nagyon hamar be is következhetik... Akik ezekről a dolgokról tájékozottak, azt mondják, hogy nincsenek események okok nélkül. Ottó tudvalevőleg hosszabb időt töltött Berlinben, állítólag azért, hogy jogi tanulmányokat folytasson és adatokat gyűjtsön egy tanulmányához, amelyet a tiroli németségről akar írni. De úgy tudják, hogy Ottó Németországban a politikai helyzetről tájékozódott és ezért ment azután Münchenbe is. Ottó, aki fiatalságánál fogva nagyon energikus és akiről azt mondják, akik közelről ismerik, hogy igen tehetséges és az európai politikai kérdésekben nagyon tájékozott, az utolsó hetekben többizben volt Párizsban is. Állítólag csak azért, hogy a francia fővárost megismerje, de akik Ottót ismerik, azok úgy tudják, hogy nem szórakozni ment Párizsba.