Kis Ujság, 1948. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1948-01-24 / 19. szám

Kivégezték a sofőrgyilkos Balázs Pált A pestvidéki törvényszék december 17-én halálra­ ítélte ifj. Balázs Pál aszódi fiatalembert, aki kegyetlenül meggyilkolta Balogh Ferenc taxi­sofőrt Balázs felfogadta Baloghot egy hosszabb útra, majd az ország­úton a sofőrt hátulról háromszor fejbelőtte, azután egy hatalmas konyhakéssel összeszurkálta, vé­gü­l a halottnak hitt sofőrt egy közeli tanya kútjába dobta. Balogh azonban eszméletre tért, ki­­mászott a kútból és kivánszorgott az országútra, ahol megtalálták és kór­házba szállították Eközben fogták el az országúton Balázst, aki a Balogh­­tól elrabolt autóval nem tudott mit kezdeni. Balogh a kórházbaszállítás után másnap meghalt. A köztársasági elnöki irodából teg­nap érkezett le a pestvidéki törvény­székre a legfelsőbb döntés, amely sze­rint a köztársasági elnök szabad­ fo­lyást engedett az ítélet végre­hajtásának. Balázst a délutáni órákban kiszállítot­ták a gyűjtőfogházba és elhelyezték egy siralomházzá átalakított cellában.. A késő esti órákban került sor az íté­let végrehajtására. A roskadozó, fal­fehér gyilkos előkt ismét felolvasták az ítéletet, majd a kegyelmi kérvény­­elutasítását, utána pedig Bogár János végrehajtotta rajta a jól megérdemelt halálos ítéletet. Általános sztrájk Bajos­országb­an Hitler u­ralomrajutása óta nem volt még olyan nagy sztrájk Németország­­ban, mint amely mára virradó éj­szaka tört ki. A bajor szakszerveze­tek döntése következtében Bajor­országban általános sztrájk tört ki, amelyet egyelőre huszonnégy órás jel­legűnek terveznek. A vonatok is megálltak, csupán a legfontosabb közszolgáltatások és a közellátás működését biz­tosítják. Az általános sztrájk a katasztrofális élelmiszerhelyzet miatt tört ki, am­e­lyért a szakszervezetek szónokai a csütörtöki nagygyűlésen a megszálló amerikai hatóságokra hárították a felelősséget. A bajorországi kommu­nista párt tiltakozott a népkongresz­­szus betiltása ellen is A brit külügyminisztérium­­ szó­vivője csütörtökön kijelentette, ál­landóan tájékoztatni fogják a Szov­jetuniót azokról a háromhatalmi megbeszélésekről, amelyeken a kö­zeljövőben megvitatják Nyugat-Né­­metország sorsát, majd hangsúlyozta, hogy a londoni megbeszéléseken nem tárgyalnak most Trizánia fel­állításáról. Csak tréfa volt, nem szabotázs felmentették a Magyar Textil munkásait Az államügyészség a hároméves terv védelmére hozott rendeletbe ütköző bűntett címén emelt vádat Bernhardt Nándor vasesztergályos, K. Szabó Ist­ván géplakatos és Berta Gyula gép­lakatos ellen. A vád szerint az el­múlt év december elsején a Magyar Textilipar r­­ t. gyömrői úti üzemében felszerelt és a hároméves terv ellen­őrzésére szolgáló órát megrongálták, abba lúgos folyadékot öntöttek s ez­zel a hároméves terv kezelébe tar­tozó munkálatok végrehajtását hát­ráltatták. Az ügyet, amely első az ilyennemű ügyek közül, az uzsora­bíróság Csúcs-tanácsa tárgyalta. A vádlottak tagadták bűnösségü­ket. Előadták, hogy egy közös ba­rátjuk volt az ellenőr, úgy tudták, hogy a felszerelt, de m­ég nem mű­ködő órákat ez vizsgálja felül és tré­fából az órában lévő papírhenger szélére, ahol akkor sem zavarhatta volna az óra működését, ha az már működésképes állapotban van, hu­moros feliratokat írtak. Később meg­tudták, hogy más lesz az ellenőr, megijedtek és a feliratot valami lú­gos folyadékkal el akarták távolítani, de ez csak részben sikerült.