Kisalföld, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

t Díszünnepség az Operaházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulója alkalmával A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfor­dulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront országos taná­csa szerdán este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az ünnepség elnökségében he­lyet foglalt Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke, az MSZMP po­litikai bizottságának tagjai, a po­litikai, gazdasági és a kulturális élet számos vezető személyisége, kiváló munkások, dolgozó parasz­tok, értelmiségiek. A nézőtéren ott volt a párt Központi Bizott­sága és a kormány számos tagja, a budapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja. Dobi István megnyitója után Apró Antal, a kormány elnökhe­lyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ün­nepi beszédet. Felszólalt az esten P. T. Komarov, a hazánkban tartózkodó szovjet kormánykül­döttség vezetője is.­delmezőit, a kommunistákat, a hazafiakat. Hazaárulásban meg­vénült, a népet gyűlölő volt ki­zsákmányolók lettek hangadókká, akik készséggel eladták volna az országot, a népet, az amerikai kapitalizmusnak, csakhogy saját pecsenyéjüket megsüthessék, ha­talmukat visszaszerezzék az ellen­­forradalom lángjainál.­­ S ha nem sietnek segítsé­günkre az októberi forradalmat dicsőségesen megvívó szovjet ba­rátaink katonái, ma talán a fasizmus ülne tort népi demok­ratikus álomunk romjain, vagy egy harmadik világháború színte­re lenne hazánk. — A Szovjetunió segítsége mind 1945-ben, mind 1956-ban a ma­gyar munkásosztály, a magyar szocializmus ügyének felbecsülhe­tetlen, kellőképpen, meg sem há­lálható támogatása volt.­ — Jogos nemzeti büszkeséggel gondolunk arra, hogy a magyar munkásosztály már 38 esztendő­vel ezelőtt örökre és visszavonha­tatlanul eljegyezte magát a szo­cializmussal. — Magyarországon immár 38 esztendeje folyik a harc a szo­cialista forradalom és az ellenfor­radalom erői, a proletáriá­tus és annak ellenségei, a hazafiak és a magyar nép árulói között. Rágal­maz tehát, aki azt állítja, hogy Magyarországon csak azért van proletárdiktatúra, mert a szovjet katonák segítettek a magyar nép­nek. A szocializmusért folyó har­cot a szocialista Magyarország felépítését, a magyar nép maga választotta és végig is harcolta. Ezután Apró elvtárs történelmi áttekintést nyújtott azokra az időkre, amikor­­ a magyar dolgo­zó népre, az 1919-es forradalom bukása után rászakadt a fehérter­ror népgyilkos uralma, s Horthy reakció negyedszázados gyalázata. 1945-ben a Szovjetunió szabadí­totta fel a magyar népet. Az or­szágért és a nép javáért harcra kész hazafiak a kommunista párt vezetésével kezükbe vették az élet irányítását. A felszabadult Magyarország történelmében először lett olyan szabad, független, demokratikus ország, amelyben minden hatalom visszavonhatatlanul a dolgozó né­pé, amelyben minden kapu tárva a munkásság, a dolgozó paraszt­ság, az értelmiség tehetséges és a néphez hű fiai, leányai előtt. Ezután arról szólt Apró Antal, hogy a Szovjetunió 1956-ban újabb segítséget adott talpraállá­­sunkhoz, így a magyar nemzeti függetlenség, az önálló magyar ál­lamiság visszaállításának ténye öszeforrott a magyar-szovjet ba­rátsággal, szövetséggel. Az októberi ellenforradalom idején világosan megmutatkozott: ki a barátunk, s ki az ellensé­günk. A proletárinternacionaliz­­mus, a mukásosztály nemzetközi összefogása mellettünk, magyarok mellett — fényes bizonyíték arra, hogy a szocialista táborban a ki­sebb és nagyobb országok népei hogyan segítik egymást. , De kiállt melléjünk a­ világon mindenki, aki őszinte híve a bé­kének. Hazánk megmaradt szo­cialista országnak, s ha valaki megtanulta, akkor a magyar dol­gozó nép saját tapasztalataiból ta­nulta meg, hogy becsülni, védeni, erősíteni kell a munkásnemzetkö­ziség nagy eszméjét. A szocialista Magyarország fel­építésében pártunk, kormányunk, dolgozó népünk előtt még nagy feladatok állanak. A legfontosabb feladat politikai, gazdasági és tár­sadalmi életünk minden területén felszámolni az