Kis Ujság, 1951. augusztus (5. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-15 / 189. szám

Szerda, augusztus 15 kis Újság Cegléd, augusztus (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Láttuk, hogyan készülnek a ceglédi határ feketehomokos szántóterületein a termelőszövetkezetek és csoportok őszi fejlesztésére. A ceglédi határ sajátos arcélét azonban a sárgahomok adja. A megkötött sárgahomok szőlőtői és gyümölcsfái teszik igazán gazdaggá Ceglédet. A ligetté vált futóhomok jelenti itt a nagyobb értéket.4 sárgahomokon kell megnyerni itt a társasgazdálkodás békecsatáját. Ezt bizonyítja útközben Csipes József, a pest megyei tanács kertészeti és szőlészeti előadója, amikor a szántóföldeken folyó termelőszövetkezeti munkálatok után az Alföld egyik legnagyobb kertségébe tartunk. Csemőnek hívják ezt a kertséget, a várostól 10 kilométerre. Néhány évtizeddel ezelőtt még sivatagképe volt itt a ceglédi határnak. Aztán megkötötték gyümölcsfákkal, szőlőtökkel. 5000—6000 holdas összefüggő szőlőskertet és gyümfölesligetet formáltak a ceglédi határ futóhomokos Szaharáján. A csömöi gyümölcsös szőlőédeinek nagyobb része a ceglédi közigazgatás határterületébe esik, kisebbik része a körösieké. Ahogy beérünk a gyönyörű, illatos óriásligetbe, helyenként egy-egy szigetszerűen kiugró kukorica- vagy napraforgótábla mellett is elsuhan a gépkocsink. Ilyenkor bosszúsan dörmög egyet-egyet derék halazunk: __ Megint egy nem kívánatos folt. No, majd ez is be lesz telepítve gyümölcsfával! Nem hagyjuk ennyiben ... Szavainak megerősítéséül gyors számvetést tesz Csipes József. Kiszámította, hogy ezen a sárgahomorcon nem ad többet egy hold kukoricatábla, 10 máz,a csövestengerinél. Ennek ára nem több 350 forintnál. De ha ugyanezt a területet betelepítik nyári almával, az éppen egy vagonravalót termel, kerek 20.000 forint értékben. Ha ebből leszámítunk termelési költségre 5000 forintot, akkor ez még mindig 15.000 forint tiszta jövedelem a csekély 350 forintos kukoricaföldi bruttóhoz képest. Óriási különbség ez. De derűssé simul Gépei arca is, mikor beérkülik Csoma földművesszövetkezeti központjába. Itt a földművesszövetkezet keretében alakult meg többszáz egyéni gazda társulásával a Lenin nevét viselő I. típusú szőlő- és gyümölcstermelő csoport. Az utolsó hónap alatt 600 holdról 1200 holdra szaporodott az újabb tagok belépésével a ,,Lenin“ tszcs összterülete. — Kik az új belépők ? — kérdezi Csipes József, aki régi kedves vendég itt. — Olvasd a dicsőségtáblát, ott megtalálod a nevüket — felel Szálkai István, a „Lenin““ tszcs elnöke. Atkári János, ifj. Magyar Sünön, Bogdán István, özv. Bogdán Ferencné, idősebb Nyíri Józef, Szendi Lajos, Ada Benő, Győr István, Kovács János, Tóth Balázs Bakos Lajos: ezeket a neveket olvassuk. — Ezek tegnapi nevek. A mai belépőkről csak ezután adnak számot népnevelőink. Majd ők is eljönnek. Addig nézzétek meg a gyümölcstárolónkat, meg a nagypintét. Először a gyümölcstárolóba megyünk. Az első kép, ami megragad óriásalmák halmazata. Kiválogatunk közülük egy típusdarabot s mérlegre tesszük. — Bő 55 deka ezt — állapítja meg Szilkai István egyik munkaársa. — Mi a neve ennek a mesebeli almaóriásnak? — Ez a mi „Nyári fontosunk“. A legkitűnőbb rétesalma ez, de csakis itt Csemőn tud megnőni ilyen óriásira. Itt minden lét feltételét megkapja a ceglédi sárgahomokban. A további tárolókban Asztrahán’ piros, szépvirágú Belfleure, Budai fontos, Cs'b