Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
2 HÉTFŐ: Ceausescu New Yorkba utazott. — Tito hazaérkezett nyugat-európai útjáról. KEDD: Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások, Pompidou hazautazott. — Diplomáciai kapcsolat Kína és Kanada között. SZERDA: Ünnnepi üléssorozat kezdődött az ENSZ-ben. — Befejeződtek Prágában a csehszlovák—nyugatnémet tájékozódó megbeszélések. CSÜTÖRTÖK: Elnökválasztás az Egyesült Arab Köztársaságban. — Szovjet béketerv a közel-keleti válság megoldására. — Péter János felszólalása az ENSZ-ben. PÉNTEK: Újabb összetűzések Jordániában. — Tito fogadta McNamarát, a Világbank elnökét. SZOMBAT: Letette az esküt Anvar Szádat, az EAK új elnöke. Leleplezett vádak Az idén nyáron egynéhány esemény olyan reményeket keltett a világközvéleményben, hogy a vitás nemzetközi kérdések rendezése előtt rohamosan csökkennek az akadályok. Mert szinte meglepő gyorsasággal jött létre a Közel-Keleten a fegyverszünet, az idő tájt hasonló ütemben jutott el az aláírásig a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye. Akkoriban szinte óvni kellett mindenkit az illúzióktól ... Két három hónap elteltével mintha megfordult volna a széljárás. Egynéhány esemény láttán egyszeriben olyan félelem támadt az emberekben, hogy a hidegháború fagyos fugalma válthatja fel a békés egymás mellett élés melengető légkörét. A jordániai polgárháború, a fegyverszüneti megállapodás meghiúsulása, majd az amerikai kardcsörtetés (Nixonkörül a Földközi-tenger térségében, szovjetellenes vádak), nos, mindezek valóban nem örvendetes fordulatok. De most meg mindenkit a pesszimizmustól óvnék ... Lehetetlen észre nem venni, hogy nagyrészt a november 3-i amerikai törvényhozási választásokkal függ öszsze a nixoni propaganda-gépezet hidegháborús működtetése. Úgy látszik, hogy a republikánusok, azaz a Nixon pártjabeliek az amerikai közvélemény jelentős részénél még mindig meglevő szovjetellenességet akarják meglovagolni szavazatnyerés céljából. De ezen a héten kibújt a szög a zsákból — egy másik irányban is. Laird hadügyminiszter egy nyilatkozatában ultimátum jellegű követeléssel lépett fel a SALT, azaz a szovjet—amerikai fegyverzetcsökkentési tárgyalások ügyében. Egyéves határidőt szabott a megegyezésre. Ha ez idő alatt nem tudnak megállapodni, akkor az USA megkezdi az amerikai atomtengeralattjáró-flotta „fejlesztési programját”. A fegyverkezési hajsza fokozásához pénz kell. A november 3-i választások után új képviselőházat és új szenátust remél Nixon „agytrösztje”, vagyis olyan honatyákat szeretnének látni a padsorokban, akik megszavazzák a sok milliárd dolláros programot. (Amelyből természetesen a hadiipar nagyjai húznak majd hasznot. Azok, akik Nixon politikai programját támogatják, a kör bezárul ...) Divat lett mostanában a vádaskodás. Emlékszünk arra, hogy a Közel-keleti fegyvernyugvás színte masnayian már Izrael kormány anas szóvivői elkezdték: az LAK megsérti a megállapodásokat, a Szuezi-csatorna nyugati partján légvédelmi rakétaállásokat épít szovjet segítséggel — hangzottak: az izraeli vadak. Az átutasok két-három imtg Washingtonban sem tálaltak hitelre. Sőt, még cáfolták is Tel Avivot. Akkor aztán fordulat történt az amerikai politikában. Nemcsak hogy egyik napról a másikra elfogadták, hanem maguk is saját módszerükké avatták a vádaskodást. A következő vád az volt, hogy a jordániai polgárháború kezdetén Szíriából, a szír reguláris haderő páncélos alakulatai vonultak be Jordániába. Napokig azt harsogták Washingtonban, hogy a szír „agresszió” megtorlást kíván, fegyveres beavatkozásra készteti az amerikai kormányt. Aztán kiderült, hogy a palesztin felszabadítási mozgalom Szíriában levő, az ottani táborokban élő emberei voltak azok, akik átmentek Jordániába a gerillák támogatására. A következő vád már nyíltan szovjetellenes volt. Szeptember vége fel washingtoni kormányszóvivők határozottan állították, hogy