Kisalföld, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
A ruha még fekete — a munka már tisztább A kéményseprők a földön járnak Kéményseprőt látok, szerencsét találok — skandáltuk valamikor. Akkor még nem törtem a fejem rajta, vajon miért tartottuk szerencsének a velük való találkozást. A válasz pedig éppoly gyermeteg, mint az előbb idézett sorocska, ahol a seprős, fekete emberek megjelentek — és jól dolgoztak —, ott egy ideig a háziak nyugodtan alhattak, a békésen duruzsoló kályha mellett. Azt, hogy munkát végeztek, nem kellett bizonygatni, tanúsította a lehullott korom. A Győr-Sopron Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat győri kirendeltségén arra kérdeztünk rá, amire már a név is utal, s amit csak úgy emlegetünk: szélesebb profil. Vagyis: mi ma a kéményseprők feladata, és milyen körülmények között dolgoznak? Ragányi Imre, a kirendeltség vezetője elmondta, hogy a hat részleg — Győr, Győrvidék, Csorna, Mosonmagyaróvár, Sopron, Veszprém — a legutóbbi kivételével hasonló felállással dolgozik. Hagyományos kéménysepréssel, ellenőrzéssel, karbantartással és tüzeléstechnikai berendezések mechanikus és vegyi tisztításával foglalkoznak. Egy 1981-esminiszteri rendelet kötelezi őket arra, hogy teljes műszaki felülvizsgálatot végezzenek ott is, ahol ugyan nem termelődik szilárd szennyező anyag — magyarul korom —, de számolni lehet a kémények, kazánok, ipari berendezések állapotának romlásával, következésképp tűz- és robbanásveszéllyel. — Munkájuk során találkoznak értetlenséggel, elutasítással? — Természetesen. A laikus számára nehéz megérteni, hogy ha nincs is kéménye, miért jelennek meg nála a fekete egyenruhás kéményseprők, később pedig miért kell ezért fizetnie. — A kívülálló szerint ez a munka házilag is elvégezhető ... — A rengeteg hozzánk forduló, tanácsot kérő építkező és a számos, általunk lebontásra ítélt, nem megfelelő méretű kémény tanúsítja, hogy sokszor a kőművesek sem értenek a tüzeléstechnika fortélyaihoz. Hiszen még a nagy építő vállalatok is velünk véleményeztetik a terveiket. Munkánk talán nem olyan látványos, mint régebben volt, de egyre nagyobb szaktudást igényel, növekvő anyagi és erkölcsi felelősségvállalással jár. Kovács Károllyal és Tóth Lajossal a Győri Keksz- és Ostyagyár Hecrona kekszgyártó gépsora elszívó berendezésének tisztítása közben beszélgetünk. Kovács Károly harmincegy éve húzta magára a formaruhát, és még tíz éve van a nyugdíjig Gyors fejszámítás: korán kezdte és mindig ezt csinálta. — Miért lett kéményseprő? — Hagyomány. A családban többen is ,,gyógyították” a kémények torkát. Hogy miért maradtam? Szeretem a társaságot, azt, hogy emberek között lehetek. Társa, Tóth Lajos hat éve jött az Alföldről a megyébe, s lakhelyével egyszerre váltott szakmát. Itt lett kéményseprő, most fejezte be a szakmunkásképzőt. Mégsem csak elméletből ismeri azokat a szerszámokat, amelyeket kapásból felsorol: — A kéményseprő felszereléshez hozzá tartozik a szöckefe, a csipelin, a kaprn, a rövid nyelű partvis, a kéménykulcs, az égetőkanna és az elmaradhatatlan bicikli. Ők ketten a városban 4200 kéményért felelősek. Mesélik: még mindigbabonásak az emberek. Sokan szeretnének szőrszálat húzni a stóckeféből — azaz a tolókeféből, amit a vállukra tekerve hordanak —, hogy szerencséjük legyen. Munkaeszközük ,,megkopasztását csak úgy tudjákkivédeni, ha feltételt szabnak, de akkor egy szőrszálat mi is húzunk ... — Saját szerencsének mit tartanának? — Jó nyugdíjat és hogy legyen utánpótlás a szakmában. Azt sem bánnánk, ha a kutyák barátságosabban fogadnának bennünket. O. H. M. 4 KIÍMFÖLD BELPOLITIKA Lehet-e bízni a bizalmi elvben? Egyre több a közlekedési baleset Magángondok a közérdekű következményekkel Vajon mi lehet az oka, hogy az érezhetően erősödő közlekedést megelőző, felvilágosító propaganda ellenére mind több a baleset? A szakemberek tapasztalatairól beszélgettünk Pölöskei Béla rendőr őrnaggyal és Nagy Imre rendőr századossal, a megyei főkapitányság, illetve a győri városi rendőrkapitányság közlekedési