Kis Ujság, 1935. április (48. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-13 / 85. szám

Szombat, 1935 április IS KIS ÚJSÁG Tömeges tisztviselői elb­ocsátások a pestszentlőrinci városházán — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — 1930-ban egy miniszteri rendelet jelent meg, mely a pestszentlőrinci községházán alkalmazható tisztviselők számát 30-ban állapította meg. Nemrégen egy miniszteri bizottság megállapította, hogy a község vezetői ezt a rendeletet nem tartották be, hanem sokkal több tiszt­viselőt alkalmaztak, mint szabad lett volna s így 19 tisztviselő elbocsátását rendelték el. Ez az intézkedés Pestszentlőrincen nagy feltűnést keltett. A községházán elmondot­ták, hogy a 30 főben megállapított tisztvi­selői kar még erejének teljes latbavetésével sem tudta a rohamosan fejlődő község iro­dai munkáit ellátni és az elöljáróság ezért 19 ingyenes tiszt­viselőt vett fel, akik évekig dolgoztak teljesen ingyen, abban a reményben, hogy majd kinevezik őket. Egy évvel ezelőtt az elöljáróság fejenként havi 30 pengőt szavazott meg ezeknek az embereknek, ami összesen évi 5000 pengővel terhelte a 700.000 pengős költségvetést. A tisztviselők beállítása után az ügykeze­lés olyan fokot ért el, hogy Preszly Elemér akkori főispán állítása szerint Pest megye legtökéletesebben dolgozó szerve Pestszent­­lőrinc lett. A községben a szigorú eljárás okait kü­lönfélekép magyarázzák. Annyi azonban való, hogy a város vezetőségének nagy gondot okoz, mikép tudják az edigi rendes ügykezelést a lecsökkentett számú munka­erővel ellátni. Nyolc hónapi börtönre ítélték a makói „szárazfiskálist" — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Rendkívül nagy érdeklődés mellett tárgyalta a makói járásbíróság Tamasi Sándor, 48 éves makói kisgazda bűnügyét. Tamasi Sándort, akit a tanyák világában száraz fiskálisnak ne­veztek, csalással, sikkasztással és zugirászattal vádolta az ügyész. A nyomozás megállapításai szerint ugyanis Tamasi Sándor kisgazda, a földeáki határban levő tanyáján valóságos ügyvédi irodát rendezett be és zugirodájában, különösen a védettségi el­járással kapcsolatos ügyekben, nagyobb forgalmat bonyolított le, mint egy kisebb ügyvédi iroda. Védettségi kérvényeket szerkesztett, a védett­ség érdekében személyesen eljárt Pesten és ki­­sebb-nagyobb összegeket vett fel részben az eladósodott gazdák tartozásainak a törleszté­sére, részben különböző költségek és okirati bélyegilletékek címén. Százakat, sőt ezreket bíztak rá s a bizalom csak akkor rendült meg irányában, amikor híre kerekedett, hogy az egyik kisgazdának kétszáz pengőjével nem számolt el. Gera Bálint földeáki kisgazda csalás és sik­kasztás elmen­tette meg ellene az első felje­lentést. A feljelentő szerint Tamasi S. több­ száz pengőt vett át tőle azzal a megbízatás­sal, hogy azt Gera Bálint banktartozásának a fedezésére fordítja. Egy más alkalommal vi­szont azon a címen vett át kisebb összeget Gera Bálinttól, hogy azon az összegen Pestre utazik s ott véglegesen rendezi Gera Bálint védettségi ügyét, ígéretét azonban egyik esetben sem vál­totta be, az összegeket saját céljaira fordította. Az első feljelentést nyomon követte a többi s Barta Sándor, Kuruncs Mihály, Sipos József, Nacsa János, Horváth László, Vízhányó Fe­renc, Vízhányó Imre és Farkas Péter, vala­mennyien földeáki kisgazdák, csaknem mind­annyian teljesen azonos feljelentést tettek Ta­mási Sándor ellen. Valamennyitől pénzt csalt ki s a különleges rendeltetéssel reábízott pén­zeket csaknem minden­­esetben elsikkasztotta. A makói büntetőbíró megállapítása szerint hat esetben követte el a csalás vétségét, két esetben a csalás bűntettét, 15 esetben a sikkasz­tás bűntettét és számtalan esetben a zugírásza­­tot, amiért is 8 havi börtönre és 300 pengő pénzbünte­tésre ítélte. Az ítélet azonban nem jogerős, mert az elítélt kisgazda enyhítésért, az ügyész pedig súlyos­bításért fellebbezett. Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, an­nak a természetes „Ferenc József" keserűvíz csakhamar szabályozza a székletét, rendbehozza az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítványok ta­núsítják, hogy a Ferenc József víz­biztos és kellemes hatása következtében — kiváltkép filmfoglalkozásnál — állandó használatra rend­kívül alkalmas. „Te ölted meg, Imrei..." Karcagnak, főleg a piac terének egyik leg­­jellegzetesebb alakja volt öreg Mátyus Ferenc. Igazi vidéki­ piaci hordár volt, aki ökröket fojtott a harmadik határba, ha rábízták, haza­vitte a háziasszonyok kosarait, csak a „hiva­tásának" élt, ezért nem vitt feleséget a saját házába. Karcagon nyíltan, szemébe is mond­ták Mátyusnak: „Ej, vén kujon kend, három­ezer pengője van már otthont“ Ilyenkor a jó­indulatú Mátyus csak mosolygott: „Van annak, aki meg nem issza, meg a babájának se adjal“ Ennél maradtak és szívesen juttattak újabb pengőket is, ha megszolgálta az öreg Mátyás. Ezt a sikerét csak egy valaki irigyelte Kar­cagon, Farkas Imre. 39 éves napszámos ez, fe­lesége, három kisgyermeke, akiket szeretett a maga módja szerint, de már arra nem töreke­dett, hogy tisztességes munkával eltartsa őket. Ezen a vidéken az öregmagyarok még em­lékeznek a híres rablóvezérre, Farkas Jan­csira, aki a múlt század hetvenes éveiben garázdálkodott. A közép-, de igen erős termetű, fekete, vá­sottba­juszú, szúrosszemű Farkas Imre, ha be­rúgott, minduntalan dicsekedett, hogy ama Farkas Jancsi ivadéka ő, majd egy­szer meg is mutatja. Egyelőre azonban csak a kocsmákat járta és koldult a részegektől. Hajnalonként tért haza, alkalomadtán tolvaj is volt egyszer-másszor, le is csukták egyszer. Ennek az évnek elején eltűnt a karcagi piacról öreg Mátyus. Azt hitték, beteg, de a rokona közölte, hogy a házában sincs. Gondol­ták, ismét barmokat hajtott Mezőtúrra, vagy Szolnokra, de amikor már egy hét is eltelt, a hatóság emberei is nyomozni kezdtek, ered­mény nélkül. Ugyanebben az időben az addig csak kocsmai kéregető Farkas Imre előlépett jól fizető és mulató vendéggé, aki egyszerre húsz ivóembernek a borát fizette „jószívvel". Egyik kitűnő karcagi detektív megfigyelte s valami csodálatos érzékkel megtalálta pillana­tok alatt az összefüggést Mátyás titokzatos el­tűnése és Farkas sírva vígadása közt. Látta, hogy téli hajnal előtt Farkas beleriad a kocs­ma füstös homályába, riadtan, mintha kísér­tetek elől kapkodná húsa fejét. A titkosrendőr felpattant s rátette a kezét Farkas vállára: — Imre fiam, véres volt a bankó! Te ölted meg az öreg Mátyust! A haramia úgy állt meg, mint aki taglóütést kap. Bevitték, aztán, szint© órákon belül, ki­derült minden. Farkas Imre a legőszintébben és a legaprólé­kosabban mondott el mindent úgy, hogy ma még az ügyészi vádirat, a beidézett hat tanú se tud mást megállapítani, m­ilyen őszintén csak a lelkiismeret bír megszólalni. Ifjabb „öngyilkosság": Farkasék tollasodnak Farkas Imre, Sándor öccse, valamint Forgó Imre, közös barátjuk, hónapokon át hiába ta­nakodtak, honnan vegyenek pénzt. Egyik éj­szaka Farkas Imre odasúgta rekedten az ittas két társának: — Tudjátok, én szolgáltam özvegy Karsa Jánosnénál, magános az öregasszony, háza, jó­­szágja, földje, pénze, teli élelemmel a kamrája — éjjel is mindig egyedül van. Elértették, színezték, előbb, hogy „csak" be­­lopódznak, valamit ellopnak, aztán, ha az öreg­asszony észreveszi és kiabál, megfogják a nya­kán a bőrt, de hiába, ha felismeri őket... „Végzünk vele!" Farkas Imre érezte, hogy ő a felbujtó és a múlt év novemberében, amidőn esti sötétben indultak az özvegy portája felé. Farkas Imre nem ment be. Ő majd vi­gyáz, — mondta —, ellenben a két társá­nak elmagyarázta, hogyan kell végezni az idős nővel, nehogy bármi nyom maradjon. A két haramia aztán tehénfejés közben lepte meg az istállóban Karsánét. Fölemelték­­ óvatosan, mint mikor gyerekkorukban angyalt játszottak, csak ép a szájára tette. Forgó a­ te­nyerét, nehogy kiáltson, bevitték a tiszta szo­bába, ott nyakába dobták a borjúkötelet, aztán, mielőtt a megdermedt asszony felocsúdott volna, mi is történik vele, már húzták is fel. Csak ekkor ellenkezett gyönge erejével: késő volt... Félóra múlva kiszóltak Farkas Imrének: — Begyültetsz, elintéztük. Két óra hosszáig válogatták, miket hordja­nak haza, közel 1000 pengő értékű holmival távoz­tak. — Mit csináltatok? — hördült fel a sok pár­na, sonka, ruha láttára Farkas Imréné. — Hallgass! — mordult rá az ura. És a fele­ség hallgatott. Az özvegyről pontosan megállapították, hogy öngyilkos lett. Szépen eltemették, s ahogy tel­tek a hetek, Farkasék kis házat építettek, tollasodtak, kiszabadultak a nyomorból, vásárolgattak, majd pénzük elfogytán újból rablógyilkos­ságra határozták magukat, mert „semmit se gyanítottak, a sir az néma" és mert „valamiből csak élni kell“. Borzalmas gyilkosság az elhagyott tanyán A szövetkezett haramiák sorszámot vezettek, hogy kiket rabolnak ki, esetleg gyilkolnak le. Ez év januárjában Mátyus Ferenc került sorra. Kidolgozták a tervet, hogyan csalják tőrbe. Odament hozzá Farkas Imre, hogy egy levágott disznót kell behozni a közeli Böjti­­tanyáról, amely egyik karcagi vendéglőse. Má­tyás vállalkozott és már a határban jártak, amikor gyanút fogott és az is eszébe villant, hogy azt a tanyát senki se lakja télen. Vissza akart fordulni, de már késő volt. Csatla­kozott Forgó Imre is, kezében furkósbottal. Valósággal bevonszolták az öreg Mátyust, aki egy kis gyermek ártatlanságával kérdezgette, hogy csak nem akarják bántani? A Böjti-tanya udvarán aztán elölről, nagyokat röhögve, le­verte Forgó a szerencsétlent és mikor az öreg vérbefagyva rogyott a hóra megkeresték a zse­bében a szobája kulcsát. Mielőtt meghalt volna Mátyus, a tanyai kút vedréből fejbe öntötték, hogy magához tér­jen és elmondja, hova rejtette a 3000 pengőt. Mátyus azonban csak törölgette arcáról a vérét, összeszorította a fogait és bármint ver­ték, pofozták, hallgatott. A vad haramiák vad dühükben belehajították az élő embert a nyitott kútba, utána néztek és utána kiáltották: — Ferkó bácsi, kihúzzuk, ha megmondja, hol a pénz?! Szegény Mátyus Ferenc azonban örökre el­hallgatott. Farkasék aztán hiába kutatták át a padlótól kezdve a padlás tetejéig a Mátyus-házat, nem találták meg az összegyűjtött pénzt, amelyről ma se tudja senki, hol van. Ellenben rengeteg lakástárgyat hordtak el, amelyből mindenfélét vásároltak, sőt Farkas Imre, mint jó férjhez illik, még varrógépet is vásárolt feleségének, aki mindenről tudott. Amikor a detektív lecsapott a banda vezető­jére, már az utolsó pengőket költötték és min­den Mátyás-holmit pénzzé tettek már. Néhány nap múlva került volna a sor a harmadik karcagi háztulajdonos öreg­ember megölésére és kirablására . Akinek a nevét, érthető, soha nem adja ki a rendőrség, hogy még csak ok nélkül se rémül­dözzék. Megjegyezzük, hogy az elhagyott ta­nya omló kútjából talán csak a tavasszal ke­rült volna elő a holttest, a leleplezés után azonban a rendőri bizottság kihúzta, hasonló­ Az elnök betegsége miatt elnapolták a tárgyalást A szolnoki törvényszék péntekre tűzte ki a főtárgyalást a karcagi többszörös rablógyil­kosság bűnügyében. Az ottani ügyészség fog­házában ülnek már negyedév óta Farkas Imre s a felesége, Farkas Sándor, valamint Forgó Imre. A három férfit gyilkossággal és rablással vádolja a királyi ügyész, amelynek bünte­tése akasztófa, míg Farkasnét, mint bűnsegédet vonják fele­­lősségre. Mind a négy fogoly meghízott a fogházban, csak a legutóbbi napokban veszítették el a fe­jüket. Farkasné ismételten hangosan felsírt, hogy felkötik az urát és mi lesz vele, meg a három gyermekükkel? A gyerekeknek azonban sokkal jobb a sorsuk, mint a szüleiknél volt, mert az Országos Stefánia Szövetség vette, őket gondozásba és Karcagtól messzire helyezte el őket, hogy ne tudjanak semmit szüleik bűnéről. Mind a négy vádlott hónapok óta töredel­mesen viselkedik és semmit le nem tagad. Ez magyarázza meg, hogy csupán öt tanút idézett meg Karcagról a bíróság. A pénteki tárgyalást azonban nem lehetett lefolytatni. Ugyanis Fuchs Gyula, a szolnoki törvényszék el­nöke, aki ép úgy elnököl a karcagi ügy tárgyalásán, mint a hírhedt tiszazugi arzén­­gyilkossági per során tette, hirtelen meg­betegedett. Még az előző napon is Mezőtúron volt Fuchs elnök ellenőrző úton, amikor rosszullét és igen magas láz fogta el. Orvosai teljes nyugalmat ajánlottak és csak ha felgyógyul, tűzik ki új­ tárgyalásra a karcagi banditák példátlan bűn­ügyét. Szalay János 5 A Karcagi rablógyilkosok Kandala, amely pokoli hidegvérrel gyilkolta le áldozatait, remegve várja a péntem tárgyalást Hogyan lelték el láb alól tén­ódó üreg áldozataikat az elvetemül gonosztevők — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Még az amerikai banditavilág korszakában is följegyzésre kínálkozik a karcagi Farkasok vérgőzös bűnügye. Pénteken vezették föl őket a szolnoki törvényszék fogházából. Valósággal egymagában álló, elképzelhetet­len vadállati lealjasodás, amire vállalkozott három karcagi férfi, meg egy háromgyer­mekes anya, elhatározták, hogy az életüket rabló­­gyilkosságokra alapítják, a leöldözött áldozatok anyagi javait rabolják el egymás után és ilyen módon szerzik meg az életük fenntartására szükséges pengőket. Egymás után gyilkoltak meg férfit és nőt, akiknek házuk volt, úgyhogy nemcsak a szomszédok és rokonok, de még a hatósági személyek se sejtettek bűnt. Az orvosok megnézték az idősebb halottat: — Eltemethető, önakasztás történt... A rablógyilkosok nyugodtan lesték odúik­ból, hogy a temetőben nyugszik-e már áldo­zatuk és máris újabb áldozat köré szőtték a ha­lálos hálót, mint a vérszivó pók. Hogy mégis elbuktak a „narancshéjon", ennek az az oka, hogy ezúttal a bandita­­főnökről derült ki, hogy minden teremtett lénynek megszólal egyszer a lelkiismerete. Képen özvegy Karsáné holttestét is kihantoltá ki a temető sírjából. A CSÁSZÁRFÜRDŐ FÉRFI ISZAPFÜRDŐJE megnagyobbítva és modernül át­­alakítva április 16-án MEGHAZUK EGÉSZ NAP NYITVA Gázálarccal védekeznek Amerikában a porvihar ellen Amerika nyolc búzatermő államát ismét fojtó porvihar sepri végig. Keleti Coloradóban a lakosság a porvihar miatt gázálarcot visel. Sokszáz család rémü­letében minden ingó vagyonát kocsikra rakva hanyatthomlok menekül. Akik nem tudtak elmenekülni, fizok be­zárták az istállókba karmaikat, maguk pedig lakásaikba zárkóztak. A porvihar olyan sötétséget okoz nappal is, hogy állandóan lámpát égetnek. A megveszett házőrző kutya összemart egy családot — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Súlyos szerencsétlenséget okozott egy ve­szett kutya Baján, Vargha Dezső törvény­­széki irodavezető családjában. Vargháék házőrző komondora 5 nappal ezelőtt eltűnt és amikor ismét előkerült, a szelídnek ismert kutya, amint gazdája meg akarta simogatni, nekiugrott és összemarta. De nemcsak Varghát, hanem feleségét és három kisgyermekét is összeharapta a kutya, melyet végül is elpusztítottak. Az állatorvo­sok megállapították, hogy a komondor veszett volt. A súlyos állapotban lévő családot a buda­pesti Pasteur-intézetbe szállították.

Next