Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-11 / 8. szám
1973. JANUÁR 11., CSÜTÖRTÖK A tőkésvilág gazdasági zárszámadása Fullasztó „a saját zsír"” (Lipcsei tudósítónk írja). A „Handelsblatt” című nyugatnémet nagypolgári hetilap a múlt év végén azon aggodalmának adottkifejezést, hogy a tőkésvilág vezető hatalmai és csoportjainak növekvő kvalitása a nyugati szövetség felbomlásához vezethet. A lap panaszkodik, hogy a növekvő gazdasági ellentétekből és vetélkedésből végül is politikai elidegenedés, illetve dezintegráció származnék, mégpedig elsősorban az USA és a többi vezető tőrcéshatalom, csoport között. Melyek azok a gazdasági nehézségek az 1973. esztendő küszöbén, melyek ilyen súlyos problémákat okozhatnak? Elsősorban arról van szó, hogy az USA feldolgozóipara nem tudott olyan mértékben elhelyezkedni a japán piacon, mint a japán ipar az USA piacán. 1971-ben Japán 2,5 milliárd dolláros külkereskedelmi többletre tett szert az USÁ-val szemben (s ez körülbelül ilyen arányú maradt 1972-ben is). Kivitele az Egyesült Államokba 26 százalékkal nőtt, behozatala az USA-ból 10 százalékkal csökkent ! A japán kivitel az USA- ba 80 százalékban ipari késztermék volt (ebből 49 százalékgépipari termék). Az USA kivitele Japánba viszont 28 százalékban volt ipari késztermék (ennek viszont csupán fele gépipari). Azt persze nem lehet pontosan megállapítani, hogy ez a japán—amerikai külkereskedelmi mérleg mennyiben következménye az indokínai háborúnak, és ezért átmeneti jelentőségű is lehet. Az mindenesetre tény, hogy az USA növekvő nyomást gyakorol Japánra, azt akarja, hogy Japán „önként” csökkentse az USA-ba irányuló kivitelét, értékelje fel újra a jent, azaz drágítsa a japán kivitelt és tegye olcsóbbá a japán behozatalt. Ez az USA-s követelmény erősen hat a japán— amerikai viszonyra, és fokozza a két ország közötti politikai súrlódásokat. Mindez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy Nixon elnök jóformán kész tények elé állította Tokiót a kínai—amerikai viszony rendezésével. Ez viszont azzal járt, hogy Japán nyitása Peking felé nagyobb arányú volt, mint az amerikai nyitás, s ráadásul Japán nem kívánja teljesíteni az USA- kereskedelempolitikai követeléseit, ami a politikai súrlódást is fokozza a két ország között. Az USA és Nyugat-Európa közötti viszály háttere másjellegű. Az Európai Gazdasági Közösség 1971-ben 1,3 milliárd dolláros hiánnyal zárta kereskedelmét az USÁ- val. Nyugat-Európa behozatala az USÁ-ból 40 százalékban ipari termék. Az USA féltékenysége Nyugat-Európa irányában azonban abból adódik, hogy az EGK 40 százalékra tudta emelni a tőkés világkereskedelemben való részesedését. Amerika részesedése viszont már csak 14 százalékos. Nyugat-Európa baji arra utalnak, hogy ezek az adatok nem eléggé kifejezőek. S való igaz, hogy az amerikai szupertrösztök előretörése az EGK-ban oda vezetett, hogy a „közösség" világkereskedelmi forgalmát részben amerikai világkonszernek nyugateurópai leányvállalatai bonyolítják le. Ez a tőkeáramlás azonban főleg az USA munkaerőpiacán járt látványos következménnyel. Nemcsak az USA-beli nagy munkanélküliség adódik ebből, hanem az USA kereskedelmi mérleghiánya. 1971-ben már 2,9 milliárdos deficittel zárt, s 1972- ben még magasabb hiánnyal. Az idén az USA-ban további kivitelcsökkenéssel számolnak. Az okok: 4PSk az EGK kibővülése Dá- ■ ,ániával, Angliával és Írországgal; O preferenciális EGK- egyezmények megkötése Svédországgal, Norvégiával, Izlanddal, Ausztriával, Svájccal, Portugáliával és Finnországgal; O a földközi-tengeri térség országainak (Spanyolország, Marokkó, Tunézia, Izrael stb.) fokozatos bevonása egy EGK-társulásba. az EGK azt tervezi, hogy további 20 fejlődő országgal köt olyan társulási egyezményt, mint a volt francia és belga gyarmatokkal Afrikában. Az ilyen kedvezmények következtében, melyeket a társult országok egymásnak adnak, mind inkább módosulnak a külkereskedelmi áramlatok. A jövőben ez az EGK monopóliumait még előnyösebb helyzethez juttatja a tőkés világpiacon, mégpedig elsősorban az USA kárára. Ilyen körülmények között az USA részesedése a tőkés világpiacon elég rövid idő alatt 10 százalék alá süllyedhetne, ami tovább élezné az Egyesült Államok társadalmi problémáit. Külön bonyodalmat okoz az EGK agrárpolitikája. Bár az EGK-ban az agrártermékek ára kb. 100 százalékkal magasabb, mint az USA-ban, mégsem sikerült eddig az Egyesült Államoknak az EGK agrárpiacára számottevően behatolnia. 1971-ben az EGK országai 1,9 milliárd dollár értéket hoztak ugyan be mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket az USA-ból, de egyben lefölözték a saját magasabb árszint és az alacsonyabb amerikai árszint közötti különbséget (a behozatali ár sokkal alacsonyabb, mint az eladási ár) a saját agrártermék-alapjuk javára. Ebből az alapból támogatja az EGK a saját agrártermékkivitelét a nem EGK-tag országokban, ahol a „közösség" agrártermékei a magasabb termelői árak és költségek miatt nem versenyezhetnének az USA-éval. Eddig hat EGK-ország folytatta ezt a gyakorlatot, ez év január elseje óta kilencre nőtt a számuk. Az USA attól fél, hogy főleg az írországi és dániai agrártermékek tovább nehezítik majd az USA mezőgazdasági kivitelét, tekintve, hogy megnőne a Közös Piac mezőgazdasági termékfeleslége, és ez kivitelre, illetve kiviteli növekedésre kényszerítené az USA rovására, tekintve, hogy az említett alapból pénzelve tömegcikkáron versenyezhetne az USA termékeivel. Washington már régen követeli az EGK országaitól, hogy változtassanak mezőgazdasági rendszerükön. Amerika arra hivatkozik, hogy versenyképesebb az EGK mezőgazdaságánál, s ezért a „szabad piaci versenyen” belül építse le az EGK a maga agrártermelését, ahelyett hogy támogatná. A nyugat-európai ipari kivitelben érdekelt monopóliumok erre hajlandók lennének, hogy saját profiljukat növeljék, de azért márról nincs szó, hogy hajlandók volnának magukat az amerikai agrárérdekeknek teljesen alávetni. Főleg a francia nagyburzsoázia. A francia mezőgazdaság az EGK-n belül igen számottevő, haszonélvezői az agrárrendszert a Közös Piacon belül fontos akkumulációs forrásnak tekintik, melynek segítségével ellensúlyozhatják az ipar kisebb termelékenységét az EGK-beli riválisaival szemben. Mivel az USA és vetélytársainak az érdekei igen sok ponton ütköznek, valószínű, hogy Amerika kereskedelempolitikai megtorlást tervez riválisaival szemben. Az USA részéről további protekcionizmussal, magasabb védővámokkal, behozatali korlátozásokkal kell 1973-ban számolni, hogy Amerika a piacát Japánnal és az EGK-val szemben megvédje. Ezt a politikát az amerikai szakszervezetek jó része is támogatná, hiszen őket különösen erősen érinti a külső, európai és japán konkurrencia. Washington tavalyi intézkedései (a dollár átválthatóságának felfüggesztése, 10 százalékos átmeneti behozatali adó pótlólagosan, az importált felszerelési iparcikkek diszkriminatív kezelése) már előrevetítették a növekvő imperialista ellentéteket, melyek most könnyen átcsaphatnak nyílt kereskedelempolitikai konfliktusba. Ebből adódik az USA és Japán, valamint az EGK érdeklődése a szocialista országok piaca iránt. A szocialista országok stratégiai célból ezt az ellentétet