Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1922 (40. évfolyam, 1-54. szám)
1922-05-14 / 20. szám
meg az adó mértéket, — többen már el is távoztak a városból s mégis ezek adóit is úgy számították, mintha itt laknának, holott a törvény e között éles különbséget tesz, igen sokan a feleségeik kereseti adóival díszelegtek a névjegyzékben, holott ezt se volt volna szabad alapul venni s végül voltak benn többen olyanok is, akikről köztudomású volt, hogy életükben se fizettek soha egy fillér adót se s mégis horribilis adóösszeggel szerepeltek a jegyzék elején. Az se volt utolsó dolog, hogy a jegyzékben bennük 4 olyan egyén is, aki egyébként választott képviselő is volt, tehát csak az egyik jogát tarthatta meg, mégis mind a két címen szerepelt a jegyzékben. Az persze csak tiszta véletlen volt, hogy ez a négy egyén mind Károlyi párti volt, ellenben az ellenpártnak tíz választott képviselője, aki szintén lehetett volna virilis az adója alapján, viszont még csak tévedésből se került duplán a jegyzékbe. Szóval a társaság nagyon díszes volt, de a jegyzéknek igen sok hibája volt s ezért a december 27-iki közgyűlés nem fogadta azt el, hanem, mivel az idő rövidsége miatt nem lehetett új munkálatot elrendelni, elfogadta a Kovács Dezső által csak az ingatlan-adó alapján összeállított jegyzéket. Ez ellen a Károlyi-pártból egy csomó felebbezés adatott be s az alispán — hivatalból nem ismervén a személyi adatokat, — sokat újból felvett s igy ismét összekerült a díszes társaság. Ez ellen meg ismét bement egy csomó felebbezés a keresztény párt részéről s a vármegye közigazgatási bizottsága látván azt, hogy sok tekintetben a bizottság is tévedett, meg a képviselőtestület is és az alispán is, megsemmisítette az egész eljárást és új jegyzék összeállítását rendelte el. De hozzátette azt is, hogy a jogosítottaknak nem csupán az ingatlan adója számítandó be, hanem minden egyéb adója s figyelmeztette a képviselőtestületet, hogy járjon el a törvény szerint, mert ellenkező esetben veszélyezteti a város autonómiáját. A képviselőtestület azután egy uj bizottságot küldött ki a jegyzék összeállítására s ez a bizottság tételenkint megtárgyalta az egyes személyeket s kihagyta a tisztviselőket, az elhaltakat, elitélteket, a választott képviselőket és azokat, akik másfél év óta be se fizették azon adójukat, amelynek alapján virilis jogot akarnak gyakorolni s az így elkészült jegyzéket beterjesztette a közgyűlésnek. Ezt a jegyzéket tárgyalta a közgyűlés f. hó 9-én. Persze, ez a jegyzék egy kicsit másként néz ki, mint ahogy a Károlyisták elképzelték s kapálóztak is ellene nagyon, de a képviselőtestület többsége meggyőződvén az előadó által felolvasott jegyzőkönyvekből és a kölcsönös felszólalásokból arról, hogy a bizottság a törvény helyes magyarázata mellett állította azt össze : 66 szóval 53 ellen elfogadta a bizottság jegyzékét a főjegyző különvéleményének elvetése mellett. A történeti hűség kedvéért megjegyezzük, hogy a jegyzék mellett dr. Biró László, dr. Szolnoky Lajos, dr. Hoffer József és Tóth Károly, ellene pedig dr. Horváth Zoltán és dr. Szabó Árpád szólaltak fel. A kölcsönös szellemes közbeszólásokban nem volt hiány,amelyek már-már a tárgyalás komolyságát is veszélyeztették. No, de mégis dűlőre jutott a virilisták ügye, amiben ugyan a Károlyistáknak nem sok öröme telik, mert bizony azon a jegyzéken az alispán is keveset változtathat, még akkor is, ha a képviselőtestülettel ellenkező elvi álláspontot foglal is el. Az a mumus pedig, amit dr. Horváth Zoltán olyan nagyon emlegetett, az autonómia felfüggesztése, csak mese. A megyének és a belügyminiszternek azért, mert egy pár Károlyista nem jutott be a virilisek közé, esze ágában sincs a város önkormányzatát megbolygatni. B. L. Széljegyzetek egy programmbeszédhez. A kisebb plakátok nagy hangon hirdették, jöjjön el mindenki a vasárnapi programmbeszédre, látható és hallható lesz, mint bontakozik ki Félegyháza „legelső“ politikusa „országos hírű” államférfiuvá. Magam is kiváncsi voