Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-02 / 151. szám
Ára 60 fillér Legújabb Totó-jelentések Szombat, 1949 július— A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antsilffy Gyula Világpolitikai jelentőségű Visinszkij -nyilatkozat Andrej Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere, hosszabb nyilatkozatot tett Pravda és az Izvesztija tudósítóinak a párti értekezletről. Visinszkij nyilatkozatában mindenekelőtt ismertette az értekezlet napirendjén szerepelt két kérdés, a német és az osztrák kérdés előzményeit. Emlékeztetett arra, hogy az előző két értekezlet, amelyen a német kérdést megvitatták, eredménytelen maradt, mert a nyugati hatalmak kormányai nem mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására és a német békeszerződés előkészítésére. Visinszkij rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak mindenképpen igyekeztek elhúzni a német kérdés megoldását és igyekeztek felhasználni az így kialakult bizonytalanságot. Már 1916-ban, mikor a nyugati kormányok Németország kettészakítására vettek irányt, arra törekedtek, hogy Ez az irányvonal kezdettől kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország történelmi fejlődésének, és mert Európa minden demokratikus országa, valamint az egész világ demokratikus körei elítélték. Ennek ellenére a három nyugati kormány, mint ez a párisi külügyminiszteri értekezleten lelepleződött, nem adta fel a reményt, hogy folytassa az úgynevezett „erős kéz“ politikáját és így érjen el eredményt. Ez volt az értelme annak az emlékiratnak, amelyet Acheson, Benin és Leitunion a szovjet küldöttségnek a német egységre vonatkozó javaslatára válaszul előterjesztett és ezt a célt szolgálták a nyugati külügyminisztereknek azok a javaslatai is, amelyek arra irányultak, hogy rákényszerítsék a másik tárgyaló félre a német kérdéssel kapcsolatos antidemokratikus terveiket. — A három nyugati kormány — mondta ezután Visinszkij — nem gondolt kevesebbre, minthogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék a bonni alkotmányhoz, fogadja el a megszállási szabályzatot és rendelje alá magát a három nyugati kormány diktátumának. A három nyugati kormány teljesen szabadkezet kívánt magának minden Németországot illető kérdésben. Azoknak a szóvirágos frázisoknak ellenére, amelyekkel az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország külügyminiszterei „a németek számára széleskörű beleszólást kívántak ügyeik intézésébe, a három nyugati küldöttség a korlátlan megszállási szabályzat bevezetése mellett foglalt állást, ennek minden következményével együtt, kezükbe kaparintsák Nyugat-Németországot és felhasználják demokráciaellenes imperialista céljaiknak, kirívó ellentmondásban a potsdami egyezménnyel. Ezután ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a nyugati hatalmak kormányai az utóbbi három év alatt foganatosítottak, hogy megerősítsék Németország kettészakítását és Németország nyugati övezeteit felhasználhassák terjeszkedő terveik megvalósítására. Ezek az intézkedések világosan mutatják, milyen meszszire mentek a nyugati hatalmak kormányai azoknak a kötelezettségeknek a megszegésében, amelyeket a német kérdéssel kapcsolatban a potsdami egyezmény alapján vállaltak, annak ellenére, hogy a német kérdés és a német békeszerződés nemcsak a német népnek, hanem minden tartós békére törekvő népnek fontos érdeke. A nyugati külügyminiszterek ezt a programot akarták megvalósítani a párisi értekezleten. De ez nem sikerült nekik. Nem sikerült a szovjet küldöttség szilárd álláspontja miatt. A három nyugati küldöttség kísérlete a szovjet javaslatokkal szemben előterjesztett indítványokkal eredménytelen maradt. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztere kénytelen volt más megoldást keresni a német kérdésben. Visinszkij ezután hangsúlyozta, hogy a három nyugati hatalom küldöttségének azért kellett más kiutat keresnie, mert ők is átlátták, hogy a német kérdésben követett irányvonaluk megvalósíthatatlan. Erről természetesen semmiképpen sem lehet elmondani, hogy megerősítette a nyugati hatalmak németországi politikájának „helyességét“, mint ahogy ezt az Egyesült Államok hivatalos körei a külügyminiszteri értekezlet eredményeivel kapcsolatos megnyilatkozásaikban bizonyítani igyekeztek. — Valójában— mondása nyilatkokozatában Visinszkij — a párisi értekezleten a német kérdésben elért megegyezés komoly különbségeket mutat az eredeti angol, francia, amerikai javaslatokkal és tervekkel szemben. Ha figyelmesen elolvassuk az ülésszak végén kiadott hivatalos közleményt, nem nemhez meglátni a négy miniszter által elfogadott komünikében azoknak a javaslatoknak az alapeszméit, amelyeket a szovjet küldöttség már az ülésszak munkájának első napján a külügyminiszterek tanácsa elé terjesztett, dés aláírását követőleg egy éven belül. 