Kisalföld, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-06 / 155. szám

1993. július 6., kedd AKTUÁLIS Jövő hétfőtől kéthetes leállás a Rábában Nincs megegyezés, de béke van Csalódniuk kellett azoknak, akik a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. vezetése és a társaság érdekvédelmi szer­vei által folytatott bértárgya­lásokon kiélezett csatározás­ra számítottak. A megbeszé­lések végül megállapodás nél­kül értek véget, ennek ellené­re a jelek szerint a munkabé­ke állapota fennmaradt a Rá­bánál. Hogyan lehetséges ez? - kérdeztük tegnap Borbényi János személyzeti és munka­ügyi főosztályvezetőt. - Mindenképpen új helyzet­ben kezdődött a megbeszélés, hiszen az érvényes rendele­tek szerint a vállalatvezetők kizárólagos joga a béremelés mértékéről dönteni, nem kell hozzá a szakszervezetiek egyetértése. A Rába azonban mindenképpen egyeztetni kí­vánta lépését az érdekvéde­lemmel. -A szakszervezetek aligha hatódtak meg ettől a gesztus­tól.. - Nézze, az érdekvédelem úgy ült asztalhoz, ahogy ko­rábban, miszerint következik a szokásos béralku. Az egyik fél is mond egy számot, a má­sik is, aztán végül ezeket kö­zelítik egymáshoz. A vállalat vezetőinek azonban csak egyetlen száma volt. Azt mond­hatom, hogy kiterített lapok­kal játszottunk. Elsőként is azt közöltük, aminek teljesí­tésére lehetőség látszik.­­ Beszéljünk akkor ezekről a számokról: az érdekvédelem 21 százalékos béremelést kért és a 13. havi fizetést, a válla­lat ezzel szemben 17 százalé­kos béremelést lát teljesíthe­tőnek,­­ így van, amiből két szá­zalék az úgynevezett korrek­ció. A motor-, futómű-, ko­vács- és öntödegyárak szak­munkásainak vállalaton be­lüli viszonylagos bérelmara­dását hivatott kiegyenlíteni. Az ő esetükben 15 plusz öt százalékos lesz a béremelés. - Ön azt mondta, 17 száza­lékos béremelés volt a vezetés egyetlen ajánlata. Állítólag ez előtt is volt egy számuk... - Eredetileg valóban tíz plusz két százalékos béremelést gon­dolt a vezetés, érzékelve azon­ban a hangulati elemeket, az­zal a bizonyos másik szám­mal álltunk elő. Az előbbi szi­gorúan szakmai berkekben maradt. - Amiből egyesek arra kö­vetkeztethetnek, akár a szak­­szervezet 21 százalékos kö­vetelését is teljesíteni lehetett volna! - Felelőtlenség lett volna. Azt viszont hozzá kell tenni: amennyiben úgy alakulnak a Rába gazdasági mutatói, év végén lehetőség lesz majd ju­talmazásokra. Egyébként a 17 százalékos béremelés - a rá­rakódó pótlékok következté­ben -jövedelemben nagyobb az előbbi számnál, meghalad­ja a 20 százalékot. - Nem lehet megkerülni a kérdést: a társaság vezetői­nek bére is az átlagos arány­ban növekszik majd? - Nem. Az átlag ugye 17 szá­zalék, az ő bérük viszont át­lagosan 15 százalékkal nö­vekszik maj­d. A Rábánál a ve­zetők és nem vezetők kerese­ti arányai közötti különbség kisebb az országos átlagnál. - Egy kérdés maradt csak: nem egyeztek meg az érdek­­védelemmel, mégis béke van. Hogyan lehetséges ez? -Az érdekvédelem végül el­fogadta, valóban a vezetésnek nincs lehetősége az általa aján­lottnál nagyobb arányú bér­­fejlesztésre. Az volt viszont a kérésük, hogy a vezetés érve­it Zalán Barnabás vezérigaz­gató ismertesse az emberek­kel. Ez a tájékoztatás mind­két győri nagy gyáregységben még a nyári leállás előtt meg­lesz. Mint Borbényi János el­mondta, a jövő hétfőtől két hétre leállnak a Rába üzemei, ebben az időszakban csak a karbantartók dolgoznak majd. Ferenczi Józsefi Disszonáns jubileum Harmónia nélkül a Filharmónia