alosztályvezetőivel. Kereshetjük-e a fő okot az igencsak megnövekedett idegenforgalomban? Divatos erre hivatkozni manapság — de csak félig-meddig jogos a következtetés. Tény, hogy nagyobb forgalomban nagyobb a baleseti veszély. Ha valaki például az elsőbbségadási kötelezettséget elmulasztva kihajt egy védett útra, ma sokkal nagyobb a „találati esélye”, mint pár éve volt. Igaz az is, hogy a zsúfoltság idegességet szül, azaz potenciális baleseti veszélyt. Nem igaz viszont, hogy a „száguldozó külföldiek” jelentik a fő veszélyt útjainkon. A statisztikában a külföldiek által okozott balesetek aránya elenyésző. A baleseti okforrások között vezet a nem a látási és útviszonyoknak megfelelő közlekedés — erre utal például a már említett három esős nap. Aztán az elsőbbségi jog meg nem adása következik. Hosszú éveken át ezen a téren stagnálást mutatott a statisztika — most viszont ugrásszerű az emelkedés. Nem a Kresz-ismeret hiánya a gond, hiszen az elsőbbségadásra felszólító táblát már az óvodások is ismerik. A szakemberek a közlekedők nagyfokú figyelmetlenségét tapasztalják, a baleseti helyszínelők mind gyakrabban hallják ezt a mondatot: „Nem vettem észre ...” Szomorú képet mutat a statisztika: több és súlyosabb baleset történt az idei első félévben megyénk útjain, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Különösen szembetűnő volt a múltkori háromnapos esőzés „eredménye”: csupán a megyeszékhelyen ez alatt az idő alatt harminc balesetben összesen 61 autó törött össze. Igencsak figyelmeztető lehet ez most a közelgő, várhatóan esős évszak előtt... A rendőrségi jegyzőkönyv figyelmetlen vagy gondatlan vezetés megjelöléssel zárul. Érdemes viszont elgondolkodni rajta, mit takarhat ez az utóbbi időben mind sűrűbben előforduló figyelmetlenség? Elmondják maguk a balesetet okozók. A kismama a bölcsődébe siet — autóval — a gyerekért, s közben már a bevásárláson jár az esze, „elnéz” egy táblát... Más a ki tudja, hányadik műszak után fáradtan iparkodna hazafelé ... Felgyorsult az élettempó, megszaporodtak a magánjellegű gondok , s ezektől vezetés közben sem lehet szabadulni. S így jönnek sorra az érthetetlennek mondott balesetek. Éppen tegnapi számunkban írtunk a likócsi elágazásnál történt halálos karambolról. A személygépkocsi vezetője bizonyíthatóan megállt a stop-táblánál, s aztán mégis kihajtott egy tehergépkocsi elé... Pár napja az autóúton, Győr határában volt baleset, hat súlyos és két könnyű sérülttel, frontális ütközés következtében. Egy rendkívül rossz műszaki állapotban levő, szinte szétesni készülő Wartburggal... Feltűnő baleseti forrás a tehergépjárműveken a gondatlan rakodás. Az országutat járó ember nap mint nap találkozhat „elszórt” rakományt szedegetőkkel. S nem csak ládák, csövek, téglák potyognak. Nemrégiben egy tehergépkocsiról szobányi konténer szabadult el — előzés közben! —, s szánkázott az országúton ötven métert. Egészen rendkívüli, hogy a forgalmas főúton nem talált el senkit. Mint mindenütt, a közlekedésben is alakulnak ki új szokások. Ilyen például, hogy az autóúton sokan szinte erőszakkal leszorítják a leállósávra az előzni akart gépkocsit, vagy előzéskor eleve kiprovokálják, a szemközt jövő húzódjon le, ha nem akar ütközni. Volt baleset már abból is, hogy valaki jobbról, a leállósávon akart előzni! Az új szokások közé tartozik, hogy sok autós a piros lámpánál várakozva leállítja a motort , amely aztán később nem indul időben, torlódást, idegességet, kapkodást okoz, magyarán potenciális veszélyt idéz elő. Gépjárműparkunk sajnos nem olyan, hogy autóink többsége „egy pöccintésre” biztonságosan induljon. Ha már itt tartunk, szólni kell a gépjárművek műszaki állapotáról. Igen sok autó fut elképesztően rossz biztonsági berendezésekkel, öregek a járművek, vagy ha fiatalabbak is, nem kapni hozzájuk alkatrészt — gyakori az erre való hivatkozás a baleseteknél. De vajon lehet-e mentség, amikor életekről van szó? Úgy tűnik, a ma közlekedőknek egyre inkább el kell felejtenie a régről ismert bizalmi elvet, mely szerint, ha én betartom a közlekedési szabályokat, bízhatok abban hogy mások is betartják (merthogy mindenkit erre szorít a Kresz). Nos, a gyakorlati tapasztalatok szerint ez az elv teljesen felborult. Ma azt kell elsősorban szem előtt tartanom, hogy a közlekedésben részt vevő bármelyik társam bármikor és bárhol szabálytalanságot követhet el. Számomra nem jelent biztonságot, hogy a szabálytalankodót majd megbüntetik ... A közlekedés „veszélyes üzem”. Sokan túl későn jönnek rá erre. Megyénkben az idei első félévben 433, személyi sérüléses közlekedési baleset történt (tavaly 396). Megyénk útjain fél év alatt húszan haltak meg (tavaly tizenhatan), és 176-en szenvedtek súlyos sérülést (a tavalyi félévben 11 44-en). J. F. Utak a világ minden tájára Hazánk legnagyobb és legrégibb utazási irodája, az IBUSZ tegnap jelentette meg 1988. téli és 1989. tavaszi útjainak programfüzetét.Ebből az alkalomból Szirákon, a híres Kastély Szálló dísztermében tájékoztatta az újságírókat Szűr Sándor vezérigazgató-helyettes tevékenységükről, valamint a programfüzetről., Bejelentette, hogy az 1988. július 19-i forintleértékelés terhét nem hárítják át az utazóközönségre. Sajnos, ennek ellenére az egy évvel ezelőttiekhez képest áraik 5—40 százalékkal emelkedtek. Okai: elsősorban a forgalmi adó, valamint a repülési pótdíjak bevezetése. Elmondta ezután, hogy a programfüzetet 180 ezer példányban adták ki, amelyből 197 útvonalon, 35 országba, 1355 indulási időponttal ötvenezer személy részére ajánlanak utazást. Az utak fele 10 ezer forintnál, negyede pedig 5000 forintnál is kevesebbe kerül. A legolcsóbb a 914 forintos szabadkai kirándulás, a legdrágább pedig a „Trópusi kaland — Thaiföld Burma” nevű program. A hegyvidéki üdülések, a síelés iránt érdeklődőknek 34 utat szerveznek. A téli sportok szerelmesei Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és Románia síparadicsomaiba juthatnak el az IBUSZ-szal. Különleges ajánlat síelőknek a Kripenstein am Dachstein, ahol a szállás is csak felvonóval közelíthető meg. Az idénynek megfelelően széles választékot ajánl az IBUSZ az utazni kívánóknak a karácsonyi és a szilveszteri ünnepekre. Valódi utazási csemegének számít a híres salzburgi és nürnbergi Christkindlmarkt, azaz a karácsonyi ajándékvásár, valamint a szilveszter Kairóban, a szilveszter a Kanári-szigeteken, valamint a szilveszteri kirándulás a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A Szovjetunió is gazdag programmal várja az IBUSZ- csoportokat az Orosz Tél ünnepén. A sportbarátoknak pedig különleges csemegeként ajánlják a moszkvai Izvesztyija Kupa jégkorongmérkőzéseit. A világkedvelőkre is gondolt az IBUSZ, valódi kuriózummal. Az „Európa virágoskertje” című útiprogram keretében ugyanis hollandiai utazás során megtekinthetik a világ legnagyobb virágoskertjét és virágbörzéjét. A nyelvtanulók részére is több különlegességet találunk a programfüzetben, többi között orosz nyelvtanfolyamot az általános és középiskolások részére Csernovicban, a Kárpátok tövében fekvő kisvárosban. Az „Angliai tavasz” című útiprogram keretében a résztvevők felfrissíthetik és fejleszthetik nyelvtudásukat, bepillantva egy angol család hétköznapjaiba, közben megismerkedhetnek Anglia nevezetességeivel. Az IBUSZ továbbra is segítséget nyújt mindazoknak, akik egyénileg kívánnak utazni, de igénylik az egyéni utazás kötetlenségét és a szervezett utazás biztonságát is. Erről a legújabb IBUSZ- szolgáltatásról szólott befejezésül Szűr Sándor: ha az utas legalább két éjszakára foglal szállást bármely tőkés országba, és a szálláson kívüli egyéb szolgáltatást (étkezést, programot) is igényel, a foglalás forintban is fizethető. Mindemellett napi 700 forint értékben költőpénzt is válthat, valamint a határtól 100 kilométernél távolabbi úticél esetén üzemanyagköltséget is kap. I. B. Hosszú a vonat és hosszú a peron: a mosonmagyaróvári vasútállomás rekonstrukciója után legfeljebb a szerelvények utolsó kocsija érhető el az állomásépület várócsarnokából. A keskeny peronok megközelítése pedig kicsit körülményes. 1988. szeptember 1., csütörtök