Kis Ujság, 1950. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Egyetemi színvonalon folyik az új nyomdászgeneráció képzése Az első nyomdai mérnökök a jövő tanév végén kapják meg okleveleiket Nem is olyan régen még ritkaságszámba ment, ha egy 60—65 éven felüli nyomdász munkaképes volt Az idősebb évjárat jól emlékezik az egészségtelen munkaviszonyokra, a foglalkozási ártalmak egész régiójára, amelyek idő előtt megvénítették, megbetegítették a szakmának sok-sok dolgozóját. Ha elszánt szakszervezeti küzdelmeik gyümölcseként tűrhetőbb is volt bérezésük, mint a többi munkáskategóriának, csaknem minden előnyüket lerombolta az elavult segélyezési rendszer, ami a munkaviszonyban állók fizetésének közel egynegyedét igényelte s amit csak az ipari szervezkedésre való áttéréssel sikerült megszüntetni. Az egyik nyomdavállalat nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező igazgatójával beszélgetünk. Elmondja, hogy ma már a tanonckiválasztás szempontjai is egészen mások, mint egy generációval ezelőtt voltak. Akkor a gyerekeket büntetésből adták inasnak, ma az OTI képességvizsgálata dönti el, hogy a jelentkező ifjú alkalmas-e a pályára, vagy sem. A képességvizsgálat eredményétől függ az is, hogy a gyermek a gépmesteri vagy a szedői részt tanulja-e. A rátermett alkalmas fiatalok előtt szinte korátlan szakmai lehetőségek nyílnak meg- Gondoljunk csak a Szovjetúnió sztahanovista gépszedőinek példamutatására, akiknek már a mi nyomdáinkban is akadtak és akadnak méltó követői. Sikerült megvalósítani a nemek közötti egyenjogúságot is. Azok a pályaválasztás előtt álló leányok, akik a feltételeknek megfelelnek, ugyanúgy szerződtethetők, mint a fiúk. Bár a tanulóidő négy éve a gépszerdőknek még küön 12 hétig kell tanulniuk, ennek az üdvös újításnak a hatása máris tapasztalható. Hiszen ne feledjük el, hogy a Szovjetunióban a gépszedők 90 százaléka nő. A középfokú kiképzést a nyomdaipari gimnázium adja, amelynek sikeres elvégzése műegyetemi felvételre jogosít. Azoknak a jelentkezőknek a részére, akik szakgimnáziumot nem végeztek, egyéves előkészítőt létesítettek, ahol a magasabb tanulmányokhoz szükséges legfontosabb ismereteket elsajátíthatják. — Meddig tart az egyetemi kiképzés? — A tanulmányi idő hat szemeszter, de a harmadik félévben külön papíripari és külön nyomdaipari részre tagozódik. Alig egy éve, hogy ez a nálunk teljesen új fakultás megalakult s jövőre már mérnöki oklevéllel bocsátja ki végzett hallgatóit, gyakorlati munkahelyükre. — Mit tanulnak ezen az egyetemen? — Matematikát, fizikát, kémiát, géptant, mechanikát, politikai gazdaságtant és orosz nyelvet. •— Ismeri a hallgatók szociális összetételét? — Egyik munkásunk hallgatója az egyetemnek. Tőle tudom, hogy a hallgatók 90 százaléka fizikai munkás, 10 százaléka pedig értelmiségi, de szakmabeli dolgozó. Ezek a munkások, akiknek túlnyomó nagy többsége még „kisinas“-ként kezdte a pályát, jól tudják, hogy milyen követelményeket támaszt velük szemben a modern nyomdaüzem. Szakismereteiken felül a legmagasabb fokon sajátítják el a nyomdai szociálhigiéniát is. Hiszen mindannyian ismerjük például a védőételek jelentőségét, amelyeknek olyan fontos szerepük van a munkaképesség és egészség megőrzésében. A szedőterem dolgozói naponta félliter tejet, sajtot, gyümölcsöt kapnak, a mélynyomóüzemekben pedig savanyúságra van szükség, mert a mélynyomófestékek gőzeit csak a savanyúság közömbösíti. — Mikor én fiatal voltam — mondja befejezésül az igazgató — tanárunk azzal búcsúzott tőlünk: „Fiúk, irigyelek benneteket, hiszen előttetek az életi“ Ezek az életek azóta jórészt ellobbantak, de a mai gyermekeket, akik azzal jelentkeznek a mi szép és göröngyös pályánkon, hogy végigjárják az utat, tényleg lehet irigyelni, mert előttük a boldog, gondtalan, reményteljes jövő Remete László Az Országos Muftbaerihiozdálkodási Kiva a féSKivisa ■“Keresünk orosz, lengyel, cseh, francia,angol, szerb fordítókat, valamint mási nyelvtudással rendelkezőket, akik az illető nyelvben magasfokú gyorsírási képességgel is rendelkeznek. Csak írásban lehet jelentkezni az GMH címére küldött részletes képesítési, valamint önéletrajz-leírással. Cím: Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal, Budapest, V., József Attila utca 8. szám. A Guszev-ügy írta: Illés Béla Részletek a szerző hasonló című elbeszéléséből, amely az Athenaeum szépirodalmi sorozatában jelent meg. 1. SZÜRKE HÉTKÖZNAP volt — szerda. De a század a vasárnapinál is nagyobb reggelit kapott. És reggeli előtt vodkát. Azt is megfelézve. — Jó dolog is a pálinkás reggeli, meg rossz is! — mondotta evés közben Vinogradov őrmester, kit szolgálaton kívül a lovasszázad minden katonája Ványka apónak szólított. — De attól tartok, hogy inkább rossz. A vodkáért a magunkfajta népnek mindig fizetni kell. És a legtöbbször nem pénzzel. A kettős adag vodkától még ködös volt a fiúk tekintete, amikor sorakozót trombitáltak. A szarajovi lovasszázad szokása szerint a sorakozón minden lovas három lővel jelent meg: egy legény és két ló. Az egyiken ül a lovas, a másikat kötőféken tartja. Parancsolvasás. •— Igazam lett, az ördög vigye el! — dörmögi Ványka apó, parancsolvasás közben. A parancsban azt tudatta katonáival a mindenható cár, hogy háborút volt kegyes elhatározni. Háborút az ellen a nép ellen, melyről köztudomású, hogy istentagadó és a sátánnal cimborál. Ez a nép, — név szerint a magyar — most a sátán papjának, bizonyos Kossuthnak hívására fegyvert fogott az Isten és a császár ellen. Első Miklós, minden oroszok cárja, kegyelmes volt elrendelni, hogy az ördöggel cimboráló nép lázadása leverettessék, a bűnösök megbüntettessenek és a magyarok sanyargatta földön visszaállíttassák Istennek és az Isten által kijelölt felsőségeknek zavartalan uralma. A parancsot Alexej Guszev százados olvasta föL Guszev nagyon magas, sovány ember, kissé hajlott hátú s már erősen őszülő. Nagy, szürke szeme van. Vékony szája két sarkán egy-egy keserű ránc, öreg fiú a kapitány. A kora után már rég ezredes lehetne. Ványka apó szerint, aki idestova húsz esztendeje szolgál Guszev keze alatt — ha a rangot érdem szerint osztanák, Guszev százados már öreg tábornok lenne. A századosnak rossz kedve volt. Nem a háború miatt. Ahhoz már hozzászokott, amint hozzászokott ahhoz is, hogy a verekedésben mindig az első helyen kell állnia, a osztozkodásnál még mindig az utolsó mögött van a sorban. De a magyar név, Magyarország említése azt juttatta eszébe, hogy minden máskép is lehetett volna. Álár maga sem tudja bizonyosan, hogy nagy öröme telnék-e abban, ha máskép alakul az élete. Hanem, hogy újból Magyarországról hallott és hogy Magyarországnak indul, minden eszébe jutott. Az a minden tulajdonképpen nem is olyan sok. De az ő számára mégis azt jelentette, hogy mindabból, amire gyerekfővel készült, semmi sem lett. _ A pétervári katonaiskolát (hová mint katonatiszt árvája került, aki apjától csak a szegénységet és a cár iránti hűséget örökölte) kitüntetéssel