Kis Ujság, 1949. október (3. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-15 / 240. szám
Halotti maszk, gipsz-kéz, sapka és 54 kép őrzi Kaposvárott Rippl-Rónai emlékét Rippl Rónai József szülővárosa, Kaposvár érdekes kiállítást rendezett nagy szülöttje hűséges művészi terméséből, főként az ismeretlenebb darabokból. A kiállított 54 kép közül 42 darab a nemrégiben új keretek között megnyílt, modernizált Somogy megyei Múzeumé, 12 pedig kaposvári magántulajdon. A kiállítás annál érdekesebb, mert hiszen Rippl-Rónai művészi pályafutásának teljes keresztmetszetét megmutatja: a Maillot szobrász szűkebb hazájában, a francia Pireneusokban festett, még színtelen olajfestményektől kezdve (1895 évek) egészen a kaposvári korszak utolsó pasztelljeiig bemutatásra került a nagy életmű. Sok olyan darab is látható, amelyet halála előtt az 1925-ös években festett Rippl-Rónai. Anyag szerint: 27 pasztell, 15 olaj, 11 darab színes ceruzarajz, tollrajzok, plakát, faliszőnyeg-terv, sőt egy litografált könyvillusztráció is színesíti a kiállítást. — Megfestendő tárgyaim kifogyhatatlanok, mert minden érdekel, ami körülvesz, — írta önéletrajzában a nagy mester. Ezt a tételt fényesen igazolja a vidéki méretekben nagysikerű kiállítás. A közönség elé került itt a Móricz Zsigmondról készített portré, Lechner Ödönről, Petrovich Elekről és Meggyesi Ferencről festett arcképekkel együtt De kiemelkedik egy munkáscsoportja is: az ipari kapitalizmus kialakulásának egyik legjellemzőbb mozzanatát, a vasútépítést ábrázolja egyik képe. A halotti maszk, és a művész gipszkeze, Meggyesi Ferenc készítette, palettája és híres sapkája is kiegészíti a képanyagot. A kiállítást Takács Gyula, a somogyvármegyei múzeum igazgatója rendezte. »Nyár Nohantban« Színmű Chopinről és George Sandról A Chopin-centenárium alkalmából világszerte megemlékezik az egész kulturált emberiség a lánglelkű zeneköltő, a zongoraművészet forradalmárának emlékéről. A világ minden részében rádióadások, hangversenyek sorozatát szentelik Fryderyk Chopinnak. Finnországban és Brazíliában egyidőben emlékezik meg egy színdarab Chopinről. Jaroslaw Imaszkiewicz „Nyár Nohantban“ című történelmi színjátéka Chopin és George Sand, a híres írónő szerelmi történetét viszi színpadra. A lengyel író darabját a helsinkii nemzeti színház most tűzte műsorra. Brazíliában ugyanezt a darabot Duleine, a legnevesebb latinamerikai színésznő főszereplésével játsszák. Duleine, aki egyben rendező is, George Sandot játssza, akinek nohanti birtokán annyi gyönyörű Chopin-mű született. CSUDAKOT AKADÉMIKUS MEGÁLLAPÍTOTTA: a szovjet filmművészet nagyban segít a tudománynak hivatása teljesítésében. A népszerű tudományos filmek állandóan tájékoztatják a dolgozókat a tudomány és technika legújabb eredményeiről. A „Tudomány és technika“ című filmsorozat, például, a Sztálin-díjas tudótok és újítók munkájának ismertetésével külön foglalkozik. Színházak pénteki műsora: Operaházi Lammermoori Lucia furányi—Pauli bérl., 7). — Nemzeti: Vízkereszt (Ujházy-bérlet, fél 8). — Magyar: Idegen árnyék (H. 1., 7). — Madách: A kertész kutyája (fél 8). •— Belvárosi: Moszkvai jellem (fél 8). •— Fővárosi Operett: Bécsi diákok (Porzsolt-bérlet, fél 8). — Vidám (volt Pesti): Filmcsillag (fél, 8). — Ifjúsági (volt Víg): Zichy-palota (Dalnoky- és Tarlián-bérlet, 7). — Úttörő (volt Művész): Csodák országa (fél 5). —Bábszínház (volt Kamara): Tavaszi virág (3, 5). — Royal Revü: Botrány az Állatkertben (8). — Kamara Varieté: Nem félünk a nívótól (8). — Optimisták: Kacagért (9). LEVMONTOV Két időpont teszi időszerűvé a róla való megemlékezést: október 15-én lesz százharmincöt éve, hogy született; a szovjet festők budapesti kiállításán a múlt század orosz művészetének nagy realista úttörőjeként említettek. De ne keressünk időszerűségeket Lermontov ébresztgetéséhez; ez a szőke, magas homloka nagy, borongó szemű orosz író mindig időszerű s időszerű, mert bátran az igazságra tért egy konok és előítéletekkel teljes zord cári világban s időszerű, mint ahogy minden szép, nemes, jóravaló és bátor mindig és mindenkor időszerű lesz,' t # * Orosz nemes volt, testőrkapitány, költő és író De ez aligha jellemezheti őt. Abban a korszakban, abban az évszázadban született, amely megnyitotta a világ felé a nagy orosz földet A tizenkilencedik század kora volt ez, amely az irodalomnak Gorkijt és Gogolyt Tolsztojt és Dosztojevszkijt, Csehovot és Goncsarovot adta. Az a kor volt ez, mikor a mélyből, az „urak és szolgák országából“, a ..Holt lelkek“ hazájából, a végtelen orosz styeppékről, kisvárosok zugaiból csodálatos bátor és szabadságért hevülő írók léptek elő, a nagy realisták, akik bátran utat törtek és olyannak rajzolták az életet, az orosz életet, amilyen a valóságban volt. Ez volt az a század, amelyben megszületett Csicsikov járáskelése, megíródott a Revizor és Gogoly harmadik remeke, a Köpönyeg; ebben a században született Puskin Anyeginje, e század adta az Oblomovot, e típus világirodalmi méretű megrajzolását; ez a kor adta az írókat, akik láztól betegen, démonoktól űzötten, csömörtől magánosságtól, szomorúságtól hajtva hátat fordítottak az űri Oroszországnak és felfeledezték, regényekbe öntötték és a világ elé tárják Oroszország feszítő, nagy társadalmi kérdéseit. De még a korszakra való utalás is kevés ahhoz, hogy megértsük, ki volt Lermontov. Életrajzírói azt mondják róla, hogy „indulatos, de akaratbeteg“ Turgenyev azt írja róla, hogy kétszer látta. Először álarcos bálon, mikor fásultan állt a maszkos bálozók között másodszor testőregyenruhában egy fogadóteremben, mikor megvetéssel és fanyalogva nézett fel egy pétervári szépségre. Egy harmadik tanulmányíró, aki megemlékezik róla, azt jegyzi fel, hogy lobbanékony természet, gyilkos gúnyú, de ..tudott szelíd és gyengéd is leirni, mint a gyermek“. Egy negyedik megírja, hogy állandó kacagás volt ott, ahol beszélni kezdett. S egy ötödik arra hivatkozik, hogy magános volt, bánatos aki elszakította a társadalomhoz kapcsolódó szálakat, a kaukázusi kékes hegycsúcsokat szerette s a magányt a szakadékok közt vonuló párás völgyekben. Mármost az olvass joggal kérdhetné: milyen volt valójában? Szomorú vagy tréfás? Magános vagy társaságkedvelő? Gúnyos vagy szelíd? Boldog vagy boldogtalan? Összetett jellem volt, s életrajzírók helyett hallgassuk meg öt magát Lermontov itt egy szerkezetében széteső, de realizmusában megdöbbentően nagy regényt, a Korunk hősét. Akárcsak Puskin az Anyegin-ben, Lermontov a Korunk hőse Pecsorin-jában önmagát festette meg. Ebben mondja ki, hogy voltakép ki ő, s egyúttal kimondja, hogy mivé tesz egy jóravaló derék és szelíd embert a feudális, a polgári társadalom. Ezt teszi: „Ilyen volt az én sorsom gyermekségem óta. Mindenki olyan rossz tulajdonságok jeleit olvassa ki arcomból, aminek nincsenek meg bennem, de feltételezték bennem ezeket, hátra létre is jöttek Szerény voltam, de ravasznak tartottak és zárkózott lettem. Mélyen tudtam érezni a jó és rossz iránt, de senk engem nem dédelgetett, mindenki , bántott — és bosszú vágyó lettem Én komor voltam, más gyerekek vidámak, fecsegők; én ezeknél különbnek éreztem magamat, ele mások hitványabbnak tartottak — és iriggyé lettem. Kész voltam az egész világot szeretni, de engem senki nem szeretett — és megtanultam a gyűlöletet. Örömtelen ifjúságom azzal tett el, hogy harcban álltam a világgal és önmagammal; legszebb érzelmeimet a gúnytól való féltemben eltettem a szívem fenekére, ott meg is haltak. Igazat beszéltem, de nem hittek nekem — és ráadtam magam a csalásra. Jól megismervén a világot ás a társadalom rugóit, művész lettem az élet tudományában — s akkor azt láttam, hogy mások e művészet nélkül is szerencsések, boldogok, — ingyen jutnak amaz előnyökhöz, amelyet én olyan fáradsággal szerzek meg... Erkölcsi nyomorékká lettem: lelkem egyik fele nem létezett, kiszáradt elpárolgott, meghalt, — ezt elvágtam és eldobtam magamtól — míg a másik fele mozgott, mindenkinek szolgálatára volt, de ezt senki sem vette észre, mert senki sem tudott a másik elveszett félnek a létezéséről.“ © © * Mivel a szabadságot szerette s megvetette azt a társadalmi rendet, ahol urak és szolgák vannak, többször száműzték, egy alkalommal akkor, mikor a haldokló Puskinhoz verset írt s nyíltan célzott arra, hogy a költőt a cári rendszer halálba kergette azzal, hogy párbajra kényszerítette. Az urak hazáját nem viselte el, a szabadságot nem harcolhatta ki s kaukázusi száműzetésében a tájhoz menekült, a természethez, hogy lelke nyugalmát megtalálja. Csodálatosan tudott kaukázusi tájakról írni; olyanok ezek a sorai, mint valami égi villámok, zorsiak, nehezek, fényesek S itt Grúziáról a Kojsam-hegyről, Tiflisz környékéről, „sárga hegyszakadékokról“, „vöröses sziklákról“, kaukázusi viskók teafőzőiről a sötét lilaszín égboltozatról és a ködről, amely ,,kígyó módra" tekereg, titokzatos mélységek sötétléséről és sötét kék hegyekről s olyan képet adott erről a hegyi világról, hogy egyszerre érezzük a levegő feszítését, a harmatot, az ég közelségét és a komorló sziklabérceket. Költő volt prózájában is; verseit pedig először Arany László és Gyulai Pál tolmácsolták nálunk. Egyik fordítójának édesapja, Arany János viszont azt a Revizort ültette magyarra, Gogolynak azt a realista remekét, amelyről nagyon sok orosz író vallotta, hogy „valamennyien Gogoly köpönyegéből bújtunk ki". Vanlevülui a szabadságért és az igazat írni a valóságot megfesteni, ami a realizmus alapja volt: ez abban a korban egyet jelentett a tökéletes és nem szűnő életveszéllyel. Lermontov sorsa, korai halála nagyon hasonlított egyik jóbarátjáéhoz, a Piskinéhoz. Puskin az Anyegin-ben megírta, hogyan halt meg párbajban barátja, Lenszkij. Azután ő maga is párbajban kapott halálos sebet. Lermontov a Korunk hősében irta le hogyan halt meg párbajban Grusinckij. S azután 1841 nyarán annak a hegynek a lábánál, amelyet olyan tüneményes színekkel rajzolt meg, maga is párbajban halt meg. A cári rendszer értette ennek a módját: nem kell kivégezni a veszélyes embereket, „gyanútlanabb" halálos párbajra kényszeríteni így ötték meg 38 éves korában Puskint„ így ölték meg a Marduk-hegy lábánál, Kaukázusban Lermontovot Pedig nagyon, nagyon fiatal volt Mindössze huszonhat éves, mint a mi Petőfink aki Lermontov után nyolc esztendővel halt meg ugyanazért a szabadságért, mint nem is is- mert költőtársa a , kék hegyek* lábánál. Solty