Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
2 A nap eseményeiről ígéret tizenhatszor Miért fütyülték ki Nixont? Nasszer két feltétele Tizenhatszor mondott beszédet a vietnami háborúról Nixon elnök, amióta átvetteJohnsontól a fehér házi hivatalt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy tizenhatszor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi befejezését, a katonák mielőbbi hazahozatalát stb. És ha a sok fogadkozásból és ígéretből annyit valóra váltott is, hogy néhány tízezer katonát csakugyan hazarendelt már (a több mint félmillióból!), a háború befejezéséért semmilyen igazán hathatós lépést nem tett. Lokalizálás helyett inkább kiterjesztette (Kambodzsa) azt. A május elseji kambodzsai beavatkozás, illetve az ugyanakkor történt kenti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diákközönség előtt beszélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesítőnek szánt, patetikus, az ifjúságnak udvarló beszédének hallgatósága nem dőlt be, és sűrű füttykoncerttel kísérte az elnök szavait. Hiszen ezek a fiatalok is végighallgattak vagyolvastak már tizenhat Nixon-beszédet a vietnami háborúról, szóbeszéd helyett most már tényleges tetteket, a háború valódi befejezését várják. Fontos eseménye volt még a napnak Nasszer elnök khartoumi beszéde, amelyet a Szudán fővárosában rendezett kis arab csúcs (Egyiptom, Szudán, Líbia) értekezlet befejezése utáni nagygyűlésen mondott. Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segítségét. Azokat a kifejezetten (mint mondta), védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab ország minden politikai feltétel nélkül kapott, csak azért, hogy megfelelően védekezhessenek a további izraeli támadások és azok kiterjesztése ellen. Fontos része volt Nasszer beszédének az a két pont, amelyet a közel-keleti konfliktus rendezése feltételeiként jelölt meg. Izrael kivonulása az általa 1967 júniusában megszállt arab területekről — ez az egyik. Helyreállítani a palesztinai arab nép törvényes jogait — ez a másik. Minthogy ezek a feltételek lényegében megegyeznek a Biztonsági Tanácsnak a közel-keleti viszály megoldására hozott — és voltaképpen az egész világ által helyesnek tartott — 1967. november 22-i határozatával, tehát nyilvánvaló, hogy a világ közvéleménye a most elhangzott Nasszer-beszédet is helyeslően fogadja. (RS) Esti telex BUDAPEST Apró Antal és Mihail Leszecsko miniszterelnök-helyettesek péntek este a Parlament épületében aláírták a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX. ülésének jegyzőkönyvét. A norvég kormány meghívására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 2—5. között. KAIRÓ Pénteken befejezte egyiptomi látogatását az a három tagú magyar küldöttség, amely Harmati Sándornak, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökének, az Országos Béketanács alelnökének vezetésével részt vett a Kairóban megrendezett laoszi szolidaritási értekezleten. ★ Az egyiptomi légelhárítás pénteken nagyszámú izraeli repülőgép támadását tartóztatta fel. A gépek a Szuezi-csatorna központi szektorában támadták és a Safaga környéki egyiptomi támaszpontot próbálták megközelíteni Szueztől délre. Az egyiptomi fegyveres erők szóvivője szerint a támadásokat meghiúsították. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány pénteken a Kreml nagypalotájában villásreggelit adott I. Hailé Szelasszié etiópiai császár tiszteletére. BUENOS AIRES A Reuter hírügynökség Buenos Aires-i irodáját, valamint a Saporiti argentin hírügynökséget pénteken este telefonon többen felhívták és a magukat megnevezni nem akaró telefonálók közölték, hogy „néhány órán belül agyonlövik” Aramburu tábornok, volt argentin elnököt, akit a nap folyamán ismeretlen tettesek elraboltak. A névtelen telefonálók az emberrablásért a felelősséget a nemzeti felszabadítás országos parancsnoksága elnevezésű szervezetre hárították. A rendőrség köreiből szerzett értesülések szerint a nap folyamán megtalálták azt a — feltehetően lopott — gépkocsit, amelyen az ismeretlen tettesek Aramburut elrabolták. (MTI) KISALFÖLD Az Elnöki Tanács ülése Díjtalan kórházi ápolás időbeni korlátozás nélkül A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. számú tvr. módosítását, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa kezdeményezett. E szerint július 1-től a, betegségi biztosítás keretében a dolgozók, valamint családtagjaik — az eddigi 90 nap helyett —, időbeli korlátozás nélkül kaphatnak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolást. Az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján a kormány ezzel egyidejűleg rendeletében kiterjesztette a fentieket a nyugdíjasokra és azok családtagjaira is, akik tehát július 1-től a betegségi biztosítás keretében szintén időbeli korlátozás nélkül jogosultak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolásra. Az Elnöki Tanács továbbá területszervezési ügyekben döntött. Megállapította, hogy a közistanács, mint szervezeti forma bevált, segíti a kisközségek tanácsainál a helyi gazdasági és szellemi erők koncentrálását, a falusi lakosság ellátásának javítását. Az Elnöki Tanács tizenhat megyét érintő, községi közös tanácsok szervezésére vonatkozó határozata július 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács Hajdúvid községi tanácsot Hajdúböszörmény városi, Nagyhegyes községi tanácsot Hajdúszoboszló városi, Balatonfűzfő nagyközségi közös tanácsot pedig Veszprém városi tanács irányítása alá rendelte. Az Elnöki Tanács 5 megye területén 16 község egyesítését határozta el. Az Elnöki Tanács végül egyéb, időszerű kérdéseket tárgyalt. (MTI) Megkezdődött Sopronban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése Sopronban tart vándorgyűlést a Magyar Irodalomtörténeti Társaság hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. A negyedszázada mártírhalált halt irodalomtörténészekre emlékezik. Tegnap délután a Liszt Ferenc Művelődési Házban Barta János egyetemi tanár mondott megnyitó beszédet. — Az idei örömünnepek sorában talán különösen hangzik az olyan ünnepély, amely gyászolva emlékezik. Mégis kötelességünk, hogy visszagondoljunk rájuk, méltassuk életművüket. Olyanok szólnak róluk, akik barátaik, kollégáik, tanítványaik voltak annak idején. Vagyunk még néhányan, akik együtt dolgoztak, tanultak, kutattak velük, és tudjuk, hogy van még bőven felidézni valónk. — A személyes gyász 25 év után is nyomasztó, de nekünk nemcsak így, hanem tudóstársaság tagjaként is van tennivalónk. Szerb Antal, Kerecsényi Dezső, Halász Gábor, Bálint György, Radnóti Miklós alkotó ereje teljében pusztult el, mindannyiuk kettétört pályamunkája arra figyelmeztet bennünket, hogy gondoljunk az örökségükkel. Egy egész nemzedék dőlt ki akkor, akikre az épülő új társadalom is számíthatott volna. Így kell értékelnünk, besorolnunk őket a magyar irodalomtörténet hagyományai közé, őrizzük meg emléküket itt, szenvedéseik színhelye közelében! Ezután Szabolcsi Miklós, Keresztury Dezső, Tolnai Gábor, Koczkás Sándor és Molnár Ferenc emlékezéseit hallgatták a vándorgyűlés résztvevői. Befejezésül a Soproni Óvónőképző Intézet kamarakórusa adott rövid műsort. Az Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése ma folytatja munkáját. g. b. Kánikula előtt a melegről (Folytatás az 1. oldalról.) Ma Győrött 2600 lakás fűtéséről gondoskodik a vállalat, s évente megközelítően kétszeresére gyarapszik teendője. Szolgáltatásának ügymenetét azonban eddig semmilyen rendelet nem szabályozta. A Hőszolgáltató Vállalat szervezetileg a tanács irányítása alá tartozik, valójában azonban az „űrben lebeg”, túlságosan magára van hagyatva. Ennek bizonyítására elég szembetűnő példa: még tanácsért sincs a vállalatnak kihez fordulnia. Ez a magárahagyatottság sok pénzébe kerül az országnak. A hőszolgáltató vállalatok üzemeltetésének költségeire döntően hat, hogy milyen arányban használnak munkájukhoz műszereket. Az évi fűtési költség 31,7 százalékát megtakaríthatja az a vállalat, amelyik a külső hőmérséklethez igazítja munkáját. Kiaknázatlan erő A Győri Hőszolgáltató Vállalatnak ma jóformán még nincs műszere hőközpontjaiban. Ha lenne is a vállalatnak pénze a drága berendezésekre, nem tudná, hol szerezze be azokat. A Fővárosi Távfűtő Vállalat az évi fűtési költségének tetemes százalékát fordítaná műszerek vásárlására. Ennyire megérné a befektetést a műszerek vásárlása. A győriek szeretnének eredményesebben gazdálkodni, de a vállalat még nem tudja beváltani a létrehozásához fűzött reményeket. A következtetések levonása kézenfekvő: valamikor azért kellett vitatkozni, hogy bebizonyosodjon a távfűtő vállalatok előnye. Ma már senki sem kételkedik ebben, de azt is tisztán kell látni, hogy ezek az új vállalatok csak úgy működhetnek igazán eredményesen, ha van kire támaszkodniuk. A Győri Hőszolgáltató Vállalat évente egyharmadával kevesebbet költhetne tüzelőanyagra, mint most. Milliókról van szó, mégis csupán a győri vállalat számolgatja a ma még kéménybe engedett milliókat. A fűtést dotálja az állam, a megtakarítás a népgazdaság számára lenne hasznos. S ha ez így van, mégiscsak meg kell tenni mindent a még megtakarítható milliókért. F. J. A Duna mellől érkeztek (Folytatás az 1. oldalról.) Kólap. Fiatalok és idősebbek birkóznak a homoktól duzzadó zsákokkal. Rakják a falat, sietnek. A töltés belső, védett oldalán katonák gázolják a szivárgó vizet, és éber szemekkel keresik, nem tört-e fel buzgár? A Maros-torkolathoz, ahol töltik a zsákokat, már egy másik kocsival, Hegedűs Ferenc novákpusztai sofőrrel indulunk vissza. — Szintén csütörtökön érkezett? — Igen, együtt jöttünk Böjtivel. Jó kolléga, ismeri is az országot, hisz’ régen távolsági fuvarban járt. Én még rá is szorulok az irányítására, mert először vagyok a Tisza mentén. — Milyennek látja ezt a vidéket? — Nekünk, kisalföldieknek olyan, mintha otthon lennénk .. . Még abban is hasonlít, hogy birkózni kell a vízzel. Szeged szép város lehet békés időkben, rendezettnek, könnyen megismerhetőnek látszik. Szívesen eljönnék egyszer a szabadtéri játékokra — teszi hozzá, s ebben alighanem benne van az is: csak nem lesz tán nagyobb baj az ár miatt... — Mit üzen haza? — nézek kérdőn Hegedűsre. — Legyenek nyugodtak! Jó szállásunk van, kipihenjük magunkat rendesen. Lehetetlen teljesítményt senki sem kér tőlünk. Szegedre visszaérkezve végigsétálok a Tisza-parton. A homokzsákokkal megtámasztott mellvéd mellett, amely a belvárosi sétányt övezi, katonák állnak őrségben, hogy visszatartsák a kíváncsiskodó szegedieket. A zöldparolinás, határőr-tisztiiskolások között is találkoztam Győr-Sopron megyeivel. Molnár Imre elsőéves növendék második hete teljesít szolgálatot. Ebből a Maros mentén, Makó térségében, mióta meg Szeged a veszélyesebb góc, itt ad őrséget. — Éppen a vizsgaidőszakot zavarta meg az