Kis Ujság, 1936. június (49. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-02 / 126. szám

Seregszemle a gazdafronton Szoborleleplezés volt,­­1 pfirzkösdvasárnap Magyaróváron. Nem politikai szoboravatás volt. Érv­tudós akadémiai tanárnak, Új­helyi Imrének a szobrát leplezték le az Akadém­ián, aki egész életét egyetlen gon­dolatnak szeretette, mégpedig annak, ho­gyan lehet a magyar szarvasmarhatenyész­­tést kiragadni elmaradt fejletlenségéből s azt arra a szintre emelni, amilyet a­ nyugati államok,­főként Svá­jc már régen elért. Hogy milyen közönnyel és nemtörődöm­séggel kellett­­ megbirkóznia a tudósnak, azt talán felesleges is ezúttal vázolni. Hi­szen minden újítóra nehéz keresztet rak a végzete, de főként akkor, ha ezt a keresz­tet Pannónia földjért kell ,az­­újítónak ci­pelnie. A tanár cipelte is kitartóan és hősi elszántsággal- a­kinek az eredménye nem is maradt el. Hogy ma már a gümökór elleni védeke­zés országszerte megszervezett­ s hogy ma a törzskönyvvezetés fe­jlettebb kisgazdasá­gokban sem ismeretlen s a tejellenőrzés a legmagasabb fokú bírálatot is kibírja, az nagyrészt Újhelyi tanárnak köszönhető, beszédes bizonyságul, hogy a tudomány milyen áldást jelenthet az országnak is, az egész emberiségnek is, ha azt a lelkesedés és úgyszeretet kalóriájával fűtik, mint az óvári tanár esetében is. Csak természetes, és éppen a tudós tanár emlékéhez méltó, hogy szobrának leleple­zése egyszersmind seregszemlévé is terebé­lyesedett, amelyre az állattenyésztő gazdák az egész környékről összesereglettek, még­pedig annyian, hogy méltán jelenthette ki Darányi Kálmán földművelési miniszter:­ — íme­ üd­vös és hasznos gondolat az­­­­lyen gazdaseregszemle, mert legalább ma­gunk láthatjuk, hogy milyen erős és hatal­­mas, a mi seregünk s átérezzü­k, hogy ma már olyan erőnek számítunk, amely ellen cselekedni nem lehet s rólunk, nélkülünk nem lehet többé intézkedni. Szép és megnyugtató szavaik, melyek­ a gazdatársadalomra kétszeresen jelentősek, mert hogy éppen a földművelési miniszter mondja, de még az, hogy éppen most mondja, közel a termés éréséhez, amely idő­ben a legsikeresebben szokták a gazdaelle­­nes támadásokat megindítani azok a titok­zatos erők, amelyek a börze kerekét úgy olajozzák ebben az időtájban, hogy a búza ára valahogyan telfelé ne szállhasson, de annál inkább morzsolódjék lefelé. Ebből a szándékból sarjadnak aztán azok a hírek, melyek naponta olyan vérmes szí­nekben tüntetik fel a várható termésered­ményeket, hogy szinte már félni lehet, mi is fog történni a rengeteg gabonafölösleg­gel. „Évtizedek óta nem volt hasonló ter­méskilátás" — halljuk száz formában, száz felöl, úgy tálalva fel a dolgot, mintha a baráti öröm és jóindulat fújná a kórust. Igen, igen: a hang Jákob hangja, a ba­ráté. De a kéz, a szőrös kéz az Ézsau keze, amely már nyújtja a tál lencsét az örökségért. A börze kereke felé nyúl a sző­rös köz. És nyomja lefelé. Szegény, magyar gazda! Ne örülj előre a bő termésnek. Mert még jöhet rád csapás éppen elegendő. Éppen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület múltbeli választmányi ülésén számolt be az egyesületi igazgató, hogy a sok eső­ nyomán már­ mutatkoznak a rozsdakárok s nagy hiba volna túl rózsásnak feltüntetni a gazdahelyzetet. Annál kevésbé, hiszen az agrárolló újabban ismét négy ponttal drágult, ami azt is jelenti, hogy az agrárárak lefelé morzsolódnak, amit kor­mányintézkedéssel kell megakadályozni. És milyen nagy bajok származnak abból, hogy az árak ellen megindult az ostrom. Azt mondják, hogy mindez nem játszik szerepet, mert hiszen a római szerződés bizto­sítja a magyar gabona elhelyezését. Igen ám, csak az a baj, hogy az az öt­millió métermázsa, amit a paktum révén le­­kötöttnek tekinthetünk — se árban, se szál­lítási időpontban nincsen meghatározva. Már­pedig a termelés csak úgy volna gazdaságos és biztosított, ha a búza ára legalább tizen­hét pengőben volna megszabva. Miért indul hát roham az ár leszorítására idebent, mikor most már a nagy gabona­feleslegek réme sem fenyegetheti a világ­piacokat, hiszen tudvalevőleg ezek a nagy feleslegek már mind eltűntek a piacról s a kereslet nagyobbnak ígérkezik, mint a kínálat. Az önmagunk érdeke követeli a becsületes búzaárat. S ha a gazdatársadalom nem tudja megakadályozni az érdekei ellen folytatott spekulációi­g még mindig lehetne véde-­­keznie. Mégpedig azon a módon, ahogyan az amerikai búzatermelők védekeznek, akik elő­leget kapnak búzamennyiségükre, hogy azt akkor értékesíthetik, amikor legnagyobb a kereslet s amikor éppen­­ emiatt a legmaga-­ sabbak az árak is. E­gyszer már el lehetne érnie a magyar­­gazdatársadalomnak is, hogy örülni­ tudjon a búzájának s hasznot jelentsen az neki, ne pedig bosszúságot. KIS ÚJSÁG Szerda, 1936 június 3 . Felhőszakadás, áradás, lápeső, villámcsapás pusztítelt országszerte Több halálos áldozata is van az ítéletidőnek Hajdúszoboszló határában 1700 Hold területen semmisült meg a búzatermés •—­­4 Kis Újság kiküldött munkatársától — Hajdúszoboszló, június 2. Ebben az esztendőben is végigszántott a magyar földön a rossz szellemek szörnyű aratógépe, a jégverés. . Nem pusztított olyan nagy körzetben, mint az elmúlt esztendőben, de az idei hajdú­­szoboszlói jégverés is félelmetes hatású volt. Két h­ét alatt három ízben tarolta le Hajdúszoboszló határában a fehér átok­­ a pompásan kalászosodó búzát és a tengeri földeket. A szörnyű hatású elemi kár romlásba dön­tött félezer hajdúsági kisbirtokost. A tanyai lakosság kétségbeesett félelemmel gondol a következő, hónapokra: mi lesz vel­t, család­jukkal? Tönkretette őket a jég. A termés el­vesztésével koldussors fenyeget 3000 szo­boszlói embert. Két héten belül háromszor jégverés, kora tavasszal pedig a féregkár okozott katasztro­fális károkat. A Hajdúság népe nem panasz­kodó természetű, pedig esztendők óta mintha átok „fogná“ a termést. Négy esztendővel ezelőtt éppen csak hogy mutatóba termett ezeken a külön­ben dústermésű gabonaföldeken a búza. Azután a tengeri pusztult el, oda lett a má­sodik főtermény is. Egy esztendővel ezelőtt aszálykár miatt ettek egész esztendőben korpakenyeret a szoboszlói gazdák. Most pedig 1700 katasztrális hold szán­tóföldön letarolt mindent a jégverés. A hirtelen jött vihar az utcán érte Szabó Mária hatéves kislányt­ .A rettenetes erejű víztömeg­­a szerencsétlen gyermeket egy agyagos gödörbe sodorta bele, ahol megfulladt, s MEGÖLTE A VILLÁM Csór község határában a mezőn legeltette tehenét Kajovszki Pál tizenegyéves fia,­araikor kitört a vihar. A fiú egy nagy nyárfa alá me­nekült, amelybe a villám beütött és a kisfiút megölte. . Három szörnyű jégverés Három héten belü­l katasztrofális volt a vasárnapi felhőszaka­dás. Valósággal a bibliai özönvíz ismétlődik meg. Bent a városban, odakint a határban, a dűlőutakon mindenütt: víz, víz, víz... Néhol szügyig ér a lovaknak a víz.. Nem is tudunk minden portára bejutni, mert a mé­ter magasságú vízben a lovak megtorpannak. Istenkisértés némely portán a járás. Bele­ragadunk a feneketlen sártengerbe. A szoboszlói határrészeken sok tanyai ház teljesen el van zárva a külvilágtól. Senki sem tudja, mi történt ebben a tomboló ítéletidőben azokkal a szerencsétlen gazdák­kal, akik nem tudnak keresztülgázolni a szörnyű ingoványon. Hetek óta fekete felhők borítják az eget.­ Vihart vihar váltott az utóbbi időben. A vad égiháború közben három ízben is a mogyoró- és diónagyságú jej­dara-­­­bök kegyetlen módon fekaszálták a dúsnak ígérkező búza- és tengeriter­mést. Az első jégverés május 14-én volt. A dél­előtti tomboló vihar rövid időre megakadt. Délután 4 órakor újból félelmetes érövel nyíltak meg az ég csatornái. Negyedóráig jégeső pusztított, majd utána 4­0 percig záporszerű jégverés száguldott végig a tvidéken■ Vajdazug, Járózug, Szigetdűlő kitűnő búza- és tengeritáblái sínylik az egyórás ítéletidőt. A házfalakat sok helyen letör­­delte a jég, a vakolat pehelyként hullott a földre. Észak felől jött a felhőszakadás. Elpusztult a környéken 2000 kataszt­rális hold szántóföld termésének több mint a fele. Javarészt a búzaföldek estek a jég áldo­zatául, s Márton Gábor dr polgármester azonnal segítséget kért. Jelentette a polgármester az elemi kár pusztítását Rásó István alispán­nak aki Vécsey Zoltán, Hajdú vármegye gazdasági felügyelőjét küldte ki a jégkár­pusztítás színhelyére. A gazdasági felügyelő 70—100%-os kárt állapított meg, főképpen a vajdazugi, járózugi, szigetdűlői földeken. Alig egy hét múlva újabb jégverés dühön­gött­ ezen a vidéken. A pusztítás elöl meg­menekült, búzaföldeken végigsöpört a máso­dik jégeső. A virágba borult akácfák, nyár­fák csupaszon meredeztek az ég felé a ször­nyű idő nyomán. Pünkösd vasárnapján harmadízben is dühöngött a vihar. Hét percig hullottak a mogyorónagyságú jégszemek a víz alatt álló mezőkre. Teljesen elpusztult 1700 bevetett katasztrális hold termése. A fáradságos őszi vetési munkák hiába­valónak bizonyultak. A kár több mint negyedmillió pengő. Százszázalékos kár! Könnyes szemű gazdák tapossák a sarat. Kétségbeesetten keresik fel Márton Gábor úr polgármestert, támogatást, segítséget kér­nek tőle. A kiszállott adóhivatali tisztvise­lők elött lehorgasztott fejjel állnak a gaz­dák. Adatokat mondanak be: 5. Kovács, Gábor földjének bérlője Korozvay István, P. Nagy Lajos, aki felesbe dolgozik Lakk Jánossal, Márton László földjének bérlője Horog Zoltán, Vidin Mihály, Ckássi­ Gyu­la,­­Lajta Péter, Csabán István, Károlyi József, Szakáll Antal, Gál Antal, Márton Gyula, Czinege József, Hamvas Sándor földjének bérlője Tar József, P­alait András, Csirkis Imre, Csirkis Károly, Koroknay Sándor, Császi Antal, Juhász Imre, özvegy Cibere Mártonné, Bötöny Balázs és még sok százan 100 százalékos kárt szenvedtek.