Kisebbségkutatás, 2009 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2. szám - KRITIKA - Bechtel, Helmut Herman: A határ mindenkori odaátja egy Közép-Európa-szövegben (Béla Bayer: Dort drüben)
A határ mindenkori odaátja egy Közép-Európa-szövegben 309 gumival. A beágyazott elbeszéléshez rendelhető lehetséges világ semmiképpen sem lehet azonos a kerettörténet univerzumával, a helyszínek, a szereplők és a cselekménystruktúrák metalepszise az elsődleges elbeszélés szintjéről egy fikcionális világba lépteti át az olvasót. Miközben a szöveg ezen metafikcionális elemei aláássák a szereplői identitást, egyben a kerettörténet fikcionalitására is felhívják a figyelmet. A szöveg önreflexivitása által jelzi a befogadó felé, hogy a gyanú hermeneutikája mentén közeledjen a megszólaltatott nyelven kívüli realitásokhoz, hiszen nem történelemkönyvet tart a kezében. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy tematikája és a beágyazódó kisregény szerzőjének szakmáján keresztül a szöveg egyben a történelemnek a történetírói tevékenységben végbemenő megkonstruálására kérdez rá. A történész Kál a szocialista diktatúrában saját szakmáján keresztül képtelen a közelmúlt kritikus feltárására, ezért az irodalom eszközrendszeréhez folyamodva hozza felszínre az elleplezett társadalmi és történelmi traumákat. Ez a koncepció szoros kapcsolatban áll Hayden White-nak a történelmi szöveg narrativitásáról és konstruáltságáról vallott nézeteivel, amely szerint a történészek elbeszélései számos esetben az irodalom eszközrendszerét használva idéznek fel egy múltbeli eseménysort, az irodalmi szöveg pedig nem ritkán sokkal hatásosabban képes közelebb hozni a befogadó számára egy-egy letűnt kor hangulatát, szemléletmódját és eszményeit.9 3. A határ mindenkori odaátja „Odaát, velünk szemben, egy jobb világ terül el ...”10 - állapítja meg Hans Knittel a doni lövészárokban, röviddel azelőtt, hogy a szovjet tankok megkezdik megsemmisítő támadásukat, és elsöprik a második magyar hadsereget. Hogy a szovjet katonák nagy honvédő háborújának hátországáról elmélkedik, a túlvilági tájak látomása kerítette hatalmába, netán a regény másik narratívájában kibontott jövőbeli eseményekre gondol, nehéz eldönteni. Szavaiban azonban egyértelműen megfogalmazódik az emberi ittlétnek az az egzisztenciális tapasztalata, amely őt saját határainak mindenkori odaútja felé vonja. A regény egyben a kulturális másság reprezentációja is: a szereplőknek az identitások, kultúrák és nyelvek európai útvesztőjében újra és újra a határátlépés kényszerével kell konfrontálódniuk. A történet téridejében bizonyos politikai és társadalmi határátlépés . White, Hayden: A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás és A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében. In: White, Hayden: A történelem terhe. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 68-142. p. 10 Bayer, Béla, 24. p.