­­ Ezt a védekezésüket a kihallgatott tanúk is megerősítették. A bíróság ez alapon bűncselekmény hiányában felmentené őket. Kimondta, hogy a cselekményt elkövették ugyan, de az órát ezzel nem tették használhatat­lanná és a felírással nem hátráltat­ták a hároméves­ leivel, csupán­ éretlen csínyt követtek el. Az ítélet nem jogerős. Virágzó bar­u­kfa. A szokatlanul enyhe téli időjárás sokhelyütt m­eg­­duzzasztota a cseresznye és korai barack rügyeit és erősen fejlődésnek indult a mogyoró virágbarkája is. Nagykőrösön a mogyoró virágbar­kája helyenkint 3—5 óra-re fejlődött. Dombóvárott Bogler Lajos nyomda­­tulajdonos udvarán kivirágzott a ba­­rackj­a. A szokatlanul korán virító fának igen sok nézője van. I Vásártelep Ural A csepeli nagypiacra pénteken reg­gel 24 vágon áru futott be. Zöme ve­gyes zöldség, sárgarépa, káposzta, sütőtök, céklarépa és alma. A kerté­szek és a gazdák 31­ szekérfuvar árut hoztak fel. Tehergépkocsival 220 má­zsa élelmiszer érkezett. Meglepetést keltett a piacon a vö­röshagyma újabb olcsóbbodás. A makói árut 1,05, az egyéb vidékről érkezett hagymát 1,50 forintért áru­sították nagyban. Olcsóbb lett még a petrezselyemgyökér, a kalarabé, cék­­larépa és a zeller. A gyümölcsárak erősen tartottak. A mai árak kilónként nagyban a következők voltak: Gülbaha-bur­­gonya, nyári- és őszirózsa 106, Ella 0.91, étkezési Krüger-burgonya 0.76, vöröshagyma 1.50—1.65, ♦fokhagyma 8—10, káposzta 1.20, kelkáposzta 2, kalarábé 0.50—0.80, paraj 7.—7.50, sárgarépa 0.70—0.80, petrezselyem­gyökér 1—1.40, céklarépa 0.60—0.70, zeller 1.80—2, sülölök 0.75, torma 4—5.50 forint. Gyümölcs: alma 2—6, körte 3.50 —4.50, narancs 22.50—23.50, man­darin 23.40, citrom darabja 1.20— 1.50, dióbél 28, aszalt szilva 7, szilva­­lekvár 6.60, csiperkegomba 12—17 forint. Tojás: eredeti ládaáru 0.75-0.76, kiolvasva 0.78—0.80 forint dara­bonként. Házasság asztrológia útján EGGYEL több magyar-angol há­zasság, amelynek előzményei legalább is szokatlanok. Egy magyar szárma­zású volt színésznő, kinek első férje jónevű festőművész volt, második férjével hosszab ideig élt Afrikában. Majd hazajöttek, többrendbeli kroko­­dilusbőrrel, rinocérosztaggal és boros-, titánékszerrel megrakodva, s a fele­ségről kiderült, hogy képzett asztroló­gus. Egész különösen remek eredmé­nyeket ért el a horoszkópban, annak megállapításával, milyen csillagkép­ben született egyénnel szabad a horoszkóp tulajdonosnak szerelemre lépnie. Tudományának híre­­ Lon­donba is eljutott és egy angol úr el­küldte neki születési adatait. Az asz­­szony, aki egyébként igen érdekes­­arcú, magasnövésű hölgy, meg is csinálta a horoszkópot és ezen az alapon levelezés indult meg köztük. .4. ostrom után az angol úr úgyszól­ván perceken