kihasználhatják, s egyben átmeneti partnereket is szerezhetnek az EGK diszkriminatív politikájának a világkereskedelemben való letörésére. Ily módon konstruktív módon rendezhetik a világkereskedelem problémáit, a többi között az EGK és a KGST eddigi nyitott kérdéseit, a kapcsolatok fölvételét. Dr. Nagy Ivor . ...................11 ■' 11 ■ Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, dédapánk, JÓZSA MIHÁLY vagongyári nyugdíjas, életének 87. évében 1973. január 6-án elhunyt. Temetése január 13-án, szombaton délután negyed 4 órakor lesz a györ-révfalui temetőben. A gyászoló család Ha a dolgozók sportolnak... Miért gyengélkedett ősszel a Petőháza ? Az NB III-as bajnokság őszi eredményeinek értékelésénél is foglalkoztunk a petőházi együttes nagy mérvű visszaesésével. Az a csapat, amely a tavaszt nagyszerűen teljesítette, s az egyik legkorszerűbb focit játszó együttes volt a mezőnyben, az ősszel nagyszerű kezdés után jelentőssen visszaesett, s nem tudott helyet biztosítani magának az évad végére a táblázat első felében sem. Kívülről, csak az eredményeket látva nehéz állást foglalni. Ehhez ismerni kell az okokat is. Ezeket kerestük, amikor Borbély Józsefhez, a cukorgyáriak edzőjéhez fordultunk, s tőle kértünk felvilágosítást a történtekről. — Különleges helyzetben van sportkörünk — kezdte az edző —, mert habár minden támogatást megkapnak nálunk is a labdarúgók, amiket ilyen szinten biztosítani lehet, a cukorgyár adottságai mégis erős korlátokat szabnak a lehetőségeknek. A cukorgyártás kampánymunka, s amikor az üzemben ősszel megindul a termelés, alapjaiban változik meg a sportolók élete is. — Mit jelent ez a labdarúgás nyelvére fordítva? — A legjelentősebb az, hogy játékosaink, akik majdnem valamennyien fizikai dolgozók, ebben az időszakban három műszakban dolgoznak, nehéz körülmények között, szinte állandóan negyven fokos melegben. Ez nagyobb terhet ró a szervezetre, a idő kell, amíg az emberek a változást megszokják. Akadályozza a termelés szükségszerűsége az edzéseken, sőt volt rá eset, hogy a mérkőzéseken való részvételt is. — A helyzet ismerői előtt így nem volt váratlan a visszaesés? — Számítanunk kellett rá, s nem is ért váratlanul bennünket. ASoproni Textiles előtti héten indult a nagyüzem, s már azon a mérkőzésen megtörtént megtorpanásunk is. Utána peig hoszszabb idő kellett, amíg újra egyenesbe jutottunk. Az akkor elhullatott négy-öt pont hiányzott ahhoz a végelszámolásnál, hogy az főcsoportban maradjunk. — Az új idényben tehát újra más Petőfiázát láthatunk a pályán? — Minden reményünk megvan rá, hiszen a tavalyi játékosgárda teljes egészében rendelkezésünkre áll. Szorgalmuk, igyekezetük sem változott, s így bízunk abban, hogy sikerül végső célkitűzésünket elérni: az első öt hely valamelyikén végez a csapat. Ilyen körülmények között, amelyeket az előzőkben említettem, ennél magasabbra törő terveink ugyanis nem lehetnek. A rokonszenves petőházi együttesnél tehát minden rendben van, csak a körülmények olyanok, hogy nem lehet egy teljes éven át azonos szinten tartani a labdarúgást. A cukorgyárióknál ugyanis dolgozók sportolnak, s nem sportolók „dolgoznak”! (—11) Kisalföldi Az őrségváltás éve a megyei I. osztályban Új forma szerint, csökkent létszámmal kezdődött augusztusban megyénkben az I. osztályú labdarúgó bajnokság. A hosszú évek óta tizenhatos mezőny tizennégy tagra olvadt le. Kétségen kívül dicsérendő, nemes cél vezette a megyei szövetséget, amikor ezt elrendelte: a színvonal emelkedését várték attól, hogy a múlt évben nem egy, hanem három csapatnak kellett búcsút mondani az osztálynak. A bajnokság fele, egyetlen