Kisalföld, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
i957 november 1, petitek. lő a akarna, lem Alacsony, ráncokkal mélyen szántott arcú, sebesbeszédű ember állít be a veszkényi tanácsházára. Valami földügyben jár, látszik rajta,, hogy nagyon dühös, állítólag kibabráltak vele. Beszédbe elegyedünk. Mátics Lukácsnak hívják. A falu legfőbb gondjáról, a földről beszél. — Kevés a föld a veszkényi határban, ez a nép legnagyobb baja — panaszolja az öreg. — Hát azt bizony nem lehet megszaporítani, a szükséglethez képest nyújtani. Mit lehet maga szerint tenni? Ravaszkásan hunyorít. — Szövetkezni De arról hallani sem akar a nép. Pedig itt van kettőszázötven hold két tagban, csak össze kellene állniok. A volt tsz földje — teszi hozzá magyarázóig. S egész kis előadást tart arról, hogy a fejlődésnek nincs más útja, mint a társas gazdálkodás. — De miért nem jönnek ki és miért nem magyarázzák, bizonyítják be maguk ezt a népnek? — Hát maga Mártics bácsi? Elkomorul az öreg. — Csinálja más, nekem már elegem van belőle. Tizenkét esztendeig csak törtem magam. A falu kútját kellett megjavítani? Szóltam Sopronban a pártnál jöttek a falujárók és megcsinálták. Köszönömért. A falunak fillérjébe sem került. Veszkénynek nem volt vasútállomása. Az itteni kommunisták kezdeményezték és lett. A termelőszövetkezetet is megcsináltuk, küszködtünk, aztán most annak is vége. — Hát Mátics bácsi kommunista? — Most nem, csak marxista-leninista, mert nem vagyok benn a pártban. — Miért? — Tizenkét esztendeig dolgoztam a közért,s nem tudna más volt énnekem abból semmi hasznom. Mégis, tavaly októberben úgy emlegették a nevemet, mint valami gonosztevőét. És azok sem álltak mellém, akiktől a leginkább elvártam. Most csak magamnak élek. A tsz feloszlott, így magam dolgozgatok azon a pár holdon. ötvenhét éves vagyok, az erőm már nem a régi, csinálják most már mások. — Ezt mondják szavai, de az egész emberen látszik, hogy belül nem így érzi. Ki is derül rögtön, hogy nem egészen van ez így. — Halálos vétek azért a kétszázötven holdért. Mire várnak ott a járásnál? Olyan sok gabonánk termett, hogy a jövő évit pocsékolhatjuk? — méltatlankodik. Majd arról füstölög, hogy a földművesszövetkezetben sem igen ismerik az alapszabályt. Mert másképp nemigen fordulhatott volna elő az, hogy a minap a házhelyek elosztása felett Lanni akartak dönteni, holott a közgyűlés nem volt határozatképes, mert a tagok többsége nem jelent meg. — És maga ezt elnézte? — Dehogy, felszólaltam ellene , el is halasztották a kiosztást Csak nem nézem el a szabálytalanságot, — zsörtölődik. Aztán a fiáról beszél. Kőműves ipari tanuló. :— A nyáron mellhiártyagyulladást kapott és most betegállományban van. Már teljesen egészséges, de most annyit cirkuszoznak: megfigyelés, kontroll, átvilágítás miegymás, tudja vigyáznak, nehogy megkapja a tüdőbajt — agitál az öreg. Ilyen ember Mátics Lukács, aki nem kommunista, csak marxistaleninista. Szerintem kommunista ő, ha nem is lépett be a pártba, ha jónéhány kérdésben vitatkoznék is vele Ha akarna, sem tudna más lenni. -1-1- Tiszta lappal lép az új gazdasági évbe az újkéri Béke TSZ Újkéren, a régi major házai fehérre meszeltek. Udvarán frissenmosott ruhákat lenget a szél. Kutyák szaladnak ugatva az idegenre. . . kútgém nyikorog. Fonynyadó fű, s az ázott földek illatát érezni. A síkföldi ember szeme issza a soproni járás, benne a kedves újkéri tájat. Most a Béke TSZ központja a major. Itt vannak egymástól