Csonkamagyarország, 1931. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)
1931-01-04 / 1. szám
1931. évi január hó 4. • Kiskunfélegyháza XI. évfolyam 1. szám ZSONKAMAGYARORSZÁG A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth-párt hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap Egyes szám ára 12 fillér Előfizetés fél évre 3 pengő Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Horváth Zoltán Hirdetési dijak: millimétersoronként 8 fillér Magánhirdetések megegyezés szerint „Az óramutató nem szabályozza az k ő folyását, de jelzi: — az én nevem óramutató ; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek és annak a neve: szabad haza — Magyarország szabad polgárainak!“ Kossuth Lajos: Újévre való gondolatok, avagy szemelvények gróf Apponyi Albert karácsonyi cikkéből Sem kü!-, sem belpolitikáiig nem alkalmas a helyzet ünnepi hangulatkeltésre és rossz vigasztalás, ha azt mondjuk magunknak, hogy aás országokban sem különb és jobb ahelyzet. A gazdasági válságról azt mondják ugyan, hogy eljutott már a legmélyebb pontig és hogy ezután csak emelkedés következik. Hallom ezt, de a bizonyítást hiába várom.“ „ . . . nem folytathatjuk már soká a napról-napra élő, apró eredményekből táplálkozó politikát gazdasági életünkben és államháztartásunkban“ „A számtaniak logikája mutat reá a császármetszés szükségességére állami kiadásaink terén; minél később szánjuk magunkat erre, annálsúlyosabb és fájóbb lesz az operáció.“ „Scitovszky belügyminiszternek az a kategorikus kijelentése, hogy a kormány a választójogi törvény módosításával egyáltalán nem foglalkozik. A kormánypolitika eszerint az volna, hogy az alkotmányos élet alapjait meghagyjuk abban a hifetetlen állapotban, amelynek jellem-zését egy tételben lehet összefoglalni: minden választási törvény, legyen az országgyűlési, vagy fővárosi, akkér van megkonstruálva, hogy a haza polgárainak független akaratnyilvánítása elé akadályokat gördítsen. Megengedem, hogy ekkér kormányozni sokkal kényelmesebb, de én arra gondolok, hogy ez az ideig-óráig tartó kényelem hogyan fogja magát megbosszulni, ha a törvényes megnyilatkozásban gátolt és felgyülemlett keserűség egyszer kirobban. Nem is vagyok képes, különösen Bethlen miniszterelnök úrnál olyan rövidlátást feltételezni, hogy ő ezt a veszélyt ne lássa, vagy magát ezen valami „utánam a vízözön“-féle frivolitással túltegye. Az ő államférfiai belátására apellálok a most elhangzott belügyminiszteri szózattal kapcsolatban. Szoros összefüggést látok a bajaink orvoslására irányuló politika komolysága és a nemzettel szemben fennálló kormányfelelőség komolysága között. Talán nem jutunk ennyire, ha az a felelőség igazán érvényesülhetett volna.“ * * * A fenti idézetek Bethlennek és kormányzati rendszerének nemcsak a legsúlyosabb megbélyegzését tartalmazza, hanem márványba kívánkozó mementót is képeznek. Minden egyes szó, minden egyes gondolat, mint a kalapácsütés, úgy töri-zúzza pozdorjává Bethlen István gazdasági programmtalanságát, tehetetlenségét és Potemkin alkotmányosságát. Most gróf Apponyi Albert kimondja nyíltan, amit eddig burkoltan már számtalanszor elmondott, hogy gazdasági életünkben és államháztartásunkban a napról-napra élő, apró eredményekből táplálkozó politikát tovább nem folytathatjuk. Mi ez? Semmi egyéb, mint annak tiszta és világos megállapítása, hogy a kormánynak komoly, átfogó gazdasági programmja nincs. Az élete eddig is csak vándlizás volt. Miután pedig erre most már az ország apraja-nagyja egyaránt rájött, adja át a helyét olyanoknak, akik a gazdasági kérdésekhez jobban értenek. A választójogi kérdésben gróf Apponyi Albert a tőle megszokott és választékos kritika sáncaiból nemcsak, hogy kitépett, hanem valósággal félreveri a harangokat, amidőn azt mondja: „ a törvényes megnyilatkozásában gátolt és felgyülemlett keserűség egyszer kirobban. Gróf Apponyi Albertnek elhihetik, hogy ő nem destruálási szándékból beszél. Nagy veszedelmet sejthet, ha olyan kitételeket, használt, amelyeket másoknál bizonyára demagógiának bélyegeznének. Mégis a legnagyobb kalapácsütés, amelyet a mai kormányzati rendszerre mért, amidőn azt mondja: „talán nem jutunk ennyire, ha a kormányfelelőség igazán érvényesülhetett volna.“ Tehát szerinte a mai kormányfelelőség nem az, amely minden népképviseleti alkotmánynak elengedhetetlen alapfelételét képezi. Tökéletesen igaza van. Ma Bethlen, vagy a miniszterei kitől féljenek ? Kinek tartoznak felelőséggel ? Ki kérheti tőlük tehetetlenségüket és mulasztásaikat számon? Hiszen az országgyűlés nem a nép akaratából választott képviselőkből, hanem a hivatalos jelöltekből lett képviselőkből áll. * * * Reméljük, hogy gróf Apponyi Albert hatalmas cikkével minden gondolkozó polgárt felrázott. Fogjon össze minden önérzetes polgár és a legközelebbi választáson egyhangúlag adjuk tudtára Bethlennek, hogy sem ő, sem a kormányzati rendszere tovább nem kell. Budapest székesfőváros választása Lezajlottak a budapesti törvényhatósági bizottsági tag választások. Miután országszerte az eljövendő országgyűlési képviselő választások erőpróbájának nézték ezt a választást, mi sem tekinthetjük egészen a főváros magánügyének és érdemesnek tartjuk megállni mellette egy-két szóra. Mindennek előtt meg kell állapítanunk, hogy bár a szavazás titkos volt, a választás maga mégsem volt egészen titkos, mert a választók igen nagy részének a választási törvény rendelkezésének értelmében már az ajánlásnál nyíltan kellett megnyilatkozniok. A választás eredménye az egységes pártra egyenesen lesújtó. Bár a kerületi beosztás, mely a kormánypártnak kedvezett lehetővé tette, hogy egyes kerületekben már 700 szavazattal mandátumhoz lehetett jutni, míg másik kerületekben csak 3500 szavazattal, mégis a 150 mandátum közül az egységes párt mindössze 22 mandátumot vagyis az összes mandátumok egyhetedét kapta. A kormányt támogató pártokkal együtt 73 mandátumot kaptak, míg az ellenzék 77 mandátumot nyert el. Még érdekesebb ha a leadott 265 ezer szavazat megoszlását figyeljük és látjuk, hogy 106000 kormánypárti és kormányt támogató párti szavazattal szemben 159000 ellenzéki szavazatot adtak le, vagyis Budapest szavazó polgárainak háromötöde a mai kormányzat ellen foglalt állást. Budapest választópolgárainak akarata mindazonáltal a törvényhatósági bizottságban nem fog nyilvánulhatni leadott szavazatainak arányában, mert a 250 választott tagon kívül 90 kinevezett, örökös és tisztviselő tagja is van a bizottságnak, akkik a választópolgárok akarata és szavazata ellenére is biztosítják a kormány töbségét. Minden mesterkedés ellenére is azonban a számok beszélnek és jelzik előre az országgyűlési választások eljövendő eredményét. Vájjon megkapja-e az egységespárt az országgyűlési választásokon a mandátumok egyhetedét? Vagy lesz-e még egyáltalán akkor egységespárt ? Vagy eltűnik, úgy, mint ahogy eltűnt a munkapárt egykoron. Az országgyűlésnek nincsenek kinevezett tagjai! Legalább eddig még nincsenek törvényben rendszeresítve! Politikai szélkakasok jó lesz résen lenni és idejében fordulni. A nemzet úgy látszik a lethargiájából ébredezni kezd.