Kisalföld, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
2 Egy hét a világban Testvérpártok vezetői a prágai ünnepségeken • Folytatódik a DNFF offenzívája Megállapodás a baloldal összefogására Franciaországban Két kérdés köré csoportosul a nemzetközi közvélemény érdeklődése ezekben a napokban: a dél-vietnami szabadságharcosok offenzívája és a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozója. Az utóbbival kapcsolatban megjelent „prognózisok” rámutatnak arra, hogy a testvérpártok nagy többsége elsőrendű feladatként kezeli az akcióegység megteremtését az imperializmus ellen. A Szovjetunió és a szocialista országok, — az utóbbi időben érezhetően megnövekedett nemzetközi feszültség közepette — újabb és újabb erőfeszítéseket tesznek a kommunista pártok egységes cselekvése érdekében. Mint Leonyid Brezsnyev, és a testvérpártok más vezetői a héten elhangzott beszédeikben ismét rámutattak, ez a legsürgetőbb feladat. Fontos nyilatkozatok hangzottak el a hétfőn kezdődő budapesti értekezlettel kapcsolatban Prágában, a csehszlovák munkásosztály februári győzelmének20. évfordulóján, amelyen magasrangú szovjet, lengyel magyar, NDK, bolgár, román és jugoszláv pártvezetők is részt vettek. A varsói Polityka cikkében rámutatott, hogy a közelgő budapesti konzultatív találkozó azoknak a kommunista pártoknak vitathatatlan sikerét jelzi, amelyek úgy vélik, hogy a feltételek és a történelmi tapasztalatok különbözőségéből jelentkező esetleges eltérő nézetek nem akadályozhatják az akcióegységet. A világsajtó változatlanul címoldalon foglalkozik az immár négy hete tartó dél-vietnami szabadságharcos offenzívával, amelynek második hullámaként ezen a héten negyven támaszpont és megerősített helység ellen intéztek összehangolt támadást. Saigon repülőtere többször is zárva maradt a repülőgépek számára, s a dél-vietnami fővárost most már minden oldalról körülzárták a hazafiak, Hué, az ősi császárváros Citadelláján pedig negyedik hete leng a DNFF kék-piros, aranycsillagos lobogója. Mi jellemzi a jelenlegi délvietnami helyzetet? Mint a hanoi Nhan Dán rámutatott, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front offenzívája a szabadságharcosok javára billentette a mérleget: az amerikaiak támadó harcmodor helyett védekező stratégiára kényszerültek, az ellenség hátországa Saigon és a többi városok is fronttá váltak. A háború délen új szakaszba lépett, Washingtonban azonban ezt még mindig nem akarják tudomásul venni, képtelenek levonni az ebből eredő következtetéseket. A Johnson-kormányzat továbbra is mereven ragaszkodik kátyúba jutott koncepciójához, újabb csapaterősítésekkel, tartalékok tízezreinek behívásával próbálja befoltozni a dél-vietnami „lyukakat”. Dél-Vietnamban lényegében összeomlott a Thieu-Ky rezsim, a lakosság megmaradt bizalma is szertefoszlott, s a felszabadított városokban és falvakban új népi szervezetek alakultak. Ebben a helyzetben , amikor U Thant ENSZ-főtitkár tett újabb kísérleteket a vietnami rendezéshez vezető tárgyalások megindítására, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete a svéd külügyminiszterrel tárgyalt, s Hanoiban újabb megnyilatkozások történtek a békés rendezéshez vezető út lehetőségéről . Johnson durván visszautasítja a tárgyalásos megoldást és változatlanul a katonai győzelem ábrándját kergeti. Bár a vietnami események ezen a héten is háttérbe szorították a világpolitika más eseményeit, szót kell ejtenünk arról, hogy a genfi leszerelési értekezleten folytatódott az atomstop-szerződés azonos szövegű szovjet és amerikai szerződéstervezetének vitája. Belgiumban nem sikerült megoldani a hetek óta tartó kormányválságot és a parlament feloszlatása