Félegyházi Hírek, 1989 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1989-01-24 / 2. szám
1989. január 24. NAGYSZERŰ „MAI” FIATALOK Jókai Mónika, az úszómester A télből a nyárba néhány lépéssel átsétálhatnak azok, akik rájöttek arra, hogy nem szűkül le a nyári hónapokra az egészséges életmód egyik fontos „kelléke”: a rendszeres úszás, a fürdés, ők télennyáron hódolhatnak ezeknek a hasznos „szenvedélyüknek”. Merész, nagy álmunk, szinte teljesíthetetlennek tűnő vágyunk vált valóra azzal, hogy helyünkbe jött a gyógyhatású fürdő 26—33 fokos melegvize. Bár még mindig nem teljes a létszám, és mondhatnánk, hogy a szomszédos városok, községek lakói jobban megkedvelték, mint a félegyháziak, akik — megszokásból — inkább elutaznak valahová fürödni, gyógyulni, szórakozni, megtoldva a belépődíjat utazási költséggel, s az azzal járó fáradsággal. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor beléptem a korszerű, gyönyörű fedett csarnokba, ahol Jókai Mónika, a tizenévesnek látszó úszómester fogadott. A gyógymedencét ebben az időszakban nem túl sokan veszik igénybe. Háborítatlanul ülnek körben, a 30 fokon felüli vízben a gyógyulni, felüdülni vágyó többnyire idősebb emberek. A nagy versenymedencében pedig éppen húsz tagú gyermekcsoport barátkozik a vízzel, ismerkedik az úszás titkaival. Miközben Mónika félszemmel a gyerekeket figyeli, felteszem a kérdést: miért nem vetkőzik fürdőruhára az úszómester is? A válaszból kitűnik, hogy amikor a tananyaggal odaérnek, ő is köztük lesz, és bemutatja a helyes testtartást, együtt gyakorolják a láb- és kézmunkát, ugrást stb. De ha a helyzet úgy kívánná, most is, ruhástól, beugrana a vízbe. Megtudtam azt is, hogy miért éppen ezt a ritka, de szép foglalkozást választotta. Sportgimnáziumban érettségizett, s a sportok közül az úszást választotta. Az óvodásoknál kezdte a tanítást, de csak rövid ideig, mert a Lenin Tsz. vezetősége felfigyelt munkájára, és főállásban úszómesternek alkalmazta. Azóta már középfokú úszóedző vizsgát is tett. Nagyon remélem, hogy ebben a nem éppen női szakmában munkája eredményes lesz, és az általa megtanított fiatalok közül sok jó úszó kerül ki, köztük bajnokok is. Tóth Miklós HIBMÁH HÍREK Hogyan adózzunk? Rengeteget olvastunk és beszéltünk az elmúlt évben a személyi jövedelemadóról. Naponta mondtunk és hallottunk véleményt róla, szidtuk eleget. Elbúcsúztattuk 1988-at, s most vallanunk kell! Bevallani a jövedelmünket. A sok vitatkozás, dohogás után — melyből kivettük a részünket valamennyien — lehet, hogy nem vagyok egyedül, aki nem tudja pontosan, hogy miként is kell megtennem ezt a nem túl kellemes vallomást. Felvilágosításért Zsigó Sándorhoz, a városi tanács adócsoportjának vezetőjéhez fordultam.Kinekkell adóbevallást készíteni? A vállalkozókon kívül mindazoknak, akiknek a fő munkaviszonyon kívül másodállásból, mellékfoglalkozásból, mezőgazdasági kistermelésből (500 000 Ft felett) ingó vagyontárgyak és ingatlanok értékesítéséből, egyéb forrásokból adóköteles jövedelmük volt. A magánszemélyt évi összes jövedelme után adókötelezettség terheli. Hol lehet beszerezni a bevalláshoz szükséges nyomtatványokat? Díjmentesen kaphatók a postán, a városi tanács adócsoportjánál és a megyei adófelügyelőségen. A nyomtatványokat részletes tájékoztatóval kitöltési útmutatóval együtt