rózsa szebbnél szebb nyárialma halmazai egészítik ki az előbbi képet. Aztán egy hatalmas aranyalmahegybe ütközünk. Majd a nyári körték lároói következnek — Ez a Kl'pp.k-dvc.’tte. ez meg a börkörte, az ott a szekfűörte — mutatja be gyümölcs-gyermekeit a „Lenin“ tüzes családfője. A gyümölcstároló után a pincét mutatják meg. Se szeri, se száma itt az óriáshordóknak. Nyolcvanöthektóliteres típushordókból egy tucat egymás mellett. Szomszédjaik se sokkal kisebbek. Csak az egyik pinceteremben játsziva elfér a 2000 hektóliter bor. A társaskeret megkönnyíti a borérlelést. Eddig ahány szőlősgazda, annyifajta íze volt ennek a nemes homoki bornak. Az egységes szövetkezeti érlelés megteremti a ceglédi homok egységes borkarakterét Megkóstolunk egy kortyot ebből az egységesen érlelt nemes homoki borból. Már a színe is igéző. Olyan smaragdzöldbe játszó aranysárga, mint a küküllei bor, vagy a legjobb balatonvidéki borfajta. — A szeszfoka pedig mind a kükülleit, mind a füredit és Somlyóit felülmúlja — büszkélkedik Szálkai s megmutatja a hiteles írást, amely 15 fokot igazol. Ahogy újra az udvarra érünk, megérkezik népnevelői körútjáról Oláh Istvánná, a tszcs helyettes elnöke. — Négy új tagot szereztem! — jelenti. S megmutatja a belépési nyilatkozatokat: Csonka Mihályné, Kiszeli Sándor, Varga Ferenc és Kispál Istvánná aláírásával. Nyomában egy újabb népnevelő újabb tagokról számol be. Most lépett be Boros Lajos középparaszt, szőlő-mintagazda és kitűnő társa, Szekér Károly, továbbá Hegyesi Károly, József Mihályné és Szemerédi Károly szőlősgazdák. Sokat jelent a „Lenin" számára a 69 éves Szekér Károly belépése. Szekér bácsi még most is, 69 évével is maga műveli két hold szőlejét, 58 éves élettársával. — Akár hiszik, akár nem, 60 hektoliter bort szüreteltem itt egy holdon a múlt év őszén — mondja Szekér bácsi. — Úgy van, emlékszem rá — mondja Csipes József. — Amint láBonyhád, augusztus (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Mórágyon hatalmas tábla hirdeti: „Mórágy békét akar! A község valamennyi dolgozó parasztja vállalta, hogy a géptől viszi be a gabonát a raktárba.“ Ebben a vállalásban vannak is jó példát mutató dolgozó parasztjai. Nagy József, a mórágyi DEVOSZ elnöke beadását 528 százalékra teljesítette, így van ez azonban végig Déltolna egymástól szinte rövid sétányba eső falvaiban. Mindenütt búgnak a cséplőgépek, a terményraktárak előtt gabonazsákokkal megrakott kocsik, eredménytáblák jólteljesítő dolgozó parasztok neveivel és jelmondatok, amelyek állampolgári kötelességek teljesítésére figyelmeztetnek, s hazafias túlteljesítésre biztatnak. Bonyhádon, a járási székhelyen az utcáig két oldalát összekötő táblák augusztus 20-ra emlékeztetnek, a béke megtartására, a dolgozó parasztok kötelességeire. A járási tanács házában, a begyűjtési osztályon beszélgetünk Katona Sándorral, az osztály vezetőjével. — Az utolsó értékelés szerint Tolna megye a begyűjtésben a kilencedik helyen áll — mondja — a megye járásai között, azonban jelenleg a bonyhádi az első. Igaz, hogy a szekszárdi és a paksi nagyon a nyomunkban van. Tehát nemcsak az elsőség a fontos, hanem a begyűjtött gabona mennyisége, amely jövőévi kenyerünket, a béke biztosítását, ötéves tervünk sikerét jelenti. Számokat diktál, amelyek azonban mire ez a cikk megjelenik, már jóval nagyobbak lesznek. Mégis ideírjuk. Búzában és rozsban az „A“ és „B“ véteti jegyre a járás községei eddig 46 százalékban tettek