Negyedszázados jubileumi évadzáró társulati ülését tar­totta Győrött tegnap délelőtt Liszt Ferenc utcai próbater­mében a Győri Filharmonikus Zenekar. Baross Gábor, az együttes igazgatóhelyettese a hosszú­ra nyúlt évadot értékelte, mely­ben a zenekar száztizenkilenc felnőtt- és ifjúsági hangver­senyt adott Győrött és vidé­ken. Miközben a huszonöt év­nyi múltról beszélt, megem­lékezett az első társulati ülés­ről, és elbúcsúzott a zenekar tagsága nevében is Sándor Já­nostól, az együttes leköszönő igazgató-karmesterétől. Sza­vai és szándékai azt igazol­ták, hogy e búcsú korántsem végleges, mert a zenekar ven­dégkarmesterként visszavár­ja. Reményének adott hangot arról is, hogy még sok közös koncertben lesz részük. Sándor János élete legkü­lönlegesebb eseményeként, és személyének szóló kitüntetés­ként említette, hogy a zene­kar tizenöt év után újfent a városba hívta. Azzal a nyu­godt tudattal köszönt le tiszt­ségéről, hogy azt a feladatot, amiért idehívták - mégha egy „kicsit el is vérzett” közben elvégezte. Mint mondta, meg­teremtődött a város és a ze­nekar között az a légkör, amely­­a színvonalas munka feltéte­le. A működése három évét jellemző minden konfliktus el­lenére békességben szeretne búcsúzni, mert mint említet­te, magáénak érzi a zenekar huszonöt évét. A karnagyot köszöntő taps után Kolozsváry Ernő, Győr polgármestere szólt az egybe­gyűltekhez, s reményét fejez­te ki aziránt, hogy a huszon­öt év a múltat jelenti, de a jövőbe vezet. Mivel úgy érez­te, hogy Sándor János, mikor a város és a zenekar közötti konfliktusokról beszélt, sze­mély szerint őt is megszólítot­ta, a zenekar megszüntetésé­re való törekvéseiről szóló hí­reket rágalomnak minősítet­te. Elmondta: sosem kívánt mást, mint hogy a zenekar minden ízében a várost és a közönséget szolgálja. Ezt meg­erősítendő személyes garan­ciát adott a zenekar jövőjét il­letően, mely szándékai sze­rint méltó rangot vív ki ma­gának minden téren. Bejelen­tette továbbá azt is, hogy szer­dán a városházán fogadja Koncz Tamást, a Bécsi Zene­művészet Főiskola opera tan­székének tanárát, hogy mint új karnaggyal, aláírják a szer­ződést kinevezéséről. Szentkuti Károly, a megyei közgyűlés alelnöke oldva a ki­alakult feszült hangulatot, a zenekar létjogosultságáról be­szélt, s munkájukról, mely rangot jelent a megye zenei életében. Mint mondta: a me­gye és a város közötti együtt­működésre törekvést az anya­gi és szellemi értékek megta­lálása, megteremtése jellem­zi majd a jövőben is, amihez azonban a közvetlen informá­cióáramlás és a hétköznapok­ban is megnyilvánuló jó kap­csolat szükségeltetik. A társulati ülés végén a je­lenlévők együtt koccintottak a huszonöt éves jubileumra, a maradókra és búcsúzókra, a múltra és jövőre. (A huszonöt éves jubileu­mát ünneplő Győri Filharmo­nikus Zenekar közelmúltban adott Széchenyi téri koncert­jéről szóló írás lapunk 11. ol­dalán olvasható.) K. L. A. Állami gondozottaknak „Támasz” a tovább­tanuláshoz Az 1988-ban létrejött TÁ­MASZ Alapítvány az állami gondozásból kikerült nagyko­rú, de továbbtanuló fiatalok támogatását pályázati rend­szer keretében valósítja meg - tájékoztatott tegnap az ala­pítvány kuratóriumának el­nöke, Schiffer János abból az alkalomból, hogy meghirdet­ték pályázatukat az 1993/94- es tanévre. A TAMASZ Alapítvány Ku­ratóriuma minden tanév vé­gén pályázatot hirdet azok­nak a 1­8-30 év közötti volt ál­lami gondozott fiataloknak, akik közép-, vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatják tanulmá­nyaikat, illetve szakmai át­képzésen, továbbképzésen vesznek részt. Az első két évben 28 fiatal részesült folyamatos ösztön­díj-támogatásban. Az 1991/ 92-es tanévben a pályázati felhívásra 40 fiatal jelentke­zett, közülük 32-en kaptak ösztöndíjat. A következő ta­névben további 13 fiatal ka­pott támogatást. Az ösztöndí­jak átlagos összege 5000 fo­rint. Az elmúlt évek tapaszta­latai alapján szükségessé vált a támogatások területét kiter­jeszteni a munkanélkülivé vált fiatalok átképzési, továbbkép­zési és nyelvtanulási támoga­tására is; általában a tanfo­lyami költségek felét fedezik. Az alapítvány TAMASZ Ott­hont létesített egy 160 négy­zetméteres budapesti lakás­ban 6-8 ösztöndíjas fiatal szá­mára. Ott a diákok - a Fővá­rosi Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Intézet segítségével - magukról gondoskodnak, ké­szülnek az önálló életre. Az alapítvány intenzíven folytatja a támogatások gyűj­tését, hogy növelni tudják a működéshez szükséges ala­pítványi vagyont. Felfüggesztik... Az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrzési Hivatal mától maximum két hétre felfüggeszti a nyug­taadási kötelezettség ellenőr­zését - j­elentették be a tegnap tartott sajtótájékoztatón. Ez­zel együtt közölték: ma 10 óra­kor az APEH vezetői tárgya­lásokat kezdenek az érintett érdekvédelmi szervezetekkel a nyugtaadási kötelezettség feltételeiről. Az ellenőrzések felfüggesztése nem jelenti azt, hogy ezzel a nyugtaadásról rendelkező törvényt is felfüg­gesztenék... Vélemény Országszanálás Nemrég egy Németországból hazatért Fidesz-küldött­­ség tapasztalatait összegezve adta hírül a sajtó: magyar vállalatokkal még tavaly is előfordult, hogy nem oda, ak­korra és azt szállították, ahova, amikorra és amit kellett volna. Másrészt: annyira pénztelenek, hogy a partnerek­től előleget kérnek megrendelés­eikre... A napokban jelentette meg - társadalmi vitára bocsá­tás céljából - a Magyar Gazdasági Kamara az idei gaz­daságpolitikai javaslatait. Három követelményt fogal­maznak meg benne: a teljesítménycsökkenés megállítá­sát, a vagyonvesztés lefékezését és a gazdasági élén­külés feltételeinek megteremtését. A megfogalmazottak­ból kiviláglik: ezeknek lehetetlen eleget tenni a kormány mai gazdaságpolitikájával. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékvesztése ugyanis jelenleg havi 6 milliárd forint. Miért? A Magyar Gazdasági Kamara megírja a receptet: lép­ni kell a pénzügyileg ellehetetlenült, de piacképes válla­latok megmentéséért. Folytatni kell a hitelkonszolidáci­ót, kiterjesztve a vállalatok behajthatatlan kölcsönállo­­mányára is. Mindez nem vezethet az ország további el­adósodásához, nem veszélyeztetheti az infláció kézben­tartását. Ugyanakkor elismerik: nem részesíthető egy­idejűleg előnyben a gazdaság élénkülése és a költségve­tési deficit csökkentése. - S ki adja mindehhez a pénzt? - kérdezhetnék, akik sejtik, hogy a fenti követelmények megvalósítása - gya­korlatilag az ország szanálása - mennyibe kerülne. S ha az innfláció mérsékelt „megengedésével”, a költségvetési deficit külső-belső elfogadtatásával ez a forrás össze is jönne, ez a szanálás akkor sem hasonlíthatna azokhoz „régi jó" szocialista szanálásokhoz. Ennek a szanálás­nak nem szabad az állam vállalkozói vagyonának ma­gánkézbe kerülésénél előbb befejeződnie - tehát az ál­lam vállalkozói vagyonának minél előbb magánkézbe kell kerülnie. Még az sem baj, ha ez a kéz magyar. Csudás Endre KISALFÖLD 3 Ha feldobják