a kubai Cienfuegos-ban a Szovjetunió tengeralattjáró-támaszpontot épít! Az amerikai sajtó ezt követően hecckampányba kezdett.. . Ez a vád is összeomlott. Ilyen körülmények között azonban nem meglepő, hogy az ENSZ jubileumi közgyűlése sokat vesztett ünnepélyességéből, nem mind váltak valóra a hozzá fűzött remények, nem került sor ez alkalomból látványos vagy ami több eredményes csúcstalálkozókra. Így is igen sok állam- és kormányfő, illetve külügyminiszter szólal fel a héten megkezdődött és tíznapos időtartamra tervezett jubiláns üléssorozaton. A Magyar Népköztársaság nevében Péter János külügyminiszter foglalt állást a békés egymás mellett élés szükségessége mellett. A héten került nyilvánosságra a szovjet kormány közel-keleti rendezési terve, amelyről bízvást mondhatjuk: reális béketerv. Abból indul ki, hogy a Közel-Kelet valamennyi államának, így természetesen Izraelnak is, joga van az önálló és biztonságos nemzeti létre. Tartós megegyezés azonban nem lehet az izraeli megszállás felszámolása nélkül, a térség államai közti békekötés nélkül, Palesztina arab népei jogának elismerése nélkül. A szovjet béketerv az izraeli csapatok kivonását két szakaszban tartja lehetségesnek, az első szakasz befejezésekor véget érne a hadiállapot. A határok megállapítása után demilitarizált övezeteket hoznának létre a határ mindkét oldalán, esetleg nemzetközi ellenőrzéssel. A szovjet rendezési tervet az érdekelt országok kormányaihoz eljuttatták. Egyiptomi részről máris kijelentették, hogy teljes mértékben egyetértenek a szovjet tervvel. Ez a megnyilatkozás azért is jelentős, mert Nasszer halála után a nyugati sajtó találgatásokba bocsátkozott és változásban reménykedett. Reményeik nem váltak valóra: Anvar Szadat, Nasszer harcostársa és közeli munkatársa került népszavazás révén az elnöki székbe. ÍGY LÁTJA A HETET KOMMENTÁTORUNK, PALFY JÓZSEF: Női szavazók Kairóban az egyiptomi elnökválasztáson (Telefoto — AP—MTI—RS.) Péter Tunos az ENSZ-ben KISALFÖLD Sikerrel zárult a „Fegyverbarátság”-hadgyakorlat Szombaton volt az utolsó napja a Varsói Szerződéshez tartozó államok hadseregei „Fegyverbarátság” fedőnevű közös gyakorlatának. Ez alkalommal megtekintették az eseményeket az NDK pártos állami vezetői is, élükön Walter Ulbrichttal, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárával, az Államtanács elnökével. A hadgyakorlat csúcspontja volt a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek közös és összehangolt harca az „ellenség” egyik csoportosulása ellen. A bolgár, a lengyel, a magyar néphadsereg, a szovjet hadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a csehszlovák néphadsereg és Románia fegyveres erői, a „Fegyverbarátság”-gyakorlat döntő csatáját vívták, szorosan együttműködve a légi-deszant csapatokkal. A légierők és a tüzérség tűzcsapásait kihasználva az „ellenséges” erőket végül is megsemmisítették. A feladatot igen bonyolult, rendkívül nehéz feltételek között hajtották végre. A törzsek és a csapatok mintaszerűen működtek. A gyakorlat utolsó mozzanatának befejezése után került sor az ünnepélyes záróaktusra. Tizenhárom löveg hét díszössztüze jelezte, hogy a Varsói Szerződésben tömörült országok hadseregeinek „Fegyverbarátság” elnevezésű közös gyakorlata véget ért. Walter Ulbricht rövid beszédben méltatta a gyakorlat jelentőségét, üdvözölte annak résztvevőit és további sikereket kívánt a katonáknak a kiképzésben és személyes életükben. Ezután Walter Ulbricht lejött a díszemelvényről és értékes ajándékot adott át több katonának példamutató kiképzési eredményeik, valamint a gyakorlaton nyújtott kiemelkedő teljesítményük jutalmaként. A magyar néphadsereg katonái közül jutalmat kapott Váradi Ferenc alezredes, Csordás Lajos törzsőrmester, Vajda Gábor törzsőrmester, Szanyi Imre szakaszvezető, Varga Attila honvéd és Tölgyes János honvéd. Az ünnepélyes záróaktus színes tűzijátékkal fejeződött