Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1939-04-01 / 4. szám
150 clalini ifjúság javarésze, így került össze édesanyám Arany János leányával, Juliskával is, akinek igen jó barátnője lett. Sokat voltak együtt Arany Jánosnak abban a kis házában, amely az alagút lépcsője mellett vezető utcácskában volt egykor, de amelynek, sajnos, semmi jelét nem jegyezte fel az utókor. Csak anyám emlegette sűrűn, amikor szóbakerült a nagy költő és családja. Végh Béla, a bankdirektor, megjegyzi: — Nagyon szerette anyámat Arany János is és a leánya is. Egyszer kávéskészletet adtak neki ajándékba, ez a készlet most is meg van nálam odahaza, Debrecenben, ahol vitrinünk legféltettebb kincse. A porcellánszakértők csak annyit tudtak megállapítani erről, hogy kézzel formázták ki, de azt nem tudják, hogy karlsbadi porcellán-e, vagy Herenden készült. Gönczy Pál — akinek életsorsa szorosan összefügg a százegyéves korában elhalt Végh Józsefné életével — Svájcban végzett tanulmányai alapján magára vonta az akkori kultuszkormányzat figyelmét. Meg is bízták azzal, hogy a népnevelés terén szerzett külföldi tapasztalatai alapján írja meg az első magyar ábécés könyvet. Ezen a könyvön kívül még igen sok műve hagyta el a sajtót, s munkái nélkülözhetetlenekké váltak az oktatás terén. Mintagazdaság — Vámbéri jóvoltából — A szoboszlói családi birtokot eladva birtokot vásárolt a karácsondi határban. A birtok egyre gyarapodott és szépen jövedelmezett, s az így szerzett összeg egy részéből könnyen fenntarthatta a maga alapította gimnáziumot és a mellé szervezett gazdasági tanfolyamot, ahol gazdatiszteket képeztek ki. Ebből a magángimnáziumból lett a budapesti református gimnázium s a gazdasági tanfolyam őse a mai gazdasági iskoláknak. Ennek a gimnáziumnak nem kisebb emberek voltak tanárai mint Brassai Sámuel, Gyulai Pál, Vámbéri Ármin, Csengery Antal és a többiek, koruknak leghíresebb professzorai és tudósai. Ezek a tudós emberek, mikor vége lett az iskolai évszaknak, rendszeresen hivatalosak voltak a karácsondi Gönczykastélyba, ahol igen sok olyan esemény történt, mely a magyar mezőgazdaság történetének legfényesebb lapjaira tarthat igényt. — Vámbéri Ármin, a világhírű orientalista, mikor vissza-visszatért a keleti országokból, mindig hozott magával Keleten termő magvakat, így egyszer turkesztáni dinnyemagvat hozott tarsolyában. Ezeket a magokat elültették a Gönczy-féle karácsondi birtokon, ott is kelt ki, ott hozta meg gyümölcsét és onnan indult el, hogy meghódítsa úgy Magyarországot, mint a tőlünk nyugatra eső országokat. Ugyancsak Karácsondon kísérleteztek először a keleti országokban már akkor igen divatos törpe gyümölcsfák termesztésével, miután bebizonyosodott, hogy ezeknek sokkal nagyobb a hozama, mint a magas fáknak. Gönczy Rebeka férjhez megy Végh József gazdászhoz . A karácsondi birtokot azonban Gönczy Pál egyedül már nem tudta kezelni. A birtok szinte észrevétlenül mintagazdasággá nőtte ki magát. Gönczy Pál, hogy a fejlődés útját egyengesse, elhatározta, hogy feleségének — ugyanis időközben nőül vette Végh Jozefát — fivérét, Végh Józsefet odaveszi gazdatisztnek. Végh József teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a birtok egyre gyarapodott és mindinkább büszkesége lett a Gönczy-dinasztiának. A karácsondi birtok terjedelme azonban korlátokat szabott Végh József képességeinek, akinek nagy tudásáról a kincstári birtokok kezelősége is tudomást szerzett. Ezért meghívták, hogy a mezőkovácsházi kincstári birtokok kezelését vállalja el. Ennek a birtoknak tizennégy falu volt a határa és mi sem jellemzőbb arra a jövedelemre, amely a birtoknak a kezeléséből Végh Józsefet illette, mint az, hogy a három Végh-fiúnak több ízben mesélte édesanyjuk: — Bizony fiaim, többször előfordult, hogy apátok ötven tehenet is eladott egyszerre! — Végh József, az édesapám — veszi fel a szót Végh József — még Karácsondon édesanyámmal férj-feleség lettek. Természetesen anyám is