­­ A szoboszlóiak népszerű polgármesterével, Márton Gábor dr-ral beszélgettünk, aki a következőket mondotta: — Több mint négy esztendeje nem volt elegendő a termés. A csapadék valósággal elrohádotja a­­ terményeket. Azonban a háromszori jégesőpusztítás volt a legbor­zasztóbb hatással. Vécsey Zoltán gazdasági felügyelő szemléje alkalmával két kilométer hosszú és három kilo­méter széles szakaszon 160 százalékos ú­t kárt állapított meg. Mindenütt kisbirtokost ért a kár. A többi másfélezer holdon 70—80 százalékos a kár. Becslésem szerint 10.000 pengő kárt szen­vedtek a szoboszló gazdák, akik közül leg­többen, sajnos, nem biztosítottak jégkár ellen. A környéken csaknem minden búza­föld termése elpusztult. Tengerimagsegélyért folyamodtunk a földművelésügyi miniszté­­riu­mhoz. A gazdák remélik, hogy sürgősen megkapják a kért ter­gerimagsegélyt, mert napok múlva már későn lenne. Szomorú Péter és Pál elé tekint 3000 szo­boszlói gazda. Az idén nem lesz víg az ara­tók dala, elöttük a jégverés aratott... Hidas László h- ff: '­­ i: * 3 „ . ' ; HOLTAN VITTÉK HAZA A LOVAS Debrecenből jelenti: Az országos vihar vasár­nap éjfélkor érte el Debrecent és közel négy óra hosszat dühöngött. .Tég is esett, amely főleg a kisebb gazdák vetésében okozott jelen­tékeny kárt. A debreceni vasútállomáson a villám közvetlenül Nagy Mihály vasutas mellett csapott le, akit a légnyomás messzire eldobott. A vasutas sértetlen maradt. Annál súlyosabb következményekkel járt­ az a villámcsapás, amelynek Navradi József gaz­dálkodó esett áldozatául. Tiszacsege határában Navradit, aki kocsin haladt haza a mezőről, egy villámcsapás halálra sújtotta. A lovak tovább vágtattak és befutottak Nav­­ridi udvarára gazdájuk szénné égett holttes­tével. ÁRADÁS SZÉKESFEHÉRVÁROTT Székesfehérvárról jelentik: A négy nap óta Szakadatlanul tartó és rendkívül nagyarányú esőzések, következtében a Bakonyijál és Vértesből lezúduló víz­tömegek megduzzasztották a Gaja-patakot, amely kilépett medréből és­­ elöntötte a Székesfehérvár—Moha közötti völgyet, a Szárazvölgy nevű területet sőt be­hatott a külterületen levő Szent Gellért-utcába is és hat házat teljese­n körülzárt. • A város műszaki hivatalából mérnökök és munkások mentek ki gátak emelésére. FELHŐSZAKADÁS BAJÁN Pünkösd hétfőjén hatalmas vihar zúdult Bajára. A dél felől érkező felhők esti sötét­ségbe borították a várost. A félóránál tovább tartó felhőszakadás után az alacsonyabban fék,vör városrészekben a víz elöntötte a pincéket. Az égiháború tízperces jégeső kíséretében jelentkezett A jég azonban nem okozott nagy kárt. A kük­­­­áro­kban a szélvihar igen sok ház tetejét szigsamtotta. KISLEÁNY HALÁLA A VIHARBAN A baranya megyei Hérics községben halálos áldozata van a borzalmas felhőszakadásnak. .JÉGVERÉS KECSKEMÉT HATÁRÁBAN Az Alföldön elvonuló vihar különösen nagy­­kárt tett Kerekegyháza környékén. A jégverés a község határában szörnyű pusztítást végzett. A vihar Kerekegyházát valósággal elvágta