végezte és mert a katonai tudományok mellett néhány nyelvet is megtanult és az a hír járta róla, hogy táncban, hajbókolásban is ritkítja párját, mikor az iskolát elvégezte — az Úr 1820-ik esztendejében — a felséges cár nagykövete magával vitte Bécsbe. Nem volt egészen bizonyos, hogy mi a teendője Guszevnek a nagyköveti udvaron, de abban senki sem kételkedett, hogy a kis hadnagyra fényes jövő vár. Nagy úr lesz belőle. Nem így történt. És hogy nem így történt, azt annak köszönhette Guszev, hogy a követ társaságában néhány napra Magyarországra utazott. Eszterházy herceg hívta meg raedve- Vadászatra a bécsi orosz nagykövetet és az magával vitte Guszev hadnagyot is. — Mikor is volt az?— gondolkozik Guszev százados. — 1822-ben — adja meg önmagának a választ. Eszterházy herceg kétezer jobbágygyal hajtatta meg az erdőt és a vendégek három nap lőtték a vadat és a hajtókat. — Igen, — emlékezett Guszev — úgy lőttek a hajtók közé, mintha... Eh!... Aztán akarva-nem akarva arra a jelenetre gondolt, ami véget vetett fényesnek induló pályafutásának. Fehérköpenyes osztrák katonák magyar foglyokat vittek Bécs felé. Lázadók! — mondották a kísérők az érdeklődő vadászoknak. Csúnyán elnyűtt, megkínzott emberek voltak a lázadók — kik láncraverve, gyalogszerrel vánszorogtak lovas kísérőik között. Az egyik fogoly, egy őszhajú, nagybajuszú, félszemü lázadó, volt esett össze Guszev lábainál. A hadnagy melléje térdelt és kulacsából megitatta. Aztán néhány szót, néhány nagyon barátságtalan szót szólott a kísérők parancsnokához, egy beretváltképű német vasastiszthez. A némmet udvariasan válaszolt, bemutatkozott és Guszev neve iránt érdeklődött. Az orosz hadnagy megmondotta a nevét. Négy nap múlva Guszevet magához rendelte a nagykövet és utasította, hogy huszonnégy órán belül hagyja el Bécset, induljon Pétervárra. A császári kancellária ugyanis arról értesítette az orosz nagykövetet, hogy Guszev hadnagy a császár ellenségeivel, a magyar lázadókkal cimborál. Pétervárra megérkezve, már várta a parancs: induljon azonnal a Kaukázusba. Ott akkor állandó háború folyt a hegylakók ellen. Tizenkét esztendőn át harcolt Guszev a Kaukázusban. Száznál több ütközetben vett részt, hétszer sebesült meg. Hadnagyból főhadnaggyá lett, főhadnagyból századossá. Tovább nem jutott, mert két fegyelmi büntetése volt. Kétszer megbüntették azért, mert „katonához nem méltó tánsásgal bánt a cár ellenségeivel”. Néhány hónapon át a törökök, ellen verekedett, aztán Szaratovba helyezték és ottfelejtették. Már azt hitte, hogy végleg berozsdásodott, amikor most ismét utána nyúlt a mindenható cár keze. Gyorsan csomagolt. Ruháin és fegyverein kívül tulajdonképpen semmi csomagolnivalója nem volt. Néhány, száz könyve — orosz és francia könyvek — ez az egész vagyona. Könyvei közül hármat — Puskin két könyvét, meg Lermontov egy regényét — a hátizsákjába tette, a többieket végigsimította kemény, napbarnított jobbjával. — Viseljétek jól magatokat, amíg távol leszek — mondotta a könyveknek. — Imádkozzatok értem, — akkor talán visszajövök hozzátok. 2. ELINDULT a század, felkerekedett a zászlóalj, nyeregbe szállott az ezred. Hosszú az út a Volgától a Kárpátokig! A század egy éjszakát Szmolenszk közelében a mocsarak között töltött. Ványka apó féléjszakán át a mocsár lakóiról mesélt Aki az öreg meséit hallgatta, annak azt kellett hinnie, hogy a mocsarak búvóhelyein tanyázó, szökött jobbágyok és szökött katonák búvóhelyeikről ki-kitörve több uzsorást nyúznak meg, mint ahány gazdag uzsorás szipolyozza a népet a nagy Oroszországban és több tornyos úrikastélyt gyújtanak fel, mint ahány úri kastély dölyföl a cár végtelen birodalmában. Ványka apót hallgatva, holott, hol ott sóhajtott föl egy-egy fáradt katona. A mocsár bűzlött a multévi rothadt vízinövényektől, de a rothadás szagán át már érezhető volt a bimbózó új vízinövények illata, melyek gyorsan fejlődtek, erőt a multévi növények rothadásából merítve. A mocsárban hangversenyeztek a békák. Szmolenszk városában valami haragos tábornok szemlét tartott Guszev százada fölött és semmivel sem volt megelégedve. Öt katonát vasra veretett, a századost meg (a legénység füle hallatára) oktatta ki, nem nagyon válogatva a szavakat. Guszev a szokottnális sápadtabb volt. Büszké tett a dühös, de uralkodott magán. Az előírás szerint megköszönte a szidást. Hetek óta először aludott tető alatt Hetek óta először vett kezébe könyvet. Puskinnak azt a regényét lapozgatta, amely Pugacsev parasztkirályról mesél. Pugacsev a cárnő ellen harcolt Legyőzték — kivégezték. A nemesek ellen is harcolt és Guszev nemes volt. Sokáig gondolkodott azon, hogy ő mért nem a cárnővel és a cárnőt szolgáló nemesekkel érez, hanem a lázadóval? — Hml kifújta a mécsest. Aludni akart, de nem tudott. — Várjon az a Kossuth, akit a parancsban hol a sátán cimborájának, hol a sátán papjának neveznek, vájjon az is olyan, mint Pugacsev volt, akit ugyancsak ezekkel a címekkel illettek? Mit akart Pugacsev és mit akar Kossuth? Pugacsev—Kossuth. Guszev egymás mellé tette a két nevet. Hangzásra cseppet sem hasonlít a két név, de talán a lényeg, a tartalom .. — Szabadság! Szabadság! Szabadság! — Nem okos dolog gondolkozni — intette le Guszev önmagát. — Nem vezethet jóra. Én már nem egynéhányszor ráfizettem és már nincs több ráfizetnivalóm. Pár pillanat múlva elnevette magát Önmagán nevetett. — Helyesebb volna úgy mondani: nekem már nincs veszítenivalóm Ez az igazsági Másnap menetelés közben mellészegődött Ványka apó. _— Szabad lesz valamit kérdezni, vitéz kapitány úr? — Nyögd ki! — Úgy beszélik, hogy a kutyafülűeknek, akikre most megyünk, német császárjuk van. Ha ez igaz, akkor nincs semmi baj, kapitány úr, mert én már régen készülök arra, hogy egyszer megnyomorgassam a németet. Ha igazán erről van szó, akkor nem bánom, ha két annyit is kell koplalni, mint amennyit eddig koplaltunk ezen a fene hosszú úton. úgy igaz, kapitány úr., ajvaly beszélik. * 4 (Vasárnap, január 1) PÁRTMOZGALOM BUDAPESTI PÁRTNAPOK a janár 2-ával kezdődő hétenszill.,Rákóczi-út 19, Jie'Jon.este */s7 órakor I. és XI. ker. szervezetek (1., Mészáros-u 10. szám alatt), kedden este órakor. MAGYAR SZOVJET KULTÚRNAP: XII. és II. ker. szervezetek (XII., Csaba-u 18. szám alatt), kedden este 6 órakor. A fegyvernek állami általános iskola növendékei és nevelői elhatározták, hogy részt vesznek a község fásítási akciójában. Decemberben a tanulók 900 akácfacsemetét ültetnek el. Látogatás a Táncsics-termelőcsoportnál a nagykőrösi határban A kora tél alaposan megkopasztotta a határt, az őszi lombokat a gyümölcsösfákról már az első zuzmarás fagy eltakarította a ceglédi meg a nagykőrösi halálban is. Kihaltnak tűnik a táj, ahogy járunk a homokos bekötő utakon, csak itt-ott szorgoskodik egy-egy dolgozó parasztember a téli talajjavítási munkálatokon. De nagy munkában, szorgos igyekvésben találjuk a Táncsics-termelőcsoport tagjait, akik Nagykőröstől mintegy 17 kilométernyire a felsőjárási dűlő