Kis Ujság, 1949. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-25 / 145. szám

(A) Lassan melegszik, az idő­ ­ hazánk időjárásában még mindig nem mutatkozik lényeges javulás. Csütörtökre ugyan meghaladja a hőmérséklet a 20 fokot, de még mindig messze van az évszakhoz illő értéktől. Az egész Közép-Euró­pában ural­kodó északi légáramlás egymás után hozza az óceán északibb részeiről az átvonuló csapadékos időt. A péntekre virradó éjjelen is átvonult az országon egy erőteljes esőszakasz és az éjféli órákban sokfelé hatalmas zivatarok is kifejlődtek. A csapadék mennyisége több helyen meghaladta a 10 millimétert. A beáramló friss levegő még az eddiginél is hűvösebb volt egy ár­nyalattal és a hajnali órákban igen alacsonyra süllyedt a hőmérséklet. Pénteken sem indult meg erősebben a melegedés, mert az északi lég­áramlás élénk volta és a változó felhőzet ellensúlyozta a napsütés hatá­sát. Gyors felmelegedésre még a közeli napokban sincs kilátás, de azért most már lassan meg kell indulnia a javulásnak. 4 é­v Tóth Géza, főmeteorológus Az újjáalakult kanizsai képviselő­­­testü­let döntései. A választás után átalakult nagykanizsai képviselőtes­tület most tartotta első ülését, ame­lyen hozzájárult a közgyűlés a vá­rosi földgázüzemek községi vállalattá való átalakításához. A Kanizsán ven­­dégszereplő pécsi Nemzeti Színház számára 5000 forint segélyt akartak megszavaztatni a már elfogadott 1000 forint helyett, ezt a kérdést azonban még a város közművelődésügyi bi­zottsága külön tárgyalja le. A kani­zsai piacot tojás- és baromfifelvásár­lás szempontjából zártnak nyilvání­tották, úgyhogy Nagykanizsáról a jövőben csak a földm­ívesszövetkezet szállíthat kisbaromfit és tojást. Még egy érdekes határozatot hozott a köz­gyűlés. A dolgozók családtagjai a jö­vőben belépődíj nélkül használhat­jál­ a városi strandot. Tizennégy engedély­ nélküli fakivá­gót ítéltek el. Hajdú megyében a ta­nyákon és a házak környékén a fa­­irtás komoly méreteket öltött s a fában szegény hajdúsági tájnak je­lentékeny károkat okozott. A nagy­mérvű fakivágás aszályosabbá tette az időjárást. Az erdőfelügyelőség fel­derítette a tudomására jutott esete­ket és a vármegye közigazgatási bi­zottsága most 15 engedély nélküli fakivágót ítélt el lelk,ismeretlenségért. Az ítéletek 300—2500 forintig szóltak. Ablakon keresztü­­ másztak be ve­rekedni. PetroviCS barm herbolyai lakos lakásába Orbán Sándor, Hu­­rencsár Jakab és ifjú Káposzta ha­jói az ablakon keresztül bemászni és az ágyban fekvő Petrovicsot nem támadták. Orbán Sándor egy hull, ved fejbevágta, majd egyesült ezén­, kiráncigálták az ágyból s az udvari­g cipelték. Ott folytatták a szerencsét­len ember bántalmazását és végül Harencsár zsebkésével mellbeszúrta. A miskolci törvényszék most vonta felelősségre a bestiális verekedőket, Orbán Sándort egy év, nyolchónapi, Harencsár Jakabot négyhónapii és ifjú Káposzta Lajost egyhónapi fog­házzal büntette. Fél esztendő a feleség szeméért. Jäger Antal paksi cipész gyakran tért haza ittasan lakására. Napirenden voltak a feleségével való összetűzé­sek. A lezüllött cipész egy alkalom­mal, amikor elkeseredett felesége szemrehányást tett neki, agyba-főbe verte az asszonyt és úgy ellökte ma­gától, hogy a szerencsétlen teremtés az ajtókilincsnek esett. Az esés kö­vetkeztében elvesztette egyik szeme­­világát. A szekszárdi törvényszék a brutális férjet fél esztendei börtönre ítélte. — Rákosi Hajnalka, Rákosi Má­tyás huga, fiatalon kapcsolódott a munkásmozgalomba. Bácskában és Jugoszláviában dolgozva, majd 1942-ben Magyarországra jött ille­gális pártszervezésre. Elfogták, ka­tonai börtönbe hurcolták, de a leg­­szörnyűbb kínzásokkal sem bírták vallomásra. Két évig sínylődött a börtönben, majd 1944-ben a fa­siszta fenevadak Bergen-Belsenbe hurcolták, ahol mártírhalált halt. A MNDSz XIII. kerületi szerveze­tének asszonyai még a Nemzet­közi Nőnap alkalmával platán­­fácskát ültettek a Béke-téren Rá­kosi Hajnalka emlékére. A platán társfa körüli védőkorlátra most emléktáblát helyezett a MNDSz XIII. kerületi szervezete ..Angyal­föld asszonyai a mártírhalált, halt Rákosi Hajnalka emlékére“ — fel­irattal. Az emléktáblát csütörtökön délután leplezték le ünnepélyes keretek között. Az emléktábla előtt Angyalföld asszonyai hatal­mas vérvörös szektakoszorúval rótták le kegyeletüket. Feketevágókat ítéltek el Szegeden. A szegedi törvényszék uzsoratanácsa most ítélkezett Kiss Dezső, Szögi András, Papp Nándor, Faragó Ist­ván, Kopasz Imre, ifjú Czintai György, Telbisz Péter, Hunyadi Jó­zsef, Csamangó Jánosné és Bálint Pálné feketevágók bűnügyében. A vád szerint nem csak saját haszná­latukra, de a feketepiacon való érté­kesítésre is engedély nélkül vágtak le állatokat s ezért az uzsorabíróság kissi kétévi. Szögit félévi, Csaman­­k Onét 4 hónapi, Pappot 15 hónapi, Aragót 3 hónapi, Kopaszt 1 hónapi, Hunyadit 4 hónapi fogházra ítélte. Kiütötte a bírót egy pécsi ököl­vívó. A pécsi vasutasok tornacsar­nokában barátságos ökölvívómér­kőzést rendezett a Pécsi és a Szol­noki Lokomotív. A mérkőzésen Wrancsics, a pécsi ökölvívó egy jól irányzott balegyenessel egysze­rűen kiütötte a bírót. A mérkőzést egyébként a Szolnoki Lokomotív 8:0 arányban megnyerte. Vran­csics ellen megindult az Ökölvívó Szövetség eljárása. Új Kanal szigetén van alighanem a világ legkülönlegesebb börtöne. A különlegességet tíz a körülmény je­lenti, hogy a börtönt egy­­ régen kialudt tűzhányó kráterében rendez­ték be. A kráter belső részébe vájták a cellákat, az őrszemélyzetnek kívül van egy kis házikója, ahonnan a fel­ügyeletet gyakorolhatja, bár a ho­rvátok szerint erre nincs sok szükség, mert a különleges módon elhelyezett börtön minden szökési lehetőséget ki­zár. Szombat, 1949 június 25 ■b—■tmmmm Az álmodó Bükk írta: Hargitay István Csak félnapi járóföld után bukkant fel az első ember, aki hozzátartozik ehhez a rengeteghez, amelynél sok kisebb országocska van a világon, uralkodóval és kormányzattal. Egy ember, aki ott állott vastagabb és vékonyabb faágakból összetákolt kunyhója előtt, amelybe csak négy­kézláb mehet be úgy a házigazda, mint vendége és azonnal leheveredhet arra a kabátra, amit már foltozni sem lehet, mert évtizedek óta ezt a szolgálatot teljesíti a föld felett és gazdája alatt. Ez a kunyhó nem védi meg lakó­ját sem esőtől, sem széltől, hiszen az esővíz beszivárog az ágak között s a mérges szél még jó, ha csak féloldalát viszi el és másik felét meg­hagyja emlékül, hogy kegyelmét az erdő lakója ne feledje el. Ajtó nincs, a kunyhó negyedik oldala teljesen felesleges, mert itt nem található olyasmi, amit el kellene zárni a ki­váncsi szemek elől. Besüt a nap, be­világít a hold, beragyognak a csilla­­gok a kunyhó üres oldalán. Ablak­­nyílás sincs, nem is kell, nincs is rá szükség, hiszen akkor még több Szúnyog és légy találna utat és m­enedéket a kunyhó belsejébe. Hát bizony ez a kunyhó ugyan­olyan, mint az a nélkülözhetetlen és egyetlen jópajtás, de akire azért soha, világért se bízunk rá még egy fanyelű bicskát sem, mert hogy el­veszti vagy elajándékozza, arra fo­­gadni