eleget. Árpában 44 százalékban, rétiszénában 111, szántóföldi szénában pedig 93 százalékban. Az árpa eredménye nagyon fontos, mert az ország egyes részein ebben mutatkozik a lemaradás. A bonyhádi járásban úgy látjuk, eköl nincs hiba. A községek között pillanatnyilag Tabód áll az élen, beadási kötelezettségének 56 százalékos teljesítésével, amelyből köteles árpáját 98 százalékban adta be. A második Zomba 50 százalékkal a harmadik és a negyedik Mucsfa és Kisvejke 49 százalékkal. Mucsfa köteles árpabeadásának eddig 78 százalékban tett eleget. A falvak rangsorában Nagymányok bányászt, ez ég az ötödik 45 százalékkal. A 28 község között leghátul kullognak Szálka 18 százalékkal, a legutolsó pedig Kakasd 11 százalékkal. A kakasdi 11 százaléknál álljunk meg. Hogyan érte el ezt az országosan nagyon rossz eredményt, amikor tszcs-je, a „Gábor Áron“ a géptől a köteles mennyiségén felül 136 százalékra teljesítette a beadást? A hatóságok ébersége és gyors intézkedése megadja erre a választ. Két gépellenőrt függesztettek fel és tartóztattak ott le hanyag munkájukért akik közül az egyik Váradi János kulákcsemete. A beadás túlteljesítésében tom, most sem fog kevesebbet szüretelni. Egy fél holdon félig beérett csasztószőlő is van itt. — Ez a csemegeszőlő tavaly 9000 forint pénzért, most 15 mázsát ajánlottam fel szerződési alapon a szövetkezetnek. — Éjjelünk-nappalunk télen-nyáron mindig a szőlőé. Csak egy a bajunk a nagy büszkeség mellett, hogy öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek és a szőlő hozamából sokat emészt fel az orvos, meg a patika. — No látja, Szekér bácsi, hát ezért is jó a tszcs. Amiért maga beteggé dolgozta magát, a szövetkezetben jó egészséggel elérheti. Sőt, többet ki a tszet-ben. Patikás és orvos is kap Ingyen, ha 111. típusúvá fejlődőn. — De egy csomó aláírónak itt, a szomszédban fele bora se termelt tavat — jegyzi meg bajusza alatt úgy félhangosan Szekér bácsi. — A tszcs nem arra való, hogy amit eddig elért jó munkával, azt elveszítse — magyarázza Szálkai István. — Hanem arra való a tszcs, hogy Szekér bécsi szorgalmát vegye át mindenki. — No, a kor nincs hibás — nyugszik meg az öreg. Nagy Tibor példát mutató dolgozó parasztok után érdeklődünk. Ilyenek is vannak szépszámúiul. A Osmányoki Ferencz Fábián 205 százalékra teljesítete beadását. Mórágyon a nyolcholdas Müller Mária 559 kilogramm kenyérgabona helyett 1140 kilogrammot, 254 kilogramm takarmánygabona helyett 527 kilogrammot adott be. Ezzel beadását 204, illetve 207 százalékra teljesíette. Háromszázhetvenöt forint értékű áru vásárlására kapot utalványt túlteljesítéséért. Ágyneműt, ruhaanyagot vet rajta és a földművesszövetkezet botjában, amikor megvásárolta, ezt mondta: — Jövőre még többé igyekszem teljesen". Látom, hogy államunk gondoskodik rólunk. A háromholdas mórágyi Farag János 309 százalékra teljesítette be adását. Póri'i Mihál, a váraljai tanács végrehajtótizottágának elnöke ojásbeadását 300 százalékra, a baromfiét 200-ra és gabonabeadását is lényegen "n teljesítette. De mindenfelé folyik a beadás ..C" vételi jegyre . . .Az 500 lakosú Nagyvelke község eddig 200 mázsánál többet gyűjtött be búzában is rozsban , C' vételi jegyre, — Jó népnevelő munkával m°gszerveztük, hogy dolgozó parasztságunk a géptöl egyenesen hozza trabonáját a terményre klór-kim. T'"*-h községben a tanács tagjai vállalják, hogy azokat, akik ide'éh n nem adják be gabonájukat, otthonukVa keresik