után új választásokat írnak ki. Indiában már a második helyi állam vezetését vette át a központi kormány s a belpolitikai helyzetet tovább bonyolította az indiai—pakisztáni határvidéken lévő Kutchra vonatkozó genfi döntőbírósági ítélet, amely e vitatott térség egy részét Pakisztánnak ítélte. Fontos előrehaladás történt Párizsban a baloldal öszszefogására irányuló tárgyalássorozatban. A Francia Kommunista Párt és a Demokrata-Szocialista Baloldali Szövetség vezetői pénteken elfogadták azt azokmányt, amely összefoglalja a két párt álláspontját a francia bel- és külpolitika kérdéseiben. A február 24-i megállapodás címet viselő okmány a párizsi politikai megfigyelők szerint jelentős haladást mutat az 1966. szeptemberében kötött egyezményhez képest. Ez mindenképpen a francia baloldali erők sikerét jelenti, s a Combat szerint a még fennálló nézeteltérések nem olyan természetűek, hogy kizárnák a további közeledést a kommunisták és a baloldali szövetség között. Sebes Tibor Az üzemek munkájáról tanácskozott a Sopron városi Pártbizottság Tegnap reggel a városi tanácsháza nagytermében ülést tartott az MSZMP Sopron városi Bizottsága. Steiner Rezső, az ipari osztály vezetője az 1967. évi tervek teljesítéséről, majd az új gazdasági mechanizmus bevezetésének tapasztalatairól szólt. A soproni üzemek összességben 2,5 százalékkal túlteljesítették az 1967. évi tervüket. A legtöbb nehézséget az alapanyagok megfelelő időben és mennyiségben történő beszerzése okozta. Ilyen gondok voltak tapasztalhatók a FSIM Elzett gyáregységnél, a Pamutiparnál, az Épületasztalosipari Vállalatnál, a FORFÁ-nál. A vállalatok vezetői helyes munkaszervezéssel és összefogással megoldották ezeket a problémákat. Az exportra termelő üzemek is helytálltak az elmúlt gazdasági évben. A legjobb eredményt a Ruhagyár érte el, mely exporttervét 108,6 százalékra teljesítette. A pártszervezetek a múlt évben többször is napirendre tűzték üzemük termelési problémáit. Időnként vezetőségi üléseken, taggyűléseken beszámoltatták a gazdasági vezetőket a tervek állásáról. A pártszervezetek javaslataikkal, véleményeikkel igyekeztek segítséget nyújtani a tervek maradéktalan és pontos végrehajtásához. Ezután az új gazdasági irányítás bevezetésének első tapasztalatait ismertette Steiner Rezső. A soproni vállalatok és gyáregységek 1968. évi tervei reálisak. Az indulás időszakában néhány üzem ugyanolyan problémákkal küszködött, mint a múlt esztendő elején: elsősorban az anyagellátás jelent gondot. Fontos, hogy a soproni gyáregységek központjai hathatós segítséget nyújtsanak az anyagellátásban. A legtöbb gonddal az Épületasztalosipari Vállalat küzd. A második napirendi pontként Zárai Károly, az MSZMP Sopron városi Bizottságának titkára tájékoztatót adott a Központi Bizottság legutóbbi üléséről. Házikert tulajdonosok figyelem! Gyümölcsfa és szőlőoltványok, bogyósgyümölcs szaporító anyagok, díszfák, díszcserjék és rózsák nagy választékban beszerezhetők a mosonmagyaróvári fogyasztási szövetkezet fő lerakatában. MOSONMAGYARÓVÁR, Lenin út 1. (Bezenyei úton a Kísérleti Gazdasággal szemben), továbbá az ideiglenes lerakatokban: Ásványráró, Halászi, Hegyeshalom, Lébény, és Mosonszentjános. Gyümölcsfák téli és tavaszi mechanikai és vegyi védekezését is vállalja az smsz. BEJELENTENI a fő lerakatban és az 1-es számú felvásárlónál lehet: MOSONMAGYARÓVÁR, Lenin út 274. KISALFÖLD Tehát Pencroft azonos Laporterrel? Gondolhatta volna... Ó, de buta volt... hiszen mikor ő a „Símon savai”-t játszotta Muraukban ... Kölyök azt kiáltotta: „gyilkos”, és Pencroft torkának ugrott... Még azt látta, hogy Spolianskyt elkötik mellőle, és vizet öntenek rá ... Meghalt? ... öt