Kisalföld, 1964. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
1964. októberig csütörtök Régi sláger — új szöveg KIMÖTTE A TELEPET Területi gondokkal küzd az É. M. Építőipari Szállítási Vállalatának győri üzemegysége. A Fehérvári út 10. szám alatti központi telep már kicsi, nagyon kicsi. Németh Antal igazgató szerint: — Különösen a hét végi parkírozások alkalmával fő a fejünk, és már nem tudunk semmiféle megoldást találni, amelyik az előírásoknak, a tűzrendészet és a baleset elleni védekezés szabályainak megfelel. Tehát: nem tudjuk tartani a rendes parkírozási alakzatot... — Mi ennek az oka? — A hirtelen bekövetkezett járműszaporodás. Természetesen ez nagyon jó dolog, hiszen minél több a gépkocsi, a szállítóeszköz az építkezéseken, annál gyorsabban halad a munka. Jó az, ha a gyerek növekedik, de gond ruhát varrni neki. A mi esetünkben is növekedett a „gyerek”, felnőtté vált, hiszen néhány hónap alatt több mint hatvan új gépkocsit kapott üzemegységünk, és szombatonként csupán Győrött 150 autót, vontatót kell elhelyeznünk egy kis forgalmi telepen. — Milyen új kocsikat kaptak mostanában? — Leginkább nagy teljesítményű, speciális gépkocsik jöttek. Az ömlesztett cement szállításához, a nagy panelok fuvarozására, a födémszerkezetek mozgatásához nyerges vontatókat kaptunk. Skoda-gépkocsiparkunk kétszeresére nőtt. — Nagy változások mentek végbe a rakodás gépesítésében is. Tavaly ilyenkor még csak négy öreg rakodógépünk volt. Ma nyolc van, egy-egy markolásra fél köbméter földet, kavicsot, homokot emelnek... — Az ömlesztett cement a tavasszal az „ÉPFU-sok slágere” volt. És most? — A slágert még most is fütyüljük — mondta az igazgató. — Azaz: április óta, amikor a budapesti üzemegységtől a lábatlani kirendeltséget átvettük, több mint hatvanezer tonna cementet szállítottunk szerte Győr- Sopron, Komárom és Veszprém megyében. Az év végéig százezer tonnát fogunk az építkezésekre szállítani. A napokban várható egy újabb fogyasztó bekapcsolása: a bodajki Betonelemgyárat is a győri üzemegység látja el ömlesztett cementtel. Egyébként az idén még tíz-tizenkét új cementszállító kocsit kapunk... — Az imént a helygondokról volt szó. Milyen lehetőségük van a bővülésre, a terjeszkedésre? — A központi telepet bővíteni nem tudjuk, mivel a vasút, az országút és a szemben lévő gyár közrefogja. Szombaton a várositanács vezetőivel tárgyaltunk, és eszerint Jancsifaluban, nem messze a központtól jelölik ki az új forgalmi telepet. — Mikorra készül el? — Számolva a nagy győri építkezésekkel, azzal, hogy csupán Győrött kétszáz kocsi fog dolgozni jövőre, legkésőbb június végére meg kell építeni az új telepet. — Minden kocsit odavisznek? — Igen. A Fehérvári úton csak a karbantartó műhelyek maradnak. — A kocsipark fejlődésével együttjár a létszám növekedése is. Van-e elég emberük? Megkapják-e a szükséges létszám- és bérkeretet? — Ember és pénz van elég. Csupán szakmunkások hiányzanak. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy az idén 43 fiatalt vettünk fel ipari tanulónak, autó-villamossági szerelőnek, Diesel-szerelőnek és autókarosszéria-lakatosnak. Ezzel újabb gondot vettünk a nyakunkba, egyelőre még nem tudjuk, hol adunk majd a fiúknak munkapadot. Kevés a műhely, és kicsi már a tavaly épült öltöző és fürdő is. Kétszer akkorára lenne szükség ... — Lépést tud-e tartani jövőre az ÉPFÜ a nagy építkezésekkel? — Az idei tervet alapul véve, jövőre mintegy ötmillió tonna lesz a szállítási tervünk. Gép és ember van a fuvarozáshoz, ezért miattunk a környéken nem fognak döcögni az építkezések. Csupán egyet kérünk az építőktől: mint eddig, ezután is idejében értesítsenek bennünket a soron következő munkáikról, terveikről — fejezte be nyilatkozatát Németh Antal, az É. M. Építőipari Szállítási Vállalat üzemegységének igazgatója. —Kulcsár— Szalagon A Baromfiipari Vállalat győri gyáregységében nagyrészt szalagon végzik a munkát. A szalagrendszer a ládák fertőtlenítésénél kezdődik, ugyanis a túrára induló autókra csak fertőtlenített ládákat rakhatnak. E Egyes szerkezet segíti, hogy a fertőtlenített ládák a többivel ne keveredjenek össze. Egy hosszú folyosón halad végig a lába s folyik rá a fertőtlenítő oldat. (Jobb oldali képünk.) Lent: A kövér libák is szalagon érkeznek az osztályozóba. Most van a libaidény. Ügyes asszonyok osztályozzák a kövér állatokat a hűtött teremben. (Nagy Éva felv.) KISA tiótő Százezer A Magyar Sajtó Házában szerdán Csillik András, a KISZ KB. építőtáborok bizottságának vezetője az ifjú társadalmi munkások idei mérlegéről tájékoztatta az újságírókat. Egyebeik között elmondotta, hogy a KISZ 35 nyári építőtáborát 24 461 fiatal népesítette be az idén, s ezzel az ifjúsági szövetség legutóbbi kongresszusán vállalt öt év helyett négy év alatt elérte a százezret a sátorvárosok lakóinak száma. A 35 nyári építőtábor lakói csaknem 10 százalékkal több munkát végeztek, mint amennyire a tervek összeállításakor számítottak. Elkészítettek 26,2 kilométer csatornát — ehhez 91 530 köbméter földet mozgattak meg — 2,9 kilométer töltést emeltek, s az új balatoni múút három kilométeres szakaszán elvégezték a földmunka nagy részét A lánytábor lakói 101 723 mázsa gyümölcsöt és zöldséget szedtek. 1632 holdon felkötözték a szőlőt, s ezen kívül mintegy 140 000 óra időbéres munkát végeztek a növénytermesztésben. a szénbányászok erőfeszítése sikeres volt A szeptemberi vasúti forgalom erősen nehezítette a szénbányászok munkáját. A MÁV a nagy őszi szállítások miatt ezúttal kevesebb vagont tudott a bányák rendelkezésére bocsátani, mint az előző hónapokban. Szeptember folyamán a szénosztályozók több mint 780 órát álltak vagonhiány miatt. A rakodási nehézségek következtében körülbelül 50 000 tonna szén esett ki a termelésből. Súlyosan éreztették hatásukat az utóbbi időben bekövetkezett vízbetörések, robbanások is. A bányászok erőfeszítése ilyen körülmények között is sikeres volt. Amint a Nehézipari Minisztérium bányászati műszaki főosztálya szerdán jelentette, előzetes számítások szerint a szénbányászat a hónap utolsó napján teljesítette szeptemberi termelési tervét. A harmadik negyedévet az előzőleg szerzett előnnyel — mintegy húszezer tonnával — túlteljesítették a bányák, így az év elejétől eddig elért túlteljesítés mintegy 200 000 tonna. Télre készülnek az építők A nyári tikkasztó hőségben, amikor ingujjra vetkőzve is patakzott rólunk az izzadtság, hányszor felsóhajtottunk, de jó lenne ebből a melegből egy keveset elraktározni a téli hónapokra! Megmosolyogtuk teljesíthetetlen kívánságunkat, és elmentünk a TÜZÉP-be, hogy megvásároljuk téli tüzelőnket. Nem kis gondot, nem kevés anyagi áldozatot jelent ez minden családnak (ahol nincs központi fűtés) mégis meghozzuk ezt az áldozatot minden esztendőben, hogy ne jégvirágos ablak fogadjon bennünket otthonunkban. Sokan vannak olyanok, akiknek e gond mellé még egy másik is társul: hogyan teremtsék meg munkahelyükön a szükséges meleget. Az építőkről van szó elsősorban, akikre tréfásan azt szokták mondani, hogy a fecskékkel egyidőben ők is elrepülnek az építkezésről, és elmennek madarászni, ha nem akarnak tétlenkedni. Ez a megállapítás már régen idejét múlta, mert évről évre tapasztalhatjuk, hogy az építők télen sem pihennek. Igaz, csak ott nem, ahol időben gondoskodnak arról, hogy megfelelő, úgynevezett téliesített munkahelyet adjanak a kőműveseknek, festőknek, szerelőknek. A múlt esztendőben örömmel újságoltuk, hogy az építőipari munkásoknál Győr- Sopron megyében nem volt fagyszabadságolás. Az építőiparban egyik évben több, a másik évben kevesebb a munka megkezdéséhez előkészített épület. Tavaly, ha műanyagfóliákkal vagy nádpallókkal eltakart ablaknyílásokkal is, de szinte valamennyi építkezésen egész télen dolgozhattak az építők. Tagadhatatlan, hogy ehhez a jó felkészülés is hozzájárult, azonban nem csupán ennek volt köszönhető. A félbemaradt építkezéseknek körülbelül 80 százaléka olyan készültségi fokon volt, hogy télen is lehetett bennük dolgozni. Építőiparunk 1962-ben elmaradt a tervteljesítéssel, és ez azt jelentette, hogy sok épület maradt a tél előtt olyan állapotban, hogy könynyen lehetett teljesíteni. Az idén azonban kevés ilyen maradt, és habár így is lesz 8— 10 olyan épület, amelynek befejezését a következő évre kell halasztani, ez mégsem hasonlítható össze a tavalyi helyzettel. Az év végére maradó építkezések fele előreláthatólag olyan kezdetleges fokon lesz majd, hogy ott nagy erőfeszítéssel lehet téliesíteni. Kevés azonban a gőzkazán és az egyéb hőtermelő berendezés. Még az úgynevezett Thermo 50. típusú hőlégfúvó berendezésből — melyet Győr-Sopron megyei szakemberek terveztek — sem jut elegendő az építkezésekre, pedig jó lenne belőlük néhány. A berendezés módosított változatának gyártását vállalta a Soproni Finommechanikai Vállalat. Sokan azt mondják, hogy a soproniak az idén már nem tudnak elegendő hőlégfúvó berendezést gyártani, ebben az esetben az építők maguk akarják házilag elkészíteni. A Győr-Sopron megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál rosszabb a helyzet, hiszen már hónapok óta anyaghiánynyal küszködnek, és emiatt elmaradtak a tervteljesítéssel. Fontos lenne építkezéseikhez a födémbéléstest, azonban éppen a napokban kapták meg az értesítést, a Cementipari Tröszttől, hogy a negyedik negyedévben 5000 födémbéléstesttel kevesebbet szállít a tervezettnél. Enélkül pedig nem tudják tető alá hozni a megkezdett hét társasházat, pedig ezeknél alkalmasabbat elképzelni sem lehetett a téliesítésre. Azokon az építkezéseken, ahol belső munkákat lehetne végezni a téli időszakban, ott sem látszik biztosítottnak az anyagellátás. Hiányzik az etemitcső, ami miatt a szerelők tétlenségre vannak ítélve. Úgy látszik tehát, hogy sok nehézséggel kell szembenézniük építőmunkásainknak. Az eddigi intézkedésekből mégis az látszik, hogy mind az ÉM., mind a tanácsi építők megpróbálnak mindent, hogy télen se álljon a munka az építkezéseken. Ütemtervet dolgoztak ki a téliesítésre, figyelembe vettek minden lehetőséget, hogy az idén se kelljen fagyszabadságra küldeni az építőmunkásokat. Az ÉM Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat vezetői úgy vélik, hogy mínusz 5—10 fokos hőmérsékletnél is lehet dolgozni az építkezéseken, ha megfelelően előkészítik őket. A Bartók Béla úti építkezésen például négy épületet készítenek elő téliesítésre, a győri Wilhelm Pieck Járműipari Műveknél pedig úgy szervezik meg a munkát, hogy a motorgyáregységben és a pótalkatrész-üzemben is dolgozhassanak az építők. A mosonmagyaróvári építkezéseken szintén úgy irányítják a munkát, hogy például a tanügyi építkezésen 40—60 munkás dolgozhat egész télen át. Az építők hosszú őszre számítanak, s ez lehetővé teszi terveik megvalósítását. Az idei télre való előkészületek, erőfeszítések mégis figyelmeztetnek. Jövőre nagyobb gondot kell fordítani a beruházási program egyeztetésére, a pénzügyi tervezésnek pedig jobban összhangban kell lennie a műszaki kivitelezéssel. A beruházónak nem szabad csak a pénzügyi tervét néznie, hanem arra is gondolnál kell — még akkor is, ha az épületet esetleg a következő évben lehet csak befejezni —, hogy az építőktől is tervteljesítést kívánnak. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha télen is zavartalanul dolgozhatnak. Az előrelátás, a megértés és az együttműködés sok felesleges gondtól szabadítja meg a tél küszöbén a beruházót és a kivitelezőt egyaránt. — Kristóf — ri Őszi kertek őrzője A VÁROSSZÉLI szőlőkben kora nyártól szedtük a jézsmát. Hol a félig érettseresznyét, hol a még zöld törtét, lecskáltunk még szünet után is. Júniustól októberig riadt, kapkodó tolvajlások adták a kalandot. Cyors lábú gyerekek, meséletek-e dicsekedve a fogvacogtató lapulásolat, a fán kiszakadt nadrágokat? A csősz hangjára feleltek-e még ijedt álmotokban: ,Nem én voltam, csősz bácsi! Én sohasem veszem el másét!” Jó néhány évvel később is ezzel az ösztönös félelemmel kapom el kezemet a kékfrankos fürtjéről, amint rám köszön Balogh Péter, a fereszéplaki csősz. Széttárnám a karjaimat, lássa, egy szenet sem dugtam el, sutyyomban tán még a számat s megtörölném, mint aki tüntettem el a kék nyomocat. — Jövőre nézze majd meg, micsoda termés lesz itt! Kétes hároméves telepítés! Fogja meg a vesszejét, mit szól hozzá ? BARNA fénnyel kapaszkodok a vessző a karóhoz, már centis vastagságú lehet. — Szép — bólintok rá. — Kóstolta már? Zamata van ennek, pedig még be sem érett egészen. — A csősz kínálja, amit őriznie kéne? — Ne féljen, őrzöm én a közös vagyonát! Már-már megsértődik. Keskeny arcán szigorú ráncaik mélyülnek. A mondat közhely, a szeme villanása, az indulata még heveseké. — Tudom. Mondták, hogyan szalad Péter bácsi füttyögve a tolvaj után. — És azt is mondták, hány éves lábakkal szaladok? Azt kellett volna! ötven éveseknél futok gyorsabban, hetvenöt évesen. Nyugdíjasan is én tartom el az asszonyt. Pedig nincsen másom, csak a kétszázhatvan forint nyugdíj, meg a földjáradék a hét hold után és az egészségem. — Mennyi lesz a munkaegység? KIHÚZZA magát, a légpuska csöve kibukkan a dereka mögül. — A „lesz”-ről nem szólok. Kétszáz van idáig. Ha hiszi, ha nem, még kaszáltam is, olyan sűrű, árok menti gazt, hogy elakadt benne a kasza. Most meg a szőlőt és a gyümölcsöst vigyázom. Ezzel — simogatja a puska csövét —, meg a hangommal. Jó torkú vagyok még, meghallja a kiáltásomat a lapuló gyerek. — És lőtt-e már tolvajra? Érthetetlenül csóválja a fejét. — Nem arra való az, hanem ijesztőnek. Nem elvetemült itt senki, csak belekóstolna a közösbe, csak egy kicsivel csípne többet magának... GYORS LÁBÚ gyerekek, mesélitek-e dicsekednie a fogvacogtató lapulásokat, a fán kiszakadt nadrágokat? (Maros) s