fehér, leesik drága... Mennyibe kerül egy tojás? Mostanság nehéz err­e egyértelmű választ adni. Ahány hely, annyiféle ár. Tudniillik a tojás is szabadáras, így annak „értékét” a kereslet-kínálat szabályozza. A boltok saját hatás­körben alakítják az árakat. A győri Pálffy utcai Bábolnai boltban megtudtuk, hogy egy tyúk körülbelül másfél évig tojik, ezért az állományt fel kell időnként frissíteni. A váltás idején természetesen kevesebb a tojás, ezért az árak emel­kednek. Ugyanígy van télen is, hiszen akkor a keve­sebb tojásra még drágább energiaárak rakódnak. Eb­ben a boltban volt bőségesen e termékből tálcás épp­úgy, mint dobozos. A beszerzés igény szerinti szállí­­táson alapul, így mindig friss áru kapható. Ottlétünk­kor 4,10-ért. A győri piacon az ősi kereslet-kínálat törvénye már régebb óta jól működik. Ha valamiből sok van, az ol­csóbb, hiszen nagyobb a választék, és senki nem sze­reti visszavinni azt, amit eladni szándékozott. A leg­utóbbi piacnapon volt bőségesen tojás, 4,50-5,50-6 forintért kínálták az őstermelők. Az Arrabona Áruházban is érdeklődtünk. Megtud­tuk, hogy a napi egy-kétezres fogyást hetente két­szeri szállítás pótolja, így az áru ott is mindig friss. Az áruház szinte nyitása óta egy helyről vásárol, és kis árréssel dolgozik, mindössze 10-15 százalékot tesz a tojásra. A tojás ára aznap 4,50 volt. Mit mondhatunk? Van tojás kicsi és nagy, sárgább és fehérebb, frissebb és állottabb, s ami a leglénye­gesebb: olcsóbb vagy drágább. A kereskedő árat álla­pít meg, a vásárló pedig dönt. Mindkét félnek szíve joga a választás... -is- Kitüntetések, kinevezések a megyei kórházban A győri Petz Aladár Megyei Kórház­ban megtartották a Semmelweis-napi megemlékezést. Dr. Révhelyi Mária gyermekgyógyász főorvos ünnepi be­széde után kitüntetéseket adtak át a Főorvosi Tanács javaslatára. NYÁRI LÁSZLÓ-NÍVÓDÍJAT kapott dr. Varga László osztályvezető főorvos (III. belgyógyászat), Schroller Luciana osztályvezető főnővér (szülészet-nő­gyógyászat), Buruzs Andrásné osz­tályvezető-helyettes (anyaggazdálko­dási osztály). Petz Aladár Megyei Kórház KIVÁLÓ MUNKATÁRSA kitüntető címet kapott dr. Unger Mária főorvos (kp. röntgen), Szeiman Gyuláné ápolónő (I. belgyó­gyászat), Nagy Julianna ápolónő (III. belgyógyászat), Jáni Tiborné kisegítő (kp. laboratórium), Szekér György ve­zetőhelyettes (mosoda). Az intézményben kiírt „Humán erő­forrásokkal való hatékonyabb gazdál­kodási pályázat elbírálása után há­rom munkacsoport részesült elisme­résben: Illés Imréné higiénés ellenőr (higiénés szolgálat), Szakács Miklós osztályvezető (üzembiztonsági és el­látási osztály), Mészáros Ferenc osz­tályvezető (anyaggazdálkodási osz­tály). Főorvosi kinevezést kapott dr. Schwartz János (onkoradiológia), dr. Pintér Tamás (onkoradiológia), dr. Pa­rányi János (szülészet-nőgyógyászat), dr. Vajda Attila (Szülészet-nőgyógyá­szat), dr. Szecskái Árpád (urológiai se­bészet), dr. Kárpáti Anna (kp. labora­tórium). Adjunktusi kinevezést kapott dr. Si­mon Ferenc (urológiai szakambulan­cia), dr. Regner Éva (belgyógyászati szakambulancia), dr. Szarka Ottó( uro­lógiai sebészet), dr. Bénes Tamás (uro­lógiai sebészet), dr. Nahgjevszky Sa­rolta( II- belgyógyászat), dr. Szabó Ág­nes (II. belgyógyászat). Alorvosi kinevezést kapott dr. Czom­­pó Márta (tüdőosztály), Márkiné dr. Ke­lemen Terézia (III. pszichiátriai osz­tály), dr. Horváth Katalin (II. belgyó­gyászat), dr. Vétek Lajos (urológiai se­bészet), dr. Molnár Zsolt (urológiai se­bészet).

Next