fe' és figyelmeztetik közö Dségükre. Eddig egy helyen se volt erre szükség — mondja Katona Sándor. — Az egész járás terültén egy dolgozó paraszt sincs, aki nyolc napon belül be ne adta volna köteles gabonáját. Egy sincs, akinek beadását ilyen ok miatt fel kellett volna emelni. — Sok tőzcsénk van a járásban és tszcs-ink jó példát mutatnak a gabonabeadásban. A tszcs-éknek nehezebb kiszámítani terményfeleslegüket, mint az egyéni gazdálkodóknak, hiszen a gépállomások munkáját terményben fizetik és a munkaegységek egy részét is a legutóbbi minisztertanácsi határozat értelmében terményben kapják meg a tszes tagjai. Egyetlen tszes sincs a járásban, amely a ,,A“ és „B“ jegyre való beadásának rögtön a géptől ne tett volna eleget. A legtöbbje már eddig is túlteljesítette beadását, amelyetszámadásainak az aratás befejezte után való elvégzésekor újra túlteljesít. A zombai „Szabadság“ tszcs 248 százalékt adott be kenyérgabonát. Az ugyancsak zombai „Vörös Csillag“ 182 százalékra. A Grábóc szövetkezeti község „Al otmány“ tszcs-je 171 százalékra, a zóv di .„Előre“ 150, a kasdi „Gábor Áron“ 136, az ispánmajori „Dózsa Népe“ 132-re, amelynek vezetősége épp ma jelentette be, hogy újabb két vagont küld a raktárba. Búcsúzunk. Katona Sándor és a tanács több más dolgozója indulni készül. A délutáni, az esti órákban járják a falvakat, biztatnak, segítenek, tanácsokat adnak, hogy a bőtermésű békearatás eredményei begyűljenek, hogy erősödjön a béke, diadalmasan valósuljon meg az ötéves terv, épüljön az ország. Simándi Béla A sárga homokon is meg kell nyerni a társasgazdálkodás békecsatáját Tolnában a fó szervezési munka eredményeként a bonyhádi járás az első a begyűjtésben Latban a java felé, amelyben már benne élünk Az ötéves Tervkiállítás tizenkét teremóriásában egymás mellett, szemléltető módon és művészi ötletekben tárul elénk a legnagyobb vállalkozás, amelyre a magyar nép történelme során erejét összefogta. Módosított ötéves Béketervünk, jobb sorsunk és szebb életünk záloga már megvalósult eredményeiben és szédítő perspektíváiban lesz Kihitó a Műcsarnok falain, mint valami gyűjtőtükörben. Ezek a gigászi beruházások és alkotások a Tervtörvény paragrafusaiból nőttek ki s az újságíró most utazásra hívja az olvasót e pragrafusok között Ritka szépségű uszás lesz: a jelen és a jövő határán s mégsem a képzelet könnyed felhői között, hanem a valóságban. II. 21. §. ... Ipari jellegű városokká kell fejleszteni Debrecent, Makót, Mezőkövesdet, Várpalotát, Vácot stb.... Mátyás király óta szunnyadó, a Bakony alján, egy lassan és nehézkesen növekvő bányászfalucska: Várpalota. Fakó történelmi díszlet, kopott és félbemaradt középkori városiasság őrizte itt egy rajnavidéki bányalovag bágyadt kísérletének emlékét. Egy nap azonban lehámlott a Bakony álmatag regényessége. Várpalota, Bodajk, Balinta, Inota sorra kilépett a falusi csendből, új vasútvonalak száguldottak előre, aknák és tárnák fúródtak a hegyek alá, emberek ezrei özönlöttek az új dunántúli bánya- és iparvidékre, gépek doromboltak és autókaravánok loholtak az új utakon s Várpalota is feléledt. A filagóriákkal ékes szőlőskertek közé izmosan és frissen kúsztak be az új bányászházak, villanyfényes utcasorok nyilattak be a bakonyi sűrűbe, kezdődött az új forradalmi hevüzetű honfoglalás, amikor a dolgozó nép csákánnyal, réselőgéppel, vakolókanállal és magasfeszültségű árammal alkotja meg magának a vas és acél országát. Jöjj