2. Állítsák helyre a németországi Ellenőrző Tanácsnak tevékenységét, mint a németországi legfőbb hatalmat gyakorló szervet a korábbi alapon. 3. A berlini szövetségesközi parancsnokság helyreállítása az egész várost érintő igazgatási intézkedések egybehangolására, a város igazgatására és Berlin normális életének biztosítására. 4. A keleti és nyugati övezetekben jelenleg létező német gazdasági szervek alapján egyetemes német államtanács megalakítása, amely gazdasági és igazgatási központként Németországban kormányzati funkciókkal rendelkeznek a gazdasági és államépítéssel összefüggő kérdésekben, az Ellenőrző Tanács legfelsőbb hatalmának megőrzése métátt .- Az egységes berlini városi igazgatás helyreállítása, amely 1947-ben szűnt meg, a nyugati megszálló hatóságok külön cselekményei következtében. 6. Egységes valuta bevezetése Berlinben annak a négyhatalmi megegyezésnek alapján, amely az 1948 augusztus 30-án az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia és Franciaország között jött létre arra vonatkozólag, hogy Berlinben a szovjet övezet német márkáját vezetik be egységes pénznemként, a nyugati márkát pedig kivonják a berlini forgalomból. A szovjet küldöttség javaslatának részletes ismertetése után megállapítja Visinszkij, hogy ezek a javaslatok szilárd ellenállásra találtak a három nyugati külügyminiszter részéről. Még azt a javaslatot sem fogadták el, hogy fejezzék be a német békeszerződés előkészítésének eljárási módozatait megállapító munkát. — Az elmondottakból világos — mondja Visinszkij —, hogy a a Szovjetunió a német kérdésben következetesen kitartott elvi álláspontja mellett, amely teljesen megfelel a potsdami egyezménynek és visszautasít minden kísérletet, amely arra irányult, hogy a német kérdésben eltérjenek a potsdami döntésektől. Ennek eredményeképpen a három nyugati küldöttség kénytelen volt megváltoztatni irányvonalát. Kénytelenek voltak más alapokat keresni egyes Németországot érintő kérdések rendezésére, mint azok az alapok, amelyre említet emlékiratok felépültek. Ilyen alapnak bizonyultak végeredményben a szovjet javaslatok. Bármennyire igyekszik is a három nyugati kormány tagadni, tény marad, hogy a négy külügyminiszter megegyezése alapján kiadott hitvatalos közlemény a szovjet javaslatok szellemén épült fel. Ezt igazolja a kommüniké második pontja, amely kimondja, hogy „a megszálló hatóságok a miniszterek ama szándéka alapján, hogy folytassák erőfeszítéseiket Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítására, együttesen fognak tanácskozni Berlinben négyhatalmi alapon. E mellett szólnak a kommüniké más pontjai is. Ezek a pontok világosan mutatják, hogy a három nyugati külügyminiszter eltért korábbi álláspontjától, amely abban állott, hogy Szovjetunió részvétele nélkül oldják meg a német kérdést. Most szükségesnek tartották, hogy négyhatalmi konzultációról állapodjanak meg a német kérdésre vonatkozólag a háromhatalmi konzultáció helyett, amelyet az utóbbi két évben alkalmaztak, durván megszegve a potsdami egyezménytiniszterségének tisztségétől és cserélték fel más miniszterrel. — Úgy gondolom — mondja Visinszkij —, hogy éppen a Marshallterv sikertelenségében kell látnunk egyik okát annak, hogy a párisi ülésszakon a három nyugati külügyminiszter eltért eredeti, úgynevezett „erőskezű“ politikájától. Meghátráltak a nyugatiak a német kérdésben Milyen rendezést javasolt a Szovjetunió? Kiemelte, hogy a szovjet küldöttség álláspontját az a törekvés határozta meg, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, az a cél, hogy helyreálljon Németország egysége, mint békeszerető és demokratikus államé és előkészítsék a potsdami elvek alapján a Németországgal kötendő békeszerződést, ami a nemzetközi együttműködésnek és a népek biztonságának egyik legfontosabb feltétele. A Szovjetunió szilárdan és következetesen kitartott és kitart a potsdami egyezmény mellett, Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítása mellett és egy békeszerető és demokratikus Németországnak a létrehozása mellett. Kitart amellett, hogy Németországnak vissza kell adni a szabad és egyenlő jogú, békeszerető nemzeteket megillető jogokat. Ismertette ezután a szovjet küldöttség javaslatait, amelyek a következők voltak: 1. Haladéktalanul elő kell készíteni a Németországgal kötendő békeszerződést azzal, hogy a békeszerződés tervezetében mondják ki a megszálló csapatok kivonását a szerző Mit mondott Acheson és mi az igazság Visinszkij ezután Acheson június 23-án tett sajtónyilatkozatával foglalkozott, amelyben az amerikai külügyminiszter azt állította, hogy az Egyesült Államok erőfeszítései arra