Kis Ujság, 1933. április (46. évfolyam, 75-97. szám)

1933-04-02 / 75. szám

­ Amiben Franciaország és Olaszország megegyezett Hogy Dollfuss kormánya a dik­tátorára határozta el magát, annak nyilván meg volt tehát az oka. De úgy tudják, még­pedig bécsi jól­­értesült körökben, hogy Dollfuss mögött az egyik nagy európai hatalom áll. Ez a hatalom mindenáron meg akarja akadályozni azt, hogy Auszt­ria Németországhoz csatlakozzék, a francia politika ezen a területen teljes mértékben találkozik Angol­­ország és Olaszország támogatásá­val. Franciaországnak nem érdeke, hogy Németország Ausztriával is erősödjék. Olaszország tudvalevőleg megkapta Dél-Tirolt és nem akarja, hogy szomszédja Németország le­gyen, amely Tirolban könnyen ta­­vpokat tudna okozni. Ha ma ,a világpolitika sok kérdésében talál­kozik is Olaszország és Németor­szág, azért nem lehet gondolni, hogy Olaszország szívesen venné, ha köz­vetlen szomszédságba kerülne a meg­növekedett és hatalmas német biro­dalommal. Mert nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is kell gondolni. Hiszen a világháború előtt is szö­vetséges volt Olaszország és Német­ország, mégis háborúba kerültek egymással. Ali van tehát a dolgok mögött, amik Ausztriában történnek? Mialatt a leszerelésről, továbbá a MacDo­­nald—Mussolini béketervről folynak a nagy nemzetközi tárgyalások, azalatt nagyon fontos megbeszé­lések folynak egyrészt Párizs és Róma, másrészt Párizs és Lon­don között arról a tervről, amelynek végrehajtásával Fran­­c­aor­ság egyszersi­ndenki­­ra meg akarja akadályozni Au­str­a csatlakozását Németországhoz. Franciaország már belátta, hogy a Habsburg-monarkia megsemmisítése tulajdonképen végzetes politikai hi­ba volt, mert ez alkalmas Németor­szág erősítésére. Ez a belátás ered­ményezte, hogy már Briand is több­­ízben kijelentette bizalmas politikai tárgyalások során, hogy a Habsbur­gokat vissza kell juttatni trónjukra. Igen fontos esemény, hogy Clausel bécsi francia követet visszahívták s utóda D’Ormesson eddigi mün­cheni ügyvivő lesz. Az új francia követ feladatát pedig a beavatottak úgy ismerik, hogy a francia politika Ausztriában az államhatalmat és az osztrák függetlenséget a császári tekin­téllyel kívánja megerősíteni. Szerintük a Heimwehr és a szo­cialisták ellentétei, a polgárháború veszedelme elmúlik abban a pilla­natban, amikor az osztrák állam élén a császár áll, aki a különböző erőket egyensúlyba hozni és ki­egyenlíteni tudja. KIS ÚJSÁG 1933 április 2 Ottót osztrák császárnak kiáltják ki Bécsben Franciaország és Olaszország meg akarják akadályozni Ausztria egyesülését Németországgal — Anglia is helyesli a tervet, hogy Ottó foglalja el fiséi császári trónját — Az osztrák szocialisták is Ottó mellett vannak-miért csinált diktatúrát Dollinss kancellár? A Kis Újság szenzációs értesülése a világpolitika készülő nagy eseményéről Két héttel ezelőtt Bécsben elter­jedt az a hír, hogy Ottó királyfi, IV. Károly császár fia, Tirolban tar­tózkodik és hogy még az éjszaka folyamán császárrá fogják kikiál­tani. Azokat a bécsi lapokat, ame­lyek ezeket a híreket közölték, azonnal elkobozták. Kiderült, hogy Ottó királyfi ugyanakkor Bajoror­szágban tartózkodott, és valóban, nem is történt semmiféle puccs. De Bécsben és egész Ausztriában min­denki arról beszél, arról suttog, hogy valami készül és valami történni fog. Tirolban, Stájerországban, Ka­­rintiában mindennaposak a régi hadsereg volt katonáinak össze­jövetelei s azokban a vendég­lőkben, ahol ezek az összejöve­telek vannak, a falakon minde­nütt ott lóg a dal­os megjelenésű Ottó tiroliruhás képe. Valami van Ausztriában s