ellenforradalom okozta károkat és határozottan, bátran fellépni mindenkivel szem­ben, aki szocialista fejlődésünket akadályozza. Munkánk elvégzésé­hez merítsünk erőt a szovjet nép dicső példájából. Szeressük, erő­sítsük, védelmezzük oly híven és oly bizalommal pártunkat, a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot, mint ahogy a szovjet emberek vé­delmezik, oltalmazzák a nagy Le­nin pártját! A magyar dolgozó nép milliói nevében a munkások, parasztok, néphez hű értelmiségiek nevében forró szívvel kívánunk sok sikert a nagy október 40. évfordulóját ünneplő szovjet népnek, s még­­egyszer üdvözöljük a köreinkben megjelent szovjet kormánydelegá­ció tagjait. Ezen a nagy ünnepen meghajt­juk zászlainkat az emberi szellem óriása, a nemzetközi munkásmoz­galom vezére, a nagy Lenin előtt. Apró Antal beszédét a Szovjet­unió, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a magyar és szovjet nép barátságának éltetésével fejezte be. Apró Antal elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak! Holnap, november 7-én lesz negyven éve annak, hogy Lenin nagy pártjának vezetésével győ­zött a pétervári munkások fegy­veres felkelése és megdöntötte az orosz földbirtokosok és tőkéseik hatalmát. Kommunisták és nem kommunisták, haladó emberek, mindenki, akinek drága hazája függetlensége, az emberi szabad­­ság, a kizsákmányolásmentes élete, egyszóval az emberiségnek eszméje, aki híve a társadalmi és kulturális haladásnak, a népek békés együttélésének, a földke­rekség minden országában hálá­val és szeretettel emlékezik meg e napon a Szovjetunió fennállá­sának, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelmének negy­venedik évfordulójáról — kezdte beszédét Apró elvtárs. Rámutatott: az elmúlt negyven esztendő alatt valóban új lapok íródtak az emberiség történelmé­be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt negyven év valóban sorsfordulót hozott. Megváltozott a világ és az emberiség arculata, az edig meg­béklyózott emberek tíz és száz­milliói álltak talpra 1917 .novem­ber 7. óta és hajtottak végre olyan hatalmas tetteket, ame­lyekre eddig nem tartották ké­pesnek önmagukat. Negyven évvel ezelőtt az orosz munkásosztály és szövetségese a szegényparasztság került a hata­lomra a föld egyhatodán — mondotta Apró elvtárs, majd is­mertette az Októberi Szocialista Forradalom világformáló jelentő­ségét. Utalt ezután Apró Antal arra, hogy a negyven éves Októberi Szocialista Forradalom egyik leg­nagyobb tanulsága — sőt talán a legnagyobb tanulsága éppen az —, hogy bebizonyította, mire képes az a nép, amely lerázza a földes­­urakat és a tőkések igáját. — A második nagy tanulság, hogy világot átformáló hatalmas történelmi tettekre csak a nép képes, amelyet a forradalmi mun­kásosztály vezet Az a munkás­­osztály, amely megteremtette a maga államát, a proletárdiktatú­rát, csodálatos alkotó munkára tudja mozgósítani, példátlan te­remtő cselekedetekre tudja vezet­ni a dolgozó néptömegeket, ha a munkásosztályt a marxizmus-le­­ninizmus tanításaihoz hű forra­dalmi párt vezeti. Ezután Apiró elvtárs rámutatott: mivé fejlődött a négy évtized alatt­­a marxizmus-leni­nizmus forra­dalmi tanításai által nevelt és szervezett szovjet munkásosztály vezetése alatt az a régi Oroszor­szág, amely társadalmilag, gazda­ságilag, de kulturálisan is a világ egyik legelmaradottabb országa volt. Ezután így folytatta: Az imperialisták, mint a negy­ven év alatt mindig, most is sok rágalmat szórnak a Szovjetunióra Előszeretettel fecsegnek arról, hogy a szovjet nemzetiségi terü­letek nem egyenrangúak. Ezzel szemben a letagadhatatlan való­ság az, hogy a Szovjetunió tetsz­halott­ állapotukból keltette élet­re ezeket a kizsákmányolt, leigá­­zott népeket. Törődött a legapróbb, a néhány ezer, vagy csak néhány­­száz főt számláló kis népecskék­­kel is, amelyeket a kapitalista kö­zöny már-már kihalásra ítélt. A Szovjetunió nemcsak kinyi­latkoztatta a nemzetek önrendel­kezési jogát, nemcsak alkotmá­nyába iktatta a hatalmas ország népeinek önkormányzatát, de tet­tekkel, hathatós támogatással is segítségükre sietett. A Szovjetunióban hatalmas vi­lágra szóló sikerek fémjelzik az 1917. óta eltelt négy évtizedet. A régi Oroszországban a nép rab­szolga volt. 1917 .után megvaló­sult, beteljesült Lenin álma: nemzetté nőtt a dolgozó nép és övé lett az ország. E történelmi sorsforduló mindörökre összefor­rott Lenin nevével. A továbbiakban Apró Antal is­mertette, mit adott Lenin a világ dolgozóinak, a haladó emberi­ségnek. Nemcsak új elméletet adott a munkásosztálynak, nem­csak arra tanította meg, hogyan kell győzni. Arra is megtanította a­­munkásosztályt, hogyan kell megtartani a hatalmat. Örökül hagyta a világ dolgozóira Lenin a szocialista Szovjetuniót, s az októberi győzelem legélesebb fegyverét, a bolsevik pártot. E két nagy műnek, a Szovjet­uniónak és a bolsevik pártnak a megteremtése már születése pil­lanatában azt ..jelentette, hogy a kapitalizmus fölött megkondult a lélekharang, nemcsak Oroszor­szágban, de az egész világon. Ebben rejlik Lenin művének világot átformáló történelmi je­lentősége. A párt Lenin, majd a lenini Központi Bizottság vezetésével mindig megtalálta a lelkesítő szót, a kapcsolatot a néppel. Szétzúzta a szocializmus építé­sét akadályozó jobboldali és bal­oldali frakciókat. Megvédte a párt egységét és megvalósította a szocializmus felépítésének lenini programját. A Szovjetunió az elmúlt negy­ven év alatt a nemzetközi politi­ka döntő tényezőjévé vált. A békéért folyó harcban a Szovjetunió körül tömörülnek a szocialista tábor tettrekész népei, valamint azok az országok, ame­lyeket a Szovjetunió békepoliti­kája és az imperialista hódítás, nemzeti elnyomás a háború el­lenségeivé tett. A Szovjetunió se­gíti az olyan országokat, amelyek őszintén vállalják a semlegessé­get, elutasítják a háborút és a katonai tömböket, óvják nemzeti önállóságukat, népük szabadságát az imperialista agresszoroktól. A semlegesség ilyen felfogásá­nak arculcsapása volt az a fajta »semlegesség«, amelyet az áruló Nagy Imre és társai a tavalyi el­lenforradalomban hirdettek. Az ő semlegességük a szocialista tábor országainak hátbatámadása volt, behódulás az imperialisták előtt és ez akkor elősegítette a nem­zetközi feszültség fokozódását, a háború kirobbantásának lehetősé­gét. Ezután arról beszélt Apró An­tal, hogy a mi népünk most külö­nös szeretettel és hálával, a meg­hatottság érzésével ünnepli az októberi forradalom 40. évfordu­lóját. A 39-ik évfordulót nem ün­nepelhettük meg. Pusztító ellen­forradalom söpört végig hazán­kon. Kalandorok, imperialista kémek özönlötték el országunkat, s amíg tajtékzó szájjal függetlenségről, semlegességről rikoltoztak, kivé­gezték függetlenségünk igazi vé­ o­ ioioio .oioaoaoioioioioioioioRoioioaoioioioio Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40-ik évfordulója alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pártmunkásokat, állami és gazda­sági vezetőket, idős munkásmoz­galmi harcosokat a Magyar Sza­badság Érdemrenddel tüntetett ki. Megyénkben hatvanhatan ré­szesültek kitüntetésben. A Magyar Szabadság Ér­demren­d ezüst fokozatát kapták: Nagy Gyula, a vagongyári párt­­bizottság titkára, Fekete Gyula, a Győri Járási Pártbizottság osz­tályvezetője, Kovacsics Gáborné jobaházai tanácselnök, Módra László, a Győr megyei KISZ bi­zottság titkára, Magyar József, Ingatlankezelő Vállalat igazga­tója, Maár Ferenc, Megyei Bíró­ság, tanácsvezető bíró, Kossa Zsigmond nyugdíjas munkás, 1905 óta párttag, Tatai Jenőné soproni pedagógus, Bognár Imre rábatamási tsz elnök, Szabó De­zső kőműves, nyugdíjas (a mun­kásmozgalom régi harcosai, Far­kas János nyugdíjas munkás (a munkásmozgalom régi harcosa), Balogh Ferenc tényői földműves (a munkásmozgalom régi harco­sa), Pintér Lajos munkás (a mun­kásmozgalom régi harcosa), Hor­váth Pál nyugdíjas munkás (a munkásmozgalom régi harcosa), Lombos Ferenc MSZMP megyei titkár, A Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát kapták: Horváth Imre, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője, Szántó Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Németh Vendel, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, Pintér Ágnes, a me­gyei pártbizottság