belül, jelentkezett. Az asszony értesítette hogy férje az ostrom alatt meghalt. Új asztrológiai alapon kezdődött levelezés közöttük s kiderült,hogy maga az asztrológus­­nő született a levelező partnernél, leg­kedvezőbb csillagkép m­iatt. A levelek személyesebb térre terelődtek, az an­gol úr végre megkérte a hölgy kezét és mint menyasszonyát már ki is vitette magához. Legfeljebb azon le­pődhetett meg egy kissé, hogy a hölgy egy szót sem tud angolul, a le­veleket a hölgy első férjénél, második kitűnő humorú felesége­ írta. A karácsonyi textilakció céljaira kiszolgáltatott jegyeket a fogyasztók január 31-ig saját érdekükben vált­ják be, mert az igénybe nem vett utalványok beváltásáért a textilárut eligazító iroda nem vállal felelős­séget. Százhetven gyilkosság — A BÁL SZÜNETÉBEN Bécsből jelenti az Europa Heport. A hírhedt Sillostivall náci erőd­rendszer építése idején — mint ismeretes — a külföldi kényszermunká­sok ezrei pusztultak el. Nagyrészük a nélkülözések és éhezések követ­keztében halt meg, rengeteget pedig megöltek a náci pribékek Most a népbíróság újabb bűnpert tárgyal, amelynek öt vádlottja van: Ludwig Groll, Stephan Beiglböck, Herman Schwarz, Hildegard Stadler tanítónő és Josef Mutralter. A vádirat szerint 170, de lehet, hogy 200 munkaképtelen beteg kényszermunkást kísértek a rechnitzi Batthyány-kastély előtt. A foglyokat az állomás közelébe terelték. Az őrség parancsnokait Batthyány grófné meghívta a bálra. Ott be­rúgtak és állítólag Podezin Gestapo-főnök parancsára, a bál színnél­ében lementek a vasútállomáshoz és géppisztolyaikkal megölték a foglyokat. Akik a golyóktól nem haltak meg, azokat agyonverték. A holttestekről lehúzták a ruhákat. A vádlottak felsőbb parancsra hivatkoztak. Apad a beregi víztenge­r Az újabb árhullám nem okoz áradást A Felsőtisza szakaszán a víz apa­­dóban van s így nagy iramban foly­nak a gát újraépítési munkálatai Tiszabecs alatt, Tivadarnál és Tisza­­kóródnál. A tivadari gátszakadás he­lyén hat nap alatt már 5­­0 cölöpöt vertek le az utászok, hogy megépít­hessék a jászolgátat s hogy meg­akadályozzák ezáltal, hogy újabb ár­hullám öntse el megint a beregi falvakat. Illetékes ítélvén közölték, hogy a tivadari jászólgát egy hét alatt elkészül Tiszaszalka közelében megnyitot­ták a zsilipet s a beregi viztenger lassú lecsapolása ezzel megindult. A hatás már is érezhető, Tivadarnál és Tarpa határában, valamint Gulács­­nál, Gergelyi-Ugornyánál, Tákos északi részén a víz apad. K­efe, Jánd, Tiszavid és Vámosatya körgátjait javítják. A Csaroda felé vezető hi­dat kijavították és a közlekedés helyreállt. Az elöntött községekben tovább omlanak össze a házak is az ingóságok mentése ladikok segítségé­vel folyik. Ungvárról érkező szovjetorosz víz­­jelző-jelentések szerint a legfelső szakaszán újra árad a Tisza, az elő­jelek szerint azonban ez az árhullám­ már sokkal alacsonyabb lesz, a víz viszonylag simán vonul majd le s nem okoz újabb áradást. Az építési és közmunkás­gyi­ minisz­­térium felhívására intézmények kö­zületik és pártok együtt 122 ház fel­építését vállalták. Egy típush­áz épí­tési költsége 