hogy­ mi van és mi készül, s hogy mire gondolnak az emberek, arról szen­zációs értesüléseket kaptunk. Hogy született meg az osztrák diktatúra? Merre megy az osztrák nép? Mi történik Ausztriában? Dollfuss kan­cellár kétségtelenül diktátori intéz­kedésekkel igyekszik megszilárdítani kormányának működését s ugyan­ekkor pártok és fegyveres szerveze­tek küzdelmeitől hangos az ország. Az osztrák nemzetgyűlés nem műkö­dik, a kormány harcban áll a par­lamenttel, a pártok között gyako­riak az éles és komoly összecsapá­sok, a pénzügyi helyzet egyre rosz­­szabb, a gazdasági válság mind­inkább nyomasztó. Talán nincs or­szág Európában, amelyről bizonyo­sabb volna, hogy mai helyzete nem tartható fenn, mint ahogy Ausztriá­ról tudják ezt nemcsak odabent, hanem künn is mindazok, akik a világpolitika sorsát intézik. Amikor a Hab­burg monark­át megsemmisítették és a négy Ausztriából az osz­rák némilég kis köztársasága lett, akkor tu­lajdonképen sokszázéves állami egység omlott szét. A hatalom akkor az osztrák szocia­listák kezében volt, akik a saint­­germaini békeszerződés aláírásakor azt hitték, hogy tulajdonképpen csak rövid átmenetről van szó. Né­metországban akkor alakult meg a köztársaság, megsemmisült a csá­szárság, megcsinálták az új alkot­­mány­t és a köztársaság elnöke a szocialista Ebert lett. Renner Károly, az osztrák szocia­listák vezére, az első osztrák kan­cellár­ természetesen azt hitte, hogy Ausztria rövidesen csatlakozni fog N­émetországhoz. Már a párizsi békében gondoltak erre a franciák és Nyugatmagyarország egy részét azért ítélték oda Ausztriának, hogy Magyarország és Ausztria között ellentétet teremtsenek. Az első terv, amit Benes eszelt ki, az volt, hogy Ausztria és Magyar­­ország között átjárót­­korridort határolnak el, olyan széles földsá­vot, amely a Dunától az Adriai tengerig Csehországot kötötte volna össze Jugoszláviával. Csakhogy ezt akkor az olaszok nem engedték­ meg és tudvalevőleg Olaszország volt az is, amely a népszavazás idején, amikor Sop­ronról volt szó, elsőnek állott Magyarország mellé. Abban megegyeztek akkor a hatal­mak, hogy Ausztriának nem szabad Németországhoz csatlakozni s tu­lajdonképpen ez ellen az Anschluss ellen védekeztek, amikor Ausztriá­nak egymásután engedélyeztek újabb meg újabb angol-francia köl­csönöket. A szocialisták kezéből a hatalom közben a keresztényszocialisták ke­zébe csúszott át s a két párt ará­nyai ma sem nagyon különböznek egymástól. Ezért tulajdonképpen a kisebb pártok döntötték el az oszt­rák kormányok sorsát: a nagyné­metek és a a parasztszövetség. A nagynémetek nyíltan a Né­metországhoz való csatlakozás hívei, m­íg a keresztényszocia­­listák sohasem adták fel az ön­álló Ausztria gondolatát. Tulajdonképpen ez az eszme szülte meg a hazafias Heimwehr-csapatok szervezetét, amely azért alakult, hogy megvédelmezze az osztrák föl­det. A szocialisták ezzel szemben »köztársasági védőszervezetet« csi­náltak, amely ugyancsak katonai alakulatnak számított s­­amelyet e miatt oszlattak fel. Amióta Német­országban a Hitler-mozgalom meg­erősödött, Ausztriában hétről-hétre hatalmasabb lett a Hitler-féle nem­zeti szocialista párt. Ezek a pártok szélsőségesen ál­lottak egymással szemben minden­kor, de a helyzet tulajdonképpen csak akkor éleződött ki, amikor Né­metországban Hitler kancellár ke­rült uralomra. Hitler győzelme nagy mértékben megerősítette a Német­országhoz való csatlakozás híveinek törekvését s amikor megl­petésszerűen a Col­fu­s-kormány egy éjszakán diktátori intézkedésekre hatá­rozta el magát, akkor ennek meg volt az oka. Olyan hírek keringtek, hogy puccs készül. Állítólag