Kisalföld, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Kiállítások a Tanácsköztársaságról A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának ,60. évfordulóját köszöntik a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum idei főbb rendezvényei. Három kiállítás egyidőben — március 2-től május 12-ig — emlékeztet majd történelmünk dicsőséges 133 napjára. A Proletárok előre című tárlat megismerteti a látogatókkal a Magyar Tanácsköztársaság idején kiadott plakátokat, köztük azokat a harcra, a munkára mozgósító, a Tanácsköztársaság vívmányait népszerűsítő grafikai alkotásokat, amelyek az utóbbi években jutottak a múzeum gyűjteményébe, s még nem kerültek a nagyközönség elé. A Kék pénz — fehér pénz című numizmatikai, és A Magyar Tanácsköztársaság bélyegei című tárlaton is sok újdonság látható majd. E kiállítások időszakában művészettörténeti, numizmatikai, filatéliai előadásokat tartanak a múzeumban. A történelmi esemény évfordulója alkalmából külföldön mintegy 20 kiállítást rendez a múzeum. Moszkvában a Lenin Múzeumban Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság kapcsolatát dokumentálják. Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Jugoszláviában, a Koreai Demokratikus Köztársaságban, Kubában, Laoszban, Mongóliában, az NDK-ban, Olaszországban a Szovjetunióban, Vietnamban fotódokumentumokkal szemléltetik a Magyar Tanácsköztársaság történetét. 4 — HIJM POD Hirtelen fagy és szélvihar Rendkívüli időjárással köszöntött be az új esztendő Zavarok a közlekedésben, az áramellátásban Kegyetlen hóviharokkal, jeges sarki széllel folytatódik a páratlan fagyhullám Európa legtöbb országában és Észak- Amerikában — jelentik a hírügynökségek. Sok országban járhatatlanná váltak az utak, fennakadások keletkeztek az energiaellátásban, szinte teljesen leállt a közlekedés. Írországból négy, az NSZK-ból tizenkettő, az Egyesült Államokból eddig tíz fagyhalálról érkezett hír, a lista azonban korántsem teljes, mert a hatóságok még nem mindenütt tudták összegezni a jelentéseket. Az ÚTINFORM szerint hazánkban is forgalmi fennakadásokat okozott a havazás és a szélvihar. Tegnap erősen havazott Békés megyében, a Bükkben, Szabolcs- Szatmár, Bács és Hajdú megyében, szórványos hózáporok az egész országban előfordultak. Hóátfúvások miatt több főközlekedési útvonal járhatatlan, főleg Tolna és Bács-Kiskun megyében. Több helyről jelentettek síkosságot, másutt szárazak az utak, csak a viharos szél nehezíti a közlekedést. Megyénkben nem havazással köszöntött be az új esztendő, de a hirtelen kemény hideg és a szélvihar így is sok gondot okozott. Sopronban a széllökések január 1-én elérték a 140 kilométeres óránkénti sebességet, ahogy a Kuruc-dombi meteorológiai állomáson mérték. A vihar ablakokat tört be, tetőzeteket rongált meg, tévéantennákat szakított le. Az Állami Biztosító soproni szakértői folyamatosan végzik a kárfelméréseket, fogadják az ügyfeleket. A zordra fordult időjárás nem kis fennakadást okozott a vasúti közlekedésben. A győri csomópont forgalmi ügyeletesétől kapott információ szerint a Budapest— Győr közötti szakaszon több helyen leszakadt a felsővezeték, emiatt január 1-én nagyon sokat késtek a vonatok. Az például, amelynek délután háromnegyed hatkor kellett volna Győrbe érnie, csak éjfélkor futhatott be. Tegnap már lényegesen kevesebb volt a késés. A Győrből Budapest felé induló vonatok csak néhány percet tértek el általában a megszokott menetrendtől. Elsősorban a fővárosban volt nehéz az induló szerelvényeket összeállítani. A kedden reggel 4.40-kor