politikai mun­katársa, Csemítczki Gyula, Győr városi pártbizottság osztályveze­tője, Hajtó Ferenc, csornai köz­ségi pártbizottság titkára, Gilicz Lukács, Kapuvár városi pártbi­zottság titkára, Zárai Károly Sopron városi pártbizottság tit­kára, Kantó Gyula, Sopron városi pártbizottság osztályvezetője, Orosz Lajos, Sopron járási párt­bizottság osztályvezetője, Légrá­­di Károly, Mosonmagyaróvár vá­rosi pártbizottság osztályvezetője, Zánk­ József, Mosonmagyaróvár járási pártbizottság titkára,­ Po­­pielek János, Mosonmagyaróvár járási pártbizottság politikai munkatársa, Téli István, Megyei Tanács osztályvezetője, Kiss Fe­renc, Megyei Tanács népművelési előadója, Halmos Ferenc Moson­magyaróvár Járási Tanács elnö­ke, Vitéz Antal, Mosonmagyar­óvár Városi Tanács elnökhelye­tese, Fömötör Géza Vámosszabadi községi tanácselnök, Németh Jó­zsef Répcevis községi tanácstit­kár, Papp Gyula Hegyeshalom községi tanácselnök, Juhász Fe­renc MEDOSZ területi bizotsá­­gának elnöke, Hegedűs Sándor, Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak munkatársa, Vörös Kálmán vagongyári főművezető, Kupi Mi­hály vagongyári géplakatos, Var­jú Kálmán, a vagongyári hídszer­­kesztés főmérnöke, Bem Antal vagongyári műszaki tisztviselő, Takács Lajos szerszámgépgyári főtechnológus, Oros Sándor szer­­számgépgyári művezető, Balázs Tibor, a Győri Hajtóműgyár párt­titkára, Horváth Ferenc, a Győri Gyapjúszövő munkása, párttitkár, Bognár László olajgyári munkás, párttitkár, Farkas Sándor Győri Építőipari Vállalat személyzeti vezetője, Török József Győri Ön­töde és Kovácsológyár üzemveze­tője, Csizmazie György, a győri Révai Gimnázium igazgatója, Gőcze Géza nyugdíjas munkás, Török Kálmán nyugdíjas, újvá­rosi pártszervezet titkára, Kőmű­ves József nyugdíjas, a nádorvá­rosi pártszervezet titkára, B. Nagy János Megyei Ügyészség vezetője, Stefán Rózsa újságíró, ________________________ Gombás Gyula vállalati igazgató, Módos Lajos, a sopronbánfalvai Új Élet TSZ elnöke, Horváth László a Soproni Vasöntöde mun­kása, párttitkár, Csönger Sándor Soproni Tejipari Vállalat munka­ügyi előadója, Németh József Soproni Postahivatal vezetője Kovács József Soproni Selyem­ipar igazgatója, Fürge Mihály Soproni SOTEX párttitkára, Ko­vács László Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia igazga­tója, Fenyvesy Sándor munkás, mosonmagyaróvári pártszervezet titkára, Sörétormos Ferenc, a Mo­sonmagyaróvári Timföldigyár vb. elnöke, Reményi László Moson­magyaróvári Mezőgépgyár mun­kása, párttitkár, Rumi Gyula, a péri Micsurin TSZ elnöke, Irenke János, a győrszentiváni Új Uta­kon TSZ párttitkára, Ledniczki István öttevényi Általános Iskola igazgatója, Horváth Dezső Ko­­roncó község párttitkára, Tóth Károly Rábcakapi község általá­nos iskola igazgatója, Bognár Dezső, a szili Győzelem TSZ párt­­titkára, dr. Frank Ernő, a kapu­vári kórház belgyógyász főorvo­sa, Törzsök István Petőházi Cu­korgyár agronómusa, ifj. Horváth István Mihályi Táncsics TSZ párttitkára, Göltl Teodor munkás, a Lövői Késgyár párttitkára, G. Horváth János, a peresztegi Sza­badság TSZ párt­ti­tkára, Pong­­rácz Rozália Rajka község párt­­szervezet titkára, Katona Lajos Megyei Tanács elnöke, Funk Jó­zsef Megyei Tanás elnökhelyet­tese, Ring Ilona Győri Fonoda alapszeri párttitkára, Varga László magyarkimlei Rákóczi TSZ elnöke. KISALFÖLD ­19­. november - csütörtök. Segélyben részesítették az idős kommunistákat a győri járásban A Győri Járási Pártbizottság tagjai a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulója alkalmából meglátogatták a já­rás idős kommunistáit. A párt­­bizottság tagjai tizenhat idős elv­társat kerestek fel, akik mind­annyian résztvettek, mint vörös katonák, az októberi forradalom dicsőséges harcaiban. A pártbizottság tagjai a látoga­tások során elbeszélgettek az öreg harcosokkal régi élményeik­ről. A régi élmények mellett je­lenlegi életkörülményeik is szó­­ba kerültek. Mind a tizenhatukat segélyben részesítette a pártbi­zottság. A segély összegét, 8000 forintot, az ikrényi és a nagy­­szentjánosi állami gazdaságok bocsátották a pártbizottság ren­delkezésére.

Next