Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
II I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR.SO°RON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. MÁJUS 4. HÉTFŐ ★ XXVI ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÜNNEPELT A MEGYE Forró hangulat, lelkes felvonulók „Világrengés szülte, világrengés hajtja a vörös Keletről a sápadt Nyugatra, és nincsen megállás és jaj a hadaknak, akik a szabadságnak barrikádot raknak, fölperzseli őket a nagy szabad Május, a nagy vörös Május!” Várnai Zseni írta ezeket a szépséges sorokat 1919. májusáról. „A nagy vörös Május” azóta végigdübörgött az egész világon, és a munkások milliói ünnepük ma május elsejét a legkisebb, a legtávolabbi országban is. Május elseje a munka nemzetközi ünnepe, mert „az emberi munka a legnagyobb erő az emberi világban. Sok évezred alatt az emberiség a munka által lett azzá, amivé lett. A munka az emberi élet alapja. Belőle épült s épül a híd az ősidőktől a végtelen jövendőbe — írja a Népszabadság május 1-i vezércikke. Erre a csodálatos május elsejére pénteken már a kora reggeli órákban gyülekeztek a győri dolgozók. A zerris ébresztő idején zuhogott az eső, később sütött a nap, majd zivatar vonult végig a három folyó városán, de a zord időjárás sem akadályozta meg a győrieket abban, hogy hitet tegyenek ,,a nagy vörös Május" mellett. Már 9 órakor Az úttörők vidám, mosolygós csapatai jöttek először piros zászlókkal. Szabad hazában, Lenin útján” olvashattuk a magasba tartott feliratokon. „Békét a világnak!" hirdette a kisdiákok szavalókórusa. Feszes sorokban követték őket a győri középiskolások. A Révai Gimnázium, a Jedlik Ányos Gépipari Technikum a nézők tízezrei álltak a Tanácsköztársaság útja két oldalán, hogy tanúi legyenek a minden eddigit felülmúló felvonulás színes kavalkádjának. Pontosan fél tízkor elfoglalták helyüket a díszemelvényen a megye és a város párt- és állami vezetői, felhangzott a díszjel, azután elkezdődött a pompás felvonulás, és Szakközépiskola, a Bercsényi Miklós Közlekedési Szakközépiskola és a Hild József Építőipari Technikum és Szakközépiskola fiataljai. Az egyik csoport matrózruhába öltözött lányai kékfehér zászlókkal mutattak be remek gyakorlatot, mások piros és nemzeti színű zászlókkal adták tanújelét ügyességüknek. Hatalmas Az egyik oszlopsorban a termelésben különösen kitűntek jöttek, azok, akik elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A Pamutszövő- és Műbőrgyár az idén már hatodszor kapta meg jó munkájáért ezt a kitüntetést. A menet élén Jankovich Nándor Állami-díjas igazgató vonult. A termelési eredményeket bemutató táblák után egy gépkocsi érkezett, rajta a már világhírűvé vált GRABOPLAST-márkájú anyagok, melyeket a világ hatvan országába exportálnak. A másik oszlopban a Magyar Vagon- és Gépgyár végeláthatatlan sorban menetelő dolgozói. Pontosan mértem, 45 percig vonultak a vagongyáriak. Ezer meg ezer zászló a kezekben, mosoly, a jól végzett munka utáni öröm az arcokon. Virágköszöntő Azután a másik vörös vándorzászlós, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói érkeztek. Azok, akiknek új városrészeinket és szebbnél szebb lakásainkat köszönhetjük. Fennen hirdette egy transzparens: „Pártfeladatunk: a lakásépítés. Az építőket követte a Richards-gyáriak színes menete. Egyöntetűen megállapították a felvonulás szemlélői, hogy a legszellemesebb és legszebb felvonulás az övéké volt. Teherautóra építve láthattuk a fejlődő gyár hatalmas makettjét. A következő gépkocsin a gyár csinos nődolgozói a Richards világhírű anyagaiból rögtönzött divatbemutatót tartottak. Ott voltak az autókon a vállalat bölcsődéjének apróságai is, még a hintájukat felszerelték a teherautóra Majd a csöppségek felfutottak a díszemelvényre és piros szegfűt adtak át a párt és állami vezetőknek. Aki Hársfalvi Gyurika büszkén mondotta el, hogy milyen jó dolga van a Richards-gyár bölcsődéjében neki és társainak. A Győri Textilipari Vállalat látványos menete is sok tapsot kapott. A Lemezárugyár menetét különösen a gyerekek nézték