idény telt el még csak az újítás óta Ez olyan rövid idő, hogy végső következtetést az ered-ményt illetően levonni ma még lehetetlen. Kétségtelen tény, hogy elmaradt a nagy gólkülönbségű győzelmek sorozata, de egyáltalán nem biztos, hogy ez az átlagos színvonal emelkedését is jelenti. Ebben az osztályban is, mint szinte labdarúgásunk minden fokán, érezhető az erők kiegyenlítődése. Nem teljesen pozitív azonban az irányzat, sőt... Nemcsak a kirívóan gyenge együttesek száma csökkent megyénkben, hanem kevesebb lett a jó képességű csapat is a mezőnyben. Ennek igazolására elég, ha megemlítjük az előző három bajnokság feljutóját: Gy. Elektromos,Petőháza, S. Textiles. Hol található ma hozzájuk hasonló képességű játékosokból álló gárda, van-e egyáltalán ezekhez mérve A játék általános hanyatlásának negatívuma mellett jelentős pozitívum a fiatalítási irányzat, amely szinte minden csapatnál észrevehető. A sok új, nagyjából tapasztalatlan játékos csatasorba állítása is okozója bizonyos fokig a hanyatlásnak. De éppen ez engedi sejteni, hogy lesz még jobb is a színvonal megyénk első vonalában. Ezek a tehetséges fiatalok ugyanis előbb-utóbb megérnek, s akkor újra a kívánt szintre emelhetik labdarúgásunkat. A tehetség ugyanis megmutatkozik már időnként most is a fiatalok játékában, de sajnos sokan közülük már megtanulták a nagyoktól a kényelmes labdarúgást is. Nem egy olyan mérkőzést láttunk, amelyen az idősebbek jobban hajtottak, többet futottak, lelkesebbek voltak, mint jó tudású csapat ma a mezőnyben? Sajnos nincs! A feljutók helyére ugyanis rendre gyengébb képességűek, s ez a folyamat óhatatlanul az osztály színvonalának állandó csökkenését eredményezi. Látszólag ellent mond ennek a két NB II-ból ide visszakerült együttesnek a Győr-Szentivánnak és a Fertőszentmiklósnak itteni gyengesége, hiszen ezek a csapatok jelentős NB III-as múltjukkal sem játszanak meghatározó szerepet a megyében. Egyik csapatot sem lehet azonban ma azonosítani — legfeljebb csak nevében — a magasabb osztályban játszóval, annyira szétzuáltan került mindkettő vissza a megyébe, az újoncok. A természetes viszont az volna, ha a kezdők igyekeznének akarással pótolni a még mutatkozó hiányosságaikat. Remélhető, hogy a szakvezetők le tudják nyesegetni ezeket a vadhajtásokat, s a fiatalok tehetségükhöz mérten veszik ki már a legközelebbi idényben is részüket a küzdelmekből, s az őrségváltás haszna már a tavasszal megmutatkozik. Győrbe kerül a bajnokság? A tizennégyes mezőnyt az őszi évad összesítése alapján a Győri Textiles vezeti elég jelentős, négypontos előnnyel. A második helyen a Győri Élelmiszer SE áll, a győri csapatok tehát, nagyszerűen helytálltak, s várhatóan a megye székhelyének valamelyik csapata fejezi be elsőként a bajnoki évet is, így betölthető lesz, az a hézag, amely pillanatnyilag fennáll a város labdarúgásában azzal, hogy nincs Győrnek képviselője az NB III-ban. Ha a hosszú évek hagyományaira támaszkodunk, szinte biztosra vehetjük, hogy Bácsára kerül a bajnoki cím. Rendszeresen az őszi bajnok nyerte a megyei I. osztályban a bajnoki címet a küzdelmek végén is. Még akkor is, amikor több volt a dicső cím várományosa, mint most, s akkor is, amikor a jelenleginél lényegesen kisebb volt az éllovas előnye. A Gy. Textiles négypontos előnye a csapat kiemelkedő képességét igazolja, az utána következőket azonban már csak egy-egy pont választja el egymástól A Gy. Élelmiszer, a SFAC az S. Vasas és a Csorna osztozik az éllovas mögötti helyeken, majd négy olyan csapat követi egymást: az M. Vasas, a Fertőszentmiklós, a Kapuvár és a Győr- Szentiván, amely