Kisalföld, 1993. szeptember (48. évfolyam, 204-230. szám)
1993-09-20 / 220. szám
12 KISALFÖLD Kazettán az új műsor A Story ismét talpra állt A gomba módra szaporodó zenei kiadók korában úgy tűnik, nem sokat változott a feltörekvőben lévő vidéki amatőr zenekarok helyzete. A zenélés költségei egyre magasabbak, mind a hangszerek, mind a technikai felszerelés tekintetében. A próba- és fellépési lehetőségek beszűkülésével, a népes tábort vonzó zenei műhelyek, klubok hiánya miatt a megmutatkozás, közönség elé lépés esélyei is egyre halványodnak. Mindezt a saját bőrén érzi a győri Story együttes is. A négy évvel ezelőtt a teljes ismeretlenségből alakult zenekar a könnyed, lendületes rock and roll-lal próbálkozott, s az évek során a kemény, szövegcentrikus rockzenéhez érkeztek el. Lassan kialakult törzsközönségük is, kik figyelemmel kísérték fellépéseik sorát. A katonai behívók őket is tagcserékre kényszerítették, közben mégis megállás nélkül dolgoztak és kiugrási esélyként gondolva készültek az idei Ki mit tud?-ra. Úgy éreztük, itt a nagy lehetőség, mert vidéken nincsenek olyan szakemberek, akik érdemben és eredményesen foglalkoznának az amatőr rockzenészekkel. A koncertekre nem járnak menedzserek, szponzorok, nincsenek kiadók sem. A feljebb jutásra az országnak ezen a táján így nem igazán van esély. Maradnak a tehetségkutatók és a Ki mit tud?-vetélkedők, ahol úgy gondoltuk, végre komoly szakmai zsűri előtt adhatunk számot a négy év munkájáról, és kitekintésre, kapcsolatteremtésre is mód nyílik majd - mondta el Schefer Ferenc, a zenekar vezetője. Reményeik igazolódva látszottak. Különösebb nehézségek nélkül jutottak túl a városi és megyei előválogatókon, melyek alapján meghívást kaptak a budapesti tv-s meghallgatásra, előválogatóra. - Nagyon jó kritikát kapott a zenekar a zsűritől. Babos Gyula és Berki Tamás kiemelte a színpadi megjelenést, a finom zenei megoldásokat, a jó hangszerelést és a szöveget. Ennek különösen nagyon örültem, mert tudatosan törekszünk arra, hogy szövegeinkben is megjelenjen mindaz, amit érzékelünk a körülöttünk lévő világból: hogy egyre nehezebb az élet, hogy pár kilométerre tőlünk emberek ölik egymást halomra, s hogy egyre nehezebben mosható tisztára önmagunkban a politikacsinálók szennyese. Éppen ezért amit gondolunk, azt felelősséggel kell kimondani, mert a felelőtlenségnek súlyos ára van. Zenekarban muzsikálni olyan, mintha egy családban élnénk. Az öt embernek figyelni kell egymásra, ismerni kell a másik érzéseit, gondolatait - így a zenekarvezető. Több mint egy hónapig vártak az eredményre. A kamerapróbák és a jó kritika ésMindig valamiféle csodára gyanakodtam, mikor láttam és hallottam a fekete-fehér billentyűk sokaságát, a tíz ujjal előcsalogatott dallam- és hangszínarzenált engedelmeskedni simogatva előhívott melódiák akaratának. Azt hiszem, minden zongorista szerelmes egy kicsit a hangszerébe. A győri Pászti Péter is így van ezzel. S ez az érzés nála lassan húsz éve tart. Ám ahogy mélyül ez a kapcsolat, úgy távolodik el a klasszikus értelemben vett melódiáktól a gépzene felé. - Nyolcéves korom óta zongorázom, igaz, mára szintetizátorral kombinált számítógéppel kísérletezek. Muzsikáltam különféle együttesekben, részt vettem több zenei vetélkedőn kisebb-nagyobb siker Első lépések kel, de soha nem kerültem a nagy felfedezettek közé. Utoljára a Ballagó Idő nevű zenekarban játszottam, s mikor már országos szinten ismertek bennünket, az együttes két tagja Dél-Afrikába ment dolgozni, így ez a korszak is lezárult. Mondhatnám azt is, magamra maradtam. - Ez az egyedüllét hozta a