Péter t (SiBombat, október 16) Színházi ügyelő AZ ÁLLAMI ZENEKONZERVATÓRIUM felvételi vizsgáira október hó 17-én, 18-án és 19-én lehet jelentkezni Semmelweis utca 12. alatt. A konzervatórium tanszakai: zongora, hegedű, ének, gordon, zeneszerzés, orgona, összes fúvósok és ütőhangszerek az előkészítő és akadémiai tagozaton. AZ „UTOLSÓ ÁLLOMÁS“ című világhírű lengyel filmet díszelőadás keretében mutatták be a bukaresti Aro-moziban. A díszbemutatón megjelentek a kormány tagjai, a diplomaták, a tömegszervezetek, a hadsereg és a művészeti élet vezetői. A megjelentek nagy érdeklődéssel nézték végig a megrázó erejű filmalkotást. MILYEN AZ IGAZI SVÁJCI „JÓMÓD“? — címen mutatja be szombaton 16 óra 16-kor a Kossuth-rádió Maria Konopnicka „A község könyörülete“ című hangjátékát, mely megismerteti a svájci nép életét, elnyomó igazságát, akik még szánatomraméltó öreg koldusokat is kiuzsoráznak.A BENEDIKT KLÁRI Beethoven: Esz-dúr zongoraversenyét játsza a Postás filharmónikok pénteki hangversenyén a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A Beethovenkoncert műsorán még a III. Leonoranyitány és az Eroica szimfónia szerepel.* ÍRÓI MUNKAKÖZÖSSÉG készíti el és felügyel a ..Könnyű múzsa“ termékeire. Az ÉlelmezésiNemzeti Vállalathoz tartozó szórakozóhelyek a közeli napokban új műsorokat mutatnak be. Ezeket a műsorokat már az írói munkaközösség felügyelete alatt készítették el. Teljesen szakítottak a múlt primitív, ostoba és durva verseivel, darabjaival és ,,szempontjaival“. Az első írói Munkaközösségből keletkező színvonalas, de könynyed és mulatságos műsort a Sanghag mutatja be „Tejbár“ címmel, amely Tejes Teri kalandjairól szól. SZÍNHÁZI BEMUTATÓK EGYKOR ÉS MOST Amikor Auguszta „fenség" nem csemcseg többé „Békebeli“ fővárosi bemutatón vagyunk, a 67-es „boldog“ Nagy-Magyarországon. Úgy érezzük magunkat, mint a lófuttatáson. A primadonna új ruháját megismerni legaláb olyan „civilizációs kellékének számított, mint ott lenni minden lófuttatáson, megjelenni a Váczi utcai déli korzón. A sznobság eme sportját űzték arisztokraták, pénzemberek, művészek, nyárspolgárok, bohémek, miniszterek, huszártisztek, diákok, zsokék, kereskedősegédek. Bármily meglepő, ez a permanens gyülekezet színházi újdonságról újdonságra ugyanegy maradt Akár csak valamely békebeli nagybank személyzete, melyből egyesek el-elhullottak, de a törzskar évtizedeken keresztül változatlan maradt. Vegyünk ki ebből a különös öszszetételű közönségből legalább egy jellemző figurát. Azt, amelyre a színházi bemutatók törzskara a társadalmi hierarchia szerint egységesen feltekintett. Kávésibrikkel a páholyban... Ez a jelkép, minden békebeli színházi bemutató igazi attrakciója az idomtalan idomú főhercegnő volt. A mintakép elsősorban azért lett mintakép. Mert a bemutató alatt — attól a percül kezdve, ahogy a nézőtéri lámpák kihunytak — ő is azt tette, mint a földszinti közönség: elővette a sztaniolos édességporcióit. Szabatosan megkezdte utóuzsonnáját. Ám ami a földszinten csöndes ropogtatás volt, mintha a páholyban hangszóróval felnagyíttatott volna. Ugyanis a főhercegnő komornája minden előadás előtt uzsonnatáskával követte páholyába az úrnőjét Ezt a táskát azonban ismerte Budapest minden békebeli cukrásznagyüzeme. A komorna a bemutatók előtt hol egyikbe, hol másikba ment be. Megtöltötte drága édességekkel a zsákszerűen tág szatyrot Kávésibrik is elfért benne, cukorkákkal, tortákkal és mazsolás kuglófokkal együtt — hitelre, felírásra, a soha meg nem fizetés jegyében. S amíg a szinnadi heroina főénekszáma alatt a földszinti cukorronoktatók a zsemcsegéssel alábbhagytak — teliszájjal kontrázott hozzá az uzsonnázó Auguszta „főhercesasszony“, a hazaáruló, hitvány, hazug, szálasista, a József „főherceg“ felesége. A felszabadulással bekövetkező változásokat semmi sem igazolja jobban, mint hoggy ez a pénzemberekből, huszártisztekből, zsokékból, nyárspolgárokból és páholyban uzsonnázó főhercegasszolyokból öszszeállt nézőtér teljesen a múlté lett! A nézőtéren nem folyik cukorropogtatás. „Negédes bájillatok" sem terjengenek a páholyok táján. Ennek a publikumnak nem kell élénkítő labdacsokat beszedni, ha figyelni akar a jelenetekre. Az egész nézőteret a dolgozó rétegek foglalják el. Akkor is teljes odaadást tudnak tanúsítani a színpadon folyó jelenetek iránt, ha az üzemekből, közvetlen munka után jönnek ide. A kultuszkormányzat már az idei tavaszon, május 28-án bejelentette a színházak államosítását: ez az az időpont, amelytől kezdve a színházi kultúra megszűnt művességi monopólium lenni. Az olcsó bérletrendszer bevezetésével a nézőtér is a dolgozóké lett. Az új nézőtér Ahogy a nézőtér megváltozott, ugyanúgy fordult, ki tengelyéből a polgári színigazgatás: országunk legjobb színházainak műsorában a szovjet darabok elfoglalták megillető helyüket. Tudjuk, hogy még a felszabadulás után is sokáig eluralta a nézőtereket az a polgári közönség, amely — a múlt csökevényeként — Bárdos Arturi rendezésben csak a hájsimogató, comme il faut-operetteket és olcsó görögáboros népszínműveket vagy francia házassági háromszög-históriákat fogadott készséggel. A lakájlelkű darabírók duruzsolásait elfogadták, viszont a társadalmi élű darabok ellenében nagyon érzékenyek voltak Még ha pofon helyett akár csak simogatást adott is a színpadi szerző kritikája vagy erősebb társadalomszemlélete. A figyelmeztető simogatásokra már pulykavörös megháborítottsággal szisszentek föl. Nem is pofonnal fizettek a Horthy-Magyarországon, hanem bottal fizettek a zsandárbottal és a páholyból való tüntető kivonulással. Valósággal évtizedekig beszéltekarról az esetről a fővárosi polgári körökben, amikor a fent nézett módon * * csapta be páholyát a csámcsogó-ibrikes főhercegnő, hogy ügyész és hóhér után kiáltson, amikor a Háry Jánosban a burgi családi jelenetre került a sor. Tudjuk, ebben a jelenetben felvonul a császári család minden jellegzetes tagja. A kis királyi unokák után tolószéken cipelik be a lakájok a dinasztia legöregebb kávé-mamukáját is, aki már a hamut is maratnak mondja. Nem véletlen, hogy a hírhedt páholy kávézásában megzavart Auguszta hercegasszony személyes megbántottságot érzett a jelenetre. Ibrikét lecsapta. A páholyajtót durcásanbevágta. Eltávozott. Sajnos, eredménnyel. .A következő előadásokon már nem tolták be többé Ferenc császár családi körének legélemedettebb korú női tagját..„ Irina, a főhősnő Az új színházi közönség előtt nem kell többé megszelídíteni a Háry János úgynevezett társadalombíráló „élességét“ sem. Nem csoda, hiszen a magyar színpadokon Moszkvai jellemek“ forognak. Az üzemi termelés mindennapi életét, a nagy közösség érdekeit szolgáló funkcióját mutatja be Anatoli Szofronov életteljes, mulatságos, építő vígjátékai A szocialista alkotómunka legegyszerűbb tagjaiban tárja elénk korunk hőseinek, a szocializmus kitartó építőinek, az állam harcosainak és a szovjet föld igaz gazdáinak jellemét. A Török-utcai Cecil asszony találkaproblémái, a kis burzsoáörömök helyett a moszkvai gyárigazgató felesége, Irina Grinyeva lett már a magyar színpadon a kedvelt főhősnő! Csodálatos orosz női gyöngédség árad egész alakjából. De a tervszerű szocialista termeléssel szembenálló gyárigazgató férjével is szakító Elvhű párttag, aki elvi kérdések eldöntésénél mindenféle rokoni kapcsolatot mellőz. Az új magyar színházi közönség boldog odaadással azonosul a moszkvai jellemekkel. Szofronovval együtt élesen szembe.-Száll a múlt csökevényeivel. Mindennel, ami hátráltatja a szocializmus győzelmes előrelendítését... De nyissunk be a Vidám Színház nézőterérel Itt is olyan közönséget látunk, amely szovjet vígjátéknak tapsol. A „Filmcsillag“ című életvidám szovjet darab egyik főhőse egy fiatal szovjet katonatiszt, — megmondhatjuk őszintén, igazán aranyos, vonzó, csnos bonviván! — Szegény feje egy igen komor természetű tudós nőbe szerelmes. A tiszt vidám, eleven, töretlen életkedvű — pedig éppen a frontról jött meg Tudós hölgyünk pedig rettentő komoly, félszeg, merev könyvek fölé hajlik s már-már csaknem elfelejti, hogy az életben még egyéni boldogság is lehet. A megtapsolt szovjet tiszt A vígjáték bővelkedő jelenetekben mutatja be, hogy miképpen idomulnak egymáshoz, az egyik komolyodik, a másik fokról-fokra lead valamit tudós feszességéből. Nos hát, jelenetről-jelenetre a szovjet katonatiszt kapja a legtöbb tapsot Egy negyedszázad ellenséges, korlátolt szemlélet után először történik meg magyar színpadon, hogy a közönség egy fiatal szovjet tisztnek szívből tapsol. Sőt — megsúgjuk — a lányok a nézőtéren taps közben egymás fülébe suttogják: „milyen édes“...« Pár jelenet, pár villanás, de ennyiből is ki lehet olvasni, hogy az új színház új közönséget vonz, a magyar dolgozók saját színházukba járnak. Egyegy színházi este többé nem a lófuttatással egyértékű élmény, mint volt a múltban. Nem érdekes többé a primadonna új ruhája sem. Az új színházak az új világ igaz tükre, az új közönség a legnagyobb érdeklődéssel jön a bemutatókra. Erdős Jenő KOSSUTH-RÁDIÓ 11.30: Hanglemez. — 11.40: Konsztantin Pausztovszkij elbeszélése. — 12: Déli harangszó. Hírek. — 12.15: Háziegyüttes. — 13: Hanglemezek. — 11: Hírek — 14.15: Operarészletek. — 15: Új lemezeink. — 16: Rádióiskola. — 16.40: Marxista-leninista negyedóra. — 16.55: Műsorismertetés. — 17: Hírek Hangos Újság. — 17.30: Szovjet tlmekből. — 17.40: Szovjet napok — szovjet emberek. — 17.50: Hírek oroszul. — 18: Hírek szerbül. 18.15: Szórakoztató zene. — 18.30: Előadás a stúdióban: Mint a tenger árja ... — 19 35: Falurádió. — 19.50: Hanglemez. — 20: Hírek. — 20.20: Hírek németül. — 20.40: Hírek szerbül. — 21: Keringők és csárdások. — 22: Hírek. — 22.20: Rádiózenekar. — 23.25: A dalirodalom mesterei. — 24: Hírek. — 0.10: Hírek franciául. - 0.20: Hírek angolul — PF.TÖFI-RÁDIÓ. 10: Hírek. — 10.15: Hanglemezek. — 11.30: Műsorzárás. — 14.30: Zongoraszámok. — 14-50: Hírek.— 15: Rádióiskola. 15.40: Nagy Világszínház: A Szarvaskirály. — 16 45: Mi újság a Rádióban? — 17: Magyar nóta. — 170: Az ifjúság hangja. — 17.30: Új lemezeink. — 18.23: Dolgozók zeneiskolája. — 18.46: Hírek szerbül. — 19: Eseményjáték. — 19.20: Operettrészletek. — 20: Falurádió. — 20.20: Hangos Újság. — 21: Hírek. — 21.10: Szív küldi szívnek. — 21.30: Mi újság a sportvilágban? — 21.45: Hírek szlovénül. - 22: Szórakoztató zene a moszkvai rádió műsorából. — 23: Hírek szerbül. — 23.45: Hírek szlovénül.