Kis Ujság, 1933. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
2 kbb Az ellopott ut ©© Pozsonyban letartóztatták a felvidéki országos hivatal egyik legfőbb tisztviselőjét. Több mint egymillió cseh koronával károsították meg a cseh államot, mert a cseh urak öszszejátszottak vállalkozókkal és kifizetik olyan utak árát is, amelyeket egyáltalában nem építettek meg. Miután a csehek elrabolták a Felvidéket, most már ellopják az útjait is. Mégpedig nem a cseh állam pénzét lopják el, hanem a Felvidék népéét, amely nyög a nagy adó miatt és amelyet a csehek megfosztanak az élet minden lehetőségétől. Amikor félelmetes kudarcba fulladt Nyitrán az a Pribina-ünnep, amelyen a cseh-tót egységet akarták hirdetni a prágai urak, a tót nép felháborodva tiltakozott az állítólagos »egység« ellen és dübörögve hirdette szabadságvágyát. Soha népet olyan csalódás nem ért, mint a tótokat. Ezt a népet, amely ezer esztendeig élt együtt a magyarsággal, a szeretet köteléke fűzte egybe velünk. Voltak köztük izgatók, akik együtt fújták a gyűlölet tüzét néhány cseh vezérrel és akik abban az időben leginkább orosz pénzzel dolgoztak hisz Oroszország diktálta a nagyszláv propagandát. A guruló rubel embereire azonban nem hallgattak a tótok, boldog nyugatomban és hűségben éltek együtt a magyarsággal, amikor reájuk is, éppen úgy, mint reánk, rázúdult az új cseh államiság átka. Silinka aki a tele időki tótok egyik vezére volt, az öreg pap, már esztendők ótn harcol a csehekkel. Most pedig letartóztatták a csehek az öreg Bazsovszky Lajost is, aki annak idején, az összeomlás napjaiban, megalakította a tót nemzeti tanácsot. Bízótt a csetiekben, még főispánságot is vállalt, de később belátta, hogy a tót nép számára kibírhatatlan rémuralmat jelent a prágai diktatúra. Jehlicska Ferenc a magyar országgyűlésen az ellenzéki padokon ült. Tót képviselő volt és nemzetiségi vezér. Most Svájcban ő alakította meg azt a tót nemzeti tanácsot, amely a Népszövetséghez fordult. Hogy titakozzék a cseh uralom ellen ,Jelicska száműzetésben. Hlinka vád alatt, Tuka már rég a börtönben, íme, a tót nép vezérei, akik nem lettek szolgái és pribékjei a cseh uralomnak, így érzik sújtó kezét annak az uralomnak, amely a nyakukra ült. Csak a tót népére? Gondoljunk a Felvidék magyarságára, édes testvéreinkre, szenvedő fiainkra, gondollunk rájuk, küzdelmes életükre, arra a sorsra, amelyre jutottak. Nincs már különbség a Felvidéken, mint ahogy régen sem volt tót és magyar között. Ahogy a tót együtt harcolt a magyarral évezredek küzdelmeiben, ahogy a tótok ott voltak Rákóczi seregében, ahogv a tótság mindenkor összeolvadt a magyarsággal, úgy vannak most együtt a szenvedésben. De nemcsak a szenvedésben, hanem a küzdelemben, a kitartásban és a reménységben is. Türniök kell ad az uralmat, amely kifosztja őket, elrabolja életlehetőségeiket, ellopja még az országijaikat is. Panamisták és zsarnokok kezébe kerültek. Ám, el lehet lopni utakat. Össze lehet játszani szállítókkal. Zsebre lehet vágni a pénzt, akár milliókat is. De az igazságot sem ellopni, sem elrabolni nem lehet. Ideig-óráig le lehet igázni, lehet idő, mialatt a zsarnokság és az erőszak uralkodhatik. De a szemek kinyitnak. Ahogy alói nép szeme kinyílott és akarata kivirágzott, úgy látja a világ is — minden cseh propaganda és hazugság ellenére — a szörnyű elnyomatást, amely alatt a Felvidék népe pusztul. Hiába lopják el az utakat, a jövendő útját nem lehet megsemmisíteni. Ez az út előttünk áll: a magyar nemzeti állam útja ez, minden népének és minden fiának testvéri, közös útja. Báthory