Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1883-01-14 / 1. szám
Előfizetési árak: Egy évre ... 4 frt Fél évre ... 2 frt Negyedévre lfrt M * ?k. I. évfolyam. 1. szám. Félegyháza, 1883. január 14. Szerkesztőség és kiadó hivatal a társaság nyomdájában (vasúti főút Heinrich - ház), ide intézendők; minden a lap szelle- ; mi s anyagi részét il lető közlemények. |FEVETESZi -KV,-.. . 9 Megjeleli minden vasárnap. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler,*Barna Tivadar, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban : S. L. Daube hirdetési irodákban. Előfizetések eszközölhetők helyben Klökner Ede könyvkereskedésében s vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 30 helyre van beosztva, egy hely bélyeg díjon kívül 50 kr. Kincstári bélyeg illetmény minden hirdetés után 30 kr. Nyilttérben egy sor 30 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Teendőnk városunk érdekében. Egy város ujjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletükkel egy boldogabb jövőt elő tudnak állítani. A kik ezt tenni nem képesek, azok csak egyes lehetőségek fogalmával bírnak. De a kik előtt egy boldog város valódi példányképe eszméyesíthető, azok bár lassú léptekkel, bár apró törekvésekkel, de egyenesen a várandó ezél felé irányzandják a fejlesztést. Azonban, ha városunk vezérei, s közgyűlésünk képviselői ily eszménynyel nem bírnak, akkor hasonlítani fognak a vak fiúhoz, ki világtalan apját vezetve, mindketten gödörbe esének. A jelenlegi válságos helyzetben nem haladhat városunk a mindenki által óhajtott jobblét felé, hacsak egy biztos irányt ki nem tűzünk. Az irány kitűzésénél ne a vak ösztön, ne egy pillanatnyi felhevülés, hanem a város boldogíthatása lelkesítsen mindenkit. Az együttes működés legyen tehát a vezérelv. Vegyünk fel egy alkalmi, s talán hasonlítható példát: A szobrász előtt mindig egy tökéletes ideálnak kell lebegni, hogy a keze alá vett márvány darabot el ne torzítsa; az ideálnak s a kéznek öszhangzatban kell lenni, hogy a mi ideált előteremtett, azt vésőjének alkalmazásánál kezével el ne rontsa. Karöltve kell tehát lenni, hogy az óhajtandó ezőt együttesen létesittethessék. Legyen távol minden szenvedély, ne tekingessenek egyes érdekek. Egy város ügyei rendezésében legfőbb tengely a képviselet, de azt nem szabad az ellenszenv, s egyes érdekek salakos olajával öntözgetni, mert akkor az összes lakosság kárára könnyíti forogni a gépet. De ha azt akarjuk, hogy ügyeink elintézésénél a város boldogsága fejlesztessék, kell, hogy a gépezet összes kerekezésszerű mozgásba hozassák, vagyis ügyeink rendezésénél az arra hivatottak lelkiismeretükkel számot vetve közösen működjenek. A szereplésben igaz, hogy nem vehet mindenki tettleges részt, de a lelkiismeretes együttes működés áldást hozhat városunkra. A felhők alkotásában sem vesz részt a kopár sziklahegy s kietlen sivatag, mégis ha a fellegek esőcseppekben hullanak le, áldást áraszt a zord szikla- s a kiégett pusztaságra. Az ügyek rendezésére hivatottak egyetértése legyen tehát a város érdekében a vezérfény, mit ha lobogni láttunk, vigasztaló teend az városunk lakosságára, egy szebb jövőre buzdítani is megment az elkeserüléstől. Azért vigyázzanak, hogy igazságos és lelkiismeretes határozottság legyen a főczél, mert bekövetkezhet az idő, midőn a város boldogítása vagy sülyesztéséről is számolni kellene, s ekkor ne jöhessen elő azon hasonlatosság, mint aki a sötét éjben pénzt ad, azt mondván, hogy ez arany. De midőn hajnalodni kezd, minő helyzetbe jő a lelkiismeret ? Nem retteghető-e a világosság ? Ha az osztogatott pénz valódi arany, a nép áldani fog; de ha csak hitvány vas adatott a népnek , az ilyen maga magára mondá ki az ítéletet. Igazság és lelkiismeret vezéreljen tehát mindenkit a város ügye elintézésénél, tiszta legyen mint a nap, hogy annál jótékonyabb sugarakat áraszthasson e város lakosságára. Ragyogjon a nap érdektelenül, de közel a lakossághoz, hogy sugarai jótékonyságáról a bizalom, megelégedés és elismerés gyümölcse teremhessen. Együttes működés legyen tehát a czél. Midőn a tollat kezembe vettem, hogy szerény napszámosként igyekezzem a város boldogíthatása elérésében közreműködni, határozottan kijelentem, hogy nem akarok népszerűség vadászatot tartani; jól tudván, mi a népszerűség, ennek megismeréséhez nem kell a világtörténelmet átmagolnunk; csapjuk fel akárhol e nagy könyvet, egy lapjából is megtanulhatjuk. Nem akarok a népszerűség tarpéji sziklájára feltolakodni, melynek tetejére — mint Petőfi mondá — nem azért viszik fel az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy onnét ledobva a népet mulatassák Egyszerű és szerény szándék vezérelt czikkem írásához, jól tudván, hogy e város boldogításán oly kitünően működő derék férfiainkat el nem érem, de követni igenis akarom. Mindig szem előtt tartván: „előre.