A Csonkamagyarország, 1939. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Kiskunfélegyháza, 1939 január 1. ARA 10 FILLÉR VII. évfolyam 1. szám a CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 500 pengő, félévre 250 pengő, negyedévre 130 pengő A jogegyenlőség védelmében Ha nem hallatszik is el messzire a szavunk, ez az újság sohase hallgatott akkor, amikor szólania kellett. Amikor a szabadságjogok védelmére kellett kiállani, pedig az utóbbi időben oly sokszor kellett, ott volt mindig a védelmezők között ez az újság, amelynek a hangja és hatása lehetett gyenge, de a meggyőződése erős volt és a bátorsága is megvolt ahhoz, hogy hangot adjon a meggyőződésének. Nem hallgathatunk most sem, amikor a kormány halálos csapást készül mérni a jogegyenlőség elvére. Ugyanaz a kormány, amely ellen pár héttel ezelőtt nemcsak az ellenzék, hanem saját pártjának jelentékeny része is szembefordult és a páriámemárizmus védelmében nyílt színen szavazott le. Most egy törvényjavaslatot terjesztett be, amely javaslat szerint egy egész hitfelekezetet, sőt idegenből átvett fajelmélet alapján a szóban lévő felekezethez nem tartozókat is ki akar zárni a polgári jogegyenlőségből, sőt magából a nemzeti közösségből is; nemzetiséggé — vagy, hogy a divatos, ugyancsak idegenből átvett meghatározást használjuk — népcsoporttá degradálni százezreket, akik magyarnak vallják magukat. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat“ címet viseli a kormány javaslata és a célbavett korlátozást a javaslat olyan alapossággal kívánja keresztülvinni, hogy a zsidóknak és faji alapon zsidókként tekintendő nagyszámú keresztényeknek teljesen lehetetlenné teszi a megélhetést. A népcsoporttá való minősítés mellett annyi minden nem lehet, annyiféle foglalkozást nem folytathat, illetve csak kis százalékban folytathat a „népcsoport“, hogy a javaslat maga szükségesnek tartja egyben mindjárt a népcsoport megsegítéséről is gondoskodni — a kivándorlás lehetőségének előmozdításával A törvényjavaslat 17. §-a kimondja ugyanis, hogy a minisztérium felhatalmaztatik, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatos kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tegye meg. Nem kívánunk a javaslat részleteivel foglalkozni, pedig nagyon hálás téma volna rámutatni a részletekben mutatkozó képtelenségekre, ellentmondásokra és az egyes intézkedések kivihetetlenségére. Talán lesz még alkalmunk erre. Ezúttal csak annyit, hogy a javaslatot a maga egészében és elgondolásában embertelennek, a magyarság nemes tradícióival ellentétesnek és emellett — ami mindennél fontosabb — az egyetemes magyar érdek szempontjából végtelenül károsnak tartjuk. Hogy a javaslat inhumánus és a magyar tradíciókkal ellentétes, arra nézve hivatkozunk az első zsidó törvény parlamenti tárgyalásakor a törvény elfogadói részéről tartott beszédekre, amely szerint a törvényt kényszerhelyzet, a keresztény állástalan ifjúság elhelyezésének a szükséges volta indokolja. Hogy pedig a javaslat a magyarság szempontjából mennyie az, csak az nem látja, aki szándékosan behunyja szemét. A magyarságnak nem lehet érdeke az, hogy az úgy is megcsonkított hazában mesterségesen, a nemzetiséggé minősítettek tiltakozása dacára, paragrafusokkal kreáljon nemzetiséget, különösen akkor, amikor máris szervezkedik itt egy nemzetiség, a hazai németség, amely mint „magyarországi német népcsoport“ máris nemzetiségi követeléseket támaszt és politikai párttá készül