Kisdobos, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4 NAGY FRANCISKA ILKE BODZÁT 11 K — Jöjjön, jóember, van egy lyukas lábasom! — Nahát! — csodálkozott Miska. — Két ennyire egyforma házat még soha nem láttam! — Mariska néném, te biztosan ráérsz! — szólt át a kerítés felett az egyik asszony. — Már meg is fésülködtél, én meg a sok dologtól nem is látok! — Jól van — bólintott a másik asszony. — Majd jöjjön át a legény, ha végzett nálatok. Miska belépett a panaszosan nyikorgó léckapun, nehéz ládáját a tornác lépcsőjére tette, s a kócos asszony után bement a konyhába. Az asztalt elborították a mosatlan edények, köztük vonalas irkájával egy kislány piszmogott. — Egek! — csapta össze kezét az asszony. — Hát nem itt van legalul? Jaj, jaj, előbb el kell mosogatni. Tüzet rakok hamarosan, nagyobbik fiam már hasogatja a fát. Vizet melegítek, elmosogatok, és előkerül innen az a lyukas lábos — mondta. A kislány bemártotta tollát a tintatartóba, és hatalmas pacát ejtett a füzetre. Tenyerével letörölte, aztán a tollhegyet piszkálgatta, végül tintás kezével megdörgölte az orrát. — Miért nem írod már azt a leckét?! — csördítette nyakon az anyja. — Az almáról kell írni... Mit írjak? — nézett fel a lány. Az asszony fejéhez kapott és jajveszékelt: — Jaj jaj, uram teremtőm! Még le kell szedni az almát is! Vasárnap a vásárba vinnénk... Ez a töméntelen munka, az ember azt sem tudja, melyikbe kapjon! Miska óvatosan az ajtó felé mozdult: — Hát... Átmennék addig a szomszédba... — Mindjárt megleszek én... Esetleg szóljon Terkának, adja elő a rostát. Széjjel esett, drótozni kéne azt is. Hátul van az ólban, megtalálja... Mennyi munka! — Örökké csak a munka! Miska az udvarra lépett. — Ez a büdös fa mindig megszökik, azt nekem kell , vigyázni rá! — dünnyögte a madzagra kötött, maszatos gyerek és oldalba rúgta sovány kutyájukat. A kutya behúzott farokkal az udvar végébe menekült. A koszos malacok, tyúkok, kacsák ijedten szétrebbentek. Miska észrevette a kócos asszony nagyobbik fiát. A szőke legény a tuskó mellett buzgólkodott. Felállított egy fahasábot, máris kapta a fejszét, de mire lesújtott vele, a fahasáb eldőlt. Elölről kezdte az egészet. Állogatta a fahasábokat, kapkodott, csapkodott.