számítógépet, mint lehetőséget? - Tagja lettem egy számítógépes csapatnak, ahol a bemutató programok képanyagához szereztem zenét. A lehetőségek korlátlanok és a hiedelemmel ellentétben a gépnek is van lelke. Hihetetlen módon megkönnyíti és felgyorsítja a komponálást. Többféle zenét írok, nevezhető rocknak, technonak, de a kétórányi, véleményem szerint színpadképes zenei anyagom dalai mindig a komponálásbeli hangulatomat tükrözik. Jó volna megismerkedni egy énekessel, szövegíróval. Ez sokkal színesebbé tehetné a programot. - Ha jól tudom, ott voltál a nyáron Zánkán, az I. Magyar Poppiacon? - Saját szerzeményeimmel EBM néven szerepeltem ezen a bemutatkozó fesztiválon, a poppiacon melyet a Zizi Labor szervezett többségében amatőr zenekarok részére. A Polimer támogatásával megjelent egy kazetta, melyen egy dal erejéig én is helyet kaptam. Két alkalommal léptem fel kétezer főnyi közönség, a szakma, a kiadók, az újságírók előtt egy akkora színpadon, hogy azt hittem, meg sem találnak rajta. Mégis jól ment minden. A fellépés után megkeresett egy induló kiadó menedzsere, aki üzletet lát a zenémben és kérte, hogy küldjék nekik demokazettát. Sikerült egy stúdióval is megállapodnom, ahol egy teljes kazetta anyagát rögzíteni tudnánk. - Ezek szerint nem mentél hiába. - A rendezvény óta több levelet kaptam, olyan igénnyel, hogy küldjem el felvételeimet, de sajnos megfelelő anyagi háttér nélkül csak házilagos minőséget tudok produkálni. Támogatók nélkül ebben a szakmában meghal az ember, még a fellépések finaszírozása is gondot jelent. Ennek ellenére remélem, hogy minél hamarabb megtalálom saját kazettámat az üzletekben is. K. L. A. lenére nem kapták meg a lehetőséget, hogy az elődöntőkben ország-világ előtt képernyő elé álljanak. A csalódások mégsem szegték kedvüket. Augusztus végén jó hangulatú koncertet adtak a „Vasutas” koncerttermében, melynek hanganyagából kazetta is készült a közelmúltban „Porszem vagy" címmel. Dolgoznak az új fellépések lehetőségéért, a közönség és a zene szeretetéért. Szándékuk szerint ott lesznek mindenütt, ahova hívják őket, és bizakodnak abban, hogy előbb vagy utóbb rájuk talál egy menedzser, egy szponzor, kinek segítségével azzá lehetnek, amivé szeretnék. KESZEI L. ANDRÁS Zongorától a komputerig A Story együttes Fotó: HANIS VIKTÓRIA Pászti Péter NEMZEDÉKEK 1993. szeptember 20., hétfő A Kisalföldről Angliába A tanulás a legtöbb öröm forrása Az Európa Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, egy nemzetközi versenyen vehetett részt Érszegi Márk Aurél, akkor még a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója. A Europe at school című pályázatra írt egy esszét. Problémák és előnyök az európai tagság bővítésével kapcsolatban. Elküldte és jónak találtatott. Fáradalmait két hétig Angliában pihenhette ki, jutalomképpen. Élményeiről faggattam Márkot. - Ez volt az első utad Angliába? - Igen, ezért minden az újdonság erejével hatott rám. Az első napokat Cambria tartomány, Amblesi városában töltöttük. Az élmények sokasága felsorolhatatlan, gyönyörű tájak, az angolok utolérhetetlen udvariassága és a számomra ízletes angol konyha. Ez utóbbit azért tartottam fontosnak, mert szerintem, egy nép szokásait a gasztronómián keresztül is meg lehet ismerni. Molnár Renáta, a Kazinczy Ferenc Gimnázium negyedik osztályos tanulója is részt vett e felejthetetlen táborozásban. - Mit említenél még a táj szépségén, az angolok morális tulajdonságain kívül? - Azt a kapcsolatot, ami összetartja Európa fiataljait, az angol nyelvet. A táborba a kontinens minden sarkából érkeztek fiatalok és mégis mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéltük. Ez csodálatos. - Márk, segített valaki a pályázat megírásában? - Teljesen titokban csináltam mindent, csak az a tanár úr tudott róla, aki továbbította a pályázatomat. Márkot komoly felnőttként ismertem meg. Mindenről megfontoltan vélekedik, higgadt és kimért. Amikor dicsértem mindezért, csak ennyit mondott: nem az én érdemem, mindent a szüleimnek és a neveltetésemnek köszönhetek. - Tudom, a budapesti ELTE olasz szakán tanulsz. Miért ezt választottad, honnan az olasz iránti szerelem? - Gyermekkoromban két évet Olaszországban tanultam, abban az időszakban, mikor a környezet legjobban hat az ember életére. Rám olyan nagy hatást tett, hogy beleszerettem mindenbe, ami olasz. Jelenleg azon vagyok, hogy a nyelvtudásomat tökéletesítsem, addig a pontig, amíg csak lehet. Ez nagy munka, bár már megvan a felsőfokú nyelvvizsgám. -Jövőre érettségizel, utána mi következik?-kérdezem Renátát. - Az ELTE. Csak más szakon, mint Márk. Nekem a történelemtanárom a példaképem, ő szerettette meg velem ezt a tárgyat annyira, hogy ezt válasszam hivatásomul. - Mi történt, mikor hazajöttettek Angliából? Hiányoznak a társak? - Az elválás mindig nehéz, de volt, akivel azóta már találkoztunk. Mikor hazajöttünk, kaptunk egy levelet a Művelődési és Közoktatási Minisztériumból, miszerint jól képviseltük hazánkat, ezért meghívtak bennünket az első nemzetközi összejövetelre Budapestre. Ez is angol szokás, csak ott Gathering-nek nevezik. - Mivel foglalkoztatok ezen az összejövetelen? - Nemzetiségi problémákat vitattunk meg, meglátogattunk szlovák településeket, ahol már az óvodában két nyelven tanulnak. - Milyen tanácsot tudnátok adni a kisebbeknek, a jövővel kapcsolatban? - Tanuljanak nyelveket. A tanulás a legtöbb öröm forrása. Éljenek vele. SARKADI ILDIKÓ Fotó: SZŰK ÖDÖN A képernyő előtt Ha az emberfia manapság teljes körű információkat szeretne, meg kell néznie az Egyenleget és a Tévéhíradót is. Mert a „pártatlan” tájékoztatás jegyében az előbbi „ellenzéki”, az utóbbi „kormánypárti". Mondjuk robbanás Békásmegyeren. Ez tragédia. Semmi köze a politikához, gondolná az egyszerű ember. Ám a délután 6 órai Egyenlegben előbb tudjuk meg, hogy ott járt Göncz Árpád és Demszky Gábor, mint azt, hogy valójában mi is történt. Azt, hogy a kormány ötmillió forint gyorssegélyt adott (már délelőtt olvastam a Magyar Távirati Iroda egyik anyagában), nem említik... Példákat, ki-ki tudna még pro és kontra sorolni. Pedig nyilvánvaló az lenne jó, ha egyetlen televíziós hírműsorból is mindent megtudhatna az ember. Talán nem túlzott igény ez és - éppen az MTI bizonyítja - nem is megvalósíthatatlan. Nem mondom, együtt lehet élni a kétféle „híradással”, de miért mi alkalmazkodjunk a kialakult helyzethez, miért nem a Magyar Televízió alkalmazkodik hozzánk... Persze nem csak politika van a varázsdobozban. Akadnak pártsemleges bakik is: focimeccs-közvetítés, mindenki Zsiborás Gáborra, a fiatalon és hirtelen eltávozott kapusra emlékezik. A találkozó szünetében a szurkolók gyertyákat gyújtanak. A tévé pedig nemcsak reklámot ad a szünetben (amit kénytelen-kelletlen elfogadunk, mert üzlet), hanem burleszket is. Nem akadt egy szerkesztő, aki megtiltotta volna, most nem, majd máskor... Ha már az üzletnél tartunk. Nem tudom, mi lesz az eddig is oly sok bosszúságot okozó rádió- és tévéműsorok programjával, hiszen ismeretes, hogy a rádió több pénzt szeretne érte a rádióújságtól. Bizakodom, hogy nem maradunk előzetes műsor nélkül (bár közvetítőtől kapjuk, nem a rádiótól vagy a tévétől). V____________________| NY. P.