Kisdednevelés, 1926 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

t elolvassák, hanem a bennük szóvátett és értékesnek talált könyveket saját maguk vagy az óvodai szakkönyvtár számára szerezzék is meg. Nem hisszük, hogy a felügyelő bizottság nem nyújtana anyagi segít­séget és megakadályozná az ilyen munkák beszerzését, hiszen érdeke, hogy az óvónő mennél képzettebb legyen és mennél jobban meg tud­jon felelni hivatásának. Természetesen a kartársaknak rajta kell len­niük, hogy közvetlen fölöttes hatóságukkal beláttassák az ilyen mű­vek beszerzésének szükségességét. Lapunk jelen számához csekklapot mellékelünk minden előfize­tőnek. A tagsági, illetve előfizetési díjat negyedévi részletekben is lehet küldeni, de már most kérjük kartársainkat, hogy akik tehetik mindjárt egész évre vagy legalább félévre fizessenek elő, mert így sokkal több pénzt és kevesebb kezelési munkát adnak az egyesület­nek, mint ha elaprózva küldik be az előfizetést. És végül arra is kérjük a kartársakat, hogy ne feledkezzenek meg a kisdednevelés szellemi támogatásáról sem és küldjenek be híre­ket, gyakorlatilag felhasználható anyagot és tanulmányokat. Az egyesület most már abban a helyzetben van, hogy mérsékelt tisztelet­díjat adhatnak azoknak, akik a lapot értékes művükkel gazdagítják. Reméljük, hogy ez a kis anyagi elismerés is hozzájárul ahhoz, hogy a kisdednevelés mind gazdagabb tartalmú és magasabb színvonalú lap legyen. ALKOTÓ FOGL­A­LKO­ZÁSOK A KISDEDKORBAN* Minden lelkiismeretes kisdednevelőnek kötelessége a kisdedet munkára nevelni s e célból az alaki munkát a többi foglalkozással együtt egyenlő arányban gyakorolni. Az alaki munka érdekében emelem fel tehát szavamat és sze­retném ha a lehetetlent is lehetővé téve minden óvónő iparkodnék az alkotó foglalkozásoknak megfelelő teret biztosítani az óvodai nevelésben. Az utóbbi időben az a vád hangzott el az óvodákról, hogy az alajki munkát kényelmi szempontból elhanyagolják, vagy ha gya­korolják is, úgy gyakorolják, hogy abból kevés nevelői érték szár­mazik. Ez a vád igaztalan, mert ha e téren néhol hanyatlás állott is be, az inkább a háború következménye, a nincstelenség és az anyag­hiány­­eredménye. A nehézségektől azonban nem szabad megijedni s megállani, mert ez visszafejlődésre vezet. Minden ismétlődik a világon. Már a legrégibb óvodákban is meg volt a hiányok közt az anyaghiány és az óvódák mégis fej­­ e A Szeretet Leányai Társulata által az óvónő irgalmas nővérek számára a bpesti Ranolder-intézetben rendezett nyári továbbképző tanfolyamon tartott előadás. T

Next