be. Ma a „Fegyverbarátság”hadgyakorlat befejezése alkalmából Magdeburgban nagyszabású katonai díszszemlét rendeznek. (MTI) ESTI tá BUDAPEST Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a X. pártkongresszus előkészítésének néhány tapasztalatáról nyilatkozik ma este a „Hét” című tv-műsorban. A beszélgetést a Kossuth adó este 10 óra 15 perckor közvetíti, támadta ugyan a kormányt. ★ A Csepel Vas- és Fémművek kommunistái szombaton tartották pártértekezletüket. Az értekezleten részt vett és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, továbbá jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikiai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. PÁRIZS Schumann francia külügyminiszter szombaton megbeszélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminiszterével. Az egyórás megbeszélésen Nixon amerikai elnök legutóbbi javaslatairól volt szó. Bind asszony megmagyarázta, hogy kormánya miért veti el az amerikai elnök javaslatait. Mint távozóban újságírók előtt kijelentette, Schumann külügyminiszter megértést tanúsított a DIFK szempontjai iránt. KAIRÓ Anvar Szadat, az EAK megválasztott elnöke szombaton délután letette a hivatali esküt az egyiptomi nemzetgyűlés előtt. NEW YORK Mintegy ezer ember ünnepelte a hatvanéves Gus Half-t, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkárát, az amerikai kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. BANGKOK Az amerikai katonai parancsnokság bejelentése szerint szombaton megkezdődött a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok kivonásának ötödik szakasza, amelynek során 40 ezer katonát szállítanak haza. Jelenleg 384 ezer amerikai katona tartózkodik Dél-Vietnamban. BONN Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Bartel és Strauss nyilatkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabiztosan ítélte meg a kormánykoalíció helyzetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de szavaikból kitűnt, hogy az ellenzék jelenleg nem kívánja átvenni a kormányzást. (MTI) Veszélyekkel terhes a calabriai zavargás A helyzet továbbra is feszült Calabriában. A hatóságok katonai egységeket vontak össze Battipaglia és Villa san Giovanni körül, hogy biztosítsák a vasúti forgalmat, valamint a San Giovanni kikötő működését. A dél-olaszországi tartományban kirobbant zavargások átterjedtek Messinára és Palermóra is, ahol különböző fasiszta szervezetek, a lakosság gazdasági és szociális elégedetlenségét kihasználva, zavargásokat szítanak. Az OKP vezetősége szombaton foglalkozott a Reggio di Calaibriai helyzettel. Megállapította: a kialakult viszonyok „veszélyekkel terhesek a déli tartományok és az egész ország demokráciája szempontjából”. A pártvezetőség három fő pontban foglalta össze a tennivalókat: 1. Letartóztatni és felelősségre vonni azokat, akik tudatosan és előre megfontolt szándékkal szítják a törvénysértéseket, fasiszta provokációkat. 2. Szembeszállni a tartományi autonómia csorbítására tett kísérletekkel. 3. Minden erővel törekedni kell a tartományi problémák megoldására, Calabria gazdasági és szociális fejlesztésére. (MTI) Jövedelem, életszínvonal Napjainkat a vezetőséget újjáválasztó taggyűlések tapasztalatokat összegező elemző, alkotó munkája, a pártkongresszusra készülő párttagság és pártonkívüli tömegek véleményt cserélő rendkívül élénk vitatkozó kedve jellemzi. Különböző nézetek, sokszor egymásnak ellentmondó vélemények csapnak össze. Tíz- és tízezrek vitatják nagy felelősséget, hozzáértéssel a kongresszusi Irányelveket és a Szervezeti Szabályzat módosított tervezetét. Bár a vitákban különböző nézetek ütköznek, az félreérthetetlenül kicsendül a véleményekből, hogy a lényeget illetően az alapvető kérdésekben a vitatkozó felek között egyetértés van, és az is, hogy pártunk politikai vonalvezetése mellett, érte emelnek szót valamennyien. Véleményük őszinte nyilvánításával, kritikai megjegyzéseikkel, javaslataikkal