Kisdobos, 1985 (34. évfolyam, 1-5. szám)
1985-01-01 / 1. szám
— Him, hám, hám! Megeszlek, te disznó! — Jaj, te farkas, né, most megyek makkolni, nagyon éhes vagyok, sovány is vagyok, ne most egyél meg, hanem majd ha jó kövéren, hét-nyolc malackával visszajövök. — No, ereggy te is! A farkas elengedte a disznót is. Telt múlt az idő, egyszer jött vissza a borjnyúcska jó kövéren. Nekiszökött a farkas: — Hej, bornyú! Állj meg, hogy egyelek meg! — Egyél, egyél bátran, csak arra kérlek, hogy a lábamnál kezd a megevést! A farkas a borjú lábát megfogta, de az akkorát rúgott a farkasba, hogy hármat hengergőzött, a borjúcska elfutott. — Jaj, jaj! Apám se volt marhapásztor, én se kellett volna megpróbáljam! — jajgatózott a farkas, beült nagy bánatosan egy bokorba. Egyszer csak dübög a föld, jött a ló. — Him, hám, hám! Állj meg, te ló, megeszlek! — Egyél meg, te farkas, nem bánom, de előbb vedd le a patkókat a lábaimról, mert a patkószeg belemegy a szájadba! A farkas hozzáfogott, hogy levegye a patkókat a lónak a lábáról, a ló akkorát rúgott belé a patájával, hogy felesett a hegytetőre. — Jaj, jaj! Apám se vót lópásztor, nekem se kellett volna hozzáfogni! Na, nem baj, majd jő a disznó s avval elbánok — mondta a farkas. Nagy disznóröfögés, malacvisítás hallatszott egyszerre, előszökött a farkas a bokorból: — Him, hám, hám! Megeszlek, te disznó, megeszem a malacaidat is! — Jól van, egyél meg farkas, de várjál, megsúgom, hogy melyikünkkel kezdjed! A farkas odatartotta a fülit az anyadisznó szájához, az meg úgy megharapta, hogy a farkas ijedtiben hanyatt-homlok megfutamodott. Míg futott a farkas, mind azt fújta: — Jaj, jaj! Apám se volt disznópásztor, nekem is nagy kár volt erre adni a fejemet! A bornyácska, a ló, a disznó meg a malackái még ma is élnek, ha meg nem haltak. Vida Győző rajzai :