Kisalföld, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1985. JÚNIUS 8., SZOMBAT ARA: 2,20 FORINT XLI. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM a szót elnökségi ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, amelyen megvitatta az árellenőrzések tapasztalatait. Az Országos Anyag- és Árhivatal tájékoztatója szerint a vállalatok és szövetkezetek ármunkája javult ugyan, de így is sok még a szabálytalanság, különösen a kisszervezetekben, például szakcsoportokban, szerződéses üzletekben. 1984-ben öszesen mintegy 90 ezer esetben vizsgálták a termelői és fogyasztói árakat, ezeket az ellenőrzéseket több mint húszezer esetben követte felelősségrevonás vagy figyelmeztetés. Hasonló tapasztalatokat szereztek a szakszervezeti társadalmi ellenőrök is, akik a kereskedelemben, különféle termelő- és szolgáltató helyeken mintegy 40 ezer alkalommal ellenőriztek. Jelzéseik alapján a szabálytalanságok 6400 felelőse ellen folytattak szabálysértési vagy fegyelmi eljárást. Különösen nagy figyelmet érdemel a zöldség-gyümölcs kereskedelem, ahol változatlanul kevéssé érvényesül a szocialista szektor piacszabályozó, ármérséklő, árkiegyenlítő szerepe, s ezért túlzottan magasak az árak. Az élelmiszerkereskedelemben a próbavásárlások során az esetek 25 százalékában tapasztaltak eltérést a vevő kárára. Az építőanyag- és tüzelőkereskedelemben gyakran adnak eleyengzébb árut első osztályú termékként. Az autójavítók, a fuvarozók, az építőipari szervezetek is sok esetben kérnek túlzottan magas árat. Az elnökség a továbbiakban megvitatta a szakszervezeti szervekhez tett bejelentésekről és panaszokról szóló jelentést. A jelentés szerint 1934- ben a szakszervezetekhez csaknem 27 ezer bejelentés, panasz vagy kérelem érkezett, ezeknek körülbelül 9° százaléka egyéni problémákat érint. Többnyire a bérezéssel, a munkaidővel, ? szabadságidővel, a dolgozó anyagi felelősségével kapcsolatos vitákban kérnek ? szakszervezettől tájékoztatást vagy segítséget. Gyakran fordulnak a szakszervezetekhez amiatt is, hogy késedelmesen intézik a GYES-, a táppénz- és a nyugdíjügyeket. Visszatérőek azok a panaszok, hogy sokan nem jutnak üdülőbeutalóhoz. Az elnökség megállapította, hogy a szakszervezeti szervek •fele’esésze’ fele’’ foglalkoznak a bejelentésekkel, panaszokkal. A továbbiakban az elnökség megvitatta az 1936. év szakszervezeti tagdíjbesorolás irányelveit, majd elfogadta az elnökség és a titkárság idei második félévi munkatervét. BOKRON TEREM A VALUTA KÜLPIACON A RÁBAKÖZ ________MENŐ A MAKÓI BRONZ________ Első volt a csornai Rábaközi Áfész, amelyik a társszövetkezetekkel karöltve elindította abogyósgyümölcsök exportját. A külkereskedelmi tevékenység ma is él, de nemcsak a bogyós gyümölcsök jutnak át a határon, hanem a csornai áfész nevéhez fűződik a nagy mennyiségű uborka termeltetése és sikeres exportja is. Külön érdem, hogy mindez az együttműködésre alapozva történik (a szili, a szanyi, a kónyi fogyasztási szövetkezetekkel összefogva, az idei évtől a beledi is közösséget vállalt Csornával) természetesen mindenekelőtt az okból, hogy a rábaközi szövetkezet rendelkezik hűtőtárolóval. Érdemes a nagyságrend miatt is néhány gondolat erejéig a tavalyi eredményekkel foglalkozni. Mert a csornai áfész bogyós gyümölcsből 550 tonnát küldött exportra, ennek fele a társszövetkezetektől érkezett, uborkából az export 2010 tonna volt, hétszáz tonnát adtak a társgazdaságok. Vagyis a téliesített exportterv, 56 millió forintnak megfelelő dollár bevételt hozott. Mondhatnók erre: az idei év sem lehet rosszabb, termeltetés szempontjából legalábbis nem. Érte, amit tenni kellett, azt a fogyasztási szövetkezet megtette, most már az időjáráson a sor. Az idén 2200 tonna uborkát szándékozik exportálni a csornai áfész, amihez ezer tonnával járulnak hozzá a társszövetkezetek. Egyébként hatezer tonna uborkát forgalmaz összesen a szövetkezet, mivel belföldi felhasználásra, a hazai konzervgyárakkal való szerződésre is termeltet. A bosvós gyümölcsök exportja az idén hatszáz tonna lesz, amiből háromszáz tonna a társszövetkezetek áruja. hogy még az uborkánál időzzünkmegérdemli, mert megéri vele a vesződségt annyira jó partner Rábaköz a hazai feldolgozó üzemeknél, hogy az ország legtávolabbi sarkában lévő konzervgyár is innét viszi az uborkát. A termelői kedv ébrentartásához természetesen elsősorban a munkát, vesződséget kifejező ár segít. Ezen túl a jó minőségért, igyekszik minden feltételt megteremteni a szövetkezet. Elsősorban az intenzív fajták vetőmagjának a beszerzésével, amit ingyen ad a termelőnek, segítséget nyújtanak, ehh°z a partneri kapcsolatban lévő konzervgyárak. A vetőmag Hollandiából érkezik, az idén szükség volt pótrendelésre is, közvetlen repülővel jött a vetőmag árucseréért. Különösen kedvelt most a Minerva, s ez a fajta beleillik a termesztési technológiai elképzelésekbe, a kordonos termesztés meghonosításába. Ugyanis így azonos területen szinte kétszer annyi termés nyerhető. A támrendszerekről is gondoskodott az áfész, húszezer karót hozatott az idén kedvezményes áron az uborka termelőinek. A vetőmag egyébként, amely a termelőnek nem került semmibe, másfélmillió forint értékű. Nem sokallja az ezt a kedvezményt, aki jártas a termelésben, értékesítésben, és tapasztalja, hogy mennyit jelent a minőség. Tehát a jó áruért érdemes áldozni, befektetni. Nemcsak az uborkával és a bogyós gyümölcsökkel „fogja” az áfész a termelőt. Vöröshagymát is termeltet exportra, szintén ingyenes magakció keretében (százhatvanezer forint értékű vetőmagot adott ki), mert tavaly éppen amiatt volt gond, hogy a sokféle fajtájú vöröshagyma nem képzett egyöntetű minőséget. A makói bronzot termelik az idén, háromszáz tonna jut belőle a külpiacra, hasonló mennyiségű, mint az elmúlt évben. Belföldi konzervgyárak vásárolják meg a salátaparadicsomot, tavaly próbálkozott először a termeltetésével a fogyasztási szövetkezet, szintén konzervgyári igény, együttműködés kapcsán, ötszáz tonnára volt szerződés. Termett ennek a háromszorosa, de mind piacra talált. Az idén már kétezer tonnára kötött értékesítési szerződést az áfész, annyira, amennyit szintén szerződéssel igényelt tőle az ipar. Miről szólhatnak még, így a szezon kezdetén a termeltetők és felvásárlók? Arról például, hogy a piac feltételei ismét sz5 ""’’'írtak, különösen az uborkára igaz ez nagy követelményt állít az áru elé, s egyben a termelőés továbbító elé is, a külpiac. Márpedig a rábaközi áfész meg akarja tartani helyéta piacon, azt a helyet amit évek során kiérdemelt a szakszerű, lelkiismeretes munkával, és az osztályos áruval. G. Szabó A város ellátásában is segít az exportra termeltető Rábaközi Afész Képünk Csornán készült, az áruház előtti zöldséges stand kínálatát igazolja. Ma választ az ország népe Forradalomban, demokráciában, néptiszteletben, államjogban igencsak jártas, azokról véleményt formálni vitathatatlanul jogosult elődünké a gondolat: „A teória oly épület, melynek alapja a praxis”. Kossuth Lajos szavait a mai nap eseményére értve, úgy gondoljuk, „a praxis”, azaz a gyakorlat igazolni fogja „a teória” épületének, az 1983. évi III. törvénynek a célszerűségét, hasznosságát, társadalmi alkotóerőket mozgósító jellegét. E törvény az, amelynek alapján ma három szavazólapot kap kézbe a választásra jogosult állampolgár az ünnepien feldíszített szavazókörzeti helyiségben. ? Másfél millió állampolgár vett részt a mai napot, a szavazás napját előkészítő jelölőgyűléseken, tíz- és tízezrek voltak ott a politika nagy és kis köreit összekapcsoló választási gyűléseken, az érdeklődés, az aktivitás meghaladta a várakozásokat."Felszabadulásunk napjai óta most tizenegyed,1 szer választ a felnőtt lakosság országgyűlési képviselőket, és kilencedik alkalommal tanácstagokat. Van hagyomány, tapasztalat, ám újdonság is. Ezek az új vonások teszik érdekessé, izgalmassá az 1985. évi választásokat nemcsak friss szemmel nézve, hanem majd később, történelmi távlatból szemlélve is. A közéletiség mindannyiunk által járt iskolájának magasabb osztálya lett ez az időszak, nem csupán azért, mert százötvenezren kértek szót, mondtak véleményt, fogalmaztak meg javaslatokat a jelölőgyűléseken, nem pusztánannak okán, mert több, mint nyolcvannyolcezer személy kapott bizalmat a jelöltségre,, hanem azért is, mert igényességgel ötvözött megfontoltságról tett tanúságot az állampolgárok sok százezres tábora. A realitások tisztelete, a megtehető lépések mérlegelése jellemezte az előkészületeket, a jelöltek kiválasztását, a nagy és a kis, — azaz az országos és a helyi — politika eredményeinek, céljainak összevetését. Mert nemcsak személyekről, jelöltekről, hanem szükséges