lehet. A Bükk lakója se bízza kedves kunyhójára féltve őrzött kin­csét: szőttes tarisznyáját, amelybe nemcsak belepillant reggel, délben, este, hanem ki is veszi belőle mind­azt, ami még szebbé teszi az amúgy is szép életet. Mert ebben a mesebeli tarisznyában minden található, sem a hegyes nyárs, sem a kormos bog­rács nem jut el odáig, hogy gazdája szolgálaton kívüli viszonyba he­lyezze addig, amíg a tarisznya biztos helyen van. A tarisznya biztonságá­ért pedig nem a teremtés koronája kezeskedik, hanem egy vén bükkfa, aki még nem csalt meg soha senkit sem, s a tarisznyát úgy elrejti sűrű lombja között, hogy sokszor egy­­fogásra még a gazdája se találja meg. A kunyhó gazdája, aki már fél­százada tavasztól őszig így éldegél, megelégedett és vidám, mint akiinek mindig van mit aprítani a tejbe, mert hivatalát ellátja lelkiismerete­sen. Nem történhetik meg, hogy va­laki az ő munkájára azt mondhatná, hogy rosszul végezte el. Ugyanolyan félgömb alakú, mint a kemence, csak négyszer-ötször akkora, füstölög, erre kell nagyon ügyelnie a szénégetőnek. Az összerakás, gyújtás, takarás nem olyan nagy dolog, legalább is nem kell annyi figyelem hozzá, mint mi­kor arról van szó, hogy elfogadható faszén kerüljön ki négy-öt napos fojtott égés után a félgömb alól. És erre egy ember ügyel, éjjel-nappal egyformán. Ha mégis beszélget, fél­szeme ott van a hivatalán. Pedig olyasmiről esett szó, ami legköze­lebb van a szívéhez: a Blikkről. Ez a terület, amelynek határa a Sajó völgye, a Nagy Alföld, Eger­­patak völgye, a Szarvaskői völgy, Váradi-patak, Szilvás-patak, s Bán­­völgye és bezár csaknem ezerhárom­száz négyzetkilométer részt, — ez a terület, amelynek Bükk a neve, olyan előkelő, hogy az embernek meg kell tudakolnia a kunyhó gazdájától, hogy a Bükk mit csinál, jókedvű, vagy haragos és milyen lesz holnap, holnapután, levélsuttogás nélkül fo­gadja hódolóit vagy fadöntő és sziklazúzó kedvében az utolsó napot idézi fel? A Bükk most álmodik, olyan mint egy gyerek, csinálhat tőle mindent ember s állat egyaránt. A fehér füst egyenesen száll a világoskék égbolto­zat felé, mint egykor a dédesi szikla­vár belső udvaráról, ha Ernye bán úgy parancsolta táltosainak, hogy bontsák szét a titokzatos jövendő elfalazott kapuját s mondják meg, mit látnak jövő holdtöltéig. A szent­léleki fehér barátok se maradtak hátra, szorgalmasan másolták a szent könyveket és jegyezték a történelmi eseményeket, hogy a késő utókorban tudják meg, mi volt hosszú századok előtt. De a sziklavárból romhalmaz lett s eltemette a múlt emlékeit: a bán reményét, a táltosok jóslatát, a harcosok vitézségét. Maradt a vár pincéjében egy abroncs , amely azt igazolja, hogy a szomjúságot akkor se bírták az emberek, a vár erdejé­ben egy fél csattos sarkanyú, talán ennyit hagytak meg a germán lovag­ból a farkasok, egy frank lándzsa­vég, amellyel talált a nyugati vadász, azonban a sebzett medve magával vitte bordái között , a Bükk bar­langja a vadállat csontvázával együtt megőrizte a lándzsát is. A barátok könyvei, jegyzetei elégtek, elporlad­tak, mint egykori gazdáik, csak a templomiatokon levő ablakszegély faragott kövei dalolnak még ma is a futó idővel. Mintha koporsószeget vernének a különös csendben, olyan a harkály kopácsolása. Válogathat a fák között: bükk, tölgy, fenyő, gyertyán, juhar, kőris, jávor, van elegendő, ez a tudós madár nemcsak a gyümölcsfákat vizsgálja meg. Napkeltétől az erdő dalosai nekifognak, hogy továbbra is álomba ringassák a Bükköt. A rigók egy-egy dal után ügyesen dobják szét