nagy örömmel, hisz láthatták azokat az ■érdekes játékokat, amelyek a gyár dolgozóinak ötleteit, jó munkáját dicsérik. Jégeső A Magyar Hűtőipar győri gyárának fehér egyenruhás csapata akaratán kívül hozott hideget. Mihelyt a tribün elé ért, mintegy megrendelésre, a hűtőipar nélkülözhetetlen kelléke, a jég is a térre érkezett, igaz, a sűrű, fekete felhőkből. Nagy zivatar kerekedett, és babszem nagyságú jég esett percekig. Jellemző az érdeklődésre, meg a felvonulók öntudatos magatartására, hogy senki nem mozdult el a helyéről. Tűrte mindenki a legnagyobb nyári zivatart is megszégyenítő jégesőt. Az egészségügyi dolgozók között ott meneteltek, és mosolyogva integettek a tribün felé a máskor oly komoly orvosok, gyógyszerészek. Nagy ünneplésben részesítették a szemlélők az ÉDÁSZ dolgozóit. Az ünneplés annak a hősies munkának szólt, amivel az április eleji ítéletidő után helyrehozták a megrongálódott, tönkrement villanyvezetékeket. A Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói bemutatták általuk gyártott új, kis teherautót, a Pulit, amely máris országos hírűvé lett. Sorolhatnám a többi vállalatot is nagyon sokáig, mert mindegyik remekelt a 26. szabad május 1-én. Általánosan jellemezte a felvonuló vállalatokat: hangsúlyozták dekorációikkal a nevek nagy tanítójának, Lenin születésének 100., és felszabadulásunk 25. évfordulóját A felvonulás végén tornauhába öltözött lányok és fiúk lepték el a tanácsháza meg a díszemelvény előtti te■et és remek tornagyakorlataikkal bizonyították a fia-,talság erejét ésszépségét. Imre Béla (Folytatás a 3. oldalon) Az élen az ifjúság taps fogadta a Zeneművészeti Szakközépiskola nővendégeit. Mire e sorok megjelennek, az iskola leánykara már Párizsban bizonyítja Bartók Béla kórusműveinek előadásával a magyar kultúra világhírét. A diákokat a győri sportolók követték. Ott voltak a Rába ETO, a Dózsa és a többi sportegyesület híres versenyzői a vezetőikkel együtt. Alig haladtak el a díszemelvény előtt, máris feltűntek a győri gyárak, üzemek dolgozói. Két menetoszlopban vonult a hatalmas színes áradat. 45 percig vonultak Vidáman, jókedvűen. Ján Árrup és CL SZJfL ? Egy szakaszvezetőt kiküldött a parancsnoka a második világháborúban azzal az utasítással: nézzen körül Hrusovó községében, mert ott partizánmozgást észleltek. A szakaszvezető tíz emberével elindult az októberi ködben, eljutott a faluba, végigjárta a házakat. Partizánt nem talált, partizánmozgást sem észlelt, de az egyik házban négy gyerekre bukkant. A négy gyerek a kemence körül kuporgott egy idős asszonnyal, láthatólag a nagyanyjukkal. — Papa? Marika? — A szokott kérdések. És a felelet sem más. — Nem tudom. Nem tudom, hol vannak. A szakaszvezetőnek az lett volna a kötelessége, hogy összeterelje a ház népét és bekísérje a parancsnokságra, mint gyanús elemeket. Ehelyett az útra kapott konzervek felét megosztotta a háziakkal, az öregasszony néhány óra múlva burgonyát főzött és tojást ütött rá, a katonák pedig ott aludtak a hájban. Egy hét múlva kivégezték a szakaszvezetőt partizánokkal való cimborálás vádjával. A rajba beosztott tíz embert megfosztották honvéd mivoltuktól és munkaszolgálatra küldték. Hrusovóban, ha él még valaki a háziak közül, ma sem tudják, mi történt a jó baráttal. S csak ezért kérdem: meddig él a szép? Addig a pillanatig-e, amíg a szívünk szerint cselekszünk, és erre tanúink maradnak, vagy még tovább? 1945. május kilencedike estéjén Focsaniban, a Kárpátoktól keletre fekvő nagy romániai gyűjtőtáborban egy sebesült orosz katona (bal karját vesztette el a háborúban) egy napi kenyéradagját dobta át a dróton a túlonlevőknek, hajdani ellenségeinek. A kenyér átdobásának már több tanúja volt. Néhány száz hadifogoly. De akkor még egyikünk sem tudta, hogy a hatvan dekás fejadag nemcsak egyszerű ajándék, hanem az öröm kifejezője: vége a háborúnak! Meddig él a szép? Csak eddig a néhány soros emlékezésig, vagy még tovább? Ki mondja meg? Ki jelentheti ki tiszta szívvel, hogy a szép, az életet széppé tevő emberi tett örökké él? Mauthausenben, az