Kisalföld, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
, 172032 Tanítókat avattak Ünnepi tanácsülésen avatták az idén végzett tanítókat a Győri Tanítóképző Intézetben tegnap délelőtt. Nyolcvannyolc, nappali tagozaton végzett és ötven, esti, illetve levelező tagozaton végzett tanító vette át diplomáját és tett esküt az ünnepi tanácsülésen. Gesztesi József, az intézet igazgatója búcsúztatta az új tanítókat, akik most hagyják el az intézet falait, s kezdik meg oktató-nevelő munkájukat. Képünkön Karácsony Anna Mária, az évfolyam egyetlen vörösdiplomása veszi át diplomáját Gesztesi Józseftől. Famunkások a Fenyvesben Soproni faipari munkások remekeiből nyílt kiállítás azon a napon, amikor a hagyományos ünnepi hetek kezdődtek A soproni Petőfi utcai iskola egyik nagytermében rendezett bútorkiállítás nem az első, amely az ünnepi hetek alatt a város lakói és a gazdag programra a városba látogató vendégeknek reprezentálja a Soproni Bútoripari Szövetkezet munkáját. Volt már hasonló bemutató máskor is az ünnepi eseményekkel egyidőben, ez a mostani azonban mégis egyedülálló, hiszen Győr-Sopron megye egyik legeredményesebb ipari szövetkezetének életében csak egyszer lehet méltóképpen megünnepelni a szövetkezeti asztalosok huszonöt éve tartó eredményes, nehéz időktől sem mentes együttdolgozását Csak a munkás, s ez esetben a soproni famunkás hozhat létre értékeket, olyan alkotásokat, amelyek az említett kiállításon is láthatók. Alkotásokat a szó művészi értelmében, hiszen a neobarokk ülőgarnitúra, az Old Boy barokk bútoregyüttes, a Ciklámen szekrénysor, az olasz paraszt ülőgarnitúra és a többi termék a legkényesebb igényeket is kielégítik. Művészi megmunkálás, kiváló minőség, változatos tervezés — mindez üzemi, nem néhány aranykezű mestert foglalkoztató körülmények között, ha másért nem, csupán ezért a szerencsés ötvözéséért is elismerés illeti a jubileumát ünneplő famunkás szövetkezetet. Huszonöt év nagy idő, erre emlékezni gyűlt egybe a soproni Fenyves Szálló éttermében a jubileumi közgyűlés valamennyi résztvevője, akiket az immár 22 éve a posztján álló, s szövetkezet iparosainak, a város lakóinak tiszteletét, szeretetét jó munkájával, eredményes irányításával, a szövetkezet élén megszerző Bak László elnök köszöntött két és fél évtized eredményeinek felsorolására nem vállalkozhatunk. Néhány jellemző adat azonban ide kívánkozik: öt esztendeje a jó helyzetfelismeréstől vezérelve kezdtek foglalkozni jelentősebb mértékben, mennyiségben és változatban a világszerte keresett, a modern bútorgyártó gépsorokkal rendelkező gyárak által nem készíthető stílbútorok előállításával. A munkaigényes, kiváló szaktudást igénylő stílbútorgyártás elengedhetetlen feltétele a megfelelően képzett szakipari gárda, sőt, a törzsgárda is fokozottabb szerephez jut ilyen körülmények között, hiszen már-már műbútorasztalos munkát eredményesen végezni, csak kipróbált, lehetőleg saját nevelésű, a szakmát, a szövetkezetet szerető munkásokkal lehet. Ma több mint 55 százalékban készít exportra ilyen igényes terméket a szövetkezet, öregbítve ezzel a magyar iparos régi, jó hírnevét, s ehhez az a körülmény is hozzásegíti, hogy tagjainak kétharmad része törzsgárdista, fiatal szakmunkásait önmaga neveli. Iparosban, aranykezű mesterben, új gépekben, eredményekben gazdagodó szövetkezet ünnepelte a 25 évi közös munkát. Több mint száz asztalos, 16 kárpitos, faszobrázok, aranyozók, intarziakészítők, kisegítő szakiparosok és segédmunkások ülték körül a fehér asztalt, hogy megünnepeljék a munkát, együtt örüljenek a sikernek. Két és fél évtized alatt 478 millió forint értékű munkát végeztek, s szövetkezeti vagyonuk megközelíti a 17 millió forintot. Magas színvonalon végzett munkájukkal elismerést szereztek, jól sáfárkodtak a szövetkezeti vagyonnal, sokszorosára gyarapították azt az alapot, amelyet negyedszázada az elsők, közöttük a ma is dolgozó Barabás Ferenc, Keledi János és Komjéri Ferenc a közös munka feltételeként teremtett. (T. P. L.) Orvosok, gyógyszerészek kitüntetése Budapesten a Szentkirályi utcai Semmelweisteremben ünnepséget rendeztek szombaton a nagy magyar orvostudós, Semmelweis Ignác születésének évfordulója alkalmából. A korábbi évek hagyományának megfelelően ezúttal került sor a kiváló orvos, érdemes orvos, illetve a kiváló gyógyszerész, érdemes gyógyszerész kitüntetések, valamint az egészségügy kiváló dolgozója jelvények átadására. összesen 97-en részesültek a megtisztelő elismerésben, köztük dr. Szomolányi Károly, győri üzemi főorvos „kiváló orvos”, dr. Nikolicsné dr. Hartai Mária soproni gyógyszertárvezető „kiváló gyógyszerész”. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! «« AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JÚLIUS 1., VASÁRNAP ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Fél év a városért Aranyat érő munkacsapat Ami sikerült a mosonmagyaróvári kétszeres kiváló szerszámjavító brigádnak, sikerülhet a többi, kisebb-nagyobb munkásközösségnek is. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár „Vili. Pártkongresszus” nevet viselő brigádja számára a siker, a minden, vonatkozásban eredményes együttműködés ma már természetes. Sokezerszeres felelősség A munkát és a munkában részt vevő embert formáló szocialista brigádmozgalomnak talán nincs olyan célkitűzése, „sarkpontja”, amelyet ne ért volna el több mint tízesztendős működése, fennállása óta ez a szerszámjavító brigád. Töretlenül felfelé ívelő út jelzi a fejlődést az aranykoszorúig. Tizenegy évvel ezelőtt oklevelet, tíz esztendeje zászlót és oklevelet, majd a brigádmozgalom fontos állomásait elérvén zöldkoszorús jelvényt, szocialista brigád címet, bronz, ezüst és arany fokozatot kapott munkája elismeréseként. Két évvel ezelőtt nyerte el először „a vállalat kiváló brigádja” címet, amelyet az idén újra magáénak mondhat. — Csupán itt, a mosoni anyavállalatunknál 2200 szerszám és gyártóeszköz gazdái a javítóműhely dolgozói — mondja a gyár műszaki főosztályának vezetője, Elek József. , Wharrrrind három évet töltött a mővári mezőgépgyárban, s nem csupán figyelemmel kísérte, de tevékenyen alakította is azt az egyre korszerűsödő technikát, amelynek megőrzésében, javításában élen jár a röviden csak „Kongresszusaként emlegetett munkacsapat. A legbüszkébb — méltán — mégis a nemrégiben munkába állított új tűzi horganyzó üzemre a műszaki vezető. — A vállalat legnagyobb exportját jelentő EKT-program egyik legfontosabb munkaterületén, a horganyzóban éppen a brigád segítségével valósítottunk meg egy olyan technológiát, amely a gazdaságos termelést jó minőséggel képes párosítani. A brigád munkaköri kötelességen túl gyártotta le az új berendezésnek számító centrifugát, a ketreces tojóházak kisebb alkatrészeinek horganyzásában kiváló minőséget biztosító berendezést. Ebből már a második, tovább korszerűsített változatot készíti társadalmi munkában. Bár a brigád feladata, csakúgy, mint a szerszámjavító üzem valamennyi dolgozójának, elsősorban nem az új gyártóeszközök készítése, sokezerszeres felelősségük vállalása mellett erre is jut idejük, erejük. Számos ésszerűsítéssel, több, mint tízévi szívós munkával, jobb munkaszervezéssel elérték, hogy a rájuk bízott nagy értékű és a termelésben nélkülözhetetlen szerszámok javítási ideje a 19 órás átlagról 9,7 órára csökkent erőt, amely a brigádokban rejlik, s meg is becsüli ezt a „motort”. Művezető, üzemvezető jogát, kötelességeit napjaink egyik legtöbbet vitatott kérdéseként ismerjük. Klein István erről azt tartja: joga annyi lehet az üzemvezetőnek, amennyi megbecsülést lelkiismeretes munkával az üzemben a dolgozók között szerzett. A szakmai becsvágy a másik tényező, a kiváló brigád sikereinek elérésében. — Nálunk nem okoz különösebb zökkenőt (csak gondoskodásra késztető együttérzést), ha valamelyik marós, gyalus vagy köszörűs megbetegszik — mondják az üzemben, a „Kongresszus” brigád munkahelyén. — A géplakatosok közül jó néhány kitanulta a szerszámkészítő szakmát, a betanított gépmunkások a szakmai képzettség megszerzéséért, a szakmunkások a két, sőt három szakma elsajátításáért tanulnak tovább. Csak élni kell a lehetőséggel. Ezt, a brigádmunkát erősítő becsvágyat jelzi az a törekvés is, amely jó néhány szerszámjavítót ösztönöz arra, hogy részt vegyen a Budapesten megrendezendő gépipari tanfolyamon, ahol a gyár által készített pneumatikus vetőgépek működésének alapjait, s általában véve a pneumatika „rejtelmeit" ismerik meg a lakatosok, szerszámkészítők és -javítók. Szakmai becsvágy A brigád „titkát’”kutatva két tényezőre érdemes felfigyelni. Az egyik olyan „adottság”, amely nem mindenütt, ötvöződik ilyen szerencsésen. A szerszámjavító üzem vezetője, Klein István valamikor maga