kőhajításnyira a gazdasági épületek is. Aki idecsöppen, az érzi a tegnapot, amely végérvényesen elmúlott. — Solymosy báró újkéri birtokai már azoké, akik cselédek voltak az uraságnál. De érezni a mát is, amelyről a termelőszövetkezeti emberen beszélnek. Nem szédítettek a valóságon; hajtó Vereiesz-elnök, Kovács Imre állatgondozó és a többiek, őszintén beszélnek. — Nehéz volt ez az esztendő — mondogatták többször is. — Azér volt nehéz, mert az ellenforradalom után újra kellett a közösben kezdeni. Tavaly ugyanis még egy ermelőszövetkezet volt jár Ujkéren. Az egyből kettő lett, a Béke mellett Új Élet néven is megalakult egy tsz. Kijelentették — méghozzá nagyon önérzetesen —, hogy sokkal jobb is lehetne az egy munkaegységre jutó érték a Békénél, mint 40 forint. De azt tartották legfontosabbnak, hogy az év végére ne legyen adósságuk a gépállomásnál se, és az állami hitel esedékes része is mindig pontosan legyen fizetve. Ezt a céljukat el is érték. Nagy eredmény az is náluk, hogy az első évben már komolyan tenyészállatokat is nevelnek, meg szerződéses hizlalással is foglalkoznak, legutóbb 12 hízott szarvasmarháért 52 000 forintot kaptak az Állatforgalmi Vállalattól. Ez csak tovább ösztönözte őket, most újabb 20 szarvasmarhát állítanak be hizlalásra. Húsz tehenükből 10 törzskönyvezett. Nem egy közülük naponta 20 liter tejet ad. Büszkék arra is, hogy a négy előhasi üszőjük már a fanevelésű magyartarka-fajú, törzskönyvezett anyától származik. A tehenészet nemcsak szépen fejlett, hanem hasznos is. A Soproni Tejközpontba az első félévben elszállított tejért 34 000 forintot kaptak. Ez is tovább fokozta kedvüket az állattenyésztésben. Takarmánybázist teremteni, rangsorban ezt tették az elsőnek, amikor kezdték a közös gazdálkodást. Van is szálas- és szemes takarmányuk. Ha nem is rengeteg, de az idei termés után annyi, hogy megvan a 30 számosállathoz tervezett takarmányszükséglet kót, 320 mázsa lédús takarmány feleslegként mutatkozik. Persze, előbb-utóbb ez is elfogy. Úgy döntött a tsz-közgyűlés, hogy a 25 hold aranyözön kukoricatermésből semmit nem osztanak szét. Leszerződtek mind egy csövig és a visszakapott szokványminőségű kukorica a közös állatállományé lesz. Nyáron még nem volt olyan rózsás a helyzetük a takarmány tekintetében. A háromhónapos szárazság miatt a lóherét, lucernát fel kellett szántaniuk, mert nagyon silánynak mutatkozott. Azonban másod vetésű mohárból 326 mázsát sikerült betakarítaniuk. Ezzel 412 mázsa szálastakarmányuk lett. Emellett a két vagon abraktakarmány, az árpa és a kukorica is jól növelték a takarmány bázist. Egybevéve a tételeket, mondható, hogy gondmentes lesz a Béke TSZ állatainak átteleltetése. Ami a legjobban megfogott a szövetkezeti emberekkel való beszélgetéskor, az a reményteljes bizakodás. Kovács Imre állatgondozó ezt mondta: »Nálunk munka után, meg vasárnap, olyan öltözetű embereket látni, mint Budapesten. Nincsen különbség. « Annak ellenére, hogy nehéz volt ez a gazdasági év, de van anyagunk, hogy tisztességesen éljünk, ami szükséges, az megvan a családnak. — Nehéz volt a szárazság miatt is ez az esztendő, de tiszta lappal indulunk az új évben. Méghozzá úgy, hogy minden hónapban 10— 10 forint előleget tudunk majd osztani egy-egy munkaegységre. Ezért fekszünk rá most az állatállomány minőségi felfejlesztésére. — Azután még hozzáteszi Hajtó elvtárs: — A magunk útján haladunk, elhiheti, hogy mindig könnyebb előre lépni. . . (R. E.) nekiláttak az állattenyésztésnek ünnepélyes KISZ taggyűlés a Győri Közgazdasági Technikumban November másodikén, szombaton délután a Győri Közgazdasági Technikum ipari tagozatának KISZ szervezete ünnepi taggyűlésen emlékezik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójáról. Ezt az iskolai KISZ szervezet vezetősége azzal akarja emlékezetessé tenni, hogy az ünnepi beszéd után rövid műsorral szórakoztatja a fiatalokat Az ünnepi gyűlés keretében kapja meg KISZ tagsági könyvét az a tizenöt fiatal aki aki október hónapban kérte a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe való felvételét A kiszesek meghívására a forradalmi taggyűlésen a MSZMP Győr városi bizottságának képviselője is megjelenik. 50 millióval növekedett a takarékbetétek összege Az év eleje óta ismét nőtt a dolgozók takarékossági kedve, s állandóan emelkedett a betétek összege is. A takarékbetét-állomány 1957. október végére elérte az egymilliárd 150 millió forintot. Ez az összeg több mint 50 millió forinttal nagyobb a tavalyi ellenforradalom előtti, legmagasabb samtinély Kétezer libát vágnak le naponta Győrben Már a hónap elején megkezdődött a libák vágása a Győri Baromfifeldolgozó Vállalat telepén. A szezon elején naponként csak 1500 libát vágtak le. A felhozatal napról-napra növekszik. Előreláthatólag a jövő hét végén naponként már 2000 libát vágnak le a vállalat telepén. Ebben az idényben mintegy 70 000 hízottlibát, 100 000 tyúkot és csirkét dolgoz fel a vállalat. Az áru nagy részét exportálják, főleg a nyugati országokba. KISAKULU Ha minden gépkocsivezető ilyen volna. • • A közlekedési járőrök naponta ellenőrzik a közúti forgalmat Teher- és személygépkocsikon, motorkerékpárokon végeznek műszaki ellenőrzést, mert csak üzembiztos járművekkel szabad közlekedni. Ellenőrzik a vezetőket• rendben vannak-e az iratok, nem fogyasztottak-e szeszesitalt. A gépkocsivezetők nagy része ezeket az ellenőrzéseket felesleges zaklatásnak minősíti. Sokszor durva szavakkal illetik a közlekedési járőröket. Sokkal kevesebben vannak azok, akik tudomásul veszik: az ellenőrzés a gépjárművezetők érdekében is történik. De, hogy van ilyen, álljon itt a példa. A-közlekedési járőr leállítja a teherautót. A gépkocsivezető kiszáll a vezetőfülkéből. — Erőt, egészséget — mondja. — Juhász László, az YD 732-es forgalmi rendszámú gépkocsi vezetője vagyok. A rendőrök összenéznek Szokatlan ez az udvariasság. Barátságos szóváltás. A gépkocsi rendben van. A személyi iratok és a menetlevél pontos. Juhász László ismét a volán mellé ül, s nyugodt lelkiismerettel vezeti a gépkocsit, szállítja az árut. Juhász László alig pár nap után ismét „befutott” A járőrök kíváncsian figyelték: vajon csak akkor tartja-e be a szabályokat, csak akkor udvarias-e, ha rendőröket lát? Nem! Óvatosan, elővigyázatosan vezette gépkocsiját. Megállt a vasúti útkereszteződésnél, csak akkor hajtott tovább, amikor már meggyőződött arról, hogy nem fenyegeti veszély Juhász László betartja a szabályokat, így sok dolgozótársát mentette már meg a balesettől, sok forintot takarított meg azzal, hogy állandóan üzemképes gépkocsival vesz részt a közúti forgalomban. Ha minden gépkocsivezető ilyen volna ... Közlekedési járőr ARANY JÁNOS EMLÉKÜNNEPSÉG A győri Péterfy Sándor úti Állami Általános Iskola önképzőköre pénteken ünnepi megemlékezést tartott Arany János születésének 140. évfordulójáról. Az előadó tartai ismertetése során szavalatok és énekszámok hangzottak el Arany János műveiből. A tanulóifjúság meleg érdeklődéssel fogadta az előadást és szeretettel ünnepelte a nagy magyarköltő emlékét. 