Kisalföld, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
(S}^§gp^ Több mint húsz esztendővel ezelőtt két évfolyamtársam összeveszett egy könyvön. Szó szót követett, végül az egyik megvádolta a másikat, hogy nála tűnt el a könyv. Nem ugrottak egymásnak, ahogy emlékezem, nem is káromkodtak, csak farkasszemet néztek, végül az egyik megszólalt- Várom a segédeidet! Ha párbaj, akkor legyen párbaj. Épp heten voltunk a szobában, így én is segéd lettem. Orvost is választottunk, egy kaposvári fiút, akinek éppen ápolónő volt a barátnője Amikor már elnyugodott a város, kimentünk a közeli parkba, szabályos meghajlások, békítési kísérlet után elkezdődött a küzdelem az első vériget választón fegyvernem az ökölvívás volt. A felhők mögül csak ritkán bukkant elő a hold, s a sötétben kemény csattanások hallatszottak. Amikor az egyik fáradni látszott, a segédek időt kértek azzal az ürüggyel, hogy a kis zseblámpa fényénél a másikon vércseppet keressünk. Nem valami profi viadal volt, mert vér csak nem akart kiserkenni, pedig mindketten egymás orrát célozták. Már döntetlenben egyezkedtünk, mert mi segédek untuk az egészet és sajnáltuk is a haverokat, amikor egy tompa puffanás után tisztán kivehető reccsenés hallattszott. Azorvos ugrott oda elsőként, s határozott szóval azonnal véget vetett a küzdelemnek. Megtehette, egy fejjel magasabb volt mindannyiunknál. A baj fokozatosan jött, reggelre cipóra dagadt Gyuri feje. Hosszú hetekig összedrótozott szájjal bajlódott, két vagy három helyen eltörött az állkapcsa. A kórházban első látogatója a párbajbeli ellenfele volt, kakaót vitt neki szívószállal. A beteg némán elfogadta és a párbajról többé közöttük szó sem esett. A lovagias ügyet lezárták. Vitakultúrának meglehetősen ódivatú eljárás, nem is ajánlom a párbajt. Néha azért eszmbe jut e régi történet, amikor egyenlőtlen küzdelmek tanúja vagyok, akár emberek, akár emberek és szervezetek között támad konfliktus. Kit kérjen segédnek a kőműves, ha a jól fizető munkát az kapja meg, aki jó ismerőse a kövér pénztárcájú állami megrendelőnek? Hogyan hadakozzon a Trabantos, ha este zuhogó esőben kocsija oldalát behorpasztja egy kamion? De még ilyen megfoghatatlan fantomellenfelek sem kellenek. Hívjam ki párbajra a fodrászt, aki nem fogad szívesen mert kevesli a borravalót? A szemészorvost, aki csak maszekban tud meggyógyítani? Nem tehetem, pedig tudom, hogy közülük csak kevesen választanák fegyverüknek a borotvát és a szikét. Azért nem merem, mert nem vagyok benne bizonyos, hoznának-e kakaót szívószállal. Gorgippia, az antik város Gorgippia — az ősi görög kolónia a Fekete-tenger partján,a mai Anapa fürdőváros területén található. Az antik város maradványainak rekonstrukciós és konzerválási munkálataiban új szakasz kezdődött. Gorgippiával ma még csak fa kiállítóhelyeken ismerkedhet meg a látogató, a közeljövőben viszont már minden vendég végigsétálhat egy keskeny antik utcácskán: már javában folyik ennek restaurálása. Most a pincék falazatát erősítik meg. Ezeket annak idején agyaghabarccsal készítették. A habarcs a föld alatt épségben megmaradt, dea levegőre kerülve széthullik, ezért az alapokat is megerősítik. Rendbehozzák a házak falait, lépcsőit, belső udvarait és vízelvezető csatornáit is. Az antik Gorgippia teljesen újjászületik hamvaiból. Ezt valóban szó szerint is lehet érteni: a város ugyanis az időszámításunk szerinti IV. században leégett. A tűzvész hamuja beborította a romokat és meglepően jó1 konzerválta őket, akárcsak az ókori Itália Pompeji városának épületét. Ezért a kolónia pontosan abban a formában maradt fenn, ahogy sok évszázada létezett. A városka lakói főként halászok és kézművesek — kőfaragók, fazekasok — voltak. Erre utalnak a leletek is: halsózó medencéket, halszárító kampókat, horgászzsinegre való nehezékeket, kőfaragó szerszámokat és égető kemencéket találtak. A romok között még a laikus is felfedezi két utca körvonalait. Az egyik a tengerpart mellett húzódik. A régészek szerint ez lehetett a főutca, mivel masszív kőlapokkal rakták ki, s egyenesen a kolónia központjába vezet. A másik utca már jóval a főutca és a partvonal mögött húzódik, de ezt is meglehetősen sokat használhatták. Rajtuk keresztül haladtak a szekerek gabonával, hallal, cserépedényekkel megrakottan más kolóniák felé. Gorgippia a maga idején a boszporoszi királyság jelentős támaszpontja, forgalmas kereskedelmi és kézműipari központ volt. A kolóniában, mint a görög városokban általában, fontos szerepet töltött be a sport. Magukat a sportolóidat nagy becsben tartották. Egy fehér kőtömb például az időszámításunk előtti III. századi versenyek 226 részvevőjének nevét őrizte meg. Az előkerült emlékek szerint a gorgippiaiak futó- és erőnléti versenyeken is összemérték ügyességüket. 1985. augusztus 12., hétfő HAT MEGYE SZÉPEI Lányok a kifutón „A választás, a verseny, természetesen, nem életrehalálra szól. Játék csupán, amelyhez kérjük az ön részvételét” — olvasható a Miss Magyarország ’85. rendezvény programfüzetében. Fogadjuk el ezt az ajánlást, még akkor is, ha — mint azt a péntek esti-éjjeli győri elődöntőn tapasztaltuk — sokaknak egyáltalán nem egyszerű játék az ügy. Itt van mindjárt a Magyar Média, az ötlábú „m” betűvel márkázott, kezdeményezőkészségéről jól ismert cég. Nem játékként milliós befektetést kockáztatva szervezte meg az első „hivatalos” magyarországi szépségkirálynő választást. (Ötven évvel ezelőtt volt már ugyan Miss Hungária választás, de lényegében ez a mostani számítható elsőnek.) A Magyar Média megtalálta a pénzügyi fedezet nyilván jelentős részét biztosító vállalatokat, amelyeknek lepedőnyi hirdetései díszítették a Rába Szálló nagytermét. Bizonyára az sem volt kis munka, amíg a kétezer jelentkezőből kiválasztották először a hatszázat, majd egy előzsűrizéssel azt a 193, 16 és 27 év közötti, legalább 160 centi magas (más méret nem volt feltétel) magyar hajadont, aki nyilvánosan is megmérettetik a hat elődöntőn, kb. hatvanan a két középdöntőn, majd a legeslegszebbek október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban a döntőn. Hogy az erőfeszítések milyen eredménnyel jártak? Nos, a verseny lezajlott. A győri volt a legelső, az ezzel járó apró zökkenőkkel együtt. Telt ház volt, egyrészt a szépek rokonsága, baráti köre, másrészt az érdek nélküli érdeklődők megtöltötték a termet, vállalták a 390 forint belépő plusz tíz forint szavazólap kifizetését. Ott volt a sajtó is (vagy öten a rádiótól), egy kanadai újságíró is idekeveredett, és megszámlálhatatlan fotós kattingatott megszállottan egész este. Éjfélre aztán kiválasztották a tíz legszebbet, és még egyet a közönség juttatott tovább. Miss Győr — a legtöbb pontot kapva az egyébként szoros vetélkedésben — a szőke Sájer Anita lett, aki Győrött asszisztens, s a közönségszavazatok többségét is győri lány, Szabó Csilla nyerte el. És a körítés? A műsorvezető Keresztes Tibor, alias Cintula rutinosan vitte a szót, az Apostol együttes kellemesen zenélt, az Amerikában díjat nyert Túri Lajos remekül énekelt,a beígért Boncz Géza helyett szereplő) Böröczki József közepes színvonalú paródiája is még elérte az élvezhetőség fokát. Nem volt játék a péntek esti rendezvény a házigazda Rába Szállónak sem. Tisztességesen helytállt az ilyesfajta rendezvényekhez nem szokott, és a feltételekkel sem maradéktalanul rendelkező intézmény. Mert az akusztika változatlanul rossz, a helyiségben nem tudnak mit kezdeni a már-már elviselhetetlen meleggel, s a több bejárat miatt nemigen