Bajorországból, Münchenből jöttek volna Hitler ro­­hamcsapatai és ezek segítségével vették volna át Bécsben a nemzeti szocialisták az uralmat. Hitler hívei kimondották volna, hogy Ausztr­a csatlakozik Né­metországhoz és ezzel a független Ausztriát be­olvasztották volna a német biroda­lomba. Különösen elősegítette en­nek a tervnek a lehetőségét, hogy Bajorországban Hitlerék ugyancsak hatalomra jutottak. Ausztriában azt hitték, ha Ru­­precht bajor trónörökös, a Wit­­tel­bach ház feje, a bajor trónra akar ülni, egyesíteni akarja uralma alatt Dél­németországot és a német katolikus­vidéket. Úgy tudják, messzemenő előkészületek is történtek már, ami­kor Ruprecht közölte híveivel, hogy a tervtől eláll,­­ mert nem akarja megbontani a német birodalom egységét. ­ Kik állanak majd Ottó mellé ? Mindenesetre tény az, hogy Ottót Tirolban a legutóbbi hónapok alatt kétszáz község és város választotta meg díszpolgárnak. Tény­ az, hogy az a fénykép, amely Ottót a tiroli öltözetben ábrázolja, töbszázezer példányban terjedt el az osztrák vidékeken. Ottó mellett áll Ausztriá­ban a földmíves nép, Tirol. Rivtelen helytartó vezetésével, Stájerország és­­ Karinti­a lakossága, elszántan mellette állanak a volt császárvadá­szok, akiknek ma is megvan még több száz lövés­­szervezetük. Ottó mellett áll a katolikus papság, a főnemesség és az osztrák zsidóság. A szociáldemokraták viszont, akik eddg a Németországhoz való csatlakozás hívei voltak, ma, a N­­­ier-uralom idején, min­denesetre örülnének annak, ha Ausztria függetlenségét akár császárság útján is f­entartani tudnák. Tény, hogy a Dollfuss-kormány, amely pedig jó viszonyban van Fran­ciaországgal, nem kapta meg azt a kölcsönt, amelyet Franciaország már megígért, de akik ezekről a dolgok­ról suttognak, azok azt mondják, hogy az nem jelent semmit, azaz na­­gyon is jelent valamit. Mert ugyan­akkor, amikor Ottó megjelenik Tirol­ban, vagy egyenesen Bécsben és amikor átveszi az uralmat, egy­úttal módja lesz arra is, hogy pénzügyi és gazdasági lehetősé­gekről biztosítsa az osztrák né- Építkezésre Terhes kölcsönök beváltására Előnyös építőtakarék kölcsönöket nyújtunk. Díjtalan felvilágosítást kaphat naponta 8— 6-ig központ­jainknál Budapesti Ingatlan Bank Rt „Takarékká Otthont Alapító Rt Budapest, Vll., Rákóczi­ út 10. sz. Olló Ausztria trónján Erről folynak most a nagy nem­zetközi tanácskozások. Dollfuss kor­mánya ezért teremtett diktátori hely­zetet, hogy szükség esetén minden eszköze meg­legyen arra, hogy Ausztria sorsát új útra terelje és az ország függetlenségét biztosítsa. Bécsb­e m­a senki sem csodál­koznék azon, ha egy reggel tu­domásul venné a lakosság, hogy Ottó a Burgban van, az új császár kiáltványt intéz Au­str a nép­hez és hogy átveszi az uralmat. Bécsen el vannak készülve arra, hogy ez a lehető­ség fennáll és hogy nagyon ha­mar be is következhetik... Akik ezekről a dolgokról tájé­kozottak, azt mondják, hogy nin­csenek események okok nélkül. Ottó tudvalevőleg hosszabb időt töltött Berlinben, állítólag azért, hogy jogi tanulmányokat folytasson és adato­kat gyűjtsön egy­ tanulmányához, amelyet a tiroli németségről akar írni. De úgy tudják, hogy Ottó Né­metországban a politikai helyzetről tájékozódott és ezért ment azután Münchenbe is. Ottó, aki fiatalságá­nál fogva nagyon energikus és aki­ről azt mondják, akik közelről is­merik, hogy igen tehetséges és az európai politikai kérdésekben na­gyon tájékozott, az utolsó hetekben többizben volt Párizsban is. Állítólag csak azért, hogy a francia fővárost megismerje, de akik Ottót ismerik, azok úgy tudják, hogy nem szórakozni ment Párizsba.

Next