ár. Egy kollokviumon sikeresen túl vagyok, a többi még hátra van. — Részt vett a makói, részleges kiürítésben is? — Igen, ott voltunk valamennyien az iskoláról. Mondhatom, soha nem volt részem nehezebb feladatban. Ismeretlen férfiak, nők kérdezték tőlem, nem láttam-e, melyik kocsira szállt fel a családjuk? Mintha én, a Győrszentivánról ideérkezett ismerhetném a makóiakat... De rendben, fennakadás nélkül lezajlott minden. A lakosság többsége fegyelmezetten viselkedett. Persze, jó lenne, ha még egyszer nem kerülne sor kitelepítésre. Inkább beállunk mi is gátat magasítani, hogy minél biztonságosabban tartsák a vizet a védők. Három arc a Duna mellől a Tisza partjára érkezett sok közül. Nem is sikerült azokkal beszélnem, akik a legtöbbet dolgoztak már eddig, hiszen a Maros mellett több, mit tíz napja harcolnak a makóiakkal együtt azok a gépkocsivezetők, akik a veszély első napjaiban jöttek. Azt azonban úgy hiszem, sikerült érzékeltetni, hogy ezekben a napokban nemigen vannak a Tisza gátjain szegediek, tápéiak. Emberek vannak, akik bárhonnan érkeztek is ide, egymás mellé álltak, hogy közösen legyőzzék a támadó vizet. És nincs nagyobb vágyuk, minthogy ez sikerüljön. Minél hamarabb, mert azért az otthon hiányzik valamennyiüknek. Bedő Nándor Kloss kapitány, mint Mikulski (Folytatás az 1. oldalról.) — Emlékeztetnem kell arra, hogy a megszállás elején — közvetlen élményeimből is tudom — a németek nem tekintették igazi ellenfélnek a civil lakosságot. Nem tételezték fel, hogy szembe merünk velük szállni. 1940- ben apámat letartóztatták, börtönbe vetették, de 9 éves húgom és én bejárhattunk hozzá, egyszer még levelet is becsempésztünk neki. Csak a későbbi időben jöttek rá a németek arra, hogy a gyerekek is veszélyt okozhatnak. Ma már (most 41 éves Mikulski) a fia nagyobb, mint ő volt akkor: 14 éves, s van egy 9 éves kislánya is. A felesége jelmeztervező a filmgyárban. Mindketten nagyon elfoglaltak, régen nem találkoztak, ezért külön örülnek a magyarországi meghívásnak: végre pár napot együtt tölthetnek. Nincs szerepálma, az idén választhatott Hamlet és Macbeth között, s ő az utóbbit választotta. Legfontosabb feladatának érzi, visszaszerezni Kloss után Mikulski arcát. Moziba ritkán jut el, a magyar filmeket csak a sajtóból és kollégái közvetített élményeiből ismeri — ezek alapján Jancsó Miklóst tartja a legjelentősebb rendezőnek. Tekintve, hogy a SZŰR, a színész—újságíró rangadó egyik főszereplője lesz, a kérdések között elhangzott az is, milyen szurkoló. Nevetve válaszolt: Lodzban született, s hű maradt szülővárosa csapatához, bár az csak NB II-es csapat és ráadásul elég gyenge. Szeretne-e gólt rúgni a SZÜR-on? Nem. Mi lesz az eredmény? Döntetlen! —dmi — 1918. május 30., szombat Gyermeknapi előzetes Holnap nemzetközi gyermeknap. Lázasan készülődnek a gyermekek köszöntésére a vállalatok, az iskolák, a felnőttek. A kedveskedő műsorok, rendezvények már megkezdődtek. Elsőként a győri Centrum Áruházban. Csütörtökön este lányka és fiúruhákat mutattak be a szigeti és a Nagy Jenő utcai Általános Iskola úttörői és kisdobosai. A műsor második részében a Mező Imre megyei Úttörőház bábszakkörének tagjai szerepeltek. A kirakat előtt álló apróságok örömére kedves tréfás bábdarabokat mutattak be. Az úttörőház bábszakkörének tagjai kedves vendégeket fogadnak szombaton. Megérkeznek Dunaszerdahelyről azok a pajtások, akik még a télen a csehszlovákiai vendégszereplésen őket látták vendégül. A szlovák gyermekek három napot töltenek Győrött. Megtekintik a Xantus János Múzeumot és a város történelmi nevezetességeit. Vasárnap délelőtt a termálfürdőbe látogatnak, délután 3 órakor pedig részt vesznek a gyermeknap alkalmából rendezett vidám műsoron Győrött, az úttörőházban. A késő délutánt és estét győri pajtásaik lakásán töltik. Valószínű, hogy a magyar pajtások legizgalmasabb akciójában, az „R—25—100” fedőnevű akcióban is részt vesznek. Mi is lesz az „R—25—100” akció? Titkos riadó, amelyet az ország minden pajtása számára a Magyar Úttörők Országos Szövetsége hirdetett. Tegnap este öt és hat óra között mondta be a Kossuth rádió és a Televízió a titkos akció utasításait. A figyelő őrsök már napokkal előbb készülődnek. Nem tudták, mi lesz a feladatuk, csak annyit sejtettek, hogy a péntek este és a szombat délután vidám harci játékokkal lesz tarkított. A riadóparancs vétele után az őrsi figyelők riadóláncot alkottak. Minden pajtást értesítettek, és síeltek a gyülekezőhelyre, az iskolába, ahol a csapatvezetőségek akkorra már parancsnokságokká alakultak. Az őrsök megkapták a „menetlevelet”, benne a további parancsot a feladatokkal együtt. Ma, szombaton ezek szerint majd harci túrára indulnak az őrsök. A háromnapos izgalmas akció minden úttörőcsapatnál vasárnap ünnepélyes csapatgyűléssel ér véget. A harci induló után értékelik az akció eredményeit, az égés évi munkát és megbeszélik a következő tanév úttörő feladatait. Az akció legjobbjait a csapatvezetők megjutalmazzák. Győr-Sopron megye általános iskoláiban az ünnepélyes csapatgyűlésen rendezik meg a kisdobosok és az úttörők avatását is. A legérdekesebb és legizgalmasabb csapatgyűlés a mosonszentjánosi iskola úttörőcsapatánál lesz vasárnap délután 2 órakor. A mosonszentjánosi pajtások ugyanis a lelkes, kitartó úttörőmunka jutalmaként vasárnap kapják meg a KISZ Központi Bizottságának vörös selyemzászlaját. Ez a legmagasabb kitüntetés, amit úttörőcsapat elérhet. Sopronban az Orsolya téri általános iskola úttörői hétfőn zárják az ünnepségsorozatot. A gyermeknapi rendezvények koronája lesz számukra az az ünnepélyes pillanat, amikor felavatják a csapatotthont. Az ízlésesen berendezett, több helyiségből álló csapatotthont a pedagógusok és a szülői munkaközösség tagjai társadalmi munkában készítették az úttörők számára. (Sindular) Szüntelen segítség Az árvízkárosultak megsegítésére ajánlkoztak a Győr- Sopron megyei Gyógyszertári Központ dolgozói is. Rözgyűlésen határozták el, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei lakosoknak egyhavi fizetésük három százalékát küldik el. A központ dolgozóinak elhatározásához valamennyi gyógyszertár csatlakozott a megyében. Kiemelkedő felajánlást tettek a mosonmagyaróvári 5/422-es gyógyszertár szocialista brigádjának tagjai: a dolgozók valamennyien havi fizetésük tíz százalékát ajánlották fel az árvízkárosultak részére. Harmadik hírünk is mosonmagyaróvári: a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói havi fizetésük három százalékával segítenek. A MEZŐGÉP KISZ-bizottsága és a munkásőrszakasza tízezer forintot utal át az árvízkárosultak csekkszámlájára. Az I. számú megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói egynapi fizetésükétől 000 forintot ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegítésére. A pénzt tegnap már átutalták. A vállalat dolgozói négy árvízkárosult család gyermekét egész nyáron vendégül látják. Az Észak-dunántúli Rövid- és Kötöttáru-nagykereskedelmi Vállalat dolgozói szintén egynapi keresetüket ajánlották fel a bajba jutott árvízkárosultaknak. A 18 000 forintból több mint 1000 gyermek és női alsó ruhaneműt vásároltak, melyet már elküldtek a Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsnak.