Kisalföld, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
folytatódnak a fejlesztések MOTIM: piacon maradni Nem kevesebb, mint négy vasat tart a tűzben a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár. Befejezéshez közeledik az üzemben a világviszonylatban is a maga módján újnak számító, rendkívül kevés helyen megvalósított úgynevezett csőfeltárásos technológia meghonosítása. Segítségével az eddiginél kevesebb gőzzel, nagyobb mennyiségben nyerhetik ki a bauxitból a timföldet. Fejleszti a vállalat erőművét, s erre két oka is van. Munkájához több energiára van szüksége, na és a MOTIM egyben a város kommunális hőellátója is. Ő ad meleget Mosonmagyaróvár házgyári lakásainak. Folyik a gyárban az úgynevezett vörösiszap-telep beruházása és a korundcélú timföld gyártásának bővítése. A négy beruházásból egy közvetlenül, három pedig közvetve szolgálja a MOTIM exporttevékenységét. Tavaly a vállalat 100 milliót költött beruházásokra, 65 milliót pedig fejlesztésekre. Tette ezt akkor, amikor a piacon kiélezett harc folyik az alumíniumtermékek árának megtartásában, s majdhogynem reménytelen új vevőket találni. Ám a MOTIM-nak a korundgyártásra alkalmas timföld eladására máris biztosítékai vannak, s a dekonjunktúra ellenére is sikerült megtartania korábbi szerződéseit, sőt, valamelyest növelni is tudta 1981-ben nem rubel elszámolású kivitelét. És még valamit, ami indokolja a gyár hosszú ideje tartó lendületes fejlesztési munkáját, a bővítésekre ez a mostani lanyha üzletmenet nagyon is megfelelő. A MOTIM tavaly 1,3 milliárd forint értékű terméket állított elő, 8 százalékkal többet az előző évinél. Nem rubel elszámolású exportja 14 és fél millió dollár volt, tovább javult az export-import szaldója. Ezekkel érdemelte ki tavalyi munkája alapján most a Kiváló Vállalat címet. Továbbá azzal, hogy az elmúlt 7-8 évben a már említett recesszió ellenére is biztató volt exporttermelésének fejlődése, s minden tekintetben kiegyensúlyozottan gazdálkodott. A tavalyi munkát minősítő Kiváló Vállalat címet ma délután veszi át a vállalat közössége. Vállalkozó kedvű közösség A közúti építők exportbevétele Rendkívül elégedetten nyilatkozott nemrég az osztrák Julius Eberhard cég a Győri Közúti Építő Vállalatról. Az osztrák hitelből épült új hegyeshalmi határátkelőhelynek ez a cég volt a fővállalkozója, s nem kevés munkával segítette őket a győri vállalat, ahogy Sopronban a Lövér és a Bástya szállók (ugyancsak osztrák kivitelezésben készülő) építkezését. A három munkán tavaly 75 millió forint volt a Győri Közúti Építő Vállalat exportbevétele. Történetében első alkalommal vett részt ilyen vállalkozásban s könyvelhetett el nem dollár elszámolású exportbevételt. Nem csupán ez volt azonban újdonság a vállalat tavalyi gazdálkodásában: 1980 decemberével megszűnt az Útépítő Tröszt, s vált önállóvá a győri vállalat. A jelek szerint zavartalan volt az „átállás”, önállóan is meg tudott állni a közúti építő. Két éve még azt közöltük lapunkban, hogy munka, feladat híján — csökkent az útépítés iránti igény — dolgozóinak egy részét kénytelen más vállalatokhoz átirányítani. De tavaly már nem volt ilyen gond, egész évben bőségesen el volt látva feladatokkal. Míg korábban a négy aszfaltkeverő üzem egyikének-másikának leállítását tervezte a vállalat, tavaly, igaz csak átmenetileg, egy ötödiket is munkába kellett állítani Hegyeshalomban. A már említett három nagy munka mellett számtalan kis megbízatást is elvállalt a Győri Közúti Építő. Épített csatornát, utat, alapozott, csöveket fektetett le, készültek kivitelezésében hidak. Ily módon sikerült elérnie, hogy bőségesen volt feladata, hogy 18 százalékkal tudja növelni termelését. Árbevétele meghaladta az 563 millió forintot, nyeresége pedig a 60 milliót. A Győri Közúti Építő Vállalat 1981- ben 11 százalékkal tudta növelni dolgozóinak jövedelmét. Tavaly ilyenkor az Élüzem, ma pedig 1981. évi teljesítménye alapján a Kiváló Vállalat címet veheti át a Győri Közúti Építő Vállalat. Nagy elismerése ez vállalkozó kedvének s annak, hogy alkalmazkodni tudott az új helyzetből adódó új követelményekhez. Élenjáró téglások Az 1981. évi tégla- és cserépipari feladatok megvalósításában elért kiemelkedő munkájáért az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalatot Élenjáró Vállalat címmel tüntették ki. A hoszszú idő után ismét