ennél sokkal szebb napokat is megért már,és hosszabb — rövidebb ideig magasabb osztályban is szerepelt. Az S AFIT, a Farád, a Jánossamorja, az S. Postás és a Máriakalnok a záróötös. Az ötödik és a tizenegyedik, illetve a kilencedik és az utolsó között azonban csak annyi a különbség, mint az első és a második között, a belső sorrend tehát még teljesen kialakulatlan a táblázaton, s a tavaszi idény még nagy változásokat hozhat. ★ Önmagában nézve megyénk legrangosabb bajnokságát, nem lehetünk mindenben elégedettek. Ha viszont labdarúgásunk egészébe helyezzük a küzdelemsorozatot, nem rosszabb a helyzetünk, mint bármely más bajnokságnak. Remélhető azonban, hogy csapataink a jelenlegi játékot, a mai formákat nem tekintik csúcsnak, s igyekeznek javítani is már a tavaszi idényben a színvonalon. Kieli János Egészséges folyamat: a fiatalítás ITlls sportelnök öttevényen öttevény labdarúgása ismét fellendülőben van. A hosszú megyei I. osztályú szereplés után tavaly kiesett együttes az őszi idényben ismét öszszeszedte magát, s a táblázat első helyén fordult a II. osztály győri csoportjában. Hogy a csapat egyre jobb szereplése mozgatta-e meg ismét a falu népét, vagy a lakosság érdeklődésének növekedése javított-e a teljesítményeken, nem lehet egyértelműen megállapítani. Tény azonban, hogy elmozdult a holtpontról a sport a községben. A sportot ma még csak a labdarúgás jelenti, de az ősszel már nemcsak a férfiak, hanem a nők is pályára léptek. A KISZ kebelén belül működő női focistáknak is szurkolhattak már egy-két esetben az érdeklődők. Az évi beszámoló közgyűlésnek legjelentősebb eseménye volt, hogy Bodor János, az eddigi elnök polgári elfoglaltsága miatt lemondott tisztségéről. Utódjának volt elődjét, Gallai László MÁV állomásfőnököt választották meg, aki most harmadszor veszi kezébe a sportkör irányítását a községben. A közgyűlés sokat tárgyalt a megfelelő anyagi bázis megteremtéséről. A megyei 1. osztályba való várható viszszakerülés ugyanis ismét tetemesen megnöveli a kiadásokat. Ezt pedig csakis a bevételek növekedésével lehet ellensúlyozni. Ezt a célt szolgálja a pálya kerítésének elkészítése. Így remélhetőleg nő a rendezvények bevétele, ez fedezi, a rendezési költségeken kívül a vidéki utak kiadásait is. A labdarúgók a régi, s már jelentős sikereket elért Neller István edző vezetésével január első felében megkezdik a felkészülést, hogy megszerzett szép helyüket a második évadban is tartani tudják. A KISALFÖLD TOTO-TIPPJE1 A 3. JÁTÉKHÉTRE 1. Bari—Arezzo 1 2. Brindisi—Ascoli 1 3. Como-Foggia x 4. Genoa—Catania 1 13. Legnanp—Savona x 14. Prgto—Massese i 15. Sambenedettese—Spezia 1 If*. Torres—Lucchese l 5. Mantova—Casena x 6. Novara—Taranto x 7. Perugia—Catanzaro x 8. Reggiana—Monza 1 9. AS Reggiana—Lecco l 10. Varese—Brescia 1 11. Padova—Pro Vercelli l 12. Piacenza—Venezia x Edzőváltozás a MOTIM TE-ben A MOTIM TE NB 111-as labdarúgó-csapatának őszi gyenge szereplése arra késztette a sportkör vezetőit, hogy új szakvezetőre bízzák a felkészítést a tavaszi idényre. Az ,,új” edző Németh Kálmán lett, aki hosszabb edzősködés után a tavaly befejezett bajnokság végén vált meg az együttestől. Az oktatói minősítéssel rendelkező edző keze alatt végzett a timföldgyári együttes az 1970/71. évi bajnokságban a második helyen, s azt remélik a sportkörben, hogy most is sikerül irányítása alatt jelentősen javítani a csapatnak jelenlegi gyenge helyezésén. Örvendetes hír a monomnagyaróvári kék-fehéreknél, hogy Juhász, a csapat volt tehetséges középcsatára befejezte katonai szolgálatát, s tavasszal már ismét az együttes rendelkezésére állhat.