Kisalföld, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-30 / 253. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu állás Hancz Gábor újságíró Focikomédia Két napja nem tudom eldönteni, hogy a legjobb komé­dia-előadás címért vagy — az egy eljárásra jutó legtöbb hiba kate­góriában — a Guinness-rekordok könyvébe kerülésért lenne érde­mesebb indítani a Magyar Labdarúgó Szövetséget és a Magyar Labdarúgó Ligát. Afelől mondjuk senkinek sem lehet sok kétsége, hogy mindegyik megtiszteltetésre rászolgált a két szervezet. A május végi Ferencváros-Debrecen pogrom, akarom mon­dani, találkozó lefújását követő ámokfutás ügyében röpke né­hány hónap alatt annyi fordulat következett be, amiből két-há­­rom filmvígjáték forgatókönyve is kijönne. A Fradi előbb úgy tudhatta, hogy az év végéig zárt kapuk mögött rendezi hazai meccseit, majd a büntetést három bajnokira mérsékelték, aztán mindezt megsemmisítették, hogy még egyszer három néző nél­küli mérkőzésre szavazzanak, plusz december 14-ig idegenbe „száműzzék” az együttest, de az utóbbi kitételt visszavonták. Az FTC Rt.-t négy-, öt-, majd negyvenmillió forint, Szeiler vezér­­igazgatót három-, egy-, illetve 1,2 millió forint befizetésére kö­telezték. A csapatról eleinte nem esett szó, végül hatpontos le­vonás és kizárással fenyegetés lett a verdikt. Ha valaki e hevenyészett felsorolást olvasva nem érti kristály­­tisztán, mi miért és miből következett, ne bánkódjon, gondoljon inkább arra, hogy az érintettek — élükön olyan jogvégzett embe­rekkel, mint Bozóky dr. MLSZ- és Szieben dr. MLL-elnök - ma­guk sem tudták pontosan, mit cselekszenek. A két szakértő gré­mium akármerre lépett ebben a futballon túlmutató ügyben a megannyi­­ kanyar során, törvénytelenség nőtt a lába nyomán. Ezt nem én állítom, hanem az ügyészek, bár ők nem fogalmaztak ennyire líraian, ellenben megállapították, hogy a testületek úgy vették figyelembe az iratok tartalmát, ahogy nem szabadott vol­na, továbbá azok fellebbeztek, akiknek nem volt rá joguk. E furcsa csikicsukin csupán azért nem lehet jóízűen derülni, mert az embernek rögvest felrémlik az Üllői úti lincshangulat - bár erről ma már senkinek sincs mondanivalója. Igaz, lassan az marad az egyetlen dolog, aminek még örülhetünk a honi labda­rúgásban, hogy a magyar focipályákon senkit sem öltek meg. Egyelőre: hancz.gabor@kisalfold.hu U AT SzöG Pákovics Miklós publicista Kibeszélő Elárulná valaki, mi viszi rá az embereket, hogy a televízió szem­besítő-, kibeszélő-, beolvasóshow-iban legbenső titkaikról, legsze­mélyesebb dolgaikról ország-világ előtt leplezetlenül megnyilatkoz­zanak? Talán az, hogy az ilyen műsorok légkörében a leggyászo­sabb tragédia is megtapsolt produkcióvá, művészi mutatvánnyá szelídül? Nem létezik egyetlen felelet, de ne is siessük el a választ, hanem figyeljük Bölömbért, aki régóta készül mondani valamit kedvesének, Katicabogárnak, csak eddig nem volt mersze megten­ni. Ösztönzés nélkül nem is megy, tehát segítünk neki. „Bölömbér, azért jöttél a show-ba, hogy megmondd Katicabogárnak?” „Igen, azért jöttem.” „Mit akarsz mondani neki?” „Hogy valami zavar ve­le kapcsolatban.” ,Aztán mi zavar?” ,A köztünk lévő száz év kor­különbség.” „Amikor megismerkedtetek, nem zavart?” „Nem, mert akkor még én is csak nyolcvanhét éves voltam.” „Miben re­ménykedtél menet közben?” „Hát hogy csökken majd