Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1907 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
1907. január 6. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Ferenc, Dobák István, Fazekas Alajos, dr. Fazekas Kálmán, Feuer Béla ifj., Feuer Sándor, Haubner Károly, dr. Hetessy Kálmán, dr. Hoffi József, Holló József, Holló László, Jenovay Dezső, Kiss Boldizsár, Madarassy László, Mihálovits Alajos, dr. Molnár Béla, dr. Molnár József, Nagy Gyula, Pinkert Zsigmond, dr. Porst Kálmán, Puky József, dr. Roth Zsigmond, dr. Sallay János, Sennyei József, Sille István, dr. Szerelemhegyi Károly, dr. Szabó Árpád, Szabó Kálmán, Szalay Gyula, dr. Táby József, Toldy Jenő, dr. Zámbó Géza. Póttagok: Dongó Orbán, dr. Fekete Béla, Frank Miksa, Keserű Imre, dr. Lánczy Vilmos, Szomor Gyula, Sztodolnik János, dr. Tóth Endre, Szentkirályi Tóth József. A tisztviselői kar megválasztása után Kolossváry Mihály elnök a következő szép székfoglaló beszédet mondotta : Hálás köszönettel fogadom el a zászlót, mit az újonnan alakult egylet kezembe adott. Ezen első alkalommal rövid keretekben körvonalazni óhajtom azon teret, melyen egyesületünk mozogni fog. A közel évtizedek elhibázott kultúrpolitikája volt az — és ez önmagától megérlelődött meggyőződés — hogy nemzeti művelődésünk minden civilizatórius erőt egyrészről a fővárosba koncentrált, másrészről a mi még megmaradt kultúrtényező a perifériákon, a nemzetiséglakta vidéken helyezett el. Nem tartozik e helyre most bővebben boncolgatni, hogy menynyiben volt ez jó és hátrányos kultúrpolitika, de lehetetlenség nem jajdulnunk fel azon tagadhatatlanul fennálló jelenséggel szemben, hogy eképen a magyar-aktarészek, különösen a Duna—Tisza köze, hol a színmagyar elem lakik, szellemi kultúra tekintetében az ország egyik legelhanyagoltabb része, lett : míg a felvidék és a nemzetiségek csekély lakosú városai közismertek, addig az Alföldnek óriási kiterjedésű, őserőt rejtegető községei az ismeretlenség homályában maradtak. Vájjon ki ismeri a mi 70000 hold kiterjedésű és 35 ezer lakosú városunkat ? Avagy minő kultúrintézményei vannak Csongrádnak, Majsának, Dorosmának, Kisteleknek, Orosházának ? egy kis birodalom mindegyiknek határa, lakossága szinmagyar, erkölcseiben romlatlan, munkájában kitartó, vagyonilag rendezett; meg van minden emeltyűje a szellemi emelkedésnek, minden előfeltételek a társadalmi berendezkedésnek. A magyar nemzetnek szive itt van az Alföldön, nem a főváros kozmopolitikus tömegében és nem is a perifériák ellenséges tájain. Ezt a szivet kell nemesítenünk, termékennyé tennünk, ezt kellene megnyitnunk az előretörő művelődésnek, mert az annyi heterogén elem közé helyezett magyarságnak jövője, nagysága attól függ, tudja e önmagában összpontosítani a szellemi világot, amely felé hajoljanak az ország határain belül a kisebb nemzetiségek. Tisztelt közgyűlés! A nemzetek élete egy nagyszerű organizmus, melynek éppen úgy megvan a maga fiziologikus egymásutánja, amint bármely más élő lénynek, a nemzeti fejlődésnek éppen úgy vannak kultúrfokai, mint annak a szerves lénynek, mely egy élő sejtecskéből a természet törvényének egymásutánja szerint fejlődik ki, amely nemzet e fejlődési fokokban megakad, vagy elsatnyul és elpusztul, vagy egy szomszéd nemzet kultúrája által felszívódik és ezzel elveszti nemzeti jellegét, államiságát. T. gyűlési Mi abba a korszakba jutottunk, mely halogatást nem tűrő szóval int bennünket arra, hogy