adják. Mit tegyen az, aki betegség, külföldi tartózkodás, vagy bármilyen más ok miatt nem tudja teljesíteni bevallását? A lehető leghamarabb értesítse erről az adófelügyelőséget. Amikor az akadályok elhárultak, azonnal (15 napon belül) nyújtsa be a bevallását és csatolja a késedelem okáról szóló igazolást. A bőséges információ és terjedelmes útmutató ellenére is biztosan sokan lesznek, akikbizonytalanná válnak, nehezen tudják kitölteni a jövedelemadóbevallást. Kihez fordulhatnak segítségért? A városi tanácson januárban minden szerdán 7.30— 16.00 óráig, februárban minden munkanapon 7.30— 16.00 óráig, márciusban 7.30—18.00 óráig, februárban és márciusban szombaton és vasárnap 8.00— 12.00 óráig az adófelügyelőség munkatársai mindenkinek, valamennyi kérdésben szívesen állnak rendelkezésére. A tanácsadás a városi tanács főbejárata melletti ügyfélszolgálati irodában történik. A részletes útmutatás és segítség ellenére is előfordulhat, hogy haalaki tévesen tölti ki a nyomtatványt és erre később rájön. Hogyan lehet ezt korrigálni? Ebben az esetben az adóhivatal önellenőrzéssel kapcsolatos tájékoztató kiadványa ad eligazítást. Fontos tudni, hogy az önellenőrzés során bevalott és befizetett adó után bírságot nem kell fizetni, csak önellenőrzési pótlékot. Ha pedig az adó visszajár, azt a helyesbítést követően 30 napon belül visszatérítik. Amennyiben az adóhiány az adófelügyelőség ellenőrzése során derül ki, akkor bírságot kell fizetni. Ez szándékos jövedelemtitkolás esetén az adóhiány 200 %-ig terjedhet. Érdemes tehát időben hozzálátni az adóbevallás elkészítéséhez, és igénybe venni a szakemberek segítségét. Az egyéni vállalkozóknak az adóbevallást a vállalkozói adóbevallással együtt legkésőb február 28-ig kell benyújtani. Aki nem egyéni vállalkozó, annak adóbevallást március 20-ig kell postára adni. Az adó megfizetése nem pótolja az adóbevallást! Hájas Sándor HONISMERETI MOZAIK „Ott essem A köztudomás és a tudomány mai álláspontja szerint lánglelkű forradalmár költőnk, Petőfi Sándor 1846 decemberében írott és a címben idézett látnoki szavai beteljesedtek 1849. július 31-én a magyar szabadságharc elvesztett segesvári csatájában. Hol esett el? Hol is van hát nagy költőnk sírja, a segesvári csatatér valamelyik tömegsírjában? Vagy a háborús förgetegben elsodródó hazafi teste más ismeretlen sírban porlad? Sokan már akkor sem tudták elhinni, hogy Petőfi eleshetett. Különféle feltevésekből kialakult legendák terjedtek el az országban, hogy Petőfi túlélte a csatát, sőt az ál-petőfik felbukkanása mellett hírek szállongtak a szibériai ólombányában raboskodó Petőfiről is. Csakugyan orosz hadifogoly lett koszorús költőnk? Ott van a sírja a messzeségben? — Mind meganynyi megválaszolatlan kérdés, amely lassan másfél évszázada izgatja Petőfi emlékét tisztelő közvéleményünket és a Petőfi-kutatókat. Petőfi eltűnésének irodalmát összefoglaló tanulmányában száz éve, 1888- ban leszögezte Ferenczi Zoltán, hogy a titok megfejtése örök vágyakozás gyanánt fog élni az emberi kutatás és a meghátrálni nem bíró megismerés számára. Pákh Albert író, Petőfi Sándor barátja is kijelentette: addig nem fogunk nyugodni, amíg az igazság ki nem derül. Mezősi Károly, a neves Petőfi-kutató irodalomtörténész is hasonlóan vélelte el én, a harc Petőfi Sándor sírja lett. Szerinte Petőfi