A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 7. (1871-1872)

Irodalmi munkálatok - Jókai Mór: Az én kortársaim

JÓKAI MÓR : AZ ÉN KORTÁRSAIM. 249 kor egyszer Irinyi erővel bevitt Fra Diavoloba, nem mer­tem Petőfinek e kihágást bevallani. A színészetet is azért hagyta ott Kecskeméten, mert igazgatója, Szabó azt kö­vetelte, hogy tanuljon énekelni. „De ha egész nap fü­lembe fűrészel ön azzal a hegedűvel, még­sem marad ab­ban semmi.“ Egyetlen egy dalt hallottam tőle énekelni, a marseillaiset, azt is csak félig, azt is roszul. És még egy különc­ségére volt büszke Petőfi : arra, hogy se tu­dóstársasági, se kisfaludy-társasági tagnak meg nem hagyta magát választani. Többször felszólították, és ő mind­annyiszor azt válaszolta, hogy vissza fogja utasí­tani a megválasztást. De hadd mutassam be sorba többi kortársainkat is. Degré eleven kedélyű, tüzes, fegyverfogható férfi volt, novellái a szalonok sima padkocskáin játszottak, s szeretni szerelemből, verekedni becsületből a köz­életben is olyan jól tudott, mint regényhősei. Obernyik, a jeles drámaíró ellenben igen szerény ifjú volt, szelid hajlamokkal és nemes ambitiókkal; mo­dora ugyanaz a komoly pedáns kálvinista első eminense, a­mit a tanodában elsajátított. Tűzbe nem szokott jönni, de szilárdságára mindig számíthattunk. Bérczy Károly alakja finom előkelő szabású volt, mindig udvarias, lekötelező s mindnyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek mind francziák voltunk. Bér­czy pedig annyira angol volt, hogy csak angol írókat ta­nulmányozott, angol mérföldekben beszélt, s mikor egy­szer kétségbe vonta valaki azon állítását, hogy egy színi előadás hat óra hosszat tarthatott, azt feleli rá : „Én

Next