a rohanva váltakozó események között a a magyar elem hegemóniáját ez ország határán belül a szellemi kultúra által biztosítsuk; az isteni gondviselés megtagadta tőlünk, hogy fegyvereinkben lehessünk ,hatalmasok, de megadta a módot, hogy szellemben és erkölcsben nőjjünk nagyokká, ez pedig maradandóbb hatalom amannál. — Kis gócpontokat kellene teremtenünk a magyarlakta részeken, hogy a kultúra széttagolt részeit egyesítsük ; oly kultúrát értek, mely nem dobja el a nemzet ősi tradícióit, hanem a magyar érintetlenül hagyott sajátságaival tudja egybeolvasztani a művelődés tényezőit, mely midőn civilizálódik, megmarad minden izében magyarnak. Ez lesz szőkébb körben célja egyletünknek is; meghívunk mindenkit a mi körünkbe, aki velünk érez ; a tudást közkincscsé akarjuk tenni, a tudományt a közélettel, a tudást a gyakorlati emberrel egybeolvasztani, szórakoztatva nemesíteni a szívet, pallérozni az elmét, gyönyörködtetve fejleszteni a műszlést, purifikálni a közszellemet, egységes társadalmat teremteni városunkban , egy tégla akarunk lenni a nemzet kulturépületében. Ennek az önzetlen etnikai iránynak, ennek a nemes eszmének szívesen adom szolgálatába csekély tehetségemet. Nem akarok a közgyűlés ennek az ifjú egyesületnek nagyobb súlyt tulajdonítani, mint amennyivel az valójában bír, de lekicsinyelni se volna méltányos : „non sunt contemnenda parva, sine quibus magna consistere non possunt“, mondja a klasszikus, nem kell lenézni a kis dolgokat, melyek nélkül a nagyok nem létezhetnek ; mi meg fogjuk tenni kötelességünket itt e városban, de ha az Alföld minden nagyobb városában alakulnának ily egyesületek, ha ezekkel közös kapcsolatokat tudnánk teremteni, akkor valósulna meg a fenti ideál, mely már nem egy városnak, hanem egy egész nemzetnek kultúrájára lehetne kihatással ; mert itt is példakép álljon előttünk, hogy a római konzulnak viktora a hatalom jelvényéül annak összes vesszőit a fascesekben egy csomóba összekötve egyesité, ezen kapcsolat által adván annak nagyobb erőt, befolyást, jelentőséget. Tehát „viribus unitis“ ez legyen zászlónkra írva, és ezt a zászlót, midőn kezembe veszem, legelőször meghajtom azon társaság előtt, mely ez egyletnek tulajd« '’’'épen szülőanyja volt: az irodam'test.. . rendező’társaság előtt; lerovom az uj egylet nevében hálámat és köszönetemet itt e gyűlés előtt az irodalmi egyesület érdemes volt elnöke, dr. Szerelemhelyi Károly iránt, és fáradtságot nem ismerő vezetői, Szalay Gyula és dr. Porst Kálmán urak iránt; ők tartották ébren ezt az egyletet, az ő működésük feledhetetlen lesz e város közönsége előtt, azon közönség előtt, mely akciójuk nemességét, önzetlenségét átértette és támogatta ; óhajtásom az, hogy emléküket uj egyesületünk e legelső jegyzőkönyvében örökítsük meg (szűnni nem akaró lelkes éljenzés) kérésem pedig hozzájuk, hogy az uj zászló alatt újra találkozzunk. Isten áldja meg Közművelődési Egyesületünket. E remek beszéd rendkívüli mély és magasztos hatása alatt oszlott szét a közönség jóval esti 7 óra után a legnagyobb lelkesedés között. Az ünnepélyes megalakulást a „FIAT“ rendezése mellett nagy társas vacsora és táncmulatság követte este a Korona-szálloda dísztermében, melyen vegyesen hölgyek és férfiak mintegy 180 an vettek részt. Ragyogó és feledhetetlen képet öltött a közvacsora alatt a Korona-szálloda nagy terme, melyben a város igazi elitje közönsége adott találkát ez alkalommal. A közvacsora igazi ünnepies