szervezkedni. Olyan világos ez, hogy szinte szégyeljük a felelős vezetőkkel szemben arra rámutatni, hogy a magyarság mai helyzetében a faji alapon népcsoportokként való szervezkedés szükségességének a propagálása mennyire veszedelmes. A javaslat indokolása egyáltalán nem győzhet meg a törvény szükségességéről. Szavak, frázisok, amelyekből csak úgy sugárzik az erőltetettség. Komoly tartalma csak annak az érvnek van, hogy körülöttünk, különösen pedig Németország is így, illetve még igyebben van. Ez nem lehet érv. Nem vagyunk kötelesek idegen példák után menni, különösen nem akkor, amikor kétségtelen, hogy minden külföldi államtól teljesen függetlenek vagyunk és egyetlen idegen állam sem kíván — legkevésbbé pedig a baráti államok — a belügyeinkbe avatkozni. A jogegyenlőség sérelméből indultunk ki és oda térünk vissza. Nem zsidó kérdés és nem zsidó sérelem csupán a javaslatban foglalt jogfosztás, hanem egyetemes magyar kérdés és egyetemes magyar sérelem. Sokszor mondottuk itt már más kérdésekkel kapcsolatban és — legyen bár unalmas — újból ismételjük, hogy egy állam keretein belül a jog és a polgári szabadság vagy mindenkié, vagy senki sincs annak biztos birtokában. Ha ma az egyik törvénnyel ki lehet mondani, hogy az állampolgárok egy csoportja jogvesztett legyen, holnap egy másik törvénnyel egy más csoportra kerülhet a sor. A jogegyenlőség elve, amíg ép és sértetlen, hatalmas vára a közszabadságnak, de nyomorult rom, amely senkit sem véd, ha megbolygatni engedjük. Akire az emberiesség szempontja nincsen hatással, vagy aki nem látja tisztán, hogy nemzeti szempontból veszedelmes a javaslat, legalább erre eszméljen rá és ha másért nem, legalább ezért álljon a javaslat ellenzőinek sorába. Kérdőívet kell kiállítani a szőlőbirtokosoknak A hegyközségekről szóló rendelet értelmében 1939. évi január hó 10-ig „kérdőivet“ kell kiállítani minden szőlőbirtokosnak. A kérdőivek kitöltésével kapcsolatban a polgármester az alábbi hirdetményt bocsátotta ki. Kiskunfélegyháza m. város polgármestere. 87225-ki. 1938. sz. Hirdetmény A hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló 1938. évi XXXI. törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott 85.000/1938 F. M. sz. rendelet 73. §-a szerint 1939. évi január hó 10-ig mindazok, akik valamely község (város) határában beültetett szőlővel rendelkeznek, kötelesek a beültetett szőlőikről „kérdőivet“ kiállítani. A kérdőiveket a polgármesteri hivatal az érdekelt szőlőbirtokosok részére kikézbesítteti, aki azonban valami okból nem kapna, az a kistanácsteremben (Városháza I. em. 3. ajtó) tartozik azért megjelenni, ahol a kitöltött kérdőivek is beadandók. A kérdőivben foglalt kérdésekre a választ a kérdőiv megfelelő rovatainak gondos és lelkiismeretes kitöltése utján kell megadni s a kitöltött ivet az illetékes község (város) elöljáróságához kell eljuttatni. Ha a kérdő-iv kiállítására kötelezettnek több község határában van szőlőbirtoka, úgy a kérdő-ivet községenként (városonként) külön-külön kell kiállítani. A kérdő-iv 1. rovatába a beültetett szőlő tulajdonosának neve, a 2. lakhelye, a 3. a dűlő neve, 4. a telekkönyvi helyrajzi száma, 5. a szőlőterület nagysága katasztrális hold és négyszögölekbe írandó be, a 6., 7., 8. és 9. rovata a beültetett szőlőterület talajára vonatkozik, melyekből a 6. rovat áthúzandó, egy-két esetet kivéve, az Alföldön gazdálkodók részéről, mert a homokhegyek (buckák) és annak alja nem számít hegyi szőlőtalaj-