és lehetséges programjukról is folyt az eszmecsere, olykor vita, azaz nem a szocialista társadalomról és gazdaságról általában, hanem ezeket a konkrét tapasztalatok királyvizébe merítve ütköztek nézetek, vélemények, javaslatok, elképzelések. Tapasztalatok, várakozások rendkívül gazdag tárházából málházták fel az országos lista harmincöt, a 352 országgyűlési választókerület 766, és a 42 725 tanácstagi választókerület jelöltjeit. Nehéz ez a málha? Igen, láz. Mert benne a felelősség súlya, de benne a hasznos cselekvés, a jó szolgálat nemes, a nehezet is szívesen vállalttá tevő örömének lehetősége is! Egy pillanatra se feledjük: jelöltnek lenni sem csekélység, sőt, rang! Mert a megbecsülésnek, a közéleti szerepvitelnek, egy formája, a közösségért tenni képes egyénnek olyan elismerése, amit nem adnak könnyen. S valóban nem, hiszen a Hazafias Népfront illetékes testületei által előterjesztettek mellett négyezer további javaslat hangzott el a jó hangulatú lakossági összejöveteleken, s a négyezer közül több, mint háromezerhatszázan megkapták a kellő voksokat, jelöltek lettek. Az országgyűlési választókerületekben ötvennégy helyen hármas, négy helyen pedig négyes a jelölés, a tanácstagi választókerületekben 2460 esetben hármas, kilencvennégyben pedig négyes lett a jelölés. Nem alkalmasok és alkalmatlanok szembesítése ez az állampolgár részéről, hanem az alkalmasok közül a leginkább megfelelő keresése. S ez a keresés egyben fényt vet arra is, hogy állampolgárok egyre bővülő tábora ismeri fel a többre van szükség korparancsát, értve e többet magára éppúgy, mint képviseletére, a társadalmi-gazdasági fejlődés elemeinek tökéletesítésére. Ezért, hogy a választás napja, a mai nap nem végpontja, sokkal inkább kezdete valaminek. Kezdete kell, hogy legyen — hűen az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalmazott célokhoz — a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának, a haladás intenzív jellemzői előtérbe kerülésének, a Langyos középszer háttérbe szorulásának. Szó sincsen arról, hogy ma, amikor választ Magyarország, bárki is azt gondolná, ellentmondásoktól, feszültségektől mentes valóság közegében fogja kezébe a három szavazólapot az állampolgár. Ennek éppen a fordítottjáról van szó! Arról, hogy a szavazás — a szocialista építőmunka alapvető vívmányainak igenlése mellett —, a maga terepén ésa maga eszközeivel, lehetőségeket, módozatokat keres, felelősségüket jól érző testületeket állít össze, hogy enyhülhessenek a feszültségek, könnyebbedhessenek a gondok a közösség sokféle képességét egyesítve, az akaratokat közös célok elérésére összpontosítva. Arra, hogy szándék és tett egysége mire képes, egyetlen példát: amíg a hetvenes évek második felében az országban az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke négyszáz forintot tett ki, tavaly 1194-et, teljes összegében 12,7 milliárd forintot! Apró részeleme ez annak, milyen hatalmas erők rejlenek a társadalomban, annak egy-egy helyi sejtjében, s ezeknek az erőknek a kamatoztatása a munka- és lakóhelyeken nem csupán feltételezi, hanem egyenesen megköveteli — amiben meghatározó szerepe lesz a most megválasztandó testületi tagoknak — az érdekek egészséges ütköztetését, a nyílt vitákat, a kényesnek vélt kérdések száműzését, a határozatok végrehajthatóságát és végrehajtását. Mély máig érvényes igazság rejlik ugyanis Leninnek a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek második összoroszországi kongresszusán elhangzott szavaiban: „Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni, és mindent tudatosan tesznek”. Ennél tömörebben aligha lehetne megfogalmazni azt a várakozást — és azt a követelményt! —, amelyet a választók támasztanak választottjaik tevékenysége, helytállása, parlamenti, tanácsi munkában való alkotó részessége iránt. Igen, alkotó részességet vár, követel, s kér majd számon az állampolgár, hiszen a maga jelenéről és holnapjáról van szó, lesz szó a rövidesen már alakuló ülésre gyülekező testületekben Ez a közös jelen és jövő az, ami sikerben és gondban, tettben és eredményben társsá teszi a választót és a választottat, ami annak jogos reményét adja, hogy ma választ és holnap már célratörőbben cselekszik, éppen a voksok adta szilárd hitben megmerítkezve, Magyarország, az először, másodszor, sokadszor szavazó állampolgár.