Kisalföld, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
Ahogy köveredik az ENSZ éléte szakállak idejet— amelyen a 2öttösbizottság hazug jelentései akarják tárgyalni —, úgy fokozódik a nyugati imperialista sajtó és hírügynökségek támadása Magyarország ellen. Minden erőfeszítésükkel bizonyítani akarják: Magyarországon nem ellenforradalom, hanem »sprenitán fölkelés« mit. Az USA és a többi nyugati imperialista hatalom nem veszi tudomásul a valóságot, azt, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek a békés építő munkára vágynak, s tántasíthatatlanul haladnak a szocializmus útján. A magyar dolgozók pedig elítélik a belügyeinkbe való beavatkozást. Tiltakozó táviratok, levelek ezrei érkeznek a magyar hatóságokhoz, jutassák el tiltakozó szavukat az ENB2-hez. * Ilyen tiltakozó békegyűlései vettek részt a győri Megyei ügyészség és a Megyei Bíróság dolgozói is. Ezen a tiltakozó békegyűlésen, ahol dr. Schmidt Ferenc ügyész, dr. Németh Ferenc trró és Szakosíts Antedné hívótan beosztott, szakszervezeti bizzalmi elnökök, érdekes leleplező idalok hangzottak el. Ezek is vágusait bizonyítják, hogy Nyugat segített a magyarországi ellenforradalom szervezésében, vezetésében, hogy nyugati vezető egyéniségek folytattak tárgyalásokat a dunántúli nemzeti tanács megtizottsaival a beavatkozás kérdésében. .—iúl a hazug jelentéssel szemben — mondotta dr. Graitz Endre ügyész — kemény, szilárd és kollok lényeket sorakoztatunk fel Csak győri vonatkozásban néhányat. Gondoljunk Páva Erzsébetre, aki a dunántúli nemzeti tanács megbízásából 1956. november 2-án Nickelsdorfban a semleges Ausztria belügyminiszterével, Helmerrel és a semleges Svájc bécsi követével tárgyalt a beavatkozás kérdéséről. De gondoljunk Klauz Sándorra és társaim is, akik 1956. november 1-től 14-ig tárgyaltak Bécsben, Salzburgban az osztrák Bauerbund vezetőjével, Hartmannal, a bécsi, amerikai követség másodtitkárával, a Szabad Európa rádió mezőgazdasági rovatának vezetőjével, Kovács Zoltánnal, a Szabad Európa rádió karmái tunécsáéra járni, Riményi Juliánral, a hírhedt Bell ezredessel. Megkeresték ezek a »nagyaroka külföldre emigrált kiazatiakat« is. Tárgyalták Pete Ferenc magyar származásig, svájci újságíróval és Hajdú Németh József volt Baratskovits-párti képviselővel, a Nagy Ferenc-fél magyar nemzeti bizottmány elnökhelyettesével. — így lehetne ezt sorolni a végtelenségig, így lehet a konci tényekkel bizonyítani a nyugati beavatkozást. Mert gondoljunk csak a csornai Székely Sándorra és társára, akik 1956. október 116-án a mosontarcsai osztrák csendőrségtől kértek fegyvereket, s amikor ez nem sikerült, újra az amerikai követséghez fordultak. De itt van Gulyás Lajos levéli református lelkész is, ahol a nyugati nagyhatalmakhoz küldött memorandumában az ENSZ fegyveresavatkozását kérte. — És immár ennyi tényt kiragadtunk, emlíixnk még a Gyón Rádió és a postások ügyét; tagjai nyugati rádióadókkal álltak öszszéköztetésben. De nem kisebb dr. Búzás József püspöki levéltárnak lémai katolikus pap tevékenysége sem, aki 1950. november 2-án Niekeltsdorfban az osztrák Caritassal vette fel a kartosoknát, szintén segítségkérés Céljából . S a levélben, amelyet szerkeszzségünkhöz juttattak el ügyészek és bírók tiltakoznak az ötösbizottság jelentése ellen. »■Mi magunk döntjük el — írják —, hogy levél akarunk szövetségbeli lenni. Jogunk Vén barátainkat és fegyvertársunkat megválasztani. Ez a jogunk s£U» verénításunkból folyik. De legyen jogunk «tvkor arra is, hogy tiltakozó szavunkat emeljük fel az egész Világ előtt, hogy hagyják békéit népünket, hagyjanak bennünket építeni. Hagyjanak bennünket újra talpra állni és fejlődni a szocializmus útján. Ne avatkozzanak belügyeinkbe, ne provokáljanak újabb és újabb magyar kérdést, ne igyekezzenek elterelni a nemzetközi figyelmet gaztetteikről, az ománi, ciprusi, algériai vérengzésekről.« (So) Leleplező adatok a dunántúli nemzeti tanács és a Nyugat kapcsolatáról Tiltakoznak az ügyészek és bírák KISALFÖLD Miért „rehabilitálja" MacCartney professzor Horthy Miklóst? MacCartney Elemér professzor, brit tudós, mint hírük, hosszú évtizedeket szentelt a magyar nyelv, kultúra, történelem tanulmányozására. Mi sem állna távolabb tőlünk, mint hogy ezért bármiféle szemrehányással illessük őt, sőt, hálával és köszönettel fordulnánk felé. Hiszen kis nemzet vagyunk, nyelvünk nehéz a külföldi ember számára, s tisztelettel, becsüléssel ejtjük azoknak nevét, akik valahol a messzi külföldön a mi megismerésünket, életünk és kultúránk megismertetését választották tudományos munkálkodásuk témájává. Ám, azt már kevésbé szeretjük, s még kevésbé tiszteljük, ha ilyen nast úgy mellékesen kémiskolák „nebulóit"* is oktatgatják hazánk sajátosságaira, s nyelvünk tudását oly módon vélik hasznosítani, hogy időnként a rádió hullámain szólnak hozzánk — magyarázgatva, hogy rendszerünk és szabadságunk fölötte tökéletlen, keressünk magunknak jobbat, vagy éppen varázsoljuk vissza a régi világot, mely állítólag jobb, emberségesebb és demokritikusabb volt. Márpedig MacCartney profeszszor ezt teszi. Tudományos munkásságáról az évek során sokkalta kevesebbet hallottunk, mint propagandista tevékenységéről. Emlékszünk még, hogy 1946—47 körül, amikor Magyarország lényegében a polgári köztársaság államformáját valósította meg,nevezett professzor úr amiatt duzzogott, mondván a BBC nagyadóin keresztül, hogy a »magyar lelki sajátosságoknak« egyáltalán nem felel meg a köztársaság, jobb volt, szebb volt, »magyarabb volt« annak eleve vitéz nagybányai Horthy Miklós főmélóságú admirális király nélküli királysága, csendőrszuronyos országlása, mely — . MacCartney Elemér egy 1947. évi ■ előadása szerint »a magyar lélekhez idomuló demokráciát teremtett a Duna-Tisza részén, jóléttel, jogrenddel, vállalkozási szabadsággal, s mely az ezeréves szert magyar alkotmány jogfolytonosságát biztosította volt.« Az esztendők folyamán MacCartney professzor többször kanyarodott vissza rádióelőadásaiJban Horthyhoz. Ami nem is csoda, mivel hogy a budai várban, Horthy rezidenciájában éveken át kedves és marasztalt vendég volt »Elemér« méltóságos úr, s ugye, a főméltóságú lakomák, pompás vadászatok emléke megremegteti ő professzorsága szívét, mikor Horthyról beszél. S most, mint értesültünk róla, könyvet írt, magyar tárgyú könyvet, »Október« a címe. A mostani októberről szól a mű, de nyilván a »véletlen« párhuzamok hatására hosszú fejezetet szentel MacCartney professzor kedvenc Horthy Miklósának. Hogy miért, az a BBC könyvismertetéséből is világosan kiderül. Mi azt mondjuk: 1956 őszén ellenforradalom támadt országunkra, mely kísértetiesen felidézte az 1919-es Tanácsköztársaságot megdöntő ellenforradalom vonásait. Továbbá, hogy ez az ellenforradalom nem polgári demokratikus rendet állított volna népi rendünk helyébe, hanem fasiszta diktatúrát, mint ez 1919-ben is történt. A kérdés felmerül az ENSZ ötösbizottságának »jelentésében« is, mely természetesen habozás nélkül leszögezi: szó sem volt semmiféle fasiszta restaurációs kísérletről. S MacCartney Elemér ehhez kontráz, amikor idmutatni próbálja, hogy 1919 őszén sem fasiszta ellenforradalom kaparintotta kézbe Magyarországot, hanem »a magyar lélekhez idomuló. . . demokrácia.« Így hát 1919 ismétlődése 1956-ban cseppet sem lett volna baj. Természetes, hogy e műnek lelkes szószólói támadtak rögtön Angliában és Amerikában. MacCartney professzor szerint Horthy a hatalmát egy »spontán« nemzeti »felkeléstől« nyerte. S Horthy Miklós — mint a professzor írja — »az általános bizalom letéteményesének érezte magát, és őszintén törekedett arra, hogy működése Magyarországnak és a magyar népnek javára váljék...« S hogy az arckép tökéletes legyen: ».s jellemét tekintve becsületes ember. Egyenes, udvarias, nyílt és melegszívű volt. . .« Hát mindeme tulajdonságait már akkor megmutatta, amikor hai.im.Hain brutalitással eltiporta az osztrák-magyar monarchia tengerészeinek cattaroi lázadását, majd amiken, mint az ellenforradalmi seregek fővezére fehér lovon bevonult 1919-ben Budapestre és meghirdette a boszszút és a megtorlást a »bűnös város« ellen. Ám mondjuk meg, Horthy sem Zeus agyából pattant a fehér sereg élére; gróf Bethlen István, a Bécsben szervezkedett ellen forradalmi »konnte« feje javasolta nyugati támogatóinak Horthyt a fővezéri tisztre, akinek »keménysége« a matrózlázadás óta hitessé lett. Szegeden francia törzstisztek vezették seregének szervezését, miközben Washingtonban Lansing hadügyminiszter örömmel üdvözölte benne »Magyarország jövendő strong man-ját«, erős emberét. Mikor az ellenforradalmi támadás megindult, szerb, cseh, román, szenegáli néger csapatok tisztították meg Horthy előtt az utat, az entente nevében. És 1919 novemberében Sir George Oterk brit diplomata Budapesten megkezdte a »konszolidáció« előkészítését, melynek eredményeképpen november 16-án az ország kormányzójává »választották Horthy tengernagyot. A kényes külföldi diplomaták behunyták a szemüket, mikor Horthy — mint »kissé rakoncátlan csikó« — Clerk szavai ezek « fasiszta hóhérkülönítményeivel végigrabolta, gyilkolta az országot, halomra ölte a haladó embereket. »Horthy végigkorbácsolja a »bűnös országot«. . .« —jelentette ekkor a Matin című párizsi lap. Ezek történelmi tények — aminthogy történeti tény az is, hogy az 1919-es ellenforradalom kezdetben, a nép félrevezetésére, álcázta igazi céljait: keresztény és nemzeti jelszavakat harsogott, tiszta demokráciát, általános szabadságot, a nagy vagyonok korlátozását és földosztást ígért. A hasonlatosságok 1919 és 1956 között ebben is kísértetiesek. 1956 ellenforradalma sem a fasizmus, hanem a demokrácia jelszava alatt támadott. A Horthy-korszak igazi arcát azonban túlontúl jól ismeri a világ ahhoz, hogy MacCartney professzor legalább csak szalonképessé is festhetné. Ezért MacCartney Elemér hirtelen frontot változtat -- nem tudván letagadni a korszak »negatív« vonásait, Horthy ábrázatára keni azokat. Miután lelkesen kinyilvánította, hogy Horthy sohasem kötötte magát téves elhatározásokhoz, hirtelen az ellenkezőjét mondja: »Horthy híjával volt a kritikai érzéknek és sem éleselméjűnek, sem eredetinek nem volt mondható. . .« A Horthy-rendszer melegágya volt a korrupcióinak, a milliós lopásoknak és sikkasztásoknak, hatalmas nemzetközi pénzhamisításoknak. Az angol professzor erről azt mondja, hogy Horthy »családja szeretetében olyan túlzásokra ragadtatta magát, amely azután a közérdek rovására vezetett. . .« Mit rejtenek e sorok? Azt, hogy Horthy volt az ilyesmiben is a »vezérbölény«, óriási birtokot szerzett, családját megtörnie állami pénzzel, részesedést kapott a nagy panamákból, s végül, hogy az országot teljes hitbizomanyám legyen fiát akarta hatalmának örökösévé tenni. Ámde, MacCartney azt mondja, hogy ezt is csak »ellenségei vetették a szemére« — ő nem, mert a barátja s cinkosa. MacCartney professzor eljut végül is a konklúzióhoz: »Annyi bizonyos — írja —, hogy elméje nem volt a legkorszerűbb, nagyteljesítményű neon fényszóró, csupán egy határozottan divatjamúlt, magyar mintára szabott régi lámpás és csak azzal világíthatott, amije volt. Nem volt igazi intelektvel, nem volt könyvolvasó természet, járatlan volt az irodalomban, a történelemben , a politikában és a gazdaságtudományban még ennél is járatlanabb volt. S tegyük hozzá: bécsi nevelésének köszönhetően még magyarul is alig tudott. Vagyis buta, műveletlen, tudattam önző, faragottan fráter volt. Milyen érdemek alapján juttatták nyugati támogatói hatalomra, s tartották hatalmon a magyar nép keserűségére negyedszázadon át? Nos, nagy, s egyetlen érdeme: hallatlan kegyetlensége, brutalitása volt. A cattaroi sortűz nyitotta meg előtte a karrier útját — 1919-es rémtette nyitották meg előtte a budai várat. Lehetséges, hogy ott nyugaton most Király Bélát jelölték az új Horthy-szerepre Jól választottak volna — hisz Horthy legközelebbi emberének, legtovább kormányon volt miniszterelnökének, Gömbös Gyulának, a magyar fasizmus hírhedt politikusának a veje ő. Ám most a történelem másként nőtt. Nem lesz szükség arra, hogy mondjuk 20—30 év múltán egy új MacCartney Elemér mossa tisztára az új Horthy véres szennyesét. Gimes György. 1937 szeptember 1. vasárnap. A máltai lovagokról és Mindszentiről Mint már tegnapi számukban tetéztük, Gyáros László rendkívüli követ és , negjatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium szóvivője pénteken sajtóértekezletet tartott, amelyen válaszolt az Ojságnak számos kérdésére. Az alábbiakban két kérdésre adott, válaszát riszteteeen közöljük. Kérisre: Milyen «tetejet játszott a Máltai kitsgre, a megy «tót azagi élektomtratei» idején? Válasz: A Máltai ló,agi-emí rajm-vvesztän» szervezete Böselager báró kezdeményezésére már jóval az ellenforradalom kitörése előtt javaslatot tett egy »Magyarország érdekeiben kifejtendő akcióra.« Ezt a javaslatot a lovagrend kormányzata 1856. október 20-án elfogadta. A rajna-veszfáliai szervezet tervének kivitelezésére azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. Kívánnái vagyók, hrgyez a középkorból ílt felejtett lovagrend melyik ra-delévé ezoul segítségével tudta meg, hogy Magyarországon ellenforradalom készül? Természetesen sokkal odófcfflnűbb, hogy nem Csodatévő szentek, hanem egyéb jó összeköttetőíteik révén szereztek tudomást arról. Ez a tény, valamint a lovagrend tevékenysége is élénken meghazudtolja az ENSZ különbizottságának a magyarországi spontán felkelésről szóló jelentését. A szóvivő a tőbbiakban rámutatott, hogy a Máltai lovagrend megbízásából egy bizonyos Landsjberg gróf november 2-án már feltűnt Budapesten és azonnal felvette a kapcsolatot Mindszentyvel. Kérdés: A KUIÜgymegisztérium szóvivője egyik korábbi sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az amerikai követség által Mindszentynek nyújtott menedékjog „erősen vitatható.” Hogyan értelmeid ezt ? Válász: A diplenácias menedékjog (a latin-amerikai álhajók területét kivéve) elavult sintér.Tiémy: A területen kívüliség nem azt jelenti, hogy bármelyik külképviselet területe kívül esnék a fogadó állam területén, hanem ez a tradicionális kifejezése a külképviseleteket, illetve azok tagjait megillető személyes mentességnek. Ez a mentesség azonban csak arra a célra szolgál, hogy a külképviseletek zavartalanul végezhessék feladataikat. A követségeiken való menedékjog nyújtása visszaélés a diplomáciai mentességgel te nyilvánvaló beavatkozást jelent a fogadó ország belügyeibe. Mert a legtisstébb belügy, ha a fogadó ország az a tempói gázai feletti büntetőhatalmát gyakorolja. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy politikai, vagy közönséges bűncselekményyről van szó, mivel mindegyiknek a büntetése kizárólag az állam belső joghatóságának hatáskörébe tartozik. Ezután a szóvivő az amerikai külügyi szolgálat szabályzenébe idézett, amely megállapítja, hogy emberiességi alapon olyan menekületenek lehet menedéket nyújtani, akiknek életét tömegzavargás közvetlenül veszélyezteti, de ezt is csak addig az időtartamig, amíg az aktív veszély fennáll. A törvényes rend helyreállta után tehát nem tartható fenn a menedék. — Ezek alapján jelentettem ki azon a korábbi sajtóértekezleten, hogy Mindszenty menedékjoga az amerikai követségen erősen vitatható — mondta a szóvivő.