3 Sohasem szabad elfelejtenünk a fasizmus rémtetteit — Romániai levél — Kudor Ferenc elvtárstól, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság kisalföldi apalárjában harcoló volt vöröskatonától, aki ma a romániai Szászrégenben él, kaptuk az alábbi levelet. Szerkesztő elvtársak! Legutóbbi újságjukat, a tavaly szeptember 10-i számot, 1956 október végén kaptam meg. Akkor Budapest utcáin már szóltak a fegyverek. Nagyon aggódtam azokban a szomorú napokban, hiszen 1919-ben sikerült tapasztalatokat szereznem az ellenforradalom könyörtelenségéről. Nem hittem azonban, hogy ez valaha is megismétlődjék. Hisz 1919-ben körül voltunk véve intervenciós bandákkal. Akkor a Szovjetunió sem jöhetett segítségünkre, mert élet-halél harcát vívta az intervenciósokkal De most már itt van a negyvenéves tapasztalattal rendelkező Szovjetunió, körülöttünk a baráti országok egész sora, Magyarországon a tizenkét esztendős népi demokratikus rendszer, és mégis olyanok történhettek, mint amilyeneket elszorult szívvel a Fehér könyvben olvashattam és amiket a rádióból és elvtársak elbeszéléseiből hallhattam. Nobák mindig előfordulhatnak. Ahol dolgoznak, ott tévedhetnek is, de hogy ártatlan, a népi demokratikus Magyarország boldogulásán fáradozó emberek százai meggyalázva szörnyű kínhalált haljanak, ennek még a gondolata is nagyon fájdalmas. Hiszem, hogyha a munkásság fel lett vlna fegyverezve, ilyen dolog nem történhetett volna meg, mert a munkásoknak soha nem szabad elfelejteniük a fasizmus rémét, amit a magyarországi októberi események előidézői újból fel akartak támasztani. Nem felejthették el a sanyarú sorsban elpusztult büntetőszázadok katonáit, a munkaszolgálatosokat, az Auschwitzban elégetett százezreidet, öregeket és gyermekeket, szörnyű áldozatokat, akiknek hajótól a fogáig mindenét felhasználtak üzleti célra a fasiszta vadállatok. Láttam legyilkolt hadifoglyokból gúlákat rakva, benzinnel leöntve és felgyújtva. Láttam Györgyszenttiklóson Odesszából elhurcolt emberekkel teli fogolyvonatot, amelynek áldozatait az SS hóhérok embertelenül meggyötörték. Ezek a fasizmustól olyan emlékek, amelyeket velemegyütt senki sem tud elfelejteni, kitörölni emlékezetéből. Ilyen hóhéroktól, bitangoktól nem várhat senki emberiességet, ezért könyörtelenül el kell taposni, ahol csak felüti a fejét. Ezért fogadtam és fogadtuk elvtársaimmal együtt végtelen megkönynyebbüléssel azt a hírt, hogy a Szovjetunió segített, és ezzel elhárította felőlünk is egy háború veszedelmét. I.tvánok az elvtársaknak sok sikert és sok olvasóit. Olyanokat, akik azért veszik a lapot, hogy tanuljanak, okuljanak belőle. Kívánom, hogy a tavalyi borzalmas tapasztalatokat is a szocializmus erősítésére hasznosítsák. Elvtársaimmal együtt forró üdvözletünket küldjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójára és másodszori felszabadulásuk örömére. Kérjük az elvtársakat, segítsék elő hogy Győrben az 1919-es hősök és mártírok emlékművét felállítsák. Felavatásán mi, volt kisalföldi vöröskatonák, vörösgárdisták, spanyol szabadságharcosok is szeretnénk jelen lenni, együtt ünnepelni régi harcostársainkkal, úgy érzem, ezt mi megérdemeljük. Kérem a szerkesztő elvtársakat, segítsék elő ennek megvalósulását. Forró elvtársi üdvözlettel: Kudor Ferenc, Szászrégen, tizenkilences vörösgárdista és még 12 elvtársa.