újra letakarják ... Érzi, hogy a szája habzik... Mennyi idő telhetett el? Sötét lesz minden ... Zúgva kalapál az agyában a vér, és... elveszti az eszméletét... Vége... „Hála Istennek, most már vége ...” Ez volt a búcsúzó öntudat utolsó reflexgondolata... Arra tért magához, hogy a kórházi ágyon fekszik, és az orvos elgondolkozva hajol föléje. A kapitány is. A vörös szanitéc magasra tartja a lámpát. Latouret őrmester a háttérben. Mi ez? Kibírta a huszonnégy órát? Brandyt öntenek a szájába. Ettől jól átmelegszik, és a vére keringésbe jön. A mindenségit ennek az elpusztíthatatlan szervezetének! Az ezredorvos a szívét hallgatja. — Vasból van ez az ember. A szívverés máris ütemes ... — Őrmester... — szólt a kapitány —, ha jobban van a beteg, kísérje a századirodába ... Jobbulást, barátom ... Mi? ... Mi az, hogy barátom? És jobbulást? . Mióta van ez az ember ilyen jóba vele?... Mi történt? Hát ezek összeesküdtek a biztosítóval, hogy ő ne tudjon meghalni? Miféle izé ez megint? ... De még nem volt annyi ereje, hogy beszéljen. Előzőleg ez történt. Délután négykor vesztette el az eszméletét. És fél ötkor érte jött az őrség, a kapitány vezetésével. Velük volt az ezredorvos és a szanitéc hordággyal. Ha félórával később jönnek, már nem él. Hogy mi történt? Finley Delahayhoz ment, és a betegen fekvő őrnagynak jelentette, hogy egy legényt, aki útközben kitűnően megállta a helyét, encrapaudine kikötötték huszonnégy órára. — Mit?... — kiáltott az őrnagy. — Altiszt! Mondja a kapitány úrnak, hogy kéretem! Gardona elsősorban kis híján kardot rántott Finleyre. De az őrnagy tökéletesen fedezte a tisztet. — Én kértem Finleyt, hogy tegyen jelentést a büntetésekről — mondta Delahay. — Nem állt módjában eltitkolni az esetet. — Nos hát... Szerintem ez a közlegény kém. Új beosztásomnál figyelmeztettek fentiül, hogy ügyeljek itt a gyanús elemekre, és mivel nem tudom bizonyítani a közlegény bűnösségét, ami azonban kétségtelen, pusztulnia kell! Emberélet, szolgálati szabályzat nem számít, ha fontos katonai érdekek parancsolnak!... — Ha így van, ahogy mondod ... — felelte az őrnagy —, már régen át kellett volna kutatni a holmiját. Finley, fúvass sorakozót, és amíg az emberek lent állnak, vizsgáld meg annak a legénynek a hátizsákját! — Én is jövök — mondta a kapitány. ... A viaszosvászon zsákot felbontva, elsősorban Troppauer versei kerültek elő. Azután megtalálták a 88-as titkosszolgálati őrnagyi igazolványát. Vezérkar D. osztály ... Gardone halálsápadt lett... Visszatett mindent, de a kis táskát és a tartalmát felvitte a századirodába. — Kérlek... te azt hiszed? — dadogta. — Azt hiszem — felelte Finley —, hogy a vezérkar D. osztályához őrnagyi rangban csak egy tiszt van beosztva: íves. Azt hiszem, hogy ez az ember, akit kiköttettél: íves őrnagy. — De... de hát... ki az, aki... megköttette őt en crapaudine? ... Hé, őrmester ... őrség... Orvos és hordágy... — Közben a zsákot átadta Finleynek. — Zárd be, kérlek, a pénzszekrénybe. Finley bezárt mindent a pénzszekrénybe, és átadta a kulcsot Gardone-nak, aki azonnal elindult Galambért. ... Harrincourt makkegészségesen és éppen ezért szomorúan ott állt a kapitány előtt. — Közlegény!... Itt néhány baromi ember aljasan bánt magával. Ezeket megfenyítem. Latouret állandó corvée-szolgálatba került, a két altisztet börtöncellába küldtem. — Valamivel halkabban mondta: — Amikor ide áthelyeztek, figyelmeztettek, hogy segítségére kell lennem néhány bizalmas kiküldöttnek ... Azért bíztak meg engem, mert... van stratégiai érzékem ... Minden kívánságát mondja meg, és én teljesítem... Galamb az egészet nem értette, de habozás nélkül rávágta: — Egy barátom, Trappauert... elítélték ... A kapitány ismét elsápadt. A mindenségit, az is a Titkos Szolgálat embere lesz. Itt olyan botrányba keveredik, mint az Ain Szefra-beli kapitány... hű... de kínos! — Miért nem bízott meg bennem, őt... közlegény? Az az ember bizonyára halott már... Latouret és elsősorban Finley kegyetlensége idézte elő... — Felvette a kagylót. — Őrparancsnok?... A corvée közölte a rabokkal, hogy addig nem nyitják meg a vízcsapot, amíg nem szolgáltatják ki a travaux-ra ítélt katonát. Legalábbis a sorsáról biztosat kell tudni... — Letette a kagylót, és a páncélszekrényhez ment. — Itt megőriztük néhány holmiját ... Ha tetszik, átveheti ... Nem akartam, hogy hozzáférjen valaki. Gardone ámultan lépett hátra. A szekrénynek az a rekesze, ahol a viaszosvászon zsák feküdt, most üres volt (Folytatjuk.) fUz I Seleretolf ItthelyÖnségf B Kádár János hazaérkezett Csehszlovákiából Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Februári győzelem 20. évfordulójának prágai ünnepségein részt vett magyar pártküldöttség vezetője szombaton délelőtt visszaérkezett Budapestre. Vele együtt visszaérkezett a küldöttség tagjai közül Pataki László, a Központi Bizottság tagja, a Győr Sopron megyei pártbizottság titkára. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Aczél György, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter, Benkei András belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, dr. Csanádi György, a közlekedés és postaügyi miniszter, Pója Frigyes, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztfálvénáik vezetője. (MTI) tail) küldöttségek érkeztek hazánkba (Folytatás az 1. oldalról.) A Costa Rica-i Népi Élcsapat. Pártjának küldöttei: Arital de Ferretto Segura, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára, Humberto Varga Carbonell, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára. A testvérpártok küldöttségeit Biszku Béla, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Puja Frigyes és Sándor József, a Központi Bizottság tagjai, a KB osztályvezetői. Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság titkára fogadták. 1968. február 25., vasárnap „így születtél tizennyolc nyarán...“ Díszünnepséget rendezett a győri Tanítóképző Intézet tegnap délután a Vörös Hadsereg megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. A Szovjet Katonai Művészegyüttes zenekara a magyar és szovjet himnusszal nyitották meg az ünnepélyt, s ezek után Gesztesi József, az intézet igazgatója mondott meleghangú köszöntőt a Vörös Hadsereg megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Majd Kovács György, az MSZJMP megyei Bizottságának osztályvezetője tartott ünnepi beszédet. Kovács elvtárs méltatta a Vörös Hadsereg 1918 óta megtett történelmi útját, részletesen elemezte az intervenciós küzdelmekben, valamint a Nagy Honvédő Háborúban elért hadisikerek jelentőségét. A többi között elmondta, hogy az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Szovjet Hadsereg győri alakulata a fasiszták elleni küzdelemben hősiesen helytállt. A jelenlegi parancsnok például 1945 januárjában egy egységgel Budapesten harcolt, ahol 300 épületet szabadított fel harcosaival. Kovács elvtárs ünnepi beszédére a szovjet alakulat parancsnokhelyettese válaszolt, majd a Tanítóképző Intézet énnekkara Varostyán Mihály karnagy vezetésével, a Szovjet Hadsereg jubileumi indulóját énekelte el. Az ünnepi műsorban közreműködtek még a Tanítóképző Intézet és a Gyakorló Általános Iskolájának kisdobos énekkara, valamint a Liszt Ferenc zeneművészeti Főiskola győri tagozata. A sok értékes szavalat, énekkari, zenei produkció után az ünnepség szovjet résztvevőit vendégül látta a Tanítóképző Intézet.