Kisalföld, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
a békeerők világkongresszusának utolsó napja (Folytatás az 1. oldalról.) A békeerők moszkvai világkongresszusa zárónyilatkozatot fogadott el. Ez hangoztatja, hogy a kongresszus csupán a kezdetet jelenti az emberek közötti kölcsönös megértés és együttműködés megszilárdítása érdekében, a béke, a nemzeti függetlenség, a nemzetközi biztonság, az emberi jogok és a társadalmi haladás javára történő együttes nemzeti és nemzetközi erőfeszítésekben. A nyilatkozatban a kongresszus azzal a felhívással fordult az összes résztvevő nemzeti és nemzetközi szervezetekhez, hogy hagyják jóvá az állandó bizottságai által elfogadott beszámolókat és javaslatokat, s hajtsák végre azokat. Felszólítja továbbá az összes érdekelt szervezeteket, pártokat és mozgalmakat, hogy folytassák tevékenységüket az együttműködés, a párbeszéd és az egységes cselekvés szellemében, amely a moszkvai béketanácsokozást jellemezte. A kongresszus megbízta a nemzetközi előkészítő bizottságot, küldjön delegációkat az ENSZ-be, az afrikai egységszervezethez és más kormányközi szervezetekhez, amelyek informálják e szervezeteket a kongresszus határozatairól és javaslatairól. Ugyancsak az előkészítő bizottság feladatává teszi a zárónyilatkozat annak elősegítését, hogy a moszkvai kongresszus által kezdeményezett módon további eszmecserék bontakozzanak ki a kongresszuson részt vett szervezetek között újabb kontaktusokról és együttműködési lehetőségekről, békés egymás mellett élés a nemzetközi biztonság, legszilárdabb alapja — állapítja meg a közlemény. A dokumentum, kiemeli a vietnami és a laoszi nép győzelmének jelentőségét. A békeszerető erőknek mindazonáltal törekedniük kell a párizsi és a vientianei egyezmények szigorú végrehajtására, s követelniük kell az Egyesült Államoktól a Kambodzsa elleni agresszív cselekmények beszüntetését. Mindent meg kell tenni az indokínai népek támogatása érdekében. A közlemény kifejezésre juttatja a kongresszus résztvevőinek aggodalmát a közel-keleti helyzet miatt. Megállapítja, hogy törekedni kell a Biztonsági Tanács 1973. október 22-i és október 23-i határozatainak maradéktalan végrehajtására, az izraeli csapatoknak az arab országok megszállt területeiről való kivonására. Feltétlenül meg kell tenni mindent az európai biztonság fejlesztése érdekében — állapítja meg a közlemény — minden olyan kísérlet elutasításával, amely e folyamat megállítását célozza. Ázsiá-ban Bandung szellemében törekedni kell a kollektív biztonsági rendszer létrehozására, amely hozzájárulna ahhoz, hogy ezen a földrészen megszűnjön a háborús konfliktusok kirobbanásának lehetősége. A kongresszus küldöttei úgy vélik, hogy a feszültség enyhülésének légkörét a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, végső fokon pedig az általános és teljes leszerelés érdekében kell gyümölcsöztetni. Az enyhülés a közlemény szerint elősegíti „a harmadik világ” országainak gyorsabb gazdasági fejlődését is. A kongresszus felszólítja a fejlett országokat, hogy szélesítsék a fejlődő országoknak való gazdasági és tudományos-műszaki segítségnyújtást mindennemű politikai feltétel nélkül. A békeerők világkongreszszusa elítéli a gyarmati és fajgyűlölő rendszereket, és felhívja a békeszerető erőket, törekedjenek erélyes intézkedések kieszközlésére Rhodesia, Dél-Afriika és Portugália uralkodó köreinek politikája ellen. A közlemény hangsúlyozza a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés és a természeti források ésszerű felhasználásában való együttműködés szükségességét, s rámutat, hogy a fegyverkezésre költött anyagi eszközök egy részét ennek a problémának a megoldására kell fordítani. A nemzetközi kulturális együttműködés a közlemény szerint nagy szerepet, hivatott betölteni a népek közötti megértés növelésében, a háborús pszichózis, a sovinizmus és a fajgyűlölet elleni harcban. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés a békés egymás mellett élés egyik biztosítéka, ezért az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján továbbfejlesztendő. A békés egymás mellett élés légköre az emberi jogok érvényesülésének elengedhetetlen feltétele — jelenti ki a közlemény. — A faji hovatartozás, a nemzetiség és a politikai meggyőződés, valamint a nemek valamelyikéhez való tartozás nem szolgálhat megkülönböztetés ürügyéül. A chilei tapasztalat a közlemény szerint azt tanúsítja, mennyire veszélyes az imperialista erők politikája azoknak az országoknak számára, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek. A chilei néppel vállalt növekvő szolidaritás, a chilei demokraták szabadságáért kibontakozó nemzetközi mozgalom hozzátartozik a népek békéjéért, a haladásért és a társadalmi felszabadulásért folyó mozgalomhoz. Ahhoz, hogy a háború lehetetlenné váljék, nem elegendő egyedül a kormányok erőfeszítése. Ez a világ valamennyi emberének ügye — hangoztatja a moszkvai közlemény. Szerdán este Moszkvában befejeződött a békeerők világkongresszusa. A nagyszabású békefórum résztvevői négy dokumentumot fogadtak el: a világ népeihez intézett felhívást, a Közel-Kelettel kapcsolatos nyilatkozatot, a közleményt a békekongresszusról és a jövőbeni teendőket rögzítő zárónyilatkozatot. A Kreml Kongresszusi Palotájában megtartott záróülésen Romesh Chandra, a békeerők kongresszusa összekötő bizottságának elnöke, a béke világtanács főtitkára elnökölt. Az ülés elnökségében helyet foglalt Kállai Gyula, Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. Az ülés megnyitása után terjesztették elő a kongreszszus záródokumentumait. A világ népeihez intézett felhívást Macbride, az összekötő bizottság alelnöke, a közel-keleti helyzettel kapcsolatos nyilatkozatot Romesh Chandra, a kongreszszusról szóló közleményt Mihail Zimjanyin, az összekötő bizottság alelnöke, a jövőbeni teendőket rögzítő nyilatkozatot Horace Perem, ugyancsak az összekötő bizottság alelnöke ismertette. A kongresszus résztvevői mind a négy dokumentumot szavazás nélkül, de egységes tetszésnyilvánítással hagyták jóvá. A dokumentumok jóváhagyásakor Romesh Chandra hangsúlyozta, hogy ezeket az okmányokat a moszkvai világkongresszus résztvevői fogadták el, s így nem feltétlenül kötelező érvényűek azokra a szervezetekre, amelyek a küldötteket delegálták. Mindazonáltal maguk az okmányok is hangsúlyozzák, hogy a világ különböző nemzeti és nemzetközi kormányközi és nem kormányközi szervezetei, a béke erői magukévá teszik azokat az értékeléseket, amelyek a békevilágkongresszus egyhetes rendkívül intenzív munkája eredményeként születtek. Záródokumentumok elfogadása után több felszólaló méltatta a békekongresszus eredményeit, majd egy varsói szobrászművész átnyújtotta a kongresszusnak ajándékát, egy a békét jelképező nőalak szobrát. Ezután Mihail Zimjanyin, aki a békekongresszust előkészítő szovjet bizottságot vezette, köszönetet mondott azért, hogy a delegátusok nagyra értékelték a szovjet embereknek a kongresszus érdekében kifejtett tevékenységét. Sikereket kívánt a résztvevőknek a béke megvédését szolgáló további munkájukhoz. A békekongresszus Remes Chandra záróbeszédével ért véget. Chandra hangsúlyozta, hogy a békeerők moszkvai világkongresszusa minőségileg új szakaszt, mérföldkövet jelentett a békemozgalom történetében. Méltatta a világ népeinek, a világ haladó közvéleményének nagy szerepét az emberiség további sorsának alakításában. Végül szovjet pionírok egy csoportja vörös szekfűcsokorral köszöntötte a záróülés elnökségének tagjait, majd a béke világkongresszus Beethoven IX. szimfóniája hangjaival befejeződött. ★ Szerdán este Moszkvában nagyszabású fogadást rendeztek a békekongresszus küldötteinek tiszteletére. A békefórum résztvevői csütörtökön reggel felkeresték a Lenin Mauzóleumot a Vörös Téren. (MTI) Az új világháború veszélye csökken Nyilatkozat és közlemény jóváhagyásával fejeződött be szerda este a moszkvai béke világkongresszus. A közlemény, amelynek szövegét az összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntötték végleges formába, egyebek között megállapítja, hogy a békeerők világkongresszusa fordulóponttá vált a béke fejlesztésében és megszilárdításában. Leszögezve, hogy az új világháború veszélye csökkenni kezd, a dokumentum hangoztatja, hogy a világ bizonyos térségeiben kitörő konfliktusok változat-lanul nyugtalanságot keltenek. A békeszerető erőkképesek és kötelesek összehangolt cselekedeteikkel hozzájárulni a béke és biztonság felé való előrehaladáshoz. A kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésnek, amely a dokumentum szerint nem egyszerűen a háború hiányát jelenti, hanem a sokoldalú együttműködés fejlesztését is, feltételezi továbbá a népek társadalmi és gazdasági haladásért vívott küzdelmét. A KÖZEL-KELET Szadat sajtóértekezlete Golda Meir Nixonhoz utazott Kairóban, a bel- és külföldi sajtó 350 képviselője előtt megtartott sajtóértekezletén szerdán Anvar Szadat egyiptomi elnök hangsúlyozta, hogy országa kész együttműködni az ENSZ-szel a Biztonsági Tanács határozatainak haladéktalan megvalósítása érdekében. A határozatok a közel-keleti hadicselekmények beszüntetését és megfelelő égisz alatt az érdekelt felek közötti tárgyalások megtartását irányozzák elő az igazságos és tartós béke helyreállítása érdekében. Az elnök rendkívül jelentősnek nevezte azokat a kapcsolatokat, amelyeket Egyiptom a legmagasabb szinten tart fenn a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal a közel-keleti válság politikai rendezése érdekében. Bejelentette, hogy Zajjat külügyminisztert elnöki tanácsadóvá nevezte ki és rövidesen Franciaországba küldi, hogy Pompidou elnökkel tárgyaljon. Kissinger amerikai külügyminiszter — jelentette be az egyiptomi elnök — november 6-án és 7-én látogat el Kairóba. Hozzáfűzte, hogy ez idő szerint a közel-keleti válságban az Egyesült Államok konstruktív magatartást tanúsít. Emlékeztetett arra, hogy Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes Kairóban tartózkodik, s hogy Koszigin szovjet miniszterelnök is járt az egyiptomi fővárosban. A vele folytatott tárgyalásokon — közölte Szadat — a tűzszünetről és a Biztonsági Tanács 242. számú (1967. novemberében elfogadott) határozatának teljesítéséről volt szó. A közel-keleti helyzet tárgyalásos rendezéséről szólva az egyiptomi elnök hangsúlyozta, hogy Egyiptom nem hajlandó közvetlen megbeszéléseken tárgyalni Izraellel. Egyiptom olyan békét akar, ami nem részmegoldáson alapul, hanem vonatkozik Szíriára és a palesztinokra is. Az igazságos és tartós béke megteremtése felé vezető úton az első lépést azzal kell megtenni, hogy Izrael visszavonja csapatait az október 22-i állásokba, hangsúlyozta az elnök. A Biztonsági Tanács erre vonatkozó határozatának és a szembenálló fegyveres erők szétválasztásának megvalósítása után következhet a békekonferencia — közölte, hozzáfűzve, hogy a Szuezi-csatornát négyhónapos, előkészítő munka után lehet megnyitni. Utalt az egyiptomi elnök arra, hogy az olaj fegyvere nem személyek ellen irányul, célja az arab nemzet jogainak biztosítása. Az izraeli hadsereg legyőzhetetlenségének teóriája múlandó és Izraelnek már most be kell látnia ezt, jelentette ki Szadat és hangsúlyozta, reméli, hogy Izrael ebből a háborúból megtanulta a biztonság új elméletét, aminek négy megfontoláson kell alapulnia: Egyiptom felkészült a hosszú háborúra; felkészült arra, hogy veszteségeket okozzon az ellenségnek és maga is elszenvedjen veszteségeket; nem ér semmit sem a megfélemlítés, sem a megaláztatással való fenyegetőzés, végezetül pedig a háború kétfrontos és mindkét front szilárd és megbízható. Szadat elnök emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok olyan modern fegyverekkel látta el Izraelt, amelyeket eddig még maga sem alkalmazott. A harcok első három napjában Izrael 500 páncélost vesztett a sínai fronton, s ezt ő maga is elismerte. Az izraeli beszivárgás a Szuezi-csatorna nyugati partjára, lélektani és politikai célokkal kezdeményezett reménytelen kaland, öngyilkos támadást, hangsúlyozta az elnök. Rámutatott, hogy az egyiptomi harmadik hadsereg ott van a Szuezi-csatorna mindkét partján, s ha nem mondták volna ki a tűzszünetet, a harmadik hadsereg támadásba lendült volna a beszivárgók ellen. Az elnök utalt arra, hogy a katonai vezetők többször is engedélyt kértek az izraeli állások megsemmisítésére. A Szovjetunió és az Egyesült Államok által felajánlott tűzszünetet két okból fogadtam el, jelentette ki Szadat elnök: az egyik az volt, hogy a nagyhatalmak szavatolták, a hadviselő felek október 22-i állásaikban szüntetik be a tüzelést; a másik ok az volt, hogy ígéretet tettek a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának megvalósítására, amely az izraeli csapatok kivonását írja elő az 1967-es agresszió során elfoglalt területekről. Ezenkívül — tette hozzá Szadat — nem készültem fel arra, hogy az Egyesült Államok ellen harcoltak. ★ Golda Meir izraeli miniszterelnök szerdán Tel Avivból elutazott az Egyesült Államokba,hogy Nixon elnökkel megvitassa a közel-keleti helyzettel kapcsolatos kérdéseket. Repülőtéri sajtónyilatkozatában közölte, hogy elsőrendű fontosságot tulajdonít a tárgyalásokon a fogolykérdésnek. Elkísérte útjára Golda Meirt Aharon Yariv tábornok, a hírszerzés volt főnöke, Mordehai Gazit kabinetfőnök és Lior tábornok, katonai tanácsadó. Elutazása előtt Golda Meir Dajan hadügyminiszterrtel, Eban külügyminiszterrel és Kenneth Keating amerikai nagykövettel tárgyalt (TASZSZ, UPI, AFP) öt esztendővel ezelőtt, 1968 szeptemberében jelentkezett először a Magyar Televízió külpolitikai fórumműsora, és azóta negyedévenként ülnek kamerák elé a magyar külpolitikai újságírás kiválóan fölkészült reprezentánsai, hogy gazdag tudásukat, személyes tapasztalataikat megosszák ország-világgal, válaszoljanak a nézők gyakran fogós kérdéseire. Kedden este megint a Fórumra tapadtunk. Nyugodt lelkiismerettel írhatom, hogy tapadtunk, mert számos alkalommal meggyőződhettem a valóságról: a magyar közvélemény igen érzékeny a nemzetközi politika eseményeire, könnyen a külpolitikára hangolható. Mi több, nem csupán szívesen hallgatja a híreket, hírmagyarázatokat, hanem értő módon, okos érvekkel vitatkozik is. (Egy példa a Kisalföld háza tájáról: lapunk külpolitikai fórumához is rengeteg kérdés érkezik olvasóinktól, és számos meghívás is tájékoztató előadások tartására.) Érthető módon az október 30-i tv-fórum középpontjában a világ neuralgikus térsége, a Közel-Kelet állt; a nézők, az érdeklődők, kérdezők szolgálatában pedig Bejrútból Chrudinák Alajos, az arab világot kitűnően ismerő újságíró. Elsősorban neki címezték a fórumnézők a Közel-Keletre vonatkozó 700 kérdést, melynek az idő rövidsége miatt csak kis töredékét tudta megválaszolni a hadszíntérre küldött tudósító., Remélhetőleg a hazatérte után a mostaninál több ideje lesz majd fölvilágosítani a kíváncsi magyar közvéleményt. Esetleg A Hét, illetve a Külpolitikai figyelő meg a 168 óra műsorában ... Schmidt Péter műsorszerkesztő szerint 99,9 százalékban komoly kérdésekkel fordultak a fórum telefonszolgálatához a nézők. A komoly jelző ez alkalommal nem a kérdés tartalmára, hanem a kérdező „fedőnevére” vonatkozik: Talicska András a Kalapács utcából... A Vatikán részvétele ugyanis a moszkvai béke-világkongresszuson elképzelhető lett volna, fölösleges ilyen álnévvel kérdezni. Kitűnő ötletet valósítottak meg a legutóbbi fórum szerkesztői, munkatársai azzal, hogy azonos kérdésre kértek választ Nyugat-Európa két nagyvárosából: Párizsból Fábián Ferenc, Bonnból Hajdú János elemezte a közelkeleti válság miatt csúcsosodó energiagondokat. Sugár András műsorvezető ez alkalommal nem brillírozott, bár szívesen vették volna a nézők, a kitűnő utazó riporter sok százezer „barátja”, ha maga is bekapcsolódott volna a kérdések megválaszolásába, alighanem lett volna mondanivalója. Az itthon, tehát a budapesti tévéstúdióból válaszolók közül különösen tetszettek Várnai Ferenc, Polgár Dénes és Ipper Pál frappáns feleletei. Még csak annyit: csütörtökön délre készülnek el a televíziósok a megválaszolatlan kérdések földolgozásával. Ha lesz köztük Győr-Sopron megyéből érkezett, a Kisalföld is segít a mielőbbi kíváncsiságoltásban. K. L. 986 Fórumkérdési pola a képernyő Vezet a Közel- Kelet Kissimer kairói látogatása Kairó Az egyiptomi kormány meghívására november 7-én Kairóba látogat Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, közölte szerdán az egyiptomi kormány. Az amerikai diplomácia vezetője kairói látogatása során a tartós közel-keleti béke megteremtésének lehetőségeiről tárgyal» egyiptomi hivatalos személyiségekkel. ’ (MENA) 1973. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK