Csonka Magyarország, 1924. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-06 / 1. szám
IV. évfolyam 1. szám. Megjelenik miden vasárnap. Egyes számára 300 kor. * , —h*-t *■"—gdenséei pért Bzsvafaros lapja. 1324. évi január hó 6 A városi közkórházra szánt adományok a város közpénztárába fizetendők be. Az ellenzék harca a jogrendért. A nemzetgyűlés parlamenti ellenzéke, amelyet a kormánynak a jobboldali kilengésekkel szemben tanúsított gyengesége a végsőkig elkeserített, komoly és kíméletlen harcra határozta el magát a kormány ellen. A meginduló harc bejelentése az a deklaráció, amelyet a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén olvasott fel Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő, az országos Kossuth Lajos-párt elnöke. A deklaráció szövege a következő: Csongrádon gyáva orgyilkosságnak estek áldozatul ártatlan emberek. 1.y a merénylet csak láncszeme megelőző hasonló bűncselekményeknek és megdöbbentő módon figyelmeztet arra, hogy még mindig nem tépték ki gyökereit a gyűlölködés politikájának, amely jogot, törvényt el nem ismer és felforgató céljainak elérésére semmiféle eszköztől sem riad vissza. Utálattal fordulunk el az emberi romlottságnak e szomorú jelétől, a merénylettől, amelynek gyáva végre-áajtási módja éppen olyan idegen a nyílt magyar jellemtől, mint amilyen idegen a magyar létektől az a silány gyűlölködés, amelynek hajtogatása ezt eredményezte. De nem állhatunk meg fájdalmas felháborodásunknál, nem érhetjük be ma már a jogrend számos megelőző megsértése után azzal sem, hogy megbűnhődjenek a tettesek, a bujtogatók szövetségének véletlen vak eszközei. Ma jogunk van már a teljes jog és a teljes igazság követeléséhez, keresnünk kell a felbujtókat, akiknek izgatása termeli a gyilkos terveket, a bűnpártolókat, akiknek rokonszenve és elnézése bátorságot ad az olcsó bűnözésre és meg kell állapítanunk annak a kormánynaka felelősségét, amely tétovázásával, bátortalanságával, megtett ígéreteinek félredobásával és azzal, hogy vezető pozícióiból eltávolítani nem meri, vagy nem akarja a gyűlölködés táborának bizalmi embereit, újabb és újabb vakmerő kísérletekre ad alkalmat a felforgatóknak. A felbujtók azok a szervezetei, amelyek napról-napra terjesztik a gyűlölködést és a terror erejével akarnak maguknak jelentőséget biztosítani és így akarják az állanthatalmat bitorolni. Eddig minden merénylet és a társadalmat nyugtalanító minden bűnös cselekedet szálai az Ébred■j Magyarok Egyesülete vezetőségébe vezettek. Az ÉME különböző helyi csoportjai tervezték az eddig kidentt bombamerényleteket, miként az ÉME csongrádi csoportja hajtotta végre a most elkövetett bűncselekményt is és miközben a kormány azzal dicsekszik, hogy feloszlatta a titkos szervezeteket, a csongrádi nyomozás során kiderült, hogy az ÉME egyik elnöke, aki az amnesztia áldásában részesült, alföldi brigádot szervezett és mint valami hadvezér, kinevezési okmányt állított ki. Kiderül, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületével kapcsolatban megalakult csongrádi brigád tagjai épúgy hozzá tudtak jutni jelentékeny mennyiségű ekrazithoz, miként kilószámra kaptak ekrazitot a Kovácstestvérek is. A miniszterelnök úr maga is tisztában volt az ÉME felbujtó szerepével, mert a mozdonyvezetők sztrájkja idején megtartott értekezleten határozott ígéretet tett a demokratikus és szabadelvű ellenzék vezetőinek, hogy a parlamenti szünet alatt az ÉME-t fel fogja oszlatni, végrehajtja a titkos szervezetek feloszlatását és egyúttal véget vet a gyűlölködő sajtó izgató féktelenségeinek. Megállapítjuk, hogy a miniszterelnök úr ezt az ígéretét nem váltotta be, a feloszlatás helyett eltűrte, hogy az ÉME elnökségében az alföldi brigád nagyvezérével együtt helyet foglaljanak magasrangú állami tisztviselők és a kormányt támogató párt tagjai. A gyilkos merénylet másik felbujtója a napról-napra gyűlölködésre izgató szélsőjobboldali sajtó. De meg kell állapítanunk a kormány felelősségét azért is, mert a kormány eltűrte, hogy a vezető pozíciókat olyan férfiak foglaljanak el, akik a felforgató törekvésekkel nyilvánvalóan rokonszenveznek, akiket a közhangulat úgy jelöl treg, mint a konszolidáció nyilvánvaló akadályozóit. A kormány nem tudta, vagy nem akarta megtisztítani sem a közigazgatást, sem az igazságszolgáltatást azoktól az oda ügyesen beférkőzött elemektől, akik tulajdonképpen a gyűlölködő tábor bizalmi emberei. A szomorú eseményekért felelős tehzt a kormány, amely a gyűlölködő izgatás forrásait megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja. Ennek a kormánynak egyes tagjai nyilvánvalóan ellensúlyozzák a miniszterelnöknek a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatait. A belügyminiszter, de különösen az igazságügyminiszter ténykedései ilyen jellegűek. Az országos főkapitányt pedig az egész szabadelvű közvélemény a konszolidáció egyik legnagyobb akadályának tekinti, aki gyűlölködő politikai nézeteit még titkolni sem tartja érdemesnek és mintha valami titkos erőre támaszkodnék, mint önálló tényező óhajt szerepelni. Ilyen körülmények között ez a kormány vagy nem akarta a jogrendet helyreállítani, vagy pedig képtelen annak helyreállítására. Egyik esetben sem méltó a bizalomra és a támogatásra. Mert, ha a kormány a törvényes feladat elvégzésében akadályokra talált, kötelessége lett volna az ország előtt feltárni a valódi helyzetet, hogy milyen tényezők, milyen titkos, vagy nem titkos erők akadályozzák a jogrend helyreállítását. Minthogy a kormány még ezt a kötelességét is elmulasztotta, nekünk kellett helyette cselekednünk. Fájdalmas» aisuiuuiti. . vuioui unghi feltárása, de bármilyen fájdalmas, ki kell mondanunk, hogy követeléseink teljesítése nélkül a jogrend emlegetése csak játék, csak a be nem avatottak félrevezetését célzó kápráztatás. Mi nem Európa kedvéért, hanem magunknak, akik idehaza élünk és dolgozunk, követeljük a jog uralmának helyreállítását, mert az emberek életkedvének és munkakedvének elpusztításában, az alföldi brigádokkal fenyegető terroristák megtorlásán szereplésében, a gazdasági összeomlás és katasztrófa egyik tényezőjét látjuk. A városi kázkórházra megindult az adakozás. Tisztviselők kezdték meg az adakozást. Örömmel adunk hírt, hogy Jenovay Dezsőnek, mint a kórház mielőbbi létesítése céljából kiküldött bizottság elnökének felhívása máris megtette a hatását. Az elsők, akik anyagi erejük megfeszítése mellett a nemes cél oltárára az áldozatukat letették, a tisztviselők. Dr. Holló Béla polgármester, dr. Rády Lajos főjegyző, Dóczy Pál műszaki tanácsos, dr. Molnár József főügyész és dr. Gálfi József vármegyei tb. főorvos levelet intéztek Jenovay Dezső elnökhöz, amelyben a városi közkórházi céljaira egy havi fizetésüket ajánlották fel Tudjuk, hogy a mai súlyos viszonyok között a megélhetés mindenkinek nehéz gondokat okoz. A tiz fizetésű tisztviselőknek pedig kétszeresen nagyok a megélhetési gondjai. Egyrészt a hivatali elfoglaltságuk mellett nem igen érnek rá más megengedett uton is munkálkodni és a hivatali száraz kenyérhez egyebet is keresni; másrészt ennek dacára hivatali állásuk által megkövetelt életszínvonalnak legalább a külszínét minden körülmények között, még koplalás árán is meg kell őrizniük. Tehát a fő fizetése tisztviselőnek élete nem egyéb, mint örökötle-