nagytanyáján éppen nagy kérdéseket oldanak meg. Egy petróleumlámpa sárga fényével világított szobában tanácskoznak arról, hogy a múlt esztendei munka jutalmaként egy-egy tagra mennyi részesedés jut, de ezen a délutánon már felrajzolódik az idei gazdasági év reménye is, hisz megköti a csoport a tavasziakra is a termelési szerződést. Mikor belépünk a szobába, éppen a végleges elszámoláson dolgoznak. — Hogy mért csak most kerül sor erre? — ötlik fel a kérdés. — Húsz más termelőcsoportnál már lebonyolították a végleges elszámolást. — Igen — hangzik ifj. Király Lajos elnök válasza —, de ott nem gyümölcs, meg bor volt a leglényegesebb termelési cikk De nálunk ez volt s addig nem kerülhetett sor a végleges elszámolásra, míg ezeket a termékeket nem értékesítjük. A termelőcsoport egy-másfél év alatt ugyancsak komoly eredményeket ért el és igen komoly reményekkel tekinthet az új esztendő, meg az ötéves terv felé. — 1948 november 12-én alakult meg csoportunk — hangzik ifj. Király Lajos tájékoztatója, aki ugyan mindössze 21 éves, de rendkívül nagy szorgalommal és igyekezettel vezeti a csoport munkáját. — A megalakuláskor 12 tagja volt a csoportnak és a művelése alatti felület 10 hold szőlő, 7 hold szántó volt, amelyhez a tavaszszal még 14 hold szőlő, 5 hold gyümölcsös és 11 holdnyi szántó került. A harmadik típus szerint kezdtük el rögtön a munkát és az eredmény: ma már 54 tagja van a csoportnak, 64 munkaerőt tud foglalkoztatni és összesen a csoporttagok és családtagjaikkal együtt 112 személyeltartásé,ról gondoskodik. Egy egész kis falu a mi csoportunk, — hangzik az egyik asszonytag megjegyzése. Az: valóban majdnem egy kis falu szól tovább a tájékoztatás. És ma már 47 holdnyi szőlőterületet művelhetünk meg, 21 holdnyi gyümölcsös van a termelőcsoport kezelésében, 95 holdnyi szántó. S ahogy beszélgetünk itt a Táncsics-csoport tagjaival a múltról, itt is megtudhatjuk és megtudjuk, hogy nem volt ám olyan egyszerű sem az indulás, sem pedig olyannagyon zavartalan az eddigi eredmény elérése. Hosszú ideig a tagok egy részénél, bizony 7—8 kilométernyi távolságról kellett munkahelyükre járni, ami aztán a közösségi szellem kialakulását nem nagyon segítette elő. Ez a helyzet is megváltozott Mert ma már minden csoporttag a művelési terület közelében lakik, összesen 7 tanyaépületben. Egyelőre ugyan még szűkösen, de hát erre is lesz majd megoldás Mielőtt még ennek lehetőségét ismertetnék a tagok, elmondják azt is, hogy a termelőcsoport elnökét ki kellett zárniuk a tagok soraiból. A volt elnök ugyanis részeges volt, rosszul végezte el a munkáját, meg egyéni hasznát nézte csak, kulákbefolyás alatt állott. A tagság döntött kizárásáról, tehát maguk a tagok, akik nap-nap után látták káros tevékenységének hatását, így igazságosan ítélkezhettek. De a kemény, nehéz egy esztendő után biztató a jövő. Akik eddig cselédsorban tengődtek, most munkájuk eredményeként elmondhatják, hogy biztosítva van kenyérfejadagjuk, közel 360 hektliternyi bort értékesítettek, a gyümölcsvásár is sikerült, hisz mintegy 35—40.000 forintot kaptak a gyümölcsszürrt után. (Bár a GYÜMERT bevásárlójára van néhány panaszszavuk és ahogy ők elmondják a tényállást, ez a panasz nem is olyan indokolatlan.) S a biztató jelen után még biztatóbb a jövő.