halálának rejtélyével, sírjának keresésével foglalkozó Petőfi-kutatókat, az irodalomtörténetet és a történelemtudományt mindaddig foglalkoztatja majd a kérdés, míg a kutatásnak a leghalványabb reménye is mutatkozik az eredményre, vagy az igazságot kétségkívül nem sikerül megállapítani. Dienes András — a szülőhelyvitában néhai nagynevű ellenfelünk —, a Petőfi-titok megszállottja, 1956 júliusában románmagyar vegyes akadémiai bizottság tagjaként három héten át a segesvári csata színhelyén tanulmányozta Petőfi halálának körülményeit. A kérdés megválaszolása tekintetében végső igazságot nem tudott mondani. Összegzése szerint Petőfinek csak a halálhelyét ismerjük, sírhelyét nem. Sírhelye ma az egész csatatér! 1988. július havában a Magyar Nemzetben Veszprémi Miklós írt oknyomozó történelmi cikksorozatot „Hogyan halt meg Petőfi?" címen, ő is említi, hogy mostanában megint szibériai legendák foszlányai röppennek föl. Urálon túli kaukázusi Petrovics sírokról érkeznek hírek. Megállapítja, hogy amit egyesek fölfedezésnek hittek, nem más mint délibáb. Manapság azt hiszem — mondja, bele kell törődnünk abba, hogy Petőfi igazi nyughelye immár alighanem mindörökre ismeretlen marad. Alig fél év múlva 1988. december 29-én olvashattuk a Magyar Nemzetben a „Petőfi sírja vagy egy Petrovicsé?” című cikket új dokumentumok feltárása mezején,... ról, a Petőfi-titok megoldásának esélyeiről. A cikk címválasztása is igazolja, hogy a cikkíróban is kételyek vannak abban a tekintetben, hogy valóban Petőfi Sándor sírját tudja-e majd az év nyarára tervezett exhumálás és agnoszkálás feltárni. Rokonszenves Balajthy András filmrendezőnek, a feltáró vállalkozás vezetőjének kijelentése: bármi legyen is az eredmény, egy a cél, az igazság felderítése. Fekete Sándor Petőfikutató, irodalomtörténész a sajtótájékoztató után úgy látja az ügyet, hogy a hoszszú évek óta tartó vitát most már csakugyan le fogja zárni, ha feltárják a sírt, amelyről úgy vélik, hogy ott nyugszik Petőfi. Ugyanő a Népszabadság 1988. december 31-siki számában „A költő kardjai” című írásában még hozzáteszi: Ne csúfolódjunk előre a sírtalálókon. Mégis jelenlegi ismereteim alapján kételkedem abban, hogy Petőfi túlélte volna a világosi fegyverletételt. A nyári sírfeltárás meghozza majd az igazságot, de még nem tudjuk, hogy mire — jegyezte meg Fekete Sándor. Kiderül, hogy újabb délibábkergetés csalóka képe bizsergette-e meg a Petőfi emlékét tisztelők szívét, vagy a megbizonyosodott igazság ad majd újabb kérdőjeleket. Addig is ajánlom, hogy Petőfi sírja kérdésében maradjunk a közvélemény századfordulós álláspontját kifejező Móra Ferenc kijelentésnél: „Miért söpörnétek el fölüle a mithosz aranyos ködét s a kegyetlen tudás hideg szelével?” Fekete János ?? Az irodalmi pályázat értékelése A helyi Közművelődési Egyesület által meghirdetett (lapunkban is közölt) irodalmi pályázat jelentős visszhangra talált az irodalommal alkotó módon is foglalkozók körében. A kiírt 3 kategóriában együttesen 47-en pályáztak, és összesen 97 művet küldtek be. Széles a skála életkor és foglalkozás tekintetében is, a pályázat a helyi társadalomnak csaknem minden rétegét megmozgatta. Jellemző ugyanakkor, hogy egyesületi tagok viszonylag kevesen (5-en) próbálkoztak műveikkel, szerencsére az egyesületen kívüliek részéről jóval nagyobb