a korkü­lönbség.” „Bölömbér, most behívjuk Katicabogár, már itt is van, ki sem néz kétszáz évesnek.” „Katicabogár, Bölömbér mondani akar neked valamit.” „A maflája, erre várok hatvan éve.” „Szóval izé, Katicabogár, marha sok az a száz év korkülönbség.” „Miért nem mondtad eddig?” „Mert nem hagytál szóhoz jutni, gyöngy­harmatom.” Hogy aztán megúszta-e élve Bölömbér vagy sem, nem tudjuk. Ám biztos, hogy egy egész életében gyáva alak az or­szág nyilvánossága előtt beolvasott szíve hölgyének. Láthatjuk, a hallgatagok, a megfélemlítettek, a bátortalanok szóra bírása kismis­ka a nagy mágus, a televízió segítségével. Ha így van, jöjjön kö­vetkező vendégünk, Jeromos, foglalkozása bankár, s meggyűlt a ba­ja a hatóságokkal, mert eltulajdonított kétmilliárd forintot. Eddig bujdokolt, de a mi hívásunknak nem tudott ellenállni. „Üdvözöl­lek, Jeromos!” „Sziasztok, gyerekek.” „Jeromos, mennyit loptál összesen?” „Egymilliárdot.” ,AZ egyik kezeddel.” „Jó, akkor két­milliárdot.” „S ezt rég be akarod vallani Éber Olivér rendőr főhad­nagynak.” „Igen, alig várom.” „Most akkor bújj el a fal mögé, és behívjuk Éber Olivért.” „Szia, Olivér, valaki mondani akar neked valamit. Nem sejted, ki az?” „Halvány dunsztom sincs.” „Jó, akkor elhúzzuk a falat.” „Jé, hiszen ez a Jeromos, fél Európa rendőrsége üldözi. Jeromos, te itt?” „Olivér, először fogadd el tőlem ezt a szál virágot. Te nekem mindig szimpatikus voltál. Lehettünk volna ba­rátok is, ha az a rohadt pénz nem áll közénk. Meg tudsz nekem bocsátani?” Éber Olivér elsírja magát és megbocsát. Tehet mást? ­ Mindenképpen a mun­kahelyteremtésre kellene a legtöbbet fordítani, hiszen ez nagyon fontos tényezője a gazdaságnak. Lenne per­sze még terület, például az egészségügy, az utak álla­pota és ne feledkezzünk meg a nyugdíjasokról sem, akiknek legalább az inflá­cióval arányosan kellene a nyugdíját emelni.­­ Számos példát lehetne sorolni, ami nagyon fontos és ahol a fejlesztés szükséges lenne. Elég, ha csak az egészségügyet említem, ahova sok pénz kellene még most is. Vagy az ország út­hálózatának fejlesztése el­engedhetetlen ma már, ugyanúgy, mint a közal­kalmazotti bérek, vagy a minimálbér rendezése.­­ Sokat utazom az ország­ban és a tapasztalatom az, hogy az autóutak, autópá­lyák siralmas állapotban vannak, így az építés-fel­újításra nagy összeget kel­lene elkülöníteni. Szintén fontos szakterület az egész­ségügy, az állami protokoll­­kiadásokon viszont inkább spórolni lehetne.­­ Az egészségügyet min­denképpen nagy összeggel támogatnám, a vállalkozói szférát szintén, nem hagy­nám ki a nyugdíjasok hely­zetének javítását és szük­séges a mezőgazdaságban dolgozó termelők segítése is. Szóval, a pénznek na­gyon sok helye lenne, de félő, hogy nem jut min­denhova.­­ A települési önkormány­zatokra kellene kiemelt fi­gyelmet fordítani, hiszen az állampolgárok lakóhelyük fejlődésén tudják lemérni a változást. Szükséges volt a közalkalmazottak tavalyi béremelése, de szerintem az egészségügyben még min­dig lenne helye a pénznek, az állami támogatásnak. Ezenkívül az iskoláktól sem szabad sajnálni a segítséget. Megkérdeztük rábaközi olvasóinkat A költségvetésből mire költene többet? Boros József nyugdíjas Perlaki Attila postás Illés Péter kereskedelmi vezető Budai László fodrászmester Czakó Róbert postás KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Deák út Győrött A győri Deák Ferenc úttal kapcsolatos polémiához szeretnék hozzászólni. Nem értek egyet azzal, hogy a jelenlegi Aradi vérta­núk útját nevezzék át. Hogy miért? Mert nem csak az a nemzedék él a városban, akik még Deák útnak hívják, hanem felnövekedett egy olyan generáció az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, amely ezt az utcát a 13 aradi vértanúra emlékezve ismeri. Javaslom, hogy Deák Ferencről, hazánk kiemelkedő emberéről a 82-es, 83-as számú fő közlekedési út névtelen vagy még el nem ne­vezett „Új Pápai útig” tartó szakaszát nevezzék el. Ezen az útsza­kaszon amúgy is van néhány furcsaság. Nincs, vagy nem éppen jó címe van a Gábor László Műhelyiskolának, az Inszol Rt. főbejá­ratának nincs köze az Orgona utcához, három lépcsőház Gerence utca maradt 33., 37., 39. házszámmal (a Harmónia mögött), ami ugyancsak furcsa. Úgy gondolom, egy ilyen jelentős út kapja egy jelentős, kiváló magyar nevét. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy nincsenek lakások az út mentén, ezért nem javasolják, mon­danám, hogy a Széchenyiről, Petőfiről, Kossuthról elnevezett hi­dakon sem laknak. Rákosi Zsolt, Győr­ hetősége. Fényképfelvételek, térkép és egy helytörténeti ismertető is szerepel a menüpontok között. Ez a harmadik évezred. Borsody Ádám, Mezőőrs Rendelet a hulladékról Az október 24-i számban megjelent Hulladékmérő a kukásko­csin című cikkhez szeretnék hozzászólni. Szerintem a hulladékmé­rő bevezetése - legalábbis megyénkben - lehetetlen, mert ez több rendeletbe is ütközik. Először is rendelet írja elő az önkormány­zatoknak a hulladékgyűjtés megszervezését a településeken. Má­sodszor a lakosság részére szintén rendelet írja elő a kötelező díjat, amit akkor is fizetni kell, ha nincs hulladék. Ezt bizonyítja a bő­­sárkányi eset, ami az újságban is megjelent. De bizonyítja az is, hogy a környezet csak abban az esetben lesz vagy marad tiszta, ha az a személy is rendszeresen fizeti az elszállítási és kezelési (értéke­sítési) díjat, aki nem tartózkodik lakásában. Van ismerősöm, aki Ausztriában lakik, de van egy háza falunkban is, egyedül él, öz­vegy, de mert saját kukája van (110 literes), ami négyszemélyes háztartásra is elegendő, így rendszeresen a négy személyre kiírt dí­jat fizeti. Noha általában 2-3 hetenként jön megnézni a házát, tel­két, olyankor eltölt itt néha még fél órát is, étkezni itt nem étkezik, de fizetnie kell, mert ezt rendelet írja elő. Ezek a rendeletek biz­tosítják a környezet tisztaságát, egyben a hulladékszállító és -kezelő cég extraprofitját is. Ez utóbbi a legfontosabb. Nagyon örülnék, ha ezt az újítást megyénkben már holnaptól kezdve bevezetnék. Kiss Zoltán, Újrónaló Megújult honlap Mostantól, ha valakivel előfordul, hogy nem tud részt venni egy Mezőőrs-összecsapáson, de az eredményre kíváncsi, nem kell feltét­lenül felkeresnie egy barátját, egy rajongót, egy játékost. Ha van szá­mítógépe, akkor a dolgot egyszerűen el lehet intézni, csak be kell ütnie a következő címet: www.mkse.try.hu és máris szeme elé tárul a mezőörsi futballélet minden fontos információja. A megújult web­lapon meccsismertetők - képekkel kibővítve -, aktuális eredmé­nyek, riportok, nyilatkozatok, új és régi hírek egyaránt, még szebb formában szerepelnek. Továbbá tartalmaz a felnőtt-, ifjúsági és ser­­­­dülőcsapat minden játékosáról egy-egy részletes ismertetőt is, be­mutatja a mezőörsi sportkört, felsorolja a támogatókat, fórummal és sportchattel is rendelkezik. A vendégkönyvbe pedig bármely lá­togató leírhatja véleményét, meglátását, akár új témát is nyithat. De ha valaki magát a falut szeretné megismerni, annak erre is van le­ El nem feledtek Az október 7-i Kisalföld Postabontás című rovatában megje­lent, A két testvér című írásával Barkász Attila győri olvasó kész­tetett e levél megfogalmazására. A megjelenés napján érkeztem ha­za a kórházból, ahol egy csodálatos ember társaságában töltöttem el a műtét utáni pár napot. Szobatársam, a 79 éves Bors Béla a győ­ri Kisfaludy Színház jellegzetes karakterszínésze volt. Tagja annak a gazdag, ragyogó, tehetségben rendkívüli színészcsapatnak, akik külön-külön és együttvéve is olyan hatást tudtak a színpadon el­érni, amit azóta is hiába keresek. Bálla Ica, Perédy László, Magyar Mária, Csengeri Aladár és a többiek... Az akkori szereposztás igen rangos volt, a legkisebb szerepet is nagyon jó művészekre osztotta a rendező. Egy-egy előadás, Csárdáskirálynő, János vitéz, Sybill, Szabad szél vagy a Marica grófnő után bizony nehéz volt eldön­teni, kinek-minek szólt a tapsvihar. A műnek, a zenekarnak, a pompás színpadi díszletnek vagy a nagyszerű szereplőgárdának. Szívem szerint azt mondom, mindenkinek, akik áldozatos és nagyszerű közreműködése nélkül nem született volna meg a ma is élő szép emlék, amit 30 év távlatából sem tudtam elfeledni. Béla bácsival, a színházi élet Bécskéjével ezekre a szép évekre emlékeztünk. Akkor, amikor ismét felidézte nekünk a Marica grófnőből Kudelka szerepét. Humorából élettapasztalat, bölcses­ség sugárzott. Hiszek abban, ahogy Barkász Attila is, hogy talán Bors Béla 80. születésnapján a még élő nyugdíjas színésztársakkal együtt ismét reflektorfényben láthatjuk azokat, akiket itt feledtek, de el nem feledtek. Tényleg állatkert A közelmúltban a győri állatkertben tettünk látogatást két ka­maszkorú gyermekemmel. Igaz, mi nem vagyunk nagy állat­­kert-látogatók, idáig sajnáltuk az ott élő állatokat. Ez a múlt. A mostani helyzet egészen más: az állatkert csodálatos, Győr egyik gyöngyszeme lett. Sétánk során megismerkedtünk nemcsak a „la­kókkal”, hanem a gondozóikkal is. Bea - sajnos a vezetéknevét nem tudom - olyan kedvesen és türelmesen segített tájékozódni, ellátott bennünket az állatokról pluszinformációkkal, és nem ke­vés pedagógiai érzékkel és érvekkel győzött meg az állatkertek fon­tosságáról. Gratulálok az igazgatónak, hogy ilyen mentalitású szakembereket tudott maga köré gyűjteni. Ez meg is látszik az in­tézményen, ami tényleg egy kert. Még a laikus ember is látja, hogy itt jól érzik magukat az állatok és a látogatók is. Nagy Károlyné, Győr-Ménfőcsanak A Bölcseji Iskoláért Alapítvány köszönetet mond mindazoknak, akik adójuk 1%­­- ával, összesen 125.611 Ft-tal támo­­­­gatták. A befolyt összeggel az iskola­­ tanulóinak erdei iskolai részvételét kívánja támogatni. Tisztelettel: a kuratórium 2003. október 30., csütörtök Nagy Ferenc, Győrszemere polgármestere Az „Egymás terhét hordozzátok" Alapítvány köszönetet mond a 2002. évre felajánlott 1 %-okért, melyeknek összege 276.000 Ft, amit karácsonyi csomagok készítésére használtunk fel. Támogatásukat kérjük a­­ továbbiakban is! Adószámunk: 18532030-1-08 Köszönettel: a kuratórium

Next