— Megköttük — mégpedig ép ezen a délutánon —, a tavasziakra a termelési szerződéseket. Igyekeztünk a kormányzatunk által nyújtott lehetőséget jól felhasználni. Éppen ezért három holdnyi területen avaszi árpát, öt holdnyi területen napraforgót két holdon ricinust, hat és fél holdnyi területen somkárát termelünk szerződéses alapon és ugyancsak szerződéses termeléssel két holdon cukorrézát, egy holdon lökmaget, egy holdon zöldbabot, két holdon uborkát és két holdon paradicsomot termelünk. Ez a szerződéses termelés nagyban elősegíti termelésünket. Ma már ott tartunk, hogy jóelőre raktározhatjuk azokat a növényvédő szereket is, melyek a jó gyümölcstermés elengedhetetlen szükségletei. Mindezt többek között Hegyi András sorolja fel, ez az öreg magyar, akinek szinte az arcáról ír le, hogy szenvedett az életben éppen eleget és icsak most, azóta, hogy a termelőcsoport tagja, lát jobb napokat. Hát ez így igaz — mondja.• Mert hát a mohban 1 hold 90 négyszögölnyi szőlőn gazdálkodtam mindössze, aminek a terméséből aztán egy családot eltartani ugyan nem lehet. Dolgoztam én reggeltől estig, látástól, vakulásig feles szőlőben és mikor is egy 34 hektoliternyit leszüreteltünk, a fele azé volt a termésnek, aki meg se mozdította érte a kezét. Most, amit megdolgozunk, annak mi látjuk hasznát. És helyesel erre az egész tábláscsoport-tagságok is érezték a múlt nyomorát, minden nehezét a cselédsornak. Lassan az ötéves tervre terelődik a sor. — Mi sokat várunk az ötéves tervtől, igen sokat. Reméljük, hogy 1950- ben villanyt kapunk, de elsősorban telefont. Mert erre igen nagy szükségünk van. Meg biztosan tudjuk, hogy a közelben az ötéves terv során megalakul a tanyaközpont és ezzel megszűnik tanyáinkon a jelenlegi zsúfoltság és az egyes családok elhelyezésénél mutatkozó nehézség. Az ötéves tervtől várjuk a kultúrházat, az artézikutakat, a bekő köves utat, az orvosi rendelőt, meg mindazt, ami fejlődést, emberi életet, a falu és város közti különbség eltüntetését hozza magával. — S nemhiába várjuk, —■ szólal meg az egyik asszonytag. — No, az asszonyok már megint nagybetűkkel beszélnek — mondja mosolyogva hátul egy öreg magyar. — De hát igazuk van így lesz. Sokáig elbeszélgetünk még a Táncsics-termelőcsoport tagjaival Dobi Lászlónéval, aki 29 éves. 2 kisgyereke van, férjével együtt tagja a csoportnak és — mint ő mondja — végre emberi életet élhet és nem szolgája már senkinek Meg Maczó Pállal is beszélgetünk, aki 18 éves, édesapjával együtt ő is tag és mindent meg szeretne tanulni a szőlészet, borászat és gyümölcskertészet tudományából. S míg magunkban felmérjük azt az utat, amelyet a Táncsics-csoport tett meg az alakulástól a mai napig, megszólal még egyszer a szenvedésektől keményre cserzett arcú öreg magyar, Hegyi András bácsi: — Hát én csak annyit mondok, de ez aztán szent igaz, én bizony még soha így nem reménykedtem, bizakodtam a jövőben, meg az új esztendőt sem vártam ennyire nyugodtan. Az új év napjai kemény munkás napok lesznek, de a munka megéri a fáradságot, mert meghozza a gyümölcsöt. — Meghangzik innen is, onnan is a kis petróleumlámpával világított szobában, ahol az új esztendőben talán, de az ötéves terv végrehajtása során bizonyos hogy villany világít már. Nagykörös és Cegléd határában, így a Táncsics termelőcsoport tagjainak munkaterületén is koratél van. Este a sűrű köd ráül a vidékre. De a szívekben már a tavasz él. Ezek a dolgos emberek megérdemlik a boldog újesztendőt, ők is, velük együtt a sokszázezer dolgozó paraszt, akik szerte az országban munkával, lelkesedéssel készülnek arra, hogy megváltoztassák az életet a magyar tájakon és boldog legyen az élet falvakban és tanyákon egyaránt Horváth B. Jenő