hangulatban folyt le, melyen ragyogó felköszöntőket mondottak : dr. Szerelemhegyi Károly, Kolossváry Mihály, Pekár Gyula, dr. Holló Lajos, dr. Fazekas Kálmán. Jóval 10 óra után a szép társaság asztalt bontott, a fiatalság pedig a víg zene hangjai mellett táncra perdült és folyt a szép és feledhetetlen mulatság kivilágos virradtig. A szépen sikerült mulatságon részt vettek . Asszonyok : Almássy Sándorné, özv. Bánhidy Gáborné, Dobák Ferencné, Endre Antalné, Erdődy Aladárné, Fantoly Gyuláné, dr. Fazekas Kálmánná, özv. Fekete Ödönné, ifj. Holló Józsefné, Hoffer Imréné, dr. Hoffer Józsefné, Kanyó Antalné, Kanyó Mihályné, Kobek Béláné, Kukányi Alajosné, Mihálovits Alajosné, Molnár Ferencné, dr. Porst Kálmánné, Sennyei Józsefné, Stitz Jánosné, dr. Szerelemhegyi Károlyné, Szentkirályi Tóth Józsefné, Tury Dénesné, Ulrich Antalné. Leányok : Almássy Ilonka, Endre Ilonka, Fazekas Iduska, Fazekas Piroska, Fekete Gizike, Juventius Erzsike, Mihálovits Matildka, Mihálovits Istvánka, Molnár Terike, Molnár Juliska, Munzáth Teréz, Róth Viliké, Rózsa Arany, Sennyei Bella, Spolarsch Birike, Szabó Ilonka, Tassy Zsuzsika, Terbe Gizike, Török Emma. HÍREK. Tisztelettel kérjük fel mindazokat, akik lapunkban bárminő közleményt óhajtanak közzétenni, hogy azt legkésőbb péntek délig szerkesztőségünkbe beküldeni szíveskedjenek mivel lapunkat pénteken este lezárjuk. A később érkező kéziratoknak a legnagyobb sajnálatunkra, technikai okokból, helyet nem adhatunk. Farsang. Elérkezett végre ez a szép téli időszak is, melyet mulatni szerető leányaink, asszonyaink s az aranyifjuság már oly régen epedve várt. Ilyenkor félre hu, félre gond, a vigságnak az ideje ez. Ünnep ennek minden napja, mely bár nincs piros betűkkel jelölve a kalendadáriumban, de annál jobban be van írva arany betűkkel a bálákról álmodozó leányszívekbe. Az idei farsang azonban rövid lesz. Karneval herceg uralkodása csak rövid ideig fog tartani. Jó lesz tehát kihasználni a rövid farsangot úgy, hogy minél több mulatságon vegyünk részt. Uj év napja. Hideg idővel köszöntött reánk az uj év első napja, a felkerekedett hideg és csípős szél hordta a havat a háztetőkről s a határban is mindenfelé erős torlaszokat alkotott. A téli hideg idő azonban nem gátolta az emberek sokaságát, hogy ne a legmelegebben gratuláljanak embertársainknak. Szokatlanul erős napja volt különösen a postának, mert temérdek újévi üdvözletét kellett kézbesíteni, de ügyes és jól szervezett berendezésével dicséretére legyen mondva, az újévi forgalmat is könnyedén bonyolította le. Vízkereszt ünnepe. A katholikus egyház a mai napon ünnepli Vizkereszt ünnepét, melyet a köznép és a régi magyar néptudat „három királyok napjának“ nevezett el a három napkeleti bölcs király: Gáspár, Menyhért és Boldizsár neveiről. Megyés püspökünk adományai. Gróf Csárdy Károly váci püspök, aki karácsony előtt közel 50.000 koronát adományozott különböző célokra, újév napján magánvagyonából a következő jótékony adományokat osztotta ki: Egyházmegyebeli templomok és plébániák építkezési költségeire 46.000 koronát, ezenfelül külön az erzsébetfalvi templom építésére 30.000 koronát, zagyvarékási templom kibővítésére 20.000 koronát egyházmegyebeli iskolák építkezésére 20.000 koronát, az Országos Pázmány Egyesületnek 10.000 koronát, a budapesti örökimádás templom festett ablakára 2000 koronát. Továbbá a püspökségnek ajándékozott két gyönyörű mellkeresztet láncostól és egy brilliáns- 3