az avart s a talált jó falat után ismét tréfás fütty következik. Amikor el­hallgatnak, ugyanaz hallatszik fejük felett. A fekete ünneplőben levők fel­kapják fejüket s a dal irányába for­dítják. Egy nagyobb madár ül felet­tük az ágon s úgy tartja fejét, mint­ha kettőig se tudna olvasni, de szemé­vel ugyancsak nevet, folyton pislog. Amikor a rigók ismét táplálék után látnak, ismét megszólal, utánozza őket. A rigókat zavarja és bántja ez a közbeszólás és ez a tréfás madár annál jobban nevet, mulat. Ez a sere­gély, de ő is otthagyja a kényelmes ágat, mert észrevette, hogy hazafelé igyekszik egy meztelen csiga, ez pedig legkedvesebb eledele. Csak repülés­kor látszik, hogy milyen csillogó egyszerűnek tetsző tollazata. A táplálékszerzés után a madár­csapatok egymásután vonulnak hul­lámzó repüléssel a Buzgókő felé, ahol tizenhárom forrás várja őket. Az ör­vény­forrás a legdúsabb, ide röppen a legtöbb madár. Egyszerre valame­lyik fáról nyávogás hallatszik és kis szünet után megismétlődik ez a nyic­­koló hang. Az első pillanatra akárki azt gondolhatja, hogy kóbor macska, de nem, a seregély telepedett ide és addig nem nyugszik, amíg fel nem ébreszti a buzgókői sziklaodúban ta­nyázó vadmacskát, amely óvatosan dugja ki fejét a sziklarepedésből. A seregély nagyot nevet és tovaröppen, meg se áll a szentléleki forrásig, amely olyan bőségesen ontja hideg vizét, hogy elvezették a szomszédba, a legelőn levő itatóvályúhoz, ahova az ómassai csorda jár. A seregély a csordát várja, de előbb itt felébreszti a templomromok között szunyókáló baglyot, amely nem érti, hogyan szánthatják őt fényes nappal. A csorda megérkezik delelőre s ha megtörtént az itatás, akkor az árnyékba megpihen az állat. A seregély ezt várja. Amelyik szarvas­­marha legjobban dörzsölődött, arra rászáll és a meztelen csiga után jól­esik egyéb kisebb féreg is. A Csipkés-kút környéke este a leg­forgalmasabb. A környékről ide jön­nek az őzek, amikor a napvilág da­losait a fülemüle váltja fel. A déti cserjés felől érkeznek és kecses ug­rással hatolnak át a vágások után kinőtt és megerősödött hajtásokon- Két parlagi sas érkezik és siet ör­­vénykő felé. Hol lehettek? A fut® vadat szeretik üldözni, talán vadá­szaton voltak. Már látják otthonu­kat, mert hallatszik hangjuk. Olyan, mint a kutyaugatás. A seregély majd megtréfálja őket is. A telehold világa lassan elönti a csúcsokat, a fensíkot, a források mé­lyedéseit. A sűrű cserjében felcsattan a fülemüle dala, amellyel párját mulattatja egész éjszakán. Lent az avarban pedig ezer és ezer tücsök húzza egyforma nótáját A menedék­ház szalmaágyán ez a csodálatos muzsika ringatja álomba a vándort s araikor a vörös hold már függőle­gesen áll a ház fölött —­ békén alszik ember állat az álmodó Bükk mélyén. Munkaverseny mesterséges lótermé­kenyítő állomások között. Az észak­­magyarországi tíz mesterséges lóter­­méknyítő állomás versenyre hívta fel az ország valamennyi többi állo­mását. A lóállomások a hároméves ütemtervben meghatározott 10.000 kanca mesterséges megtermékenyí­tése helyett már több mint 15.000 darabot termékenyített meg. A célki­tűzés az, hogy a tervév befejezéséig 20.000-re emelkedjék ez a szám. A verseny két vonalon folyik: milyen százalékban sikerül a meddőség meg­szüntetése és hány olyan kancát tud­nak megtermékenyíteni, amelyeknek két-három­, vagy több éven át soro­zatosan nem volt ivadéka. Precíz tolvaj. Varga Irén vitnyédt lakos nemrégiben betért ismerőséhez Sopronba és szállást kért. Kapott is, de a házigazda szívessége túlságosan felbátorította. Feltörte a gazda távol­létében a szekrényt, 1000 forint ér­tékű ruhát, aranygyűrűt emelt ki és természetesen búcsú nélkül távozott. Fűzi Imre, a szívélyes vendégfogadó most levelet kapott Varga Iréntől, amelyben megírta, hogy sajnálatára nem adhatja vissza az aranygyűrűt, mert az érte kapott pénzt elköltötte, a ruhákat pedig feldolgoztatta saját magának. Számít a vendéglátó jó­szívűségére, hogy nem fogja „fe­les­­c­sínre vonni“. A vendéglátó azonban haladéktalanul megtette, a feljelen­tést a precíz, levélben elszámoló tol­vaj ellen. Mikor a tolvaj csereberél... Hónapokon keresztül garázdálko­dott Szegeden Tógyi József dorozs­mai napszámos. Valóságos házi szarkája volt a városnak, aki be­törésekből és lopásokból vagyont­érő holmit szedett össze s azt Do­­rozsmán raktározta el. Törvény­­széki tárgyalásán kiderült, hogy a legbonyolultabb lakászárat is pillanatok alatt tudta felnyitni s a házak kerítésén macskaü­gyes­­séggel vetette át magát. Ott és ak­kor követte el fosztogatásait, ahol akarta. Az utóbbi időben már any­­nyira vakmerő volt, hogy ugyan­arra a helyre másodszor is betört s a neki nem tetsző holmit visszavitte és értékesebbet vitt el helyette. Az egyik lakásban — ahonnan kerék­párt vitt el —, ugyancsak nem volt megelődve a betörés eredmé­nyével, túl kopottnak tartotta a „vasparipát“. Visszament és mert emlékezett, hogy m­ég egy kerék­párt látott, kicserélte zsákmányát. Egy ilyen ,,dupla betörésen“ végül is tetten érték s most 4 évi szigo­rított dologházzal szabadul Szeged legveszedelmesebb lakásfosztoga­tójától. Orgazdáját, Rózsa Istvánné dorozsmai eszerest, aki fillérekért vásárolta fel Tógyi „szerzemé­nyeit“, 1 évi és 8 hónapi börtönnel sújtottak. Huszonhárom tűzköves egyetlen raz­zián. A diósgyőri vasgyár körül különö­sen fizetési nap alkalmával hemzseg­nek a tűzkő- és cigarettapapír-csem­pészek. Az iparengedély nélkül garáz­dálkodó árusokat, akik a gyári dol­gozókat nem egyszer alaposan be­csapják értéktelen áruval, legutóbb a miskolci államrendőrség razziával lepte meg. A razzia eredménnyel vég­ződött, mert 23 árust sikerült előállí­tani. Óriási lendülettel folynak az építkezések a Szovjetunióban Gyorsan emelkedik az üzemi építkezések száma, a nehézipar egyre nagyobb eredményeket mutat fel A Szovjetunió nehézipara hatal­mas újabb sikereket mutathat fel. A háború utáni ötéves terv a szovjet emberek erejét, főleg a nehéz­ipar és a vasúti közlekedés soron­­kívüli helyreállítására állította be. Az ötéves terv első három éve alatt az építők létrehozták és bekapcsolták a munkába a legfontosabb üzemek szá­zait.. .A szénipar régen túlhaladta teljesít­ményében a háború előtti színvonalat A vaskohászat olyan mennyiségű nyersvasat, acélt és hengerelt vasat állít elő, amilyent a múltban sohasem termelt. A gépipar is felülmúlta a há­ború előtti színvonalat. Háromszor annyi traktor, mint a háború előtt A nehézipar sikeres helyreállítása és fejlődése óriási jelentőséggel volt az ipar egyéb ágainak fejlődésére és a mezőgazdaság felemelkedésére. A szovjet földművelés az ipartól már a múlt évben is háromszor annyi trak­tort és kétszer annyi autót és mező­gazdasági gépet kapott, mint a háború előtt 1940-ben. Ez év első negyedében újabb 29 százalékkal emelkedett az üzemi épít­kezések száma az elmúlt év ugyan­ezen időszakával szemben. Az üze­mek helyreállítása és felépítése a szocialista ipar minden bevált újítá­sának figyelembevételével új techni­kai alapokon valósul meg.