elnyert kitüntetést tegnap délelőtt Győrött, a városháza dísztermében a megyei és városi pártbizottság, valamint az ÉVM, az Építők Szakszervezete képviselői jelenlétében Andrusovszky György, a tröszt vezérigazgatója adta át Csupor Istvánnak, a vállalat februárban nyugállományba vonult igazgatójának. A kisalföldi téglások a keresletnek megfelelően túlteljesítették terveiket. Kiváló eredményt ért el a soproni új téglagyár és a neszmélyi téglagyár. A hagyományos üzemek közül a Tata II. és a Sopron II. gyárak teljesítették a kiváló szintet. Mesteriskola fiatal építészeknek A tehetséges fiatal építészek alkotó képességének kibontakoztatását szolgálja immár két évtizede a Magyar Építőművészek Szövetségének és a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézetének együttműködésével két évenként indított „mesteriskolát” továbbképző intézmény, a Fiatal Építészek Köre. Eddig mintegy 150-en kapták meg kétéves ismeretbővítő tanulmányainak bizonyítványát. Azóta jónéhányuk szakértelmét, hozzáértését nyugtázták jelentős tervpályázati sikerek, s többen kiemelkedő alkotásukért Ybl-díjat kaptak. Az idén indítják hetedik alkalommal a továbbképzést, s ezúttal is pályázat alapján döntenek a 32 éves vagy ennél fiatalabb építészek felvételi kérelmének elfogadásáról. 1982. április 29., csütörtök Energia a természettől Szélkerék a ravazdi dombon Régi emlékek jutnak eszembe. A valamikori falusi ember számára a legfőbb energiaforrás a tűzifa volt. De még azzal is spórolt, eltüzelte az összeszedett gatlyakat, a búzaszalma fölös részét és az állatok által már simára vágott kukoricakórót. Nem hagyta bent a földben a fatuskót. Sőt, régente a Nap melegével szárították a terményeket, nem kellett olaj a baromfi tartáshoz, a malacneveléshez sem. Igaz, tegyük hozzá, a régi falusi ember eredményei is sokkal szerényebbek voltak. A magyar mezőgazdaság rohamléptű fejlődése mindenképpen együttjárt az energiafelhasználás növekedésével. Senki sem állítja, hogy pazarlás a jól kihasznált, korszerű, nagyteljesítményű gépek használata. De azt már állíthatjuk, hogy tékozlás tudomást nem venni a természet ősi energiaforrásairól, a napfényről, a szélről, a vízről. És ugyancsak pocsékolás földbe szántani a kukoricaszárat, lángra lobbantani a megtöppedt szalmakazlat, vagy erdőszélen feltüzelni a fahozam húsz százalékát kitevő galylyakat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányelvei szerint a mezőgazdaságnak ebben a tervidőszakban már meg kellene termelnie saját energiaszükségletének számottevő részét. Számos jó kezdeményezés is erőre kapott. A különféle takarékos eljárásokkal az üzemek zöme az elektromos energia és a tüzelőolaj felhasználására törekedett, így például az olcsó olaj időszakában csak ímmel-ámmal üzemelő termálkutak most új korukat élik. Hirtelen fontossá vált a karbantartásuk, a vízhozamuk növelése. Talán megszűnik a gallyak, ágak haszontalan tüzelése is. A soproni járásban olyan külföldi berendezéseket kívánnak üzemeltetni, melyekben faaprítékot lehet tüzelni. Ez már kétszeres haszon, hisz nem csak arról van szó, hogy az olajfogyasztás csökken, hanem arról is, hogy egy eddig veszendőbe menő melléktermék meleget, hasznos hőt termel. A minap a pannonhalmi termelőszövetkezetben jártam, ahol azt újságolták, hogy egy szélkereket vásároltak és felállították egyik ravazdi legelőn, ahol ezzel szivattyúzzák majd a vizet az állatoknak. A berendezés közel ötvenezer forintba került. A szükséges alkatrészeket, a műszaki megoldást tekintve nem volt túl olcsó. (Szakemberek véleménye szerint az is gátja az energiatakarékosságnak, hogy a takarékosságra hivatott berendezéseket, technológiákat kiötlő és gyártó üzemek borsos árakat szabnak.) No, de visszatérve a szélkerékhez, nagy előnye, hogy nem olcsó, olcsóbb, még olcsóbb, hanem ingyen energiát hasznosít. A szél manapság hazánkban szinte teljesen kárbavész. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Pannonhalmán nem csupán energiatakarékossági okokból vásárolták meg a szélkereket, hisz az évente megtakarítható pár száz liter üzemanyag, mely eddig a motoros szivattyút hajtotta, nem túl jelentős összeg a téesz kiadásai között. A szélkerék azért is hasznos, mert kezelése nem igényel különösebb szakértelmet. Az eddig használt, motoros szivattyú két-három hetenként biztosan elromlott, szerelőket kellett a helyszínre küldeni, alkatrészeket beszerezni. Mindenesetre a pannonhalmiaknak megtetszett a berendezés, és jövőre a szőlőben, ahol a permetezéshez sok ..víz kell, egy másikat is szeretnének felállítani. N. E. Két éve avatták az Arrabonát Megkedvelték a vásárlók Sokan talán már el is felejtették, hogy milyen épületek álltak a győri Arrabona Áruház helyén , pedig még csak két éve, április 29-én nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt. Egyesek tamáskodva fogadták az üzletekkel, áruházakkal, amúgyis telezsúfolt belvárosban a nagyáruház építését, egyrészt őt magát féltve, másrészt a környékbeli más üzleteket... Nos, az élet rácáfolt a kétkedőkre. A belvárosi üzletek a konkurrencia miatt nem mentek tönkre. (Bizonyíték rá a szomszédos Centrum Áruház éppen tegnap átadott kitüntetése.) És „virágzik” az Arrabona is: a tavalyi 690 milliós forgalom igazi értékét az adja, hogy az építését indokló pályázati okiratban ezt a forgalmat csak 1990-ben várták az áruháztól. Nyomatékként csak még eey számot: az első teljes évben, vagyis 1981-ben 14 millió forint volt a tiszta nyereség amely a szakmában példa nélkül álló eredményesség! Megszokták, megszerették tehát a vásárlók a mintegy húszféle szolgáltatást nyújtó áruházat, amelynek vezetői a nyitás óta is újra meg újra különféle akciókkal, illetve belső szervezési ötletekkel igyekeznek a választékot vonzó szinten tartani. Az Arrabona aktívan részt vesz a Skála-Coop integrációs láncban, beszerzéseinek egytizede onnan származik. A nyitás óta is számos új partnert kutattak fel — kisiparost, a nagyüzemet — amely kifejezetten az Arrabonának állít elő termékeket. Különösen elismerésre méltó a zöldséggyümölcs árusításban megszervezett közvetlen felvásárlás, amelynek értéke tavaly elérte a tízmillió forintot. Számos győri, Győr környéki kistermelő most is az Arrabonának palántázik. A rendszeres divatbemutatók, ételkóstolók, kedvezményes reklámakciók, üzemekbe kihelyezett alkalmi vásárok, szakmai vetélkedők egyre ismertebbé teszik az áruházát szimbolizáló stilizált „a” betűt, amelyhez most már teljes joggal hozzákapcsolható a Skála „s”-je is. A négyszázötven tagú kollektíva kétharmada alapító tagja a közösségnek, de így is csak 27 év a dolgozók átlagéletkora- összekovácsolódtak a brigádok, amelyek közül 14 érte el a szocialista cím valamelyik fokozatát. Élénk ifjúsági mozgalmi élet zajlik a KISZ-alapszervezetekben, a szakszervezetben. Az áruház dolgozóinak többsége iskolákban, szaktanfolyamokon bővíti ismereteit. Az áruház vezérkara korántsem elégedett. Arra ösztönzik az egész közösséget, hogy munkájukkal minél több örömet szerezzenek a vásárlóknak, legyenek még udvariasabbak, intézzék még rugalmasabban a vevőreklamációt, s ami a legfontosabb számukra: minden nemű és korú, vékonyabb vagy vastagabb erszényű vásárló találja meg a számára megfelelő árut, ha betér az Arrabonába. Húsexport az NSZK-ba Egy év alatt megháromszorozódott a magasabb fokon előkészített, úgynevezett darabolt sertéshúsok kivitele a Német Szövetségi Köztársaságba. NSZK-beli vállalatok vezetői, megbízottai jelenleg is Magyarországon tárgyalnak a TERIMPEX, valamint az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt illetékeseivel a szállítások bővítésének lehetőségeiről. Wolfgang Weil, a 30 ezer húsboltot ellátó és 120 körzeti szövetkezetet egyesítő frankfurti Central Szövetkezet húsosztályának igazgatója ismét sorra látogatta a magyar húsipari üzemeket. Az MTI munkatársának elmondotta: évente mintegy 14 ezer tonna húsárut vásárol a szövetkezeti központ a TERIMPEX közvetítésével a magyar húsipartól, amel jó minőségű árut szállít és — ami szintén fontos — folyamatosan, egyenletesen indítja a szállítmányokat. További négy árucsoport adásvételéről kötött megállapodást a TERIMPEX-szel. A Central Szövetkezet hálózata a magyar áru 40 százalékát feldolgozás nélkül juttatja el a bolthálózatba. Most arra ösztönzik magyar partnereiket, hogy javítsák ezt az arányt, és javítsák az egyébként magas színvonalú termékek csomagolását is. Albert Batt, az NSZK-beli MAROX cég igazgatója a hetente 1200 szarvasmarha és 900 sertést feldolgozó vállalat és a magyar húsipar kapcsolatáról szintén elismerően szólt. A MAROX két év alatt megkétszerezte magyarországi húsáru vásárlásait. Jelenleg a kooperáció kialakításáról tárgyalnak HIflHFÖLD 3