velünk, olvasó, a várpalotai hegytetőre, a drótkötélpálya mentén, amelyen nehéz sorban cammognak a szenescillék , nézz alá a kivirult tájra. Amott a távolban Veszprém, az új egyetemi város fényei csillognak, az a zöldvizű medence ott néhány éve még sáros, fapallós gödör volt, ma verseny uszoda s a régi salakdomb helyén a sportpálya. Eltűnt az Angemann-ház rokatag, bronzsárkányos tetőzete s az egykori uzsorás telkén az emeletes kultúrház villog süvegcukor színével A sáros, köves patakmedrek helyén simára kövezett utcákat öveznek a kertes házak, könnyű párakék neon fény hívogat a moziba s aranygombos bányásznapjában térzenét ad a kultúrparkban a bányászzenekar. Csodálatos honfoglalás ez, olvasó! Véssed az emlékezetedbe Várpalota képét, ahol tíz éve még lustán csordogált a föld alól a szén barna pas ahol most a szüntelenül mo takja rajó hánya fölön erősen, tisztán és boldogan él az óéves Tervben születik új magyar város ... II. 39. 5. 80.090 katasztrális holdon kell és erdőt telepíteni • Az utazó pillanán verseny fut ez Alföldön a nyári h /na/ rég i vel. Fut, fut a szilen és homokon, ur a gyepen és tűz , széy ráta mesgyéken s egyszerre megtorpan. Könnyű és bodros hulámvonal szegi áta látóhatárt, mintha óriási ménes robogna vastag porfelhőben A por azonban szűre és szúrós illatú s ez a tiosznos záróvonal zölden hullámzik eléd, illata hűvös és üdítő. Erdős : Fiatal erdő, sudár torzó és tájié és lombú. Izmos akáca és méghaló nyírfák, leménye is tőgyek ás formás vadgesztnyék hajladoznak a forró szélben, amely passolja őket, porral-homokal ostorozza, de ez erdő állja a rohamot Lépj be velem az uj erdőbe, olvasó! Érzed? Öt éve sincs, hogy az első elemeivel beásták e sárgás, sivatagian tájb, s a lábad már puha, ferte humuszba süpped. Odébb, emlékszel — a szélirányból jól üti — forrón sarcolt aevegő, itt hűvös és tiszta, gomba il a'ú ... Olvatd, mit írt Lvova könyve, a Sarjad az erdőt... „Az erdő álkor lesz igazi erdő, amikor megterem benne az első romba“__ Nols, pá a jegenyenyár lábánál szattyir,sárgalapban az eső varaanya guggol s a szilfa ágán e köves met enyhén fütyül a csíz. Csíz és sármány fütyül e tájon, ahol azelőtt csak pók madarak búsultak, ellesve a buongás az emberi pórokat. De mindennek vége. Az erdőápoló úttörőbrigáddal felel a csatogó csíznek, ahogy leszáll a tsvasútról s munkához hű, hogy tovább építse ezt a zöld bástyá , amelyből egy sávot láttál s benne az emberi alkotást, a megfékezett szele , a megbékélt földet, amely millió esztendős vándorlás után megpihent. mi. 34. I. ... 330.080 új lakist kell építeni. A falak már készek és simák, elnyelték a villany, a gáz és a vízi ólomcsöveit, kagylók, kádak, csapok és kapcsolók állnak és függnek mindenük szolgálatkészen. Az erkélyrácsot kék villanylánggal hegesztik s a mennyezetet papirsipkában meszeli egy jókedvű legény. A család megilletődöen áll az ajtóban, a hófehér ajtóban, a meszes parkettán s örömtől nedves, birtokló pl.hullással szemléli a kétszobás lakást, ahová három hét múlva beköltözik. Liften jöttek fel a negyedik emeletre, fülükben még búg a villanymotor dallama s duruzsol a gáz, amelyen a takarítók súrolóvizet forralnak. Mindenütt villany, gáz és csap a konyhában,, mosogató medence, mosdókagyló és zománckád és ravasz nikkelkígyó végén a tus rózsája. És erkély, ahová dúsan hömpölyög a budai levegő ... Majdnem negyedmillió család, egymillió ember éli meg ezt az ünnepi percet, ezt