Csonka Magyarország, 1925. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1925-07-05 / 27. szám
V. évfolyam. — 27. szám. CSONKA Egyes szén éra 1500 kor. 1925. Julius Hó 5. — A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt Hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasárnap. Megszűnt a gyalogpiaci helypénz. Az úgynevezett szanálási akció rendkívül sulyos adóterhekkel terhelte meg az adózó polgárokat. Bal- és külföldön elismerik, hogy az adóterheken könnyíteni kell, de a kormány eddig még vajmi keveset tett az adózó polgárok szanálására. Városunk megnövekedett szükségleteinek fedezésére már régebben behozta az általános helypénzt, mely különösen a kistermelőket és a piacról élő fogyasztókat terheli. A képviselőtestület mai többsége magáévá tette vezérének, Dr. Horváth Zoltán nemzetgyűlési képviselőnek terveit, hogy a dolgozó kis existenciák vállairól fokozatosan le kell venni az adózás terheit. Egyszerű és igazságos megoldás lett volna a kiviteli illeték életbe léptetése, mely esetben a helypénzt az egész vonalon meg lehetett volna szüntetni, ezt azonban a kereskedelemügyi miniszter az exportot féltő, szerintünk túlzott aggodalmában nem engedte meg. Nem meredt más hátra, mint a helypénz terhét fokozatosan leemelni az adózók válóiról és kezdeni ott, ahol a teher a legérzékenyebb, a kistermelőnél és ez által a piacról és fogyasztónál. A picon áruló kisiparos már egy előbbi határozat folytán átalányban egyezhetik ki a helypénz helyett, ami mindenesetre enyhébb teher, mint a minden alkalommal kifizetendő helypénz. A kistermelők helypénzének eltörlésére vonatkozó indítványát nemzetgyűlési képviselőnk a június 30.-án tartott rendkívüli közgyűlésen adta elő, s a többség az indítványt — megértve annak nemesen szociális céljait — egyhangúlag határozattá emelte. Az indítvány szó szerint a következő: Nagyságos Polgármester Úr! Teljes tudatában vagyok annak, hogy Kiskunfélegyháza városa kevés vagyonnal és nem túlságosan sok jövedelemmel rendelkezik. Ezen tényeknek természetes következménye az, hogy a város kiadásait legnagyobb részben a lakosságának adóiból fedezi. Mégis úgy vélem, hogy egyrészt a város jövedelme nem fog csökkenni, legalább számottevő módon nem, másrészt az élet gondjaival leginkább küzdő úgynevezett kis szőlős embereken és a piacról élő fogyasztókon segítünk akkor, ha a gyalogpiaci helypénzt eltöröljük. A városi számvevőségtől nyert értesülésem szerint a gyalogpiacon 1925. május 29.-től 1925. június 29.-ig naponta átlag 684083 korona folyt be, vagyis ezen megfigyelt egy hónap alatt összesen 8,209,000 koronát tesz a városnak ezen címen való jövedelme. Miután a június hónap az a hónap, amikor a gyalogpiac a legforgalmasabb, azért — a téli minimális forgalmú hónapokra való tekintettel — igencsak megközelítem az igazságot, ha azt állítom, hogy az átlagos havi bevétel 4—5 millió koronánál több nem lehet. Tehát évente kb. 50.000.000 papír korona az az összeg, amiről lemondanunk kell. Kétségtelenül bizonyos, hogy ezen csekély összegnek a behajtása, mivel igen kicsiny összegekből tevődik össze, nagyon sok utánjárással és adminisztrációs kiadással van összekötve. Ha a város közegei, akik a helypénz ezen nemének behajtásával és adminisztrálásával vannak megbízva, azon idő alatt, amelyet arra fordítanak, más közérdekű dolgot végeznek, a város bizonyosan kellő kárpótlásban részesül. A városnak, mint erkölcsi testületnek eminens feladata a szegényebb néposztály segítése. Amikor pedig a gyalogpiaci helypénzt eltöröljük, akkor a törpe birtokú termelőkön és kisszőlősökön, de a piacról élő fogyasztókon is könynyítünk. Egyrészt fokozzuk a termények piacra hozatalát és ezzel egyúttal elérjük az egészséges konkurenciát, másrészt a fogyasztókat megkíméljük a helypénz áthárításától s így olcsóbb árakat érünk el. Egyszóval cselekedetünk a város megterheltetése nélkül két irányban is szociális jellegű lesz. Ezek előrebocsátása után indítványozom, mondja ki a képviselőtestület, hogy 1925. július hó 1.-től kezdődőleg a gyalogpiacon áruló, helybeli termelési igazolvánnyal bíró termelőket a piaci helypénz fizetése alól felmenti és ennek folytán a helypénz-szabályrendeletet megfelelőig módosítja. Kérem indítványom elfogadását. Kiskunfélegyházán, 1925. évi junius hó 26. napján. Tisztelettel: Dr. Horváth Zoltán, városi képviselő. Iparostanonciskola munka kiállítása és évzáró ünnepélye. F. hó 28.-án remek kiállítás keretében mutatták be iparos tanonciskolánknak növendékei az egyes iparágakban szerzett ismereteiket. Néhány száz, szebbnél-szebb, gyönyörűen kidolgozott munka fényesbizonyítéka volt nemcsak a kiállító tanulók ügyességének, hanem a mestereiknek is, kiktől tudásukat nyerték. Bérmunkák, asztalos, kovács, textil stb. munkák mind remekek voltak. Gyönyörűek voltak a játékmunkák is. Nagyon sajnálhatják a jobbmódúak gyermekei, hogy szüleik nem vitték el őket, mert ott igazán kedves, szép és tartós dolgokat kaphattak volna. A kiállítást, mely két napig volt látható, 28.-án reggel Stoiber Ottó igazgató és Farkas József ipartestületi elnök nyitották meg. A bírálóbizottság véleménye szerint az összes kiállítókat jutalomban kellett volna részesíteni, de ennek határt szabott a díjak mennyisége. Dicséretet a következők nyertek: Előkészítőből: Almási Flórián, Hegedűs László, Kovács István, Szegő István, Hurkecz János, Földi István, Tarjányi Mátyás, Kocsis Imre, Tarjányi László, Mogyoró László, Bertus István, Bánfi József, Zsolnai Pál, Dobák János, Kurucz Mihály. I. A-bel: Kis János, Hajnal József, Huszka László, Volfréd János, Pöszmet Macska Gyula, Mencser Lajos, Szemerédi János, Seres István, Iványi József, Majoros Sándor, Patyi József, Tarjányi József, Neubach Lajos, László Ferenc, Fekete Ágoston, Szondi György, Gubcsi Vince. I. B-böl: Hevér Balázs, Csatár Ká- H és fél fokos MAGYAR VILÁG csapolt sör kapható — Császár Mihály vendéglősnél, Kossuth utca. —