Győrből induló vonathoz például a szerelvénynek éjfélkor kellett volna megérkeznie Budapestről, de mivel egész reggelig nem futott be, Hegyeshalomból hoztak Győrbe kocsikat. A leszakadt felsővezetékek helyreállítását nehezíti a fagy és a szél. Gond az áruszállításban, hogy Európa több országában nem tudják fogadni a vagonokat, azokat itt kell tárolni, vagy visszaküldeni feladási helyükre. Akadozó volt az autóbuszforgalom is a megyében, a hirtelen fagy sok jármű akkumulátorát tönkretette. Elsősorban a kihelyezett buszok (amelyek egy-egy községben fejezik be a műszakot, s másnap onnan indulnak) mondták fel a szolgálatot. Megyeszerte több autóbuszjárat maradt ki, vagy indult alapos késéssel. A KPM Közúti Igazgatóságának ügyeletétől kapott hír szerint megyénk útjai szárazak maradtak, a közlekedést csak néhány, az útra dőlt fa zavarta rövid ideig, például Sopron, Fertőszentmiklós és Győrszemere térségében. Az ÉDÁSZ központi diszpécser szolgálatánál elmondták: a január 1-i vezetékszakadások sok község áramellátását érintették. Kedden délig a győri körzetben már csak Börcsön nem volt villany, a soproni körzetben pedig Ágfalván, Sopron kertvárosában és Brennbergbányán nem fejeződött be a helyreállítás. A villanyszerelők munkáját erős széllökések teszik nehézzé, veszélyessé. Leszakadt a Kapuvár—Sopronkövesd közti 120 kilovoltos, magasfeszültségű távvezeték is, ez azonban a községek energiaellátásában nem okozott zavart. A vihar miatt átmeneti „szakadás” történt a soproni tv-láncban. A megyeszékhely távfűtését nem zavarta meg a rendkívülire fordult idő. A Győri Hőszolgáltató Vállalatnál négy kazán dübörög fennakadás nélkül, folyamatos az olajszállítás is. Néhány radiátorlyukadás történt ugyan, ez azonban semmivel sem volt több a „megszokottnál”. Itt megjegyezzük: tanácsos felülvizsgálni az ajtók, ablakok zárását, s szükség szerint szigetelni, mert rengeteg hőenergia megy veszendőbe. Végezetül a győri meteorológiai obszervatóriumtól kapott jelentés. Győrben tegnap 40 kilométeres óránkénti sebességű északi szél fújt, 61 kilométeres lökésekkel. A soproni széllökések az elsejei 140 kilométeresről 105 kilométer erősségűre „mérséklődtek”. Megyénk egyelőre még a környező hegyláncok védelmét élvezi. Ha azonban „beszabadul” a Nyugat-Európában, s északon tomboló ítéletidő, tartósan ittmarad. Ne kerüljön rá sor — mindenesetre tanácsos előrelátónak lenni. J. F. Kubai szerzők művei Az elmúlt két évtizedben 31 könyvet adtak ki Magyarországon kubai szerzők tollából a 205 000-ret meghaladó példányban, s több kötetet jelentet meg könyvkiadásunk a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából. A Kossuth Könyvkiadó műhelyéből 1978-ban két, Kubával foglalkozó kötet és egy kubai szerző alkotása jutott el a magyar olvasókhoz. Kerekes György, a népszerű „Mit kell tudni” sorozatban közreadott kötetében összefoglalta a Karib-tengeri szigetországról a legfontosabb információkat. Benkő Judit „Latin-Amerika kulturális fejlődése” címmel írt tanulmányt. Babilon, eljött a te ítéleted! címmel került a könyvesboltokba Lisandro Otero, a mai kubai irodalom egyik kiváló képviselőjének műve. Ebben a zsarnokság elleni harcoknak, az antiimperialista háborúnak állít emléket, s a múlt forradalmi hagyományaiba ágyazva szól a hétesztendős küzdelemről, amelyet Kuba hős fiai és lányai vívtak a Batista diktatúra ellen. A jubileum alkalmából íródott, s az év első felében hagyja el a nyomdát Kerekes Györgynek „A kubai forradalom története” című tanulmánya. A Kossuth Könyvkiadó 1962-ben adott ki