irányulnak, hogy a németeknek „szabadságot adjon saját ügyeik intézésében“, „gyengítse a megszálló hatóságok ellenőrzését“, és hogy a Szovjetúnió állítólag „nem mer ilyen módon eljárni“ . Ez az állítás azonban komolytalan és minden alapot nélkülöz — mondja nyilatkozatában Visinszkij. Ha úgy állana a dolog, ahogyan Acheson mondotta, akkor mivel lehetne megmagyarázni, hogy ő és nyugati kollegái határozottan ellenezték a szovjet küldöttségnek mindazokat a javaslatait, amelyek éppen arra irányultak, hogy helyreálljon Németország egysége és a németek szabadságot kapjanak saját ügyeik intézésében? Talán nem az amerikai külügyminiszter és az őt támogató angol és francia miniszterek utasították el a szovjet küldöttség javaslatát, hogy a nyugati és keleti övezetekben létező német gazdasági szervek alapján alapítsanak egyetemes német államtanácsot? Talán nem ők utasították el a szovjet küldöttségnek azt a javaslatát is, amely azt ajánlotta a keleti és nyugati övezetek német gazdasági szerveinek, hogy hozzanak létre egy koordinációs gazdasági szervet? Nem ők utasították-e el azt a szovjet javaslatot, hogy állítsák helyre az egységes berlini közigazgatást, valamint azt a szovjet javaslatot is, amely azt ajánlja a keleti és nyugati övezetek vezető gazdasági szerveinek, hogy létesítsenek gazdasági képviseleteket, többek között annak érdekében, hogy fejlesszék a német szervek kereskedelmi és általában gazdasági tevékenységét? Végül nem a nyugati küldöttségek vetették-e el a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy készítsék elő a Németországgal kötendő békeszerződést és rövid határidőt szabjanak a megszálló csapatok Németországból való kivonására? — Hogyan engedhette meg magának Acheson e vitathatatlan tények világánál, hogy a nyilvánvaló igazsággal szemben kijelentse: az Egyesült Államok arra törekszik, hogy a németeknek „szabadságot adjon saját ügyeik intézésében“, a Szovjetunió pedig állítólag nem kíván a németeknek ilyen szabadságot adni? Achesonnak arra a kijelentésére vonatkozólag, hogy a magyarázatot arra, ami Párisban történt, a nyugateurópai újjáépítésben elért sikerekben kell keresni. Visinszkij megállapította, hogy nem a Marshall-terv sikereiről, hanem annak sikertelenségéről kellett volna beszélni. Ha a Marshall-terv sikeresnek bizonyult volna, akkor meg kellene magyarázni, hogy e terv szerzőjét miért fosztották meg az Egyesült Államok külügyei Az osztrák kérdésről Az osztrák szerződés kérdésére vonatkozólag megállapította Visinszkij, hogy eddig az osztrák kérdésben való megegyezésnek éppen a Szovjetúnió törvényes jogainak a három nyugati kormány részéről történt elutasítása volt a fő akadálya. Megállapította Visitwrkij továbbá, hogy az osztrák szerződésről szóló megegyezéssel más fontos kérdések is rendeződtek, amelyet Jugoszlávia és Ausztria között jelentettek vitás kérdéseket Jugoszlávia gazdasági érdekeit biztosították azáltal, hogy átadják neki a jugoszláv területen lévő osztrák tulajdonokat. Biztosították az osztrák területen lévő szlovén és horvát nemzetiségek jogainak védelmét is. Ami Jugoszláviának Ausztriával szemben emelt területi igényeit, illeti, Visinszkij kijelentette, hogy Jugoszlávia képviselői már két évvel ezelőtt titkos tárgyalásokat folytattak a Szovjetúnió háta mögött Anglia megbízottaival, de nem tudtak semmiféle engedményt sem elérni. Világos, hogy a szovjet kormány nem vállalhat magára semmiféle felelősséget ilyen, kulisszák mögötti tárgyalások következményeiért. — A külügyminiszterek tanácsa párisi ülésszakának eredményéről beszélve — mondotta Visinszkij — rá kell mutatni a legfontosabb eredményre: ez annak a politikának kétségtelen sikertelensége, amely Németország kettészakítására, a nemzetközi kapcsolatok kiélezésére irányul és kétségtelen sikere annak a politikai irányvonalnak, amely Németország egységének helyreállítására,, a nemzetközi kapcsolatok megjavítására, a nemzetközi együttműködés megvalósítására irányul. Ami a párisi ülésszak összehívását előkészítő feltételeket illeti, ebben az ügyben, mint ismeretes, bizonyos kölcsönös engedmények történtek, mind a három nyugati kormány, mind a szovjet kormány részéről A szovjet kormány kijelentette, hogy kész megszüntetni a közlekedési és egyéb korlátozásokat, ha a három nyugati kormány a maga részéről hozájárul saját közlekedési és egyéb korlátozásainak megszüntetéséhez, lemond a négy kormány együttműködésének bojkottjáról és hozzájárul a külügyminiszterek tanácsának helyreállításához. — A három kormány belement ezekbe az engedményekbe. Úgy gondolom — fejezte be nyilatkozatát Visinszkij külügyminiszter —, hogy a továbbiakban is szükség lesz bizonyos, a potsdami egyezmény alapelveivel összeegyeztethető kölzsönöt engedményekre