az ismerkedést, amely most Kovácsék torkát szorongatja a Mecset-utcában. Kovácsék Óbudáról jönnek ide szeptember elején, földszintről a negyedik emeletre, az udvari közös vízcsap mellől a csapok, medencék, kagylók közé; a fafűtéses, kormos és füstös téglatűzhely merel a szürkepettyes, zománcos gáztűzhelyhez, amelynek Kovácsné aggodat,máson megvizsgálja a sütőjét s elégedetten bekattanja a salétromos tűzfal mellől ebbe a kilátásba, amelynek ormán a jánoshegyi kilátó libeg, mint egy óriási, fénylő gyümölcs ... Csendesen menjünk tovább, hagyjuk magukra Kovácsokat, hadd ismerkedjenek és tervezzenek, hogy hová kerül a kommód, a karszék, a rádió s az ágyak, hadd tervezzenek zavartalanul Kovácsék, akik most tanulják meg igazán, hogy szabad már a dolgozó embernek tervezni, mert a tervek valóra válnak . . . III. 38. 8. ... az ecveteral és főiskolai halgatók számát 30.100 fövet kell emelni. Figyelted, olvasó, évről-évre csodálatosabbak és gazdagabbak lesznek a szeptemberek? Az érlelő nyarulón megpezsdül az orzag, mint egy roppant mustoskád s emberi termésünk java tudóssá érlelődik az egyetemeken. Micsoda szeptember... Hogy feszülnek a teltségtől az egykor még kongó egyetemi aulák, hogy rajzik szét az ifit rág az országba, a miskolci egyetemi városba, a gödöllői Agrártudományba, Veszprémbe az orvosi fakultásokra s hogy árad Budapestre a védik. Több, mit 16 ezer elsőéves „gólya“ melengeti zsebében a friss egyetemi indexet amelyen még aligzikkarit mag a dékán aláírása. Feketére pörkölt agrárgépészek jönnek a traktorok mellől, nyurga bányászfiúk, akiknek nagyapját még a bányatéren pusziitolta el lassú, keserves halállal s ezek a fiúk fegyverkezni jönnek az orvostudomány fegyverével, nyerseszü közgazdagok nyári szövetkezeti prakszisból ét okos, fiatal parezsztok tanárnak ... ,az iskolák óriási hálózata ontja az ifjú emberi tartalékot s pezseg ai ország szeptemberben, mint g must. Lásd olvasó, ez a véntelen lépcső, amelynek minden grád csa egy-egy iskola s amelyen mind magasabbra és magasabbra hág ebben a szeptemberi mozgalmasságban az egész nép... * Utazhatnánk még, mulathatnék kétszázezer hold gyapotot, Inotát, amely tíz éve még egy árpád kori őrtoronyról volt „híres", ma Etióp: Ignagot b alamírium kabinátjáról, a Dunai Vasművet és a megújult dió győri kohóvárost, amely a vas és acéországát mamagyar vassal és acéllal látja el, húsz nap alatt épülő összkomfortos családi házakat, állami gazdaságokat, ahol egyetlen tehén sem ad évi 3500 liternél keverebb tejet. felszabadító paenárfoka, akik a gép jóvoltából újjá születtek. kenás-ültetvényekél, amelyek a Himalája lejtőről kerülnek hozzánk rostnövénynek, a földalatti vasutat és a televíziós stud'ót, modern orvost rende’eke’ olyan falvakban, ahol azelőtt mi-* javasasszonyok ron’o’ták a nén't, tudományos kula'öntézeteket és kultúrne'otá' at s a miden faluban pergő mozit... Belástiala,t',a távlatok nyílnak c'űsünk té-ben és időben. Legyőzzük az időt, mert úgy építjük a cmdalyos jövőt, hogy már benne is élünk ... Az ő „bére“építkezéseik - A francia Charente megyében az angoulímei tegyigyárbn megindult a termelés. Mit gyártanak itt, az amerikai szttronyos őrök zárláncával biztosítót gyártelepen? Sárga eresztes here gázt. Igen, tüdőt égető, szint olyat facsaró, húst, esőn át szé morzselő harcigázokat te-n-’sizet mustárfázt és gyilkos társ ikat. A gyár termei és t érmei... Ez az ő termelésük, ezek az ő békeépítkezéseik!