először öszszeállítást Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának beszédeiből, írásaiból. „Beszédek és beszélgetések” címmel jelenik meg ez évben az a kötet, amely 1962-től napjainkig terjedően ad válogatást Fidel Castro beszédeiből. A kötet az 1978. július 26-án elhangzott beszéddel zárul. A szépirodalmi művek sorában a napokban kerül a könyvesboltokba Alejo Carpentier új kötete „Eltűnt nyomok” címmel. A Magvető Kiadó jóvoltából a tervek szerint még egy Carpentier kötet is megjelenik „Értekezés a módszertelenségről” címmel. A szépirodalomból és dokumentumokból ötvöződött Robert Merle Moncada című műve, amely a kubai forradalomnak állít emléket. AKÁRCSAK a tüzes, bájos szép nők, a tenger, s a rengeteg erdők is gyakorta elcsábítják a férfiembert És az ember valahol nem gondolva se jóra, se rosszra, s egyszer csak utoléri a vágy, fákról, bokrokról álmodik, s köztük ő jár-kel kezében mérővel, fejszével. A szerencsésebbek reggel felkelvén kinyújtotzák magukból az ilyen álmokat, s mennek kocsisnak, öntőnek, mérnöknek. De nem mindenkinek sikeredik ily könnyen a szabadulás, van, akit örökre megfog az erdő. .. Ez történt Tarr Lászlóval is. Gyerekkorában, Sokorópátkán szinte csak ki kellett nyitnia az ablakot, és már hallotta, mint sóhajtoznak a fák. Később, lévén, hogy édesanyja korán megözvegyült, közelebbi ismeretséget is talált az erdővel, mert ott majdnem mindig akadt munka. Azután a sok csemetegondozás, ágszedés közben megérlelődött Tarr Lászlóban a gondolat: erdész lesz ő, úgy bizony. Csak hát a jágerkodáshoz nem elég csupán az elhatározás, sőt még az erdő szeretete is kevés, ahhoz iskola kell, vizsgát tanúsító jóféle papír. Ám a dolgok másként történtek, mint, ahogy Tarr László elképzelte. Nem sikerült a felvételi, se először se másodszor. Nem volt, mit tenni, gimnáziumot járt az erdészeti technikum helyett. Azután, amikor 1961. június 8-án leérettségizett, azonnal ment az erdészethez, s két nap múlva járta az erdőt, fejszével a vállán, mivel csak fizikai állományba tudták felvenni. Néhány évvel később zsebében volt az erdészeti technikusi oklevél. Madarat lehetett volna vele fogatni, hisz ha kis kerülővel is, de beteljesedett a gyerekkori álom. Azonban az elért célokról sokszor kiderül, hogy másképp festenek, mint ahogy gondoltuk. Valahogy így lehetett Tarr László is az erdészettel. Szó se róla, fiatalsága ellenére elismerték igyekezetét és az iskola befejeztével rögtön megtették a jánosházi kerület vezetőjének. Főnökei nem is titkolták: rendcsinálást várnak tőle. Pár esztendő alatt eleget tett ennek a feladatnak. Ekkor, 1975-ben újabb nehéz területre küldték az écsi kerületbe. — Nem mondhatnám, hogy túl szívesen jöttem Ecsre — ismeri el — rossz híre volt az itteni kerületnek, no és az embereknek. Fiatalságom ellenére igyekeztem rendet tartani. Próbálkoztak nálam durva szóval, sértegetéssel, demizsonnal, de kiálltam a próbát, s befogadtak maguk közé az emberek. Most már megszoktam itt, megszerettem a területet. A régi akácosok helyére fenyőt telepítettünk. Nagy munka volt. Tarr Lászlóról azt tartják főnökei, hogy fogékony az újdonságok iránt. Ezt a tulajdonságát jól kamatoztatta a száz hektárnyi fenyő telepítésénél. „Altalajlazítás, légi növényvédelem, korszerű vegyszerek”, ezek a címszavak csak a szakembereknek mondanak valamit. Mint ahogy a laikus azt se nagyon sejti, hogy egy fenyőcsemete mennyi veszélynek van kitéve, mennyit kell gondozni, mire sudár fává növekedik. Kerülhet rossz talajba, fonnyaszthatja szárazság, áraszthatja eső, lerághatják