A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 7. (1871-1872)
Irodalmi munkálatok - Jókai Mór: Az én kortársaim
JÓKAI MÓR : AZ ÉN KORTÁRSAIM. 249 kor egyszer Irinyi erővel bevitt Fra Diavoloba, nem mertem Petőfinek e kihágást bevallani. A színészetet is azért hagyta ott Kecskeméten, mert igazgatója, Szabó azt követelte, hogy tanuljon énekelni. „De ha egész nap fülembe fűrészel ön azzal a hegedűvel, mégsem marad abban semmi.“ Egyetlen egy dalt hallottam tőle énekelni, a marseillaiset, azt is csak félig, azt is roszul. És még egy különcségére volt büszke Petőfi : arra, hogy se tudóstársasági, se kisfaludy-társasági tagnak meg nem hagyta magát választani. Többször felszólították, és ő mindannyiszor azt válaszolta, hogy vissza fogja utasítani a megválasztást. De hadd mutassam be sorba többi kortársainkat is. Degré eleven kedélyű, tüzes, fegyverfogható férfi volt, novellái a szalonok sima padkocskáin játszottak, s szeretni szerelemből, verekedni becsületből a közéletben is olyan jól tudott, mint regényhősei. Obernyik, a jeles drámaíró ellenben igen szerény ifjú volt, szelid hajlamokkal és nemes ambitiókkal; modora ugyanaz a komoly pedáns kálvinista első eminense, amit a tanodában elsajátított. Tűzbe nem szokott jönni, de szilárdságára mindig számíthattunk. Bérczy Károly alakja finom előkelő szabású volt, mindig udvarias, lekötelező s mindnyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek mind francziák voltunk. Bérczy pedig annyira angol volt, hogy csak angol írókat tanulmányozott, angol mérföldekben beszélt, s mikor egyszer kétségbe vonta valaki azon állítását, hogy egy színi előadás hat óra hosszat tarthatott, azt feleli rá : „Én