a világtól, telefonhálózatát összerongálta. A MEGÁRADT PATAKBA FULLADT Zalaegerszegről jelentik: Zalaszántó község ■félett hatalmas zivatar­ vonult át, amely halá­los áldozatot is követelt, özvegy Sági Györgyné B6 éves szülésznő a megáradt patak hídján ment keresztül. A víz elsodorta a hidat és Ságiné a vízbe fulladt. Egy földművest, aki állatait akarta a vízből kimenteni, szintén elsodort a rohanó ár, de, sikerült neki partra jutnia. Az ár két házat összed­öntött, egy­­ szekeret elsodort és sok apró állatot elpusztított. -4 VILLÁM CSAPOTT A TÁNCOSOK KÖZÉ Orosházáról jelentik: Pünkösdvasárnap este, 10 óra tájban Orosháza felett nagy zivatar vo­nult el erős villámlás kíséretében. A villám sokhelyütt lecsapott, az egyik villámcsapás —­ szerencsére csak egy gyengébb —a tűzoltó, majális táncpavillonját­ érte. A deszkapavillon zsúfolva volt táncotokkal. A nyári helyiség nyitott­ oldalát, hogy a nemfizetők be ne szökhessenek, dróthálóval fedték be. A villámcsapás azokat az embere­ket érte, akik ehhez a drótfalhoz támaszkod­tak, s azokat a kíváncsiakat, akik abba ka­paszkodva lesték kívülről a táncotokat. Mintegy két tucat ember esett össze eszméletlenül. A mentők 10 embert részesítettek első se­gélyben, négyet pedig eszméletlen állapotban a mentőlaktanya segélyhelyére vittek, innen az­után eszméletre térítésük sorrendjében kocsin szállították őket lakásukra. A legsúlyosabb özvegy Huszár Sándorné állapota volt, akit csak hétfőn reggel 11 óra tájban sikerült orvosi beavatkozással eszméletre téríteni. Haláleset nem történt. JÉGESŐ, VIHAR, ÁRADÁS, VILLÁMCSAPÁS ÉS PUSZTULÁS GYÖNGYÖS VIDÉKÉN Gyöngyös vidékén pünkösdhétfőn ismét, óriási vihar volt. Nagyréde, Tarján, Pata, Szűz­esi községekben nagy ,jég is­ esett. A tarjáni-patak ismét kiáradt és elöntött közel 500 holdnyi területet. Atkai­ alatt pedig az­ országutat is elzárta a­ forgalom alól. Hétfőn óriási felhőszakadás volt Ludas vidékén­ is, ahol a Bene-patak áradt ki. Árokszállás határában a villámcsapás felgyújtotta a Bódis-tanyát. Gyöngyös vidékén a sok jégeső,­ vihar és folytonos felhőszakadás folytán tönkrement a cseresznyetermés. VONATKISIKLÁS! A Székesfehérvár—Komárom között közle­kedő 2823 számú személyvonat Bakonysár­­kány megállóhely és Kisbér állomások között lévő egyik útátjárón az óriási felhőszakadás folytán a pálya­testre, illetve az útátjáróra sodort homok és agyaghordalékon kisiklott. A vonatnál kisiklott a mozdony, a kalauz­kocsi összes tengelyével, az első személykocsi pedig egy tengelyével. Embersérülés­é nem tör­tént. A forgalom kedden­ reggel hat óráig át­szállással tartatott fenn. A keddi vonatok már akadálytalanul közlekedtek. 13 HALOTT! Szófiából jelentik: Zlatica környékén hétfőn heves viharok közben villámcsapások 13 em­bert megöltek. Ezer év története vonul fel a Somló-hegy ün­nepén. Június 7-éne nyílik meg a­­Veszprém­­­megyei Devecserben a világhírű Somló-hegy bortermelő vidékének ünnepi hete, amely bor­kiállításával a somlói bor propagandája lesz. A kiállítást a Faluszövetség rendezi. Délután a deve­cseri sár kertjében az ősi Esterházy­­parkban nagyszabású menetben vonul fel De­­vecser ezeréves története.

Next