a vadak, eltörheti a szél, s kivághatják az emberek is. — Igen, ilyenkor karácsony táján az utóbbira is van példa — mondja Tarr László. — Idén a három hektár lucfenyőt nemegyszer este is őriztem. Bár tavaly már kevés embert kaptunk rajt azon, hogy tiltott helyről származó fenyővel akar kedveskedni családjának a szeretet ünnepén. Akit megfogunk, az aligha ússza meg büntetés nélkül, a fa árán kívül gyakorta ezer-ezerötszáz forint szabálysértést is fizet. Az erdei- és a feketefenyőben persze nem az ember, hanem a vadak teszik a legnagyobb kárt. Azokat nem lehet pénzbírsággal sújtani, ki kell rekesztenünk őket a csemetééből. Eddig már körülbelül tíz-tizenegy kilométeres kerítést húztunk. Másik baj az, hogy a gondozáshoz nagyon nehéz munkaerőt találni. Az erdészetben dolgozók nincsenek túlfizetve, volt olyan favágó, aki elment tőlünk az új munkahelyén az első hónapban a dupláját kereste az itteninek. Szerencsére, akit a szíve az erdőhöz köt, az a nehézségek ellenére is ittmarad. De azért a száz hektáros új fenyőtelepítés sikerült, a csemetéknek mintegy kilencven százaléka megeredt. Persze, ebből még soká lesz érett erdő, ötven-hatvan év múlva. De azért, ha arra járok, már érzem a fenyő illatát. Az erdész dolga furcsa, leginkább a fejsze munkája látszik meg a fákon, de a fák növését figyelni, kivárni, oly sok türelem kell, hogy ahhoz szinte kevés is egy emberöltő. A mezőgazdász vet, s pár hónapra rá arat, az építész tervez, s néhány évre rá készen látja a házat, a várost. De hatvan év rengeteg idő... gondolja csak el! S ez a száz hektár még csak az első ütem, legalább még egyszer ennyit telepítünk. Nem lesz beleírva egy fába se, tábla sem hirdeti majd, hogy itt Tarr László dolgozott, nincs is értelme. Csak a fiamnak mondtam el, hogy milyen szép is lesz, majd egyszer, ez a fenyves. Kicsi még a fiam, de már érzi ő is az erdő illatát, s akit egyszer ez megbabonáz, annak nehéz szabadulni tőle. Lehajtott fejjel folytatja: — Pedig vannak napok, mikor az ember válaszút elé kerül. Pár esztendővel ezelőtt a kerületemben szállítás közben az egyik ember rosszul esett, s meghalt. Hónapokig azon rágtam magamat, mit tehettem volna, hogy ne következhessen be a baleset. Hiába nem talált vétkesnek a rendőrség. Én vallomások, tények alapján sem menthettem fel magamat. Mert a vezetés az állandó felelősséggel jár, s ezt annak, aki vállalta a gondját, mindig észben kell tartani. . A balesetre nem volt gyógyír az sem, hogy a következő évben miniszteri kitüntetést, kaptam. -4-Tarr László arcát piroskásra fogta a Nap, s csípte a hideg, homlokán meg ráncot szántottak a gondok. Valamikor erdőkről álmodozott, s ma is azokkal álmodik. Igaz, most munkát, újabb-újabb feladatokat jelentenek a fák, s éjszaka nem a levelek, hanem az adminisztrálandó papírok suhognak, reggel nem szarvasbőgésre ébred, hanem fejtörésre, hogy honnét teremtse elő az aznapi munkához szükséges erőt? De azért mégis elégedett, mert azt csinálja, amit szeret. S befogadták az écsi emberek is. Először az ofész vezetőségbe választották be, majda Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke lett, később pedig a pártvezetőségben is munkát kapott. Háza, a szolgálati lakás, Écsen nincs túl messze az erdőtől, nyári estéken érezni az akácosok illatát, és közel van a falu is, látszanak fényei. N. E. AZ ERDÉSZ FÁKKAL ÁLMODIK tv-jegyzet Történjék akármi, bevallom, szilveszterkor a Magyar Televízió műsorát néztem és rendkívül elégedett vagyok. Még az újévköszöntő mámorában fel is dobtam egy levelezőlapot a televízió