ausztriai koncentrációs tábor bejáratánál carrarai márványból faragott szobrot láttam. Egy szovjet tábornok emlékére emelték, akit a nácik elevenen jégbe fagyasztottak, de a tábornok akkor sem árult el az ellenségnek hadititkokat. Meddig él a szép? A szoborba öntésig? És csak a nagy tettek, az élet-halált elválasztó mezsgyék határvonalán érvényesül a léte? Az a magyar szakaszvezető, az a kórházban ápolt félkarú szovjet katona és a márványszoborban megörökített tábornok egyféle szépet szolgált: a minden korban érvényeset. És ez a gondolat csak azért nem hagy nyugodni, mert május elseje délutánján gyerekeket láttam játszani az egyik utcában, és kihallgattam a beszélgetésüket. — Mit gondolsz — okoskodott egy kisfiú —, ha tüzet rakok az orgonabokor alá, kivirágzik holnapra? Hatan játszottak a kertben, hat kisgyerek. Gémberedett újakkal, mivel az idei tavasz eddig adósunk maradt napfényben és melegben. De ezt a melengető, virágzást sürgető szándékot életemben nem felejtem el. Rácz Ernő ARA: 80 fillér Harsonások nyitották meg a győri dolgozók felvonulását Nemzetközi szakszervezeti küldöttség megyénkben Május 1. megünneplésére népes nemzetközi szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba. A küldöttek a budapesti ünnepségek után a megyéket látogatják. Hozzánk május 2-án este kilenc küldött (két csehszlovák, két olasz, két szudáni, és egyegy Szomáliai, chilei és ecuadori vendég) érkezett, az SZMT meghívottaként. A vendégek tegnap délelőtt a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolát, délután pedig a Lajta-Hansági Állami Gazdaságot látogatták meg. Ma délelőtt 9 órakor a Magyar Vagon- és Gépgyár munkásaival, szakszervezeti munkájával ismerkednek, délután 2 órakor pedig a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Székházában baráti beszélgetésben mondják el tapasztalataikat. Május 5-én, kedden a Győri Házgyárat és az Adyvárost tekintik meg, délután 2 órakor pedig a Győri Textilipari Vállalat által rendezett béke nagygyűlésen vesznek részt, amelynek előadója Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója lesz. Köszöntjük a kedves vendégeket, kívánjuk, érezzék magukat otthon nálunk, és szerezzenek tőlünk a saját munkájukhoz minél több hasznos tapasztalatot! Hanságfalva határőr település Hanságfalván nemcsak május elsején, hanem másodikén is ünnepeltek. A kis település lakói kérték, hogy viselhessék a határőr település megtisztelő címét. A Lajta-Hansági Állami Gazdaság korszerű mezőgazdaságot alakított ki ezen a területen. A Hanság már nem ad menedéket azoknak, akik a törvény szigora elől menekülnek, vagy a nyugati propagandától megszédülve, akarnak hazájukból jogtalanul távozni. A munka és a határőrökkel való kapcsolat komoly változást hozott a település életében. Mindenki kötelességének tartja a határ vélelmét. Azt mondják Hanságfalván, ahány lakos, anynyival több határőr. Ez a jóviszony május másodikén hivatalosan is megpecsételődött. Horváth József, Mosonszentjános vb-elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Gulyás Rudolf határőr őrnagy méltatta Hanságfalva népe és az ott szolgáló határőrök barátságát. Elmondotta, hogy határsértők elfogásánál is eredményesen közreműködtek a település dolgozói. Ezután átadta a „határőr településről” szóló okmányt és néhány dolgozónak a kiváló határőr jelvényt. Az ünnepség a helyi fiatalok és a határőrök színes kalmárműsorával ért véget. Május 14-15-16: Országos népművelési konferencia Az Országos Népművelési Tanács május 14—15—16-ra összehívta az országos népművelési konferenciát. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében sorra kerülő tanácskozáson 400 küldött képviseli a társadalmi gazdasági és politikai szervezeteket, vállalatokat, termelőszövetkezeteket, valamint a közművelődés különböző intézményeit és szervezeteit. A vita alapja „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladata” című tanulmány. A konferencia feladata a közművelődés fejlesztési irányának megjelölése és a legfontosabb tennivalók meghatározzása lesz. (MTI)