Kisalföld, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
A Rába meghúzta a vészféket A Rába tegnap leállította motor- és futóműszállításait a Csepel Autó számára, mert utóbbi cég már mintegy egymilliárd forinttal tartozik a győrieknek. Mint ismeretes, a Csepel Autót és az Ikarust kormánydöntés alapján szanálják, ám ezenközben igyekeznek fenntartani a magyar járműipar működését. A csepeliek azonban hosszabb ideje és egyre nagyobb összeggel tartoznak a Rábának, amely emiatt szintén nem tud fizetni beszállítóinak. Mint szerkesztőségünk megtudta, a győriek még hitelfelvételi lehetőséget is felkutattak a Csepel Autó számára, amit azonban az említett cég nem vett igénybe, s nem is fizet a győrieknek. A Rába már nem tudta tovább meghitelezni a csepeliek tartozását, emiatt kényszerült e drasztikus lépésre, mely minden bizonnyal kihat az Ikarus gyárainak foglalkoztatottságára. A győri Rába vezérigazgatójának mai sajtótájékoztatóján minden bizonnyal szóba kerül e kérdés is. ______________________ Ára: 4,30 Ft 1990. november 1., csütörtök XLV. évfolyam 256. szám Kinek kell a tőzsde? A tagság kérdezhet Ha a kutyákon múlna, a kutyának sem kéne a tőzsde Magyarországon. A hazai gazdaság tendenciái azonban - bármily hihetetlennek tűnik is ez most, a taxis blokád után - lassan fölülemelkedhetnek azokon a régiókon, ahová a kutyaugatás még elhallatszik. (Hogy a kutyaharapásról már ne is beszéljünk.) Mindez nem azt jelenti, hogy ezek a tendenciák az ég felé mutatnak, épp ellenkezőleg. Az a gazdasági vezető, aki nem követi nyomon az alapvető tőzsdei folyamatokat, nem képviselheti megfelelően sem a saját (főleg, ha tulajdonos is egyben), sem megbízói (részvényesek, társtulajdonosok, tagok) érdekeit. Egyszerű példa: már jövőre is nehéz lesz a termelőszövetkezet elnökének elfogadtatni a tagsággal, ha bebizonyosodik, hogy év közben miért értékesítette alacsony áron a közös gabonát, ha év végére a tőzsdei ár jelentősen felszökik. Ugyanígy kínos lehet esetleg azt magyarázgatni, hogy miért taroltak be hosszabb időre, amikor a termény ára közben leesett. Urambocsá! jövőre a tagság akár még azt is megkérdezheti, hogy mi indokolja egy-egy téeszben a magas hitelállomány fenntartását, miért nem képes a vezetés radikális lépéseket tenni azért, hogy a kínkeserves paraszti izzadság - egyébként is csekély - eredménye ne a bankigazgatók (és az állam) széfjébe kerüljön. Aki hosszú távon meg akarja tartani a gazdasági életben elért pozícióját, annak az átalakulás torpedózása helyett ajánlatosabb, ha konstruktív megelőző lépéseket tesz. Jellemző módon megtették ezeket a lépéseket a monopolista hatalmukat mind ez idáig többé-kevésbé megtartó nagykereskedelmi szervezetek, állami kombinátok, termelési rendszerek. Elárulhatjuk, ezek nagy része már vásárolt tőzsdetagságot, és ott tolong a budapesti árutőzsde környékén. Kiszolgált téeszelnököket, állami gazdasági igazgatókat is foglalkoztat a gondolat, hogy ezen a színen juthassanak új szerephez. Hamarosan feltöltődik az árutőzsde egyelőre ötvenben maximált taglétszáma, és a tagsági bizottságnak határoznia kell, hogy emeljeneke ezen a létszámon, vagy sem. A tagsági bizottság öt személyből áll, akik közül hármat a tőzsdetagok közgyűlése választ, kettőt pedig az Árutőzsde Kft. delegál. A bizottság - a tőzsdei taglétszám kérdését kivéve - egyszerű többséggel dönt a vitás ügyekben. A taglétszám emeléséhez azonban abszolút többség szükséges, vagyis egyetlen bizottsági tag ellenszavazata elegendő a létszámemelés meghiúsításához. Amennyiben az említett monopolista szervezetek képesek saját jól felfogott érdekeik képviseletére (a múltbéli és a jelen tapasztalatok szerint mintha képesek lennének rá), akkor könnyedén elérhetik, hogy a tagság létszámát ne növeljék. Magyarázatként hivatkozni is tudnának mondjuk a magyarországi piac kicsinységére. A megmaradó ötvenes taglétszám esetén viszont ez a piac még elegendően nagy ahhoz, hogy akár hallgatólagosan is könnyedén föl lehessen osztani egymás közt. Vagyis az eddigiekhez képest semmi sem változik, csupán létrejön egy újabb sajátosan kelet-közép-európai intézmény, paradox gazdasági konglomerátum, a „tőzsdekartel”. Ez az intézmény - az egyszerű termelőszövetkezeti tagok kijátszásában érdekeltté tett gazdasági vezetők segítségével - esetleg még a porosz nagybirtokrendszer „fölényét” is bebizonyíthatja. Mindez természetesen csak rosszindulatú feltételezések sorozata. Egy dolog biztos, hogy lehetetlen feltételezés nincs köztük. Ami viszont nem lehetetlen, az könnyen meg is valósulhat. Murphy szerint: „ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik". Ahhoz, hogy ez a rendszer ne tudjon elromolni, az kell, hogy minél többen tisztában legyenek a tőzsdézés lényegével, alapszabályaival és minél többen részt vegyenek a tőzsdei „játékokban”. Maga a tőzsde egy alapvetően demokratikus rendszer. Demokratikussága azonban csak akkor tud kiteljesedni, ha valóban a „démosz” működteti. Csudás Endre Köszönet a győri polgároknak Az '56-os Párt Győr kezdeményezte, hogy Győr város önkormányzatának élére pályázat útján válasszanak polgármestert. Célunk az volt, hogy a pályamunkák benyújtásával a város felemelkedését, jövőjét meghatározó, sokszínű elképzelések nyilvánosságot kapjanak. A petíciót és a város polgárainak támogató aláírásait október 26-án kívántuk benyújtani és a választott önkormányzati képviselő-testület elé terjeszteni. Felelősséggel átgondolva a dolgokat, a városnak és az országnak érdeke azt kívánta, hogy a taxis akció miatt kialakult helyzet a lehető legbékésebb módon oldódjon meg. Akkor a végkifejlet még egyáltalán nem volt felmérhető, sok káros melléktünet került felszínre. Senki nem vállalhatta a felelősséget azért, hogy az önkormányzati testület, a szükséges és gyors intézkedések helyett, egy pályázat kiírásáról tartson feltehetően meddő vitát. Kezdeményezésünk előterjesztéséről ezért lemondtunk. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a győri polgároknak, akik elképzelésünket magukévá téve, kezdeményezésünket aláírásukkal támogatták. Az összeállított anyagot dokumentumként, levéltári anyagként megőrizzük. A megválasztott polgármester úrnak gratulálunk, jó egészséget és városunk érdekében kifejtett hasznos munkálkodást kívánunk. '56-os Párt, Győr r.. . Összeért az alagút Tegnap megtörtént az áttörés, oda van Anglia „fényes elszigeteltsége" - egyelőre alig öt centiméter átmérőjű lyukon a La Manche csatorna alatt negyven méterrel létrejött a közvetlen összeköttetés Nagy-Britannia és Franciaország között. A mérnökök pezsgővel ünnepelték, hogy a La Manche alagút építése fordulóponthoz érkezett és a két oldalról elindított lézerrel irányított fúróberendezések találkoztak. ■ Az évszázad mérnöki alkotása, a csatorna alagút 1993-ban készül el teljesen és, még közelebb hozza Nagy-Britanniát az Európai Közösség többi tagállamához. Az előzetes kalkulációk szerint már első évben 28 millió utas kel át rajta, miután a jelenlegi hét óra helyett három órára rövidül az út Párizs és London között. j Az én miniszterelnököm Bevallom, nem kis érdeklődéssel vártam a vasárnap éjszakai interjút a lábadozó miniszterelnökkel, mert a három napban újra és újra megfogalmazódott bennem a kérdés: mit érezhet, mit gondolhat a cselekvésétől jobbára megfosztott Antall József kórházi betegágyán? Egyetért-e minisztereivel, akik kezdetben konokul védték a kormány döntését, vagy - ha tehetné - óvatosabb, rugalmasabb, a háttér reálisabb felvázolásával igyekezett volna bizonyítani álláspontjuk helyességét? Tudta-e, hogy a néhány hónapja még oly egységesnek látszó ország szétszakadt? Amikor megjelent a képernyőn, egy megviselt, kétségek között gyötrődő ember hatását keltette, aki méltósággal viselte nemcsak a betegségét, hanem a felelősséget is a történtekért. Számomra egy új Antall József nyilatkozott. Visszafogottan, reálisan értékelte a kialakult helyzetet és becsületesen magáénak érezte a megszületett kompromisszumot. Igaz, nem is tehetett mást, de én őszintének éreztem mondatait, még akkor is, ha nem minden gondolatával azonosultam. A kabinet öt hónapos működése alatt ez volt számukra az a bizonyos pedagógia pofon, amely remélhetően a kormány többi tagjából is éppúgy, mint a miniszterelnökből, a Jobbik énjét „varázsolja” elő. Hétfőtől - meggyőződésem szerint - már nem ugyanabban az országban élünk, mint vasárnap késő estig, és nem az a kormány igyekszik kivezetni bennünket a válságból - még ha összetétele változatlan is -, amelyik az elmúlt hónapokban csak magáénak tudta a gyógyírt súlyos bajainkra. A miniszterelnök reakciója nem a gőgös elutasítás volt, hanem a konszenzus keresése és ezt parlamenti beszédében is megerősítette. Antall József számomra vasárnap éjjel lett az én miniszterelnököm is. Hétfőre virradóra átléptük a Rubikont. Hogy meddig juthatunk? A választ közösen kell megfogalmaznunk. ________________________________ Ötvenhárom laktanyát már átadtak Ütemterv szerinti szovjet csapatkivonás A szovjet olajszállítás csökkenése nincs összefüggésben a szovjet csapatok kivonása körüli anyagi vitákkal - jelentette ki szerdán Mátyásföldén, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán tartott sajtótájékoztatón Anatoly Kirilov ezredes, a déli hadseregcsoport törzsfőnök-helyettese. Elmondta, hogy továbbra is az ütemterv szerint halad a csapatkivonás, s azt nem késleltethetik az anyagi természetű viták, amelyek tisztázása a szakértőkre tartozik. Az idén decemberig a harci egységek 70 százaléka hazautazik, március vége után pedig már csak azok maradnak Magyarországon, akik a különféle anyagi eszközök elszállításában vesznek részt. Október végéig egyébként az 50 ezres személyi állománynak már több mint a fele elhagyta az országot. Ezenkívül átadtak 53 laktanyát, s 23 helyőrségből már maradéktalanul eltávoztak a szovjet csapatok. A Thaye Beretson - a svéd parlament elnöke - vezette küldöttség tegnap magyarországi tartózkodása során virágot helyezett el Raoul Wallenberg budapesti emlékművénél.