címére, követelem, hogy ismételjék meg a műsort. A válasz meg is érkezett, kérésem ellenére meg fogják ismételni a műsort, s legyek szíves ne gúnyolódjam velük, mert ők komolyan gondolták az egészet. Ami igaz, az igaz, elég sértődékenyek, de miből gondolják, hogy gúnyolódom. Tréfán kívül elégedett vagyok. Elégedettebb, mint azok, akik a rádiókabarétól nem vártak semmi jót, s mint hírlik alaposan tévedtek, de azoknál is elégedettebb vagyok, akik arra számítottak, hogy a külföldi televízió valami bóvlival kedveskedik a nézőknek, s ezzel szemben mit kaptak? Egy párizsi lokál válogatott és főként leplezetlen produkcióját. Semmi kétség, ezek a nézők is tévedtek. Nem úgy én. Még szilveszter előtt „beleestem” egy körkérdés felébe, s sokakkal ellentétben azt mondtam, nem várok semmit a televízió szilveszteri műsorától. Nos, megkaptam. Gratulációk özöne érkezik azóta hozzám, s azokat nyomban továbbítom a televíziónak, hadd lássák, hogy nem dolgoztak hiába. De hogy így fején találtam a szöget, sokan kérnek fel jövendőmondásra, mert, hogy én előre látom azt, ami előre nem látható. Jövendőmondásra természetesen nem vállalkozom. A tévé szilveszteri műsorával — kabarénak nem merem nevezni, mert tartok a maffiától — kivételt teszek, egyszerűen azért, mert hosszú, keserves tapasztalat áll mögöttem. A televízió fennállása óta meggyőzött arról, hogy képtelen épkézláb programmal búcsúztatni az óévet, amiből én arra a helyes következtetésre jutottam, hogy a nézőben a hiba, minek várja... Magabiztosságom persze nem fakad másból mint abból, hogy birtokában vagyok néhány kulisszatitoknak, amelyeket most egyáltalán nem nagy örömmel, de elárulok. Az első ilyen titok az, hogy a televízió fennállása óta kísérletezik a színvonalas szilveszteri műsorral, s egy hosszú távú kísérletben a húsz esztendő úgyszólván semmi. Tessék elképzelni, Amerikát csak az időszámítás óta! 1492-ig, tehát csaknem másfél évezredig nem fedezték fel, pedig ott igazán csak evezni kellett, ami egy elég mechanikus, könnyű művelet. Arra most hirtelen nem tudok válaszolni, hogy a jó szilveszteri műsor titkának felfedezésére is 1492 esztendőt kell-e várni. Ha valamit mégis mondani kell , elképzelhető. Nem oszthatom azoknak a véleményét, akik szerint az idei szilveszteri bóvli felért egy önkéntes munkabeszüntetéssel. A munkát az szüntetheti be, aki dolgozik. Az viszont igaz, hogy a műsorban fellépő művészek lázas látszattevékenységet végeztek, ahogy az szokott lenni krónikus munkaerőhiány idején. Igen, munkaerőhiány idején. A jobb munkaerőket elszippantotta a rádiókabaré és a Mikroszkóp Színpad Ki fog gólt lőni? című műsora, amelyet december 30-án este sugárzott a televízió. Nem tartozik a széles nyilvánosságra, ám ha már itt tartunk, elárulhatom, a szilveszteri „keserűsó” szereplőinek a kedvét Hofiék alaposan elvették. Kedv nélkül meg ugye, pusztán a gázsiért egy galamb lelkületű magyar művész képtelen játszani. Ha már itt tartunk, elárulhatom azt is, hogy a Mikroszkóp Színpad műsorát akarták eredetileg szilveszterkor adni és a szilveszterit előző nap. Igen ám, de hiba csúszott az adminisztrációba. A két dobozt összecserélték és a felelősök azt mondták, most már mindegy! Állítólag a szilveszteri produkciónak ez is volt az eredeti címe, de Angyal János azt mondta, neki nem mindegy, mert ő ad a presztízsére. Erről nem is beszélek, mert ez egy nagyon csúnya ügy. Az Angyal — a János — eredetileg nem is volt bent a műsorban, utólag vették észre, hogy besurrant a kapun. Azóta is szégyelli magát. r. m. 1979. január 3., kedd