Kis Ujság, 1936. április (49. évfolyam, 76-98. szám)

1936-04-03 / 78. szám

A­ Capone,­a ban Kalandok és szerelmek Amerika legfélelmetesebb gonosztevőinek világában Csikágó alvilágának rejtelmei egy magyar újságíró naplójában Méreg és revolver A Kék Ördögben hajnal felé tetőfokra há­gott a jókedv. Különösen a North Side banda tagjai voltak vígan, örültek annak a sikernek, hogy Capone féltve őrzött rejtek­helyéről, a régiségkereskedésből sikerült Ahrens bankárt és a leányát elrabolni. És ezt a rablást Capone egyik bizalmi embere, Miss Dynamit tette lehetővé. Az itt mulatozók persze még nem tudták, hogy mi minden történt azóta, nem tudtak Ahrensék újabb szabadulásáról és azokról az ezüstgombokról, amelyek azóta Honrie ,Weiss fülében lógtak. Crucci és Zuta két táncosnővel szórakoz­tak, amikor meglátták Miss Dynamitot. Rög­tön hozzája csatlakoztak és tréfás célzásokat tettek neki a magyar fiatalemberről, aki mllett átpártolt Caponetót őhozzájuk. — Már régen túl vagyok rajta, — legyin­tett Miss Dynamit. — Tudjátok, miért va­gyok itt? Szerelemért és pezsgőért! A két gangster újabb pezsgős üvegeket hozatott. A dugók nagy pukkanással repül­tek ki az üvegek­ből. Drucci elmesélte a leánynak, hogy Evelint és apját a vörös házban, a ,,bosszú szobájába" zárták, ahol egy különös szerkezetű bomba azóta már­­darabokra szedte őket széjjel. A leány megborzongott. Bosszúja tehát be­teljesedett, egyetlen veszélyes vetélytársnője elpusztult. Újra ivott. Úgy látszott, hogy egyre jobban az alkohol hatása alá kerül. — Gyerekek, bolond kedvem van ... Nem tudom, hogy el vagyok-e keseredve, vagy boldog vagyok ... Szeretlek benneteket! — De melyikünket? — Azt, aki elmondja nekem a múltját és bebizonyítja, hogy ő az elszántabb, vakmerőbb, keményebb legény. Ebben a pillana­tban Magdaléna tűnt föl a páholy előtt, amelyben Miss Dynamit mula­tott a két férfival. A leányok integettek egymásnak, azután Miss Dynamit, Mary, odahívta barátnőjét és bemutatta: — Grabner Elza artistanő, alkoholcsem­­pésznő és a barátnőm. ő is leült a társasághoz. Most már né­gyen pezsgőztek. Magdaléna borzadva nézte a férfikezet, amely pezsgőt töltött poharába. Hátha ez a kéz ölte meg bátyját és vőlegényét... De nem árult el semmit abból­, amit érzett. Nevetgélve, kacérkodva beszélgetett a fér­fiakkal. — Éppen jókor érkeztél, drágám — mondta Mary a barátnőjének —, a múltun­kat kezdtük feltárni egymás előtt! — Érdekes téma, de csak akkor, ha őszin­tén beszélnek róla. Mary újra töltött, ivott és itatta a fér­fiakat. — Én kezdem a vallomásokat. Vegyétek­ tudomásul, hogy otthagytam Capone ban­dáját és szakítok eddigi életemmel. Szóra­kozni akarok, élvezni akarom a fiatalságo­mat. Beléptem a North Side bandába. Új férfiak, új kalandok várnak reám. Itt van megjárt két remek példány ... Két hős! Mert úgy­ e, azok vagytok? — Imádom a gangszereket, — mondta az ál-Esza is. — Amikor New Yorkban éltem, Frank Colton, a híres kasszafúró volt a ked­vesem. A legjobb céllövő volt az egész Egye­sült Államokban. — Ki volt Frank Colton ezekhez a fiúk­hoz képest? — mutatott rá Mary a két gemgsterre. — Ezek tudnak szeretni és ezek meg is tudnak védeni egy nőt! Pénzük is van és ha megtudják, hogy hozzájuk tarto­zol, te is mindenütt több pénzt keresel, mert félni fognak tőled. Mutassátok a revol­vereiteket! — fordult hirtelen a két férfihez. «— Hány vésés van rajtuk? Chicagói gangszerek között az volt a szo­kás, hogy ahány embert ellettek láb alól, annyi kis rovátkát véstek revolverük agyába. Drucci és Zuta kicsit vonakodtak, hiszen egy ismeretlen nő előtt nem tanácsos az el­követett gyilkosságokkal kérkedni. De dol­gozott bennük az alkohol. Drucci lassan hátranyúlt nadrágzsebébe és elővett onnan egy hatalmas revolvert. Fekete szárán egész csomó apró rovás sorakozott egymás mellé. — Kedves emlékem ez a revolver. — mondotta. — Amióta gangster vagyok, min­dig ezt használom. Ezzel elkezdte a rovátkákat számolni és a hozzájuk tartozó neveket is felsorolni. — Most jön a tizen vegyes szám, — foly­tatta. — Ez Pistro volt, Al Capone bandá­jának egyik tagja. Tizenkettes: Benson, a Chicago Tribüne főszerkesztője. Itt az első tucat vége. Tizenkét vésés, tizen­két hulla... — De hiszen tizenhárom rovás van a re­volveren ... — A tizenhármas az a szerencsétlen szám, ma éjszaka került rá a revolver agyára. — És ki az áldozat? — kérdezte Miss Dynamit közönyt színlelve, de a legnagyobb belső feszültséggel. — Ezt nem­ volna szabad elmondanom. A dolog még túlságosan friss. — Úgy látszik, nagyon gyáván és aljasul tehettél el valakit láb alól ma éjszaka, hogy szégyenled. Kártyázás közben lelőtted egy barátodat, vagy efféle ügy, mi? — Kikérem magamnak ! Olyan embert tettem a­ láb alól, akivel nem minden gangszer dicsekedhetik. Tudod ki volt? A főállamügyészt — No, no — szólt közbe Zuta —, nem egyedül csináltad, öregem. Hiszen mindnyá­jan lőttünk reá. — De a halált hozó golyót én lőttem ki. Elismerem, hogy Duffyval te végeztél, de Mac­ Swigginget engedd át nekem! Drucci és Zuta nagyot röhögtek ezen a kedélyes vitán, Magdaléna azonban ajkaiba harapott, hogy el ne kiáltsa magát. Zuta folytatta a beszélgetést: — Nincs kedvem hozzá, hogy minden ál­dozatom név.-' Mi­ külön felsoroljam, hosszadalmas ' . ö.sé. De nézzétek eze­ket a finom jószágokat, — mondotta és egyszerre két revolvert tett ki az asztalra. — Az egyiken kilenc vésés van, ez a ré­gebbik. Az újabb fegyveren csak hat... Az összesen tizenöt. Az utolsó azonban még hiányzik belőle, a ma éjszaka, azzal együtt tizenhatan vannak! Rövidesen utolérem Mo­­rant, akinek a lelkét tizenkilenc hatott nyomja, ha ugyan nyomja. Valami szamár fickót intézett el utoljára. Azért szamár, mert egy nő miatt halt meg. Ez a fiú Do­­herty, aki ki akarta szabadítani a fogságból Duffy Magdalénát és közben lenyelte Mórán golyóját... • Magdaléna csak úgy tudta izgatottságát leleplezni, hogy ivott. Keze azonban reszke­tett, a pohár kiesett belőle és száz darabra pattant széjjel. — Szegény kis Elzám, úgy látszik, fejedbe szállt az­zal. Gyere, lefektetlek egy kicsit, —■ mondta neki Mary. Ebben a pillanatban a rendező beszólt a páholyba, a félhomályban azt hitte, hogy ott is a mulató táncosnői ülnek: — A színpadra, kisasszony, gyorsan, gyor­san, mind márt kezdődik a szánta. Magdálén a gépiesen felállt és a páholyból kilépve végigment a színpadra vezető folyo­són, mint valami álamkóros. Félig nyitva hagyott ajtóhoz érkezett, amelyből tompa világosság szüremlett ki. A kis szobában nem volt senki.