­­ Lakóházak tömege nő ki a földből A szovjet építők nemcsak az ipari vállalatokat kell, hogy helyreállítsák és felépítsék, hanem a lakóházak nagy tömegét is. A háborút követő években már sok új lakóházat emel­tek, mind a mellett a lakóház-épít­kezés feladatait még nem hajtották végre. Ebben az évben az építők kö­telezik magukat, hogy a lakóházak építésének feladatát határidő előtt teljesítik. Ennek komoly jelentősége van a szovjet munkások és alkalma­zottak anyagi jólétének további ja­vítása terén. Az építkezéseknél is sok újítás született meg, így például az ipari üzemegységek felállításának és a lakóházak építkezésének gyors mód­szere. Ezeket az újításokat most az építők közkincsévé teszik. Bécs még mindig élelmiszerhiánnyal küzd Vihar a salzburgi ünnepi játékok rádióközvetítése körül Bécsből írják: A főleg külföldi élel­miszerekből élő Bécs városa még mindig húshiányban szenved. Ezért most az osztrák főváros vezetősége azon dolgozik, hogy minél több bur­gonyát, zöldséget hozzon be külföld­­­­ről. Az élelmezési viszonyok, bár már régen megkezdődött az új termelési szezon, alig javultak és a piacokon, üzletekben a háziasszonyok azt vásá­rolják, ami éppen kapható. Krumpli-, zöldség- és gyümölcs­hegyek helyett inkább „szellemi élve­zetek“ felé igyekeznek irányítani a most is élelmezési nehézségekkel küz­dő bécsieket, így legutóbb szépség­­versenyt rendeztek a „legszebb bécsi lány“ címéért, öt színész és 2 divatos színésznő volt a zsűriben, de nagy volt a meglepetés, amikor az új „Miss Vindobona“-ról kiderült, hogy az új szépségkirálynő nem is bécsi, hanem linzi származású és egyáltalában nem felelt meg a bécsi ízlésnek, mert nem volt szőke, hanem magas, barna leány. Nagy izgalmat okozott Bécsben és égési Ausztriában az a harc, amely már hetek óta a Salzburgi Ünnepi Játékok rádióleadásáért folyik. A berlini angol rádióállomás 100.000 márkáért megvette a salzburgi ün­nepi játékok közvetítésének jogát. E­ától az osztrák rádió kénytelen lett volna az angoloktól megvásárolni és Berlinen keresztül közvetíteni a saját országában lezajló nagy zenei eseményt. Nagy tárgyalások, ny­­at­­kozat­háborúk indultak meg, hogy a salzburgi leadást mégis az osztrák leadóállomás közvetíthesse. Külön sportizgalma is van Bécs­nek, mert az Üget­ölő Tenyésztők, Ama­tőrhajt­ók, Trénerek Egyesülete beje­lentette, hogy lovait nem nevezi be a krieani ügetőversenyekre addig, amíg a bécsi Ügetőegyesület vezető­sége le nem mond. Ez a határozat mindennél jobban izgatja a bécsieket, akik nagyon szeretik a krieani ügető­­versenyeket s attól félnek, hogy leg­közelebbi vasárnap nem veszíthetik el pénzüket a zöld gyepen. Jellemző az osztrák gazdasági élet irányítóira két hír. Az egyik: az osztrák kormány legutóbbi minisz­tertanácsán elhatározta, hogy meg­vesz Rotschild Louis báró swaidhofeni erdőségeit. Mint a hivatalos jelentés mondja, az erdőségeket szigorúan megbecsülték, de a közvélemény mégis azt hiszi, hogy fontosabb és sürgősebb dolgok is vannak, mint Rotschild bárótól megvenni erdő­ségeit. A másik: az egyik bécsi hétfői lop nyíltan vádat emel az államosított Cre­ditanstalt ellen, hogy központja a deviza-zugkereskedelmnek. Magyar kulturális küldöttség utazott Prágába Ma reggel magyar kulturális kül­döttség utazott Prágába a magyar— cseh kulturális egyezmény előkészí­tésére. A küldöttséget Kenyeres és Bolgár Ágnes, a Kultúrkapcsolatok Intézetének osztályvezetője vezeti. Tagjai: Tóth József, a külügyminisz­térium osztályvezetője, Róna Pál, a kultuszminisztérium osztályvezetője és Bortyik Sándor festőművész.

Next