Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
3 ügyének jövője szempontjából. Ez a hosszú időn át a lassú vegetálás állapotába kényszerült kérdés az érdeklődés homlokterébe került és egyfelől az érdekelt szülők, másfelől az óvodák között olyan bensőséges lelki kapcsolat került feltartózhatatlan keringésbe, amelytől az annyira óhajtott újjászületés most már joggal remélhető. Az 1939. év kevés ígérettel és újabb munkával kecsegtet. Nem tudjuk, hogy az annyira szükséges új óvodák építése milyen ütemben lesz biztosítható, hogy új állások szervezése milyen számban fog lehetségessé válni, annyi azonban bizonyos, hogy január elejétől az óvónőkre váró emberbaráti munka ki fog bővülni avval az örvendetes ténnyel kapcsolatban, hogy megindul az országos tejakció az egészségileg és anyagilag ráutalt óvodás gyermekek részére. A nekik jutó ingyen tejet az óvodáknak kell majd átvenni, megmelegíteni, szétosztani. Tudjuk jól, hogy ez gondot, fáradságot jelent, de tudjuk azt is, hogy az óvónők mégis szívesen fogják vállalni, mert alkalmuk nyílik nyújtani valamit a kicsinyeknek: édes, meleg tejet, a hiányzó legfontosabb táplálékot, megerősödést, egészséget. A magyar óvónők lelkébe bizonyára belegyökerezett már annak a tudata, hogy nincs szebb dolog, mint áldozni tudni a magyar gyermek javára, és ha ez az akció újabb megterhelést jelent is számukra, a sápadt kisdedek orcáin lassan kiviruló rózsák bőségesen kárpótolni fogják őket ezért. Meg fogják bizonyára érezni azt is, hogy a tejkiosztás az első, országszerte megtett lépés a napközi otthonnal óhajtott kibővülés felé, aminek általánossá válása az ellenállhatatlan törekvést fogja kiváltani új óvodák létesítése iránt azokon a helyeken, amelyek ma még nélkülözni kénytelenek a gyermekmentésnek ezt az alapvető intézményét. Az új esztendő újabb jelentős lépésekkel kecsegtet az óvónők továbbképzése terén is. Reméljük, hogy a kisdedóvás egyre több hivatott munkájának fog alkalma nyílni a kormányzat elgondolásainak, kívánalmainak megismerésére, egymás gondolatainak kicserélésére, amitől új lehetőségek megnyitását és a bővült feladatkör minél tökéletesebb elláthatására képességük fokozódását várhatjuk. A Felvidék visszacsatolása az önzetlen és hátsó gondolatok nélküli örömön felül is bizakodással töltheti el az óvónőket. Ezeken a területeken óvoda alig maradt; a bitorlók felismerték, hogy Magyarország szempontjából milyen jelentősége van ennek az intézménynek és igyekeztek elsorvasztani, tönkretenni azokat. Az óvodáknak jelentősége nemzeti szempontból ezeken a vidékeken ma talán még fokozódik. Elképzelhetetlen, hogy az anyagi nehézségek ellenére is rövid időn belül be ne következzék a hiányok pótlása ezen a téren is, ami sok-sok derék, elhelyezésre váró óvónő (elsősorban természetesen a