lehetett megszűrni a belépőket, a vacsora után tulajdonképpen az jött be, aki akart. A vacsora egyébként finom volt, a felszolgálók gyorsak és ügyesek, valószínű a közönség jól érezte magát a pénzéért. A zsűri is láthatóan igyekezett nem játékosra venni a dolgát, komolyan osztották etől 5-ig a pontokat. Ki-ki ízlése szerint. Például Vámos Magda, a Magyar Divat Intézet művészeti vezetője inkább a manöken alkatúakat díjazta, Keveházi Gábor balettművész számára bizonyosan táncosabb formátumúak tetszettek. Krasznai Tamásnak, a győri Kisfaludy Színház művészének ízlése többnyire megegyezett Balogh Józsefével, aki a városi tanács általános helyetteseként, mint házigazda végezte a zsűrielnöki teendőket. Tizenketten pontoztak, de nem tizenkét dühös, hanem tizenkét mosolygós ember. Értékítéletük többnyire találkozott a közönségével, füttyöt nem kaptak. Freinreisz Károly, a Skorpió együttes vezetője már az előselejtezők zsűriiben is tag volt, így igazán autentikusnak fogadható el a véleménye. Szerinte nem a legszebb magyar lányok neveztek, sokukat feltehetően viszszatartott a szépségkirálynő választáshoz kapcsolódó, nem kedvező közvélekedés. Többen is helyeseltek a gondolatához, hogy talán egy jelentősebb pénzdíj kitűzése feloldotta volna ezt a tartózkodást. (A győztes egyébként részt vehet a Miss Európa választáson, elutazhat Miami Beach-ba, a Miss Universe választásra és egy hétig lehet majd a kairói Hyatt szálló vendége.) És a többiek? Számukra volt talán legkevésbé játék a választás. Kellett egy nem is akármilyen ruha. Aztán egyrészes (nem monokini!) és egy kétrészes fürdőruha. Végül a hajköltemény és a smink — ami azért nem mindenkinek sikerült tökéletesre. (A Győri Fodrász Szövetkezet ingyenes kozmetikát és hajkészítést kínált fel valamennyi résztvevőnek, de a rendezők ezt nem igényelték ...) A lányok erre a napra kosztot és kvártélyt kaptak, valamint egy névleges összeget a délutáni divatbemutatón való részvételért. A többi az ő költségük. A hosszú kifutón tehát háromszor kellett megjelenniük a szépeknek. Zenére, tánclépésben. Kinek így, kinek úgy sikerült, némelyikük olyan zavarban szedte a lábait, mint aki azt sem tudja, hol van. — Pedig igyekeztünk őket felkészíteni — mondta Csenterics Ágnes tv-rendező, a sorozat művészeti vezetője. De sziszeghetett a lányoknak a pódiumra, hol és mikor kell megállni, a többségük füléhez nem ért el az eligazítás. Illetlenül belehallgatok néhány rádióriportba. Szokványos kérdések, a szerepléshez nem szokott lámpalázas válaszok. De nem annyira, hogy indokolná a szervezők egyik vezetőjének fülsértő megnyilvánulását, amit a rádiósok egy csoportjának címzett: „Vegyétek tudomásul, hogy ezek a lányok szépek, de nem okosak ...” De vállalkozókedvűek (némelyek talán némi önkritika híján), s ez mindenképpen a javukra szól. Volt köztük orvostanhallgató és fodrász, adóügyi előadó és varrónő, laboráns és tanítónő. Huszonnyolcan voltak, hat megyéből. Sokan talán irigyelték őket. „Hivatalosan” csak egyetlen nézőt kérdeztem meg, egy átszellemült arccal figyelő fiatalembert. Pillanatokon belül kiderült, hogy Ádám Ottó Zalában szolgálatot teljesítő sorállományú határőr eljegyzett vőlegénye a második legtöbb pontot kapott, remek alakú Józsa Annának. Úttörőtáborban ismerkedtek meg, a levelezésből diákszerelem lett, s négy éve jár komolyan együtt a csobánkai óvónő és a leányfalui fiú. — „Nem fél, hogy ezek után...?” A befejezetlen mondatot is érti: „— Nem. Ha eddig kibírta a távollétemet, ezután sem lesz baj Nagyon büszke vagyok rá, ennyi az egész.” Igen. Azt hiszem, valóban ennyi az egész. Csiszka AntalFotó: Matusz Károly A tíz lány, akiket a zsűri továbbjutásra ítélt... Sájer Anita rendelőintézeti asszisztens, a Miss Győr. HÍJAlölD • 5