István, Erdély nagynevű fejedelme, tudvalevőleg Lengyelország királya is volt. Évszázadok múlva most úgy ünnepli a lengyel nemzet Báthory emlékét, mint a legnagyobb lengyel uralkodóét ,aki valaha is a trónon ült. Báthory István volt a lengyelek legkiválóbb királya. A Báthory-ünnepségeken résztvevő magyar küldöttség szerdán Krakóba érkezett. Amikor a vonat befutott a pályaudvarra, a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. A magyar kiküldöttek fogadására megjelent személyiségek között ott volt Szembeck helyettes külügyminiszter, a krakói metropolita, a krakói vajda, a polgármester és a magyar telep igen sok tagja. Serédi Jusztinián, bíboros-hercegprímás a vonatból kiszállása után elhaladt a kivezényelt díszszázad előtt. A pályaudvar fogadótermében Kaplicki krakói polgármester üdvözölte a magyar vendégeket és beszédében rámutatott a magyar és a lengyel nemzetek egymáshoz fűződő régi barátságára és megemlítette, hogy nem először jár lengyel földön magyar küldöttség, hogy részt vegyen a lengyelek nemzeti ünnepén. A magyar küldöttség nevében Kállay Miklós földmivelési miniszter köszönte meg a fogadtatást, hangoztatta azt az őszinte barátságot, amelyet a két nemzet egymás iránt érez. A szállásukra hajtató magyar kiküldötteket az utcákon mindenütt hatalmas tömeg fogadta és magyar nyelvn kiáltotta: "Éljen Magyarország!" A magyar küldöttség tagjai este részt vettek azon a diszvacsorán, amelyet Krakó polgármestere adott tiszteletükre. A városnak utcáit és tereit mindenütt lengyel és magyar zászlók diszítik. Moscicki köztársasági elnök este kilenc órakor érkezett Krakóba, ahol a fellobogózott Wawel-várban szállt meg. A lengyel földmivelési miniszter ebédet adott a magyar küldöttség tiszteltére. Pohárköszöntőjében többek között kijelentette, hogy a történelemben alig van példa arra, hogy két szomszédos nemzet oly jó viszonyban élt volna egymással, mint Lengyelország és Magyarország. Báthory István volt az a lángeszű uralkodó, aki a nyugati műveltséget kelet felé kiterjesztette és felismerte a tenger fontosságát Lengyelország szempontjából. De a nagy király halála után is több ízben összefonódott a két nemzet sorsa, így Sobieski János idejében, az 1830-as lengyel és 1848-as magyar szabadságharc idejében. A lengyel földmivelési miniszter ezután poharát Horthy Miklós kormányzó egészségére emelte. Kállay Miklós magyar miniszter válaszbeszédében rámutatott arra, hogy sem a magyar, sem a lengyel nemzet sohasem vont kardot egymás ellen. Reméljük, folytatta Kállay miniszter, hogy a két nemzetet összekötő kapcsolatokat a jövőben is sikerülttartani. A magyar küldöttség tagjai ezután megéljenezték Moscicki köztársasági elnököt és Pilsudszki tábornagyot. Serédi Jusztinián hercegprímás a krakói Wawel-vár székesegyházában ünnepi szentmisét mondott, mégpedig abban a főpapi ornátusban, amelyet még Báthory István ajándékozott a székesegyháznak. Mise után a magyar küldöttség leszállt a királyi sírboltba és Báthory sírján elhelyezte a magyarok koszorúit. '1 '11 4 'i—— Lengyelül, lelkes ünnepléssel fogaid a Báthory-ünnepségre érkezett magyarokat ? * úJSAG lllllllllll■■llll■llllllllalllllllllllllllllllllll!lllllll|||| Érthetetlen az iparcikkek magas ára - mondta az igazságügyminiszter a csongrádi gazdáknak A közterhek csökkentését és a tisztviselői fizetések leszállítását kérte a csongrádi gazdák 500 tagú küldöttsége Lázár Andor igazságügyminiszter, aki szerdán résztvett a tiszai "Széchenyi emlékhajóul egy szakaszán, Csongrádról választókerületének székhelyére, Szentesre utazott. Csütörtökön délelőtt a miniszter fogadta a csongrád megyei gazdák 500 tagú küldöttségét. Szeder Ferenc dr. gazdasági főtanácsos üdvözölte a minisztert, akinek egyutas átadta a vármegyei gazdasági egyesület emlékiratát. A küldöttség szónoka Pataki Imre gazdagodó volt. Elsősorban a búza árának emeléséről beszélt. Majd kérte, hogy csökkenték a közterheket, a tisztvisői fizetéseke pdig szállíták le. Az igazságügyminiszter válaszolt az előadott kívánságokra. A kitűnő termés értékesítése komoly gondja a kormánynak, örömmel állapítja meg, hogy a terméssel együtt az aratórész is emelkedett. Felfogása szerint a kormánynak foglalkoznia kell az adókérddésekkel, mert tudja, hogy az adókérdésekkel, mert tudja, hogy az fása nincs összefügggésben a terményárakkal. A tisztviselői fizetések megbolygatása helyett egyszerűsíteni kell a közhivatalokat és akkor rendes fizetést lehet adni a megmaradó tisztviselőknek. Az iparcikkek magas árát egyszerűen érthetetlennek és indokolatlannak látja. A kormánynak a mezőgazdaság megsegítése tekintetben négyes feladata van. A külföldi értékesítéssel "kivonni a fölöslegeket a belföldi piacról, hogy a túlkínálat ne rontsa az árakat. A vámtörvény helyes alkalmazásával az iparcikkek és a mezőgazdasági termények árát egymáshoz közelebb hozni. Az adózást új alapokra fektetni. Végül — a negyedik — a gazdaadósságokat elvként rendezni, hogy az ne tegye tönkre a gazda jövőbeli hitelét, hanem megmentse létét Szilvórium Elbeszélés, irta Kulinyi Ernő Már hajnali négy óra volt. Magda pizsamában üldögélt a foterben és leste az előszobaajtót, jön-e már végre a férje. Hetek óta hiába várta haza este, rendszerint hajnal felé állt lőtt be, vidáman és kissé mámorosan és sehogyse értette meg, hogy az asszony hűvösen fogadja. Ő akkor kapott hangulatra. Magda, szegény gyűrött és ideges volt a virrasztástól. Azért mégse tudott haragudni Ottóra. Tudta, hogy nem női társaságban mulat, a barátaival éjszakázik s legfeljebb iszik és kártyázik egy kicsit. Inkább önmagára haragudott, hogy nem tudja otthon tartani a férjét, vagy hogy nem tud nyugodtan lefeküdni és elaludni, mint annyi más aszszony , majd hazajön a jómadár, ha megunja a lumpolást. Igaz is, neki se esne jól, ha jókedvűen hazatérne valahonnan és mogorván fogadnák. Ha kedve volna fütyörészni és leintenék, ha inni akarna egy pohár pezsgőt és elvennék tőle az üveget, ha táncolni vágyna és elpenderítenék a szoba másik végébe. Pedig mostanában így fogadta nap, mint nap az urát, aki csillogó szemmel, mosolyogva jött haza hajnal felé. Jobb szerette volna, ha cipő nélkül, nesztelenül, lopva próbál besurranni a hálószobába. De Ottó nem volt kapható ilyen gyávaságra. Ő természetesnek találta, hogy hajnalig is joga van szórakozni, s ha hazajön, a felesége éppoly szívesen várja, mintha rendes időben, nyolc és kilenc között csöngetett volna be. Ottó érfi, tehát zsarnok. Neki kellett volna alkalmazkodni hozzá, mert ő az asszony. Ismét elmúlt egy negyedóra. Az ablakra pillantott. A redőny résein át már beszűrődött a hajnal fakó fénye. Érdemes még lefeküdni? Visszatérítette az ágyra a csipkés takarót és újra felvette a kékselyem pizsamáját, amely oly pompásan illett a szőke hajához. Visszament az ura szobájába és körülnézett az Íróasztalon: nem hever-e kinn valami olyan könyv, amelyben lapozgatni lehetne. Az asztal sarkán, az ezüst tálcán egy köpcös üvegen akadt meg a tekintete. A hajnali világosságban elolvashatta a cimke betűit: Szilvórium. Szilvórium... Egyszer, öt év előtt, egy szép nyári hajnalon az urával együtt fogyasztottak el egy ilyen kis üveget. Akkor ízlelte először a szilvórium zamatét és a csók izét is. Nászúton voltak Velencében és az első este, a tánc után, fönn, a szállószobában felbontottak egy üveg pálinkát. Milyen forró és édes volt az a szilvórium. Milyen forró és édes volt az a csók, önkéntelen fölvette az üveget és töltött egy pohárkával. A bíborszin ital mint a folyékony láva járta át a testét. Gondolatban ott ült a velencei szálló puha pamlagán és a második pohár pálinkát már ő töltötte az urának. Odakoccintotta poharát az Ottóéhoz: — Prozit, Ottó! — Prozit! — csendült fel mögötte egy meleg férfihang. — Hát maga itt egyedül iszik, kedves? Meglepődve ugrott fel. — Ottó? Maga hazajött?... Jaj, de röstellem magam... A férfi kis bűnbánattal, s talán egy kicsit megindultan is ölelte át az asszonyt. — Nem, Magda, én röstellem, hogy így bántam magával. — Ó, nekem pompás kedvem van, — mondta megkönnyebbülten az asszony. — Akár táncolnék! Emlékszik, mikor még minden operettbemutató után eltáncolta velem itthon a slágert? Magának olyan jó füle van! Egyszeri hallásra megtanulta. A férfi is belemelegedett az emlékekbe. Töltött az édes italból, úgy felelte:' — Nemcsak eltáncoltuk, meg is játszottuk. De a csók a végén nem volt ám színpadi csók... — Nem, — sóhajtotta borzongva az asszony és odabújt a férfi mellére. — Milyen boldogok voltunk akkor, Ottó!... — Csak akkor? — kérdezte a férfi forrón. Magda csak percek múlva válaszolt, kislányosan, szinte röstelve a boldogságát.. — Most is... A következő pillanatban már felugrott, megrázta a borzas haját és az üvegre mutatott: — Kiürült. Hozok másikat. — Minek, kedves? — szólt a férfi. Már reggel van. Nem akar lepihenni? Nem, — felelte kipirulva az asszony. — Olyan frissnek érzem majdam, mint még soha. Ki szeretnék menni egy kicsit a szabadba. Mit szólna, ha azt mondanám: ránduljunk ki valahova reggelizni? — Benne vagyok! — kacagott pestiesen Ottó. — Hova parancsol? — Majd eldöntjük a taxiállomáson. Tíz perc alatt elkészült. Kis nyersselyem kosztümöt vett fel, sárgabetétes fehér cipőt, olyan volt, mint egy húszéves kislány. A férfi gyönyörködve nézte. Künn madarak csicseregtek, mikor a kapun kiléptek. A körönd felé megállítottak egy taxit. — A jánoshegyi kioszkba! — szólt vidáman Magda. Ottó elmosolyodott. — A Jánoshegyre? Helyes. A taxi szélsebesen suhant az üres utcákon át, ki a hegyek felé. Magda lekapta a sisakszerű kis szalmakalapot, hogy a haja szabadon loboghasson a felkavart szélben. Kacagott, mint egy pajkos diáklány és amint elhagyták a házakat, hangosan megcsókolta az urát. A kioszk előtt Ottó lesegítette róla a könnyű kosztümkabátot, rátekítette az autó ülésére és meghagyta a soffőrnek: — Vigyázzon, kérem, a feleségem kabátjára, míg reggelizünk! A soffőr, kövér, vörösarcú, öreg pesti fiú, kissé huncutul mosolygott a volán mellett. Magda észrevette ezt a mosolyt. — Láttad, hogy mosolygott? — szólt az urának. — Ez nem hiszi, hogy a feleséged vagyok... A férfi belekarolt az asszonyába és boldog érzéssel mondta: — Hát hiszen van valami a dologban, most kezdtük csak a második nászutunkat... 1933 szén fém her 1 Anullah afgán királyi köztársasági elnök lesz Amanullah afganisztáni királyt évekke ezelőtt elűzték a hazájából, mert a lakosság úgy találta, hogy nagyon európaivá akarja tenni az ázsiai ősi államot. Most azt jelentik, hogy Afganisztánba ismét erős mozgalom indult meg Amanulla volt király visszahozására. A mozgalom köztársasági jellegű, úgyhogy Amanulla csak mint köztársasági elnök kerülhetne vissza alattvalói élére.