8000 forint. A Kis Újsághoz érkezett újabb adományok Az árvízkárosultak megsegítésére indított országos gyűjtés szép ered­ménnyel folyik. Az irtózatos elemi csapással sújtott felsőliszai magyar nép küzdelmét nem szemléli érzéket­lenül a magyar társadalom. A Kis­­­jsághoz is folyamatosan érkeznek kisebb és nagyobb pénzadományok s hogy felhívásunk milyen mély­itatást keltett, annak érzékeltetésére csak egyetlen levelet közlünk a sok, kö­zül, amely szerkesztőségünkbe­ ér­kezett. A levél, amelyet Szélinger István Törcsvár­ utca 25. szám atolt lakó negyedik elemista itt, így hang­zik: Kedves Főszerkesztő Bácsi/ Még csal, negyedik elem­sta kis diák vagyok, mégis szívem minden melegével Főszerkesztő bácsi Kis Újság beli felhívásán csüngök. Na­gyon elszomorított az árvízsujtotta szegény magyar testvéreink szen­vedése, amit a Tisza pusztítása oko­zott. Édesapám a mostani világ­háborúban eltűnt, évek óta semmi­­r róla, nincs ki keressen nekünk. .. múlt évben megtakarított kis pénzemet, ami nekem nagy összeg, az egészet odaadom az árvízkáro­sultaknak. Nagyon szépen megké­rem a Főszerkesztő bácsit, legyen, szíves hozzájuk eljuttatni (10 fo­rintot küldök). Szilinger István (XII., Törcsvár­ u. 21.) Ma az alábbi pénzadományok ér­keztek hozzánk a Bózd Népe 8600 számú csekklapján: Rákóczi Olvasókör gyűjtése (Túrkeve) 300.—. K­r. M. Sándor (Bpest, Hirity­ u. 7- 20.—. RüH János, Marcali 5.—. Orda­s Ist­vánná. Rákoskert , Wrehovszky József, Szerencs 30.—, Ilyés Dénes 10.—. Nagy Jenő 10.—. Vereckei Károly és neje 30. , Szélinger István 10.—. Osváth Józsefné 20.—. Gsergyesi József 10.—. Kem­e­nes ,'a­la 2.­, Repa Benjáminná, Berettyóújfalu 2. —. Pa­­tazi Ernő. Berettyóújfalu 2.—. Orsoszki József. Berettyóújfalu 2.—. Guttiy Miki­­s, Karcag 10.—. dr. Istók Barnabás, Makó Zrt.—. Kálóczi István, Kiskomárom Krt.­­összesen 528.— forint. Eddigi gyűjtésünk­kel (7058.— forint) együtt 7580.— forint. Szombat. HI48 Janu­ár 24 (..) Írta: KAMARÁS ZOLTÁN 46. Gyónás az éjszakában A küllő megállt. Úgy érte ez a könyörgő hang, a rongyos férfi hangja, mint a hideg zuhany. Vagy mint a korbácsütés, amely nagyon fáj, de hirtelen magá­hoz is téríti álmodozásából. El is szégyelte magát. Ő­ azért csavarog, azért rohan az éjszakában, mert Hivatal Anikó nem akarta meghallgatni szerelmes vallo­mását. Ez az ő legfőbb baja és gondja. Ezért nem tudott elaludni kényelmes ágyában, holott nagyon is itt van az alvás ideje. És akkor mások szintén csatan­golnak az éjszakában. Más ok miatt, de sokkal lényegesebb, fá­jdalmasabb és embertelenebb ok miatt. Ki tudja, hányan vannak ezek! És nem csak itt, a fővárosban, hanem az egész ország területén! Ki tudja, hányan vannak és mi űzi őket ki az éjszakába?! — Ez a rongyos férfi, akivel véletle­nül szembe találkozott, meg is szó­lalt. Két szóval meggyónta neki egész élete nyomorúságát és kétség­beesését, ami kikergette őt az éjsza­kába. Két szóval, ami olyan volt, mintha a földi pokol legmélyebb és leggyötrelmesebb szakadékéból tört volna fel: — Könyörüljön rajtam!... Megfogta férfi kezét, megszorította és őszinte részvétlet