és elképzeléseikkel az a törekvésük, hogy szocialista társadalmat építő munkák legfontosabb feladatait, célkitűzéseit az elmúlt évek tapasztalatai alapján még jobban, céltudatosabban valósítsuk meg. Természetesen a viták velejárója az is, hogy egyes kérdésekben nem a valóságnak teljesen megfelelő, hanem a torz vélemények erősödnek meg; nem a tudományosan megalapozott, hanem a felületes, ferde érvek kerekednek felül, és a téves nézetek terjednek el, elsősorban az információk szűk és pontatlan bázisa miatt A torzításoknak jó alkalmat teremt, ha nem értik meg, vagy félreértik alapvető céljainkat; így fordulhatott elő, hogy még a IX. pártkongresszus határozatait kétségbe vonták, félreértették, sőt félre is magyarázták számos helyen. Az utóbbi hetekben — főleg a vezetőséget újjáválasztó párttaggyűlések fórumain, vitáiban — sokan tették szóvá, hogy a IX. kongresszus határozatai alapján hozott számos kormányintézkedés kedvezett a parasztságnak. Több felszólaló is helytelenítette a paraszti rétegnek a munkásokénál gyorsabb ütemű jövedelemnövekedését, és állította, hogy a parasztság életszínvonala meghaladja a munkásosztályét. E megállapítás alapján tették fel a kérdést: ha szociálisan üst építő hazánkban a munkásosztály a forradalmi vezető erő, a parasztság pedig a szövetségese, miért lehetséges, hogy a szövetséges kap többet a nemzeti jövedelemből? És ehhez még hozzáteszik: ez nem helyes, sérti a munkásosztály érdekeit, elősegíti a szövetség felbomlását. Éppen most, amikor a X. pártkongresszusra készülünk, és számot vetünk az utóbbi négy esztendő munkájával, eredményeivel, sikereinket összegezzük, a gondokat, a problémákat pedig őszintén, nyíltan feltárjuk, most szükséges, hogy a IX. kongreszszuson hozott határozatokat helyesen értékeljük, rámutassunk a félreértésekre, torzításokra, és ha kell, meggyőző érvekkel magyarázzuk továbbra is azokat, és színvonalas, meggyőző agitációs és propagandamunkával segítsük a vitatott kérdések tisztázását. Pártunk a IX. kongresszuson két fő kérdésből — és nagyon helyesen, elsősorban a munkásosztály érdekéből — kiindulva határozta meg a munkás-paraszt szövetség megerősítését célzó intézkedéseket. Az egyik a világban végbemenő tudományos technikai fejlődés kérdése, amely főleg a mezőgazdasági termelőerő vonatkozásában jelentkezik, a többi között abban is, hogy az állati vonóerőt mindenütt kiszorítsa a gépi technika. A vegyipari termékek alkalmazását gyorsítjuk, gyártását pedig erőteljesen növeljük. A gyomirtószerek, műtrágyák, valamint az új növény- és állatfajták, hibridek elterjedését segítsük, elő. És érjük el, hogy a mezőgazdaságban a kézi erővel végzett nehéz fiakat munkát egyre inkább a gépekkel végzett munka váltsa fel. Csak ez lehet a jövő útja. S ez a helyes felismerés pártunk érdeme, hiszen még öt-hat évvel ezelőtt az agrotechnika, a gépesítés, a kemizálás nem volt megoldott a mezőgazdaságban. A másik alapvető kérdés, hogy a tulajdonviszonyok fejlődése alapján — azonos szocialista gazdasági alapon a termelőszövetkezetek is szocialista üzemek — a parasztság egyre inkább közeledik a munkásosztályhoz. Nem csoda, ha az elmúlt időszak vitafórumain sokszor feltették a kérdést: kellő arányban van-e a két osztály egy főre jutó reáljövedelme? E kérdés felvetése jogos, hiszen a magyar mezőgazdaság szocialista úton halad, és így a termelőszövetkezetek birtokain végzett munka ugyanúgy szocialista jellegű, mint a nagyüzemi, éppen emiatt jogos a termelőszövetkezetekben dolgozók munkájának megítélését ehhez igazítani. Ezt ismerte fel pártunk és a IX. kongresszuson ennek a felismerésnek megfelelő határozatokat hozott; megállapította, hogy a mezőgazdaságban kialakultak a szocialista termelési viszonyok, a tsz-parasztság jövedelmei, szociális viszonyai közötti összhang megteremtésének feltételei. Az összhang megteremtéséhez viszont megfelelő intéz- ÍHO október 18., vasárnap