­­Minden bútorzata egy asztal és két szék volt. Mag­daléna belépett a szobába és betűiről ma­gára zárta az ajtót, azután lerogyott egy székre, karjaira fektette fejét és zokog­ott. Abból a vallomásból, amely a páholyban elhangzott, Mary számára a legfontosabb a Pet Weghre vonatkozó volt. Drucci el­mondta, hogy ő ölte meg Bepsont, akinek halála miatt pedig Pel­leghet mindenütt keresi a rendőrség és a­ villamosszéket ké­szíti elő számára. A bizonyítékok súlya alatt az esküdtek ki fogják jelenteni, hogy bűnös és akkor nincs az a hatalom, amely meg­mentené a fiút a halálos áramtól. Miss Dynamit a Bensom-féle gyilkosság részletei felől kezdett érdeklődni Druccinál. Az érdeklődés kezdett feltűnni a férfiaknak, akik már-már megbánták, hogy mindent el­­meséltek magukról. Hiszen ismerték azt a szerelmet, amelyet Mary érzett a Benson meggyilkolásával vádolt magyar fiú iránt... Még kellemetlen is lehet számukra ez a nő! összesúgtak, de Zuta, akinek már teljesen fejébe szállt az alkohol, kiabálni kezdett: — Csak nem félsz egy leánytól? Nézz rám. Kijelentem, hogy nem Drucci, hanem én lőttem le Bensont. Viszont Duffyt nem én lőttem le, hanem ő. Csak ne zavarjuk össze a dolgokat! Szeretem a rendet. Miss Dynamit bátorítólag mosolygott az egymást túllicitáló két gyilkosra és közben messze kalandoztak gondolatai. Oda fog állani Pét elé és elmondja majd, hogy meg­menti, ha jó lesz hozzá egy kicsit ... ha Evetint elfelejti és egyedül csak őt szereti. — Most pedig én is állom a szavamat, mondotta Miss Dynasmit. — Azt ígértem, hogy­ aki több embert intézett el, azé le-* szék. Zutáé az elsőség! — Nem igazságos a dolog, — mond ra* Crucci, hiszen ő régebben van a pályán, több ideje volt rá! — Csend legyen, — szólt rá Zuta. —• Mary az enyém, ezzel szemben viszont át­engedem neked Elzát. — Hová tűnt az a leány? — Most kezdődött a balett. Majd meg­nézzük, hogy felismerjük-e a leányok között. A színpadon revüjelemezet játszottak. Hol­landi jelmezbe öltözött leányokkal népese­dett be a színpad. Facipőjük ütemesen ko­pogott a zenére. A páholyból, amely kissá oldalt esett, nem lehetett a színpadon szerep­lők arcait határozottan felismerni. Így meg­nyugodtak abban, hogy Elza ott van a­ többi közt, csak nem látják jól. Hamar há­tat is fordítottak a színpadnak. Amikor a függöny újra lement, a páholy­folyosón feltűnt egy hollandi leány. Ruhájá­nak ráncaiban revolvert tartott. Halálos el­szántság volt a szemeiben. Gyors határozott lépésekkel sietett Célja felé: az egyik pá­holyba. A páholyban ül egy férfi, aki a bátyját meggyilkolta s egy másik, aki a vőlegényét ölte meg... Mint a megállíthatatlan sors, úgy haladt Magdaléna a páholy felé. * A hűvös reggel szürkülete, amely ráfeküdt az óriási városra, egyre világosodott. A Kék Ördögöt lassan­ kissan elhagyták a vendé­gek. Fázósan, fáradtan léptek kocsijaikba, Duffy Magdaléna is taxit intett a bejárat elé. — Hová menjünk? — kérdezte Drucci nehezen forgó nyelvvel. — Énhozzám. Vagy van ellene valami kifogásod? — Dehogy is van, drágám ... Magához vonta a leányt és beült vele az autóba. Magdaléna a felhőkarcoló tizenkilencedik emeletén lakott. Kulcsával kinyitotta lakása ajtaját, azután az egyik szobában leültette Druccit, hogy néhány pillanatra magára­ hagyja, amíg átöltözik. Drucci kényelembe helyezte magát a bőr­fotelben. A leány rövidesen visszaérkezett egy tálcával, amelyen ital és poharak állot­tak. A leány Drucci mellé ült, aki hirtelen lehajtott egy egész pohár viskit. — Koccintsunk, drágám! — mondta Drucci. — Én a közeli halálodra iszom, Drucci! — mondta a leány nyugodtan és felemelte poharát. — A halálomra? — ordított föl a gang­szer. — Megmérgeztél? Ki vagy te? — Ismerj meg most, utolsó percedben! Duffy Magdaléna vagyok. Drucci felugrott, hogy a leányra rohan­jon, a leány azonban revolvert szegzett mellének: — Ne moccanj! Hiszen úgyis hiába. A viskivel annyi arzént ittál meg, amennyi egy elefántot megölne. — Te ... te ... — nyögte Drucci, de a mondatot nem tudta befejezni. Eszméletlenül zuhant végig a padlón. Következik: EGY EMBER A ZSÁKBAN (•« SPORT Nem kapnak gépet a magyar motorosok A magyar motorkerékpárversenyzők régi baja, hogy nem tudnak megfelelő motorhoz jutni. Régi, elnyűtt masinákon vettek részt a nagyszabású versenyeken és ez is oka volt an­nak, hogy az egyébként jóképességű emberek­ből álló versenyzőgárda külföldön soha nem tudott maradandó sikert elérni. A külföldi, úgynevezett gyári versenyzőkkel szemben, akik minden versenyre új motort kapnak, természe­tesen nem lehetett esélyük. Ha nem jó a gép, hiába a lelkesedés, a motor nem engedelmes­kedik. A magyar versenyzők már többször megpró­bálták, h­ogy gyári géphez jussanak, de ez mindig a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Beszéltünk a tavalyi motorkerékpár-bajnokkal, Andó Antallal, aki maga is panaszkodott arról a rossz helyzetről, mely­ben a magyar versenyzők vannak. Összeköttetései révén az egyik nagy angol gyárral lépett érintkezésbe. Levelében megírta, hogy magyar bajnok és a gyárnak nem is volna rossz reklám, ha az idén az ő gépükön szerepelne. A gyár erre visszaírt, hogy rendelkezésére áll a gép a nyolcvanöt font ellenében, ami magyar pénzben több mint kétezer pengő. Andó Antal szegény ember, ezt a pénzösszeget nem tudja előteremteni és így kénytelen lesz az idei zugligeti körverse­nyen az erős nemzetközi mezőny ellen hároméves rozoga gépén szerepelni. Andó még nem adta fel a reményt, hogy gé­pet kapjon. Felkéri a közvetítésre Landauer Edward dr.-t, a KMAC vezértitkárát, hogy jár­jon közbe az angol gyárnál érdekében. Hogy gépet kapjon, az nemcsak személyes érdeke, hanem érdeke a magyar motoros sportnak is, mert csak így szerepelhet méltóan az erős kül­földi mezőny ellen. Visszaszerezzü­k a magyar asztalitenniszezők világuralmát — mondja Wilcsek Andor Már néhány hét eltelt a prágai asztalitennisz világbajnokságok óta, amelyek a magyarok számára olyan szomorú eredménnyel végződ­tek. A magyar versenyzők, akik azelőtt lehen­gerelték a többi nemzeteket, ezen a versenyen egyetlenegy első helyet sem tudtak szerezni. Megszólaltak különböző hangok, sokan a veze­tést hibáztatták, de mind megegyeztek abban, hogy a magyar versenyzők túlságos fáradtsága okozta a vereségeket, valamint az, hogy a külföld is megtanult ját­ A magyar asztalitenniszezők eddig joggal büszkélkedhettek a „legeredményesebb magyar sportág" címmel. Ezt a címet Prágában eljátszották. Most az a feladatuk, hogy visszaszerezzék a régi dicsőséget, amely a jelen pillanatban még késik az éji homályban. Hogy miképpen és hogyan kívánja visszaszerezni ezt a magyar asztalitennist, arra vonatkozólag megkérdeztük Wilcsek Andor szövetségi kapitányt, aki a világbajnokságok óta hallgatásba burkolódzott. — A külföld nagyon megtanult játszani — mondotta Wilcsek —, de még nem tudja a játék lényegét, csak azt tanulta meg, hogy a labdát vissza kell ütni. Ebből alakult ki az a hosszadalmas és unalmas mérkőzéssorozat, amely a végén botrányba fulladt és amely miatt a nem­zetközi szövetség a jövőre vonatkozólag rendszabályokat fog életbeléptétől. Mi tudjuk, hogy a rendszabályok még nem jelentik egyeduralmunk visszaszerzését és ezért az elkövetkező világbajnokságra alaposan fel fogunk készülni. Komjádi Béla azt amszter­dami vízipólóvereség után nem esett kétségbe és szorgos munkával mégis sikerült négy év múlva olimpiai győzelmet elérni. Magyarország egy csapásra elvesztette az asztalitenniszben eddig elfoglalt előkelő helyét, de én hiszem, hogy jövőre már újra mi leszünk az élen. A rendszeres tréninget — különösen a fiatalabb évjárat számára — már a közel­jövőben meg­kezdjük és asztalitennisz csapatunk jövőre gon­dos előkészületek után fog megjelenni a porondon. SPORTHÍREK A középiskolások mezei bajnokságai. Vasárnap dél­előtt remjék meg a KISOK ezéri mezei futó­jfiók­sá­­gát. A bajnokingra a mátyásföldi gimnázium­ 5, a nyíregyházi gimnázium 6, a Verdsmarty-reál 10, a jász­apáti gimnázium 5, a Wesselényi kereskedelmi 7, a sze­gedi tanítóképző 7, az egri tanítóképző 7, a Kölcsey gimnázium 10, a Wánfalvy kereskedelmi 10, az Árpád gimnázium 9, a Kemény reál 8, a Fáy gimnázium 0, a Szent István kereskedelmi 10 és a rákospalotai gim­názium 10 versenyzővel indul. Pécs átveszi a Somogyot. Kaposvárról Jelentik: A szomorú anyagi helyzetben lévő Somogy vezetőségének tárgyalásai eredményre vezettek. Ennek következtében a Somogy a jövőben bajnoki mérkőzéseit felváltva Pé­csett és Kaposvárt tartja. Elutazott a Kispest Csütörtökön este elutazott a Kis­pest kéthetes túrájára, amelynek során Svájcban két, Franciaországban pedig három mérkőzést játszik. A túra állomásai: Basel, Géni, Lemans, Chatellerault és Angoulême. A csapattal csak Vági nem tud utazni, he­lyette az Attila Barnája védi a kispestiek kapuját. Megindul a kerékpáros versenyszezon. Húsvét vasár­napján veszi kezdetét a kerékpáros versenyek idei so­rozata a frosinetli Silvio emlékversennyel, amelyet a szövetség elhúnyt pénztárosának emlékére rendeznek. A száz kilométeres versenyen kétszázötven főnyi gárda vesz részt. A versenyek kezdete előtt, április 6-án a kerékpáros olimpiai keret tagjai ünnepélyes fogadalmat tesznek. Négy lengyel atléta vesz részt a MAC júniusi verseny­én. Kuharszky 800 méteren, Nősi AOOTVen, Sznaider a rúd­ugrásban és Plawczyk a magas- és távolugrásban. Az országot vasutas mezei bajnokságban Budapest, Szeged, Békéscsaba, Miskolc, Székesfehérvár, Szolnok és Nyíregyháza vasutas egyesületei vesznek részt.

Next