vállalkozókedv mutatkozott. A beküldött pályamunkákra jellemző a műfaji sokszólamúság, ami a versek kivételével meg is nehezítette a műfaji besorolást, a prózai írások jobbára szétfeszítették a műfaji kereteket. Ami a pályamunkák tartalmát illeti, egyértelműen érzékelhető az emberi és az erkölcsi értékek sugárzása, amelylyel viszont nem mindig párosul a kivitelezés meggyőző ereje. A versekben például gyakoriak a kifejezés botlásai a ritmika elcsúszása és a rímkényszer miatt. A tanulmányok általában lelkiismeretes előkészületre vallanak, megfogalmazásuk mégis hézagos. A bíráló kitételek ellenére leszögezhető, hogy a pályázatra küldött művekkel a meghirdetőnek minden eredeti terve megvalósítható, (a színvonal ezt ugyanis lehetővé teszi), így a figyelemre méltóbb írások megjelentetése a helyi kiadványokban, illetve közönség elé vitele egy mielőbbi műsorösszeállításban. Fölvetődik egy nem tervezett, de kívánatos lehetőség is: Irodalmi Kör létrehozása — pl. az egyesület keretében —, ahol a pályázók (és más érdeklődők is) rendszeresen bemutatkozhatnának írásaikkal, s ezek megvitatása, értelmezése és bírálata folyamatosan segíthetné előrehaladásukat. A pályázatokat elbíráló egyesületi munkacsoport (dr. Fazekas István, Bense György, Fenyvesi István, Kállainé Veréb Mária és Fekete Pál) egyeztetett vélemény alapján 1988. december 29-én hirdetett eredményt. Az elbeszélés kategóriájában az I. díjat (1000 forintos utalványt) Kovács Lukácsnak ítélte, együttes elismeréséül annak, hogy mindhárom kategóriában színvonalas művekkel pályázott. II. díjban (800 forintos utalvány) Makányné Óvári Éva részesült igényesen megformált szépprózájáért és verseiért. A verses művek csoportjában II. díjat Pusztaszeri Sándor szerzett meleghangú írásaival, III. díjat (500 forintos utalványt) Ormándiné Vígh Rózsi kapott egyenletes színvonalat képviselő versegyütteséért; 200—200 forintos különjutalomban részesült Szabó Tibor Engedj utamra! és Garami László Mentsük meg a Földet! című verséért; a bírálók könyvjutalommal ismerték el Tarjányi Sándor, Vörös István, Móczár Sándor és Szabó Pálné Kakuszi Irén pályázati szereplését. A tanulmányok közül az I. díjat a Kiskun Cipőgyár Szabó Ervin brigádja nyerte vállalatuk történetének tényszerű és pontos feldolgozásával, II. díjban Hegyi Annamária és Winkler Réka részesült Gyürky Géza kisipari életútjának és munkájának megörökítéséért, III. díjban Gubcsi Judit és Csányi Mihály a cipészmesterség fölvázolásáért; 200 forintos különjutalomban Szabó Gabriella a régi Félegyháza templomdombjáról szóló dolgozatáért; könyvjutalmat kapott Szabonya Emőke a borbély—fodrász mesterség vonzó megismertetéséért, Ernyes Hajnalka és Kalmár Katalin a félegyházi városházákról írt munkájukért, Papdi Annamária a város átfogó bemutatásáért. Könyvjutalomban részesült Héjjas István is, Gyermekkorom és a mai életmód valósága című elemző írásáért. Végülis örülhetünk a pályázat kedvező fogadtatásának, a beérkezett nagyszámú pályaműnek, a több értékes elemzésnek, versnek és tanulmánynak, és bízhatunk a folytatásban is, hiszen a pályázóknak közel harmada (a tanulmány kategóriában, a többsége) a tízentúliak korosztályából került ki. Közöttük is leginkább a Batthyány — és a József Attila Általános Iskola tanulói szorgoskodtak és jeleskedtek. Fekete Pál 3. oldal