is a brigád tagja, sőt, egyik alapítója volt. Az ő véleménye, hogy tartalmas, igazán jó brigádmunka csak ott jöhet létre, ahol az üzem gazdasági vezetője az egész termelés valóságos motorjának tekinti a szocialista brigádot, segíti felkelteni azt az Az emberség élménye Nancy, a társaság lelke A vadásztanya kertjében virágot tűztek a hajába. Amint belépett az ebédlőbe, felperdült a zenészdobogóra, s feszes ritmusú spanyol dalba kezdett. Varázsos egyénisége magával ragadta a többieket: megpezsdült a ghanai, a tanzániai fiúk vére, minden tagjuk a dal ritmusát követte. Pillanatok alatt otthonossá tették a vadásztanyát. Pedig három földrész messzi tájairól érkeztek Budapestre fél évvel ezelőtt, amikor elkezdték az újságíró-tanfolyamot. Soha nem ismerték egymást. Magukkal hozták országaik gondjait, népük érzésvilágát, hazájuk szokásait és a szándékot, hogy visszatérve otthonukba, tudásukat, tapasztalataikat népük szolgálatába állítsák. Nancy Monsalve Micolich, a társaság lelke Chiléből jött Magyarországba. Ferde vágású szemeiből csillog az értelem. Dús haját puha sállal fogta össze, laza fürtjei kislányossá, lággyá teszik vonásait. Mindenki szereti, a fiúk udvarolnak, kedveskednek neki. Nancy, Nancy — szólongatják az asztal túlsó végéről is, és Nancy mindenkire mosolyog, kedvesen válaszol. Ám, gondolatai, elkötelezettsége meghazudtolják légies külsejét: véleménye, világszemlélete öntudatos, határozott felnőttre vall. — Az apám ügyvéd, magam is annak készültem. Három évig jártam a jogi egyetemre, aztán szakmát változtattam. Elvégeztem az egyetem újságírói szakát, s már két éve dolgozom. — A szüleivel lakik Santiagóban? — Nem, hárman, volt egyetemista társak béreltünk egy háromszobás lakást. A lakások rendkívül drágák Chilében, így csak ez a lehetőség kínálkozott. A lakás árát háromfelé osztjuk, és a harmadát mindegyikünk ki tudja fizetni. — Hol újságíró? — Az állami rézvállalat propagandaosztályán dolgozom, gazdasági és gazdaságpolitikai témákban írok. — Gondolom, Chilében kevés nő dolgozik az újságíró szakmában. — Ma már egyre több nő végzi el az egyetemet, és egyre többen lesznek újságírók. Érdekes, változatos pálya, ezért vonzódnak hozzá a nők is. A beszélgetés során kiderül, hogy Nancy, a bájos kislány rendkívül érzékenyen reagál politikai problémákra. Társadalmi méretekben, marxista ember módjára gondolkodik. Elhivatottságból, társadalmi felelősségérzetből választotta az újságírói hivatást. — Véleményem szerint kétféle újságíró létezik. Az egyik típus divatszakmának tekinti, a másik tudatosan vállalja a forradalmár újságíró felelősségét. Az utóbbi csoportba sorolom magam. Nekünk az az életelemünk, hogy neveljük, orientáljuk az embereket, harcoljunk a munkások jogaiért, politikai nézeteinkkel a kisembereket szolgáljuk. — Hogy érti a forradalmi jelleget a saját esetében? — Szabadságot akarunk a népnek, külső és belső szabadságot. Hogy mit jelent ez? Meg kell tanítanunk az embereket a saját jogaikra, és meg kell szabadulnunk az imperialista hatásoktól. Mert a saját erőnkből szabadon akarjuk felépíteni az országunkat. A szabadság áldozatokat követel. Drága az élelem, s mint mondtam, drága a lakás is. A kormány hiába emeli a fizetéseket, az import termékek árai is egyre emelkednek. Az emberek mégis bizakodóak, és dolgoznak, hogy jobb életlehetőségeket teremtsenek maguknak és a gyerekeiknek. — A gyerekekről jut eszembe, mikor akar férjhez menni? — Egyelőre nem. Sokat tanulok, dolgozom, az olvasás és a zene a legkedvesebb időtöltésem. A marxista filozófia, a kapitalista gazdaságtan és a szociológia érdekel. Talán egyszer férjhez megyek, de nem tartom szükségszerűnek a házasságot Gyereket viszont szeretnék. — Nem gondolja, hogy a gyermeknevelésben szükség van az apára is? — Ha egy nő önálló, hivatása van és pénzt keres, akkor fel tud nevelni egyedül is egy gyereket. — Milyen élményeket visz magával Magyarországról ? — A legfontosabbat: a munkások megbecsülésének, az emberség élményét Maróti ! Épülnek a házak A brigádmozgalom hármas egységének megvalósítása a munkában, a tanulásban és a magánéletben ma még sok helyütt nem mentes a gondoktól. A mosonmagyaróvári szerszámjavítók valamikor termelési tanácskozással kezdték, s ma már hagyománynak tekintik az évente rendszeresen megtartott családi összejöveteleket, ame(Folytatása a 3. oldalon.)