kérdezte: — Miben lehetek segítségére? Wolt a rrmnyn* férfit riffl-i rel ve*t lesen zavar, mert erre nem számított Maga sem tudta, hogyan szaladt ki száján, szinte akaratlanul, az előbbi mondat. A késégbeesésnek az a két rekedt szava, amely fojtogatta a tor­kát, de amit mégse akart kimon­dani. Amit szégyell kimondani. — Bocsásson meg, uram — da­dogta zavartan —, hogy meg mer­tem szólítani... De már bánom és szégyenlem... Nem lett volna sza­bad megállítanom kegyelmedet, aki­nek bizonyára nagyon fontos és sür­gős útja van... A költő még mindig fogta a ron­gyos férfi kezét. — Ne kérjen bocsánatot és ne mentegetődzzékl... Sőt inkább ne­kem kell bocsánatot kérnem, amiért szótlanul tovább akartam menni... A rongyos férfi lehajtotta a fejét és csupa könny lett a szeme. A költő most nézte meg alaposab­ban. Ilyen fájdalmas arcot még nem látott életében. Ezen az arcon az örömnek, a boldogságnak, de még csak a megelégedésnek a leghalvá­nyabb fénye sem csillog. Ez az arc maga a testté merevített gond, szo­morúság, reménytelenség és nyo­mor ... Ez a száj nem tudhat más­­ról beszélni, mint a szenvedésről és megaláztatásról. .. Ennek a szemnek fénytelen tükrében a kétségbeesés örvénye viharzik ... De­ a homlok okosságot árul el, ha keresztül-kasul szántották is a gon­dok é­s nyomorúság ráncai. — Hová igyekezett? — kérdezte a költő. — Nem tudnám megmondani... — Mégis ... — Ahol könyörületes emberek van­nak ... De hol laknak ilyenek?... A költő lehajtotta a fejét. Ebből a néhány szóból mindent megértett. Hányszor érezte ő is az emberek jég­hideg szívtelenségét, amely megder­meszti a legszebb érzéseket és meg­öli a legtisztább szándékot is. Hány­szor és milyen kétségbeesetten ke­resett ő olyan szívet, amelyben vissz­hangra találnak szenvedései és amely­nek dobogásából kiérzi azt az em­beri együttérzést, ami nélkül nem lehet, mert nem érdemes élni. És hányszor kellett csüggedten rádöb­bennie, hogy egészen egyedül van és ha önmagában nem lesz elég erős a további harcra, el kell pusztulnia. — I­s honnan jött, amikor talál­koztunk? ... A férfi keserűen nevetett. De ebben a nevetésben több volt a sírás, mint a kacagás. — Otthonról, uram ... ha ugyan otthonnak lehet nevezni azt az odút, ahol­l — Elhallgatott. Nem bírta folytatni. A költő még most is lógta a kezét és melegen megszorította. — Beszéljen!... — Erről beszélni nem lehet!... Ezt látni kell... — Hát akkor vezessen oda. — Miért vezessem? — kérdezte a rongyos férfi. — Miért lássa kegyel­med is azt a nyomort, amelyet én otthonnak vagyok kénytelen nevez­ni? ... A fületeten, nyirkos, bútor nélküli szobát... Az anyát, aki ha­lálos beteg és nyomorúságom tár­sa ... És a kisfiámat, aki az én áldo­zatom . .. — Ne beszéljen, hanem vezessen oda! —­ követelte a költő. A rongyos férfi csüggedten legyin­tett. — Semmi értelme ... Kegyelmed se látszik olyannak, mint aki segíteni tudna. Jobbmódú, mint én, de szin­tén szegény emb­er. Aztán határozott hangon hozzá­tette: — Szegény ember segítését pedig nem fogadhatom el! A költő felkapta a fejét. Ez a ron­gyos férfi most, ezzel a néhány mondatával, nemcsak