“ Vannak jeles fiai e városnak, de egyes erő a közös czélt el nem érheti. A fellengező sas is felülemelkedik a földre borult ködfellegen s a légkör magas és tiszta honába szárnyal. A sas maga fenncsaponghat a magasban, de azért a ködhomályt egy maga nem képes szárnya lebbenéseivel szétoszlatni. Az ilyeneket habár elérni nem is, de követni lehet. a nyékgrhina tárcsája, A kávéról. A messze országokkal tetemes mértéket öltött kereskedelmi összeköttetés, kapcsolatban a nép zöme keresetképességének észrevehető javulásával, valamint átalában a jólét gyors fokozódása a közfigyelmet szokatlan mértékben a tápszerekre és diaetetikára vonták, úgy hogy nemcsak a külföldi termékek beszállítása nagyobb, mint azelőtt, hanem újabb meg újabb tápszerek vagy tápszer készítmények keletkeznek csaknem minden nap, melyek közül némelyek az egyének bizonyos osztályainál, mint pl. a gyermekeknél, mások pedig az idősebbeknél találnak alkalmazást Ennélfogva tápszereink, úgy a természetesek, mint a mesterségesek, ha tápláló sajátságaikban nem is, ízletességükben nagyobb változatosságot nyújtanak, és oly eledelek, melyekhez korábban csak kevesek juthattak, most sok ember asztalán közönségesen megordulnak, így pl. a kávé, mely még csak két századdal ezelőtt is hazánkban csak a vagyonosabb főurak asztalán volt ismeretes, ma már jóformán a magyar nép minden rétegében elterjedt s közhasználatnak örvend. Mindenesetre igen sok ember napjában kétszer élvezi a kávét, reggel midőn fölkelt, s ebéd után, hogy az emésztést egy csésze fekete kávéval jobban előmozdítsa. Legtöbbek megállapodása szerint a kávé hazája Arábia, mely nevezetességét nem kevésbé köszöni kávéjának, mint Mohamednek, az igaz hitű muzulmánok prófétájának. A kávé növény mai nap a Jemenen átfutó hegység nyugati lejtőin, eső áztatta helyeken terem; a legjobb mégis Aden, Kusma és Gebi tartományokból hozatik Mokkéba és Aleppóba s innen szállittatik el kelet és nyugat minden országába. Vadon ez a gyümölcsfa keleti Afrikának csak egy kis területén terem, azonban Abbessiniában és Jemen tartományban már régóta művelték. Innen azután elterjedt a többi délövi vidékekre. A hollandiak elvitték Java szigetére, a francziák Martiniquebe s onnan elterjedt St.-Domingóba és nyugat Indiába, melyekhez később Brazilba is csatlakozott. A kávénövény mély, jó és igen nedves talajban tenyészik; a hőmérséknek 18 C-on alul nem szabad szállania; legjobban megterem a domboldalakon, egészen úgymint a thea-növény. A kávénövény az úgynevezett „Buzérfüvek“ (rubiacae) családjából való; mindig zöld, egyenes és ágas szárú, hat-kilenc méter magasra növő fa. Virága fehér, illatos; termése hosszúkás, cseresznye alakú, piros, ha teljesen megérik sőt ibolyaszínű; beljében vékony csonthéjba burkolt két mag van; ezek lapos oldalukkal egymás felé van-nak fordulva, domború oldaluk pedig kifelé áll. A növény igen termékeny, egy év alatt 8 hónapig marad virágzásban, és oly sok gyümölcsöt terem, hogy rendesen 3 szüretet ad évenként. Rendesen 2 méternyire metszik le, miáltal igen bokrossá változik és több gyümölcsöt terem. Érdekesnek tartjuk a kávé növény ültetésének leirását egy angol gazdasági lap*) után a következőkben közölni: A kávé ültetés kezdetben igen fáradságos és költséges ága a mezei gazdaságnak. Leginkább irtásokban termesztetvén a kávé, első művelet: a sűrű erdőnek kiirtása. Az első esztendőben körülbelül 100 acre föld vétetik igénybe. A kivágott fáknak törzseit meggyújtják, melyet borzasztó nagy égés követ. Ha a talajt így megtisztították, kezdődik a felosztás. Hat lábnyi távolságra egymástól hosszú fehér rongyokkal ellátott kötelet húznak ki, s mindegyik rongyjelnél egy czöveket verne a földbe. Midőn az első sor le van czövekelve, a kuli (munkás) a kötél végekkel jobbra-balra 6 lábnyi távolságot mér ki, s az előbb jelzett módon folytatja a czövekek földbe verését. Ily módon az egész mezőt is négyszög lábnyi területekre osztják föl. Most minden czöveknél 18 hüvelyk átmérőjű gödröt ásnak. Ha az esős idő beáll, e gödrök a talaj felső részéből finom földdel telnek be. Ekkor a fiatal kávénövényt ültetők segélyével beültetik, és körülé a földet meztelen lábbal letapossák. Ha a növény 3 éves lesz, metszés alá kerül, vagyis levagdalják a szerint, amilyen magas és a mint a szélnek ki van téve, vagy meg van óva. Egy és fél, két méter magasság legkényelmesebb a kulik számára, kik a növényt gondozzák. Ha a gyümölcs megérett, rendesen délben és estve hordják haza meghántás végett. A kuli teendője minden gyűjtésnél mintegy 100 liter kávébabot vinni haza. Gyorskezű ember, jól termő kávéfákról napában 400 liternyi kávébabot gyűjthet, amiért természetesen külön megfizetik. A kávébogyók ---------------*) Illustrated London News, 1872. ' '