őszintén ma­gyarázta élete nyomorúságát, hanem hitet tett becsületes öntudatossága mellett, amely nem koldul az­ élettől és nem kunyerál alamizsnát, hanem büszkén, felemelt fővel követeli ma­gának azt, amihez joga van, ha el is akarják ütni ettől a jogától. Ez a rongyos férfi hitet tett igazi em­bersége mellett, amely ott gomolyog már a népmilliók lelkének mélyén, csak éppen arra várnak, hogy valaki hangos szóval világgá kiáltsa? Ezt a rongyos férfit ebben a pil­lanatban különbnek, többnek és em­beribbnek tartotta saját magánál. Szerette volna magához ölelni, de attól tartott, hogy a férfi még visz­­szautasítja és ez nagyon fájna neki. — Barátom. ■— mondta kis idő múlva a költő. — Kérek valamit kegyelmedtől.. __ Tőlem?... A koldustól? — ne­vetést fanyarul a rongyos férfi. — Részesítsen engem abban a megtiszteltetésben, hogy hazavezet otthonába — mondta nagyon ko­molyan a költő. — Mi értelme volna?... Kegyel­med kínosan érezné magát, én pedig szégyelném ... — Nem erről van szó ... Hanem az asszonyról és a kisfiáról. A na­gyon beteg asszonyról, akinek kell a segítség... — Orvos kéne és patikaszer. De ez pénzbe kerül. — Van nálam annyi! — De én nem fogadhatom el! Mert kegyelmed is szegény ember... — Nincs joga visszautasítani! — tiltakozott a költő. — A saját nevé­ben megteheti, de " nincs joga erre, amikor súlyosan beteg a felesége és éhes a kisfia ... — Igaz — hajtotta le a fejét a rongyos ember. — Haza kell men­nem . . — Együ­tt megyünk!... A rongyos emb­er vállal vont és sietősen indult. — De nagyon messze lakom ... — Szedjük gyorsan a lábainkat, hogy mielőbb odaérjünk . .. A költő belekarolt a rongyos fér­fiba és úgy folytatták az utat. Hosszú idő múlva a költő meg­kérdezte:­­ — Mi a kegyelmed foglalkozása? — Gyári munkás voltam, amíg ki nem dobtak ... Földmunkás is vol­tam, de ott is elkergettek... — Miért?. . Nem bírta a mun­kát?... — Dehogy! Más oka volt ennek! — Mi? A rongyos férfi megállt és mélyen, átható tekintettel nézett a költő szemétre. — őszintén beszélhetek? — kér­dezte. — Kérem ... — Azért kergettek el minden munkahelyemről, mert nem bírtam nézni az igazságtalanságot. — Miféle igazságtalanságot? —­lfogy amíg ezren és ezren éhez­nek, vagy legfeljebb annyit kapnak keserves munkájukért, hogy éhen fel ne forduljanak, néhányan, kevesen, a kiváltságosak tejben-vajban fürde­nek és élvezik az étel minden szép­ségét. — Úgy igaz, ahogy mondja — he­lyeselt a költő. — És én ezt meg is mertem mon­dani!... A szemükbe vágtam!... Hát kirúgtak... De még arról i­s gondos­kodtak, hogy sehol másutt ne kap­jak munkát... A költő nem mondott semmit. Be­leharapott a tulajdon szájába, hogy egyetlen szó se hagyja el. Mert amit most mondana, olyan keserű volna, hogy ezt a rongyos férfit még job­ban elkeserítené. Messzi jártak már. Egy dü­ledező viskó előtt megállt a rongyos férfi. Azon buzgólkodott, hogy vidáman Csongjtsna hangja, amikor így szólt: — Megérkeztünk!... Ez az én úgynevezett otthonom! .. — Gyerünk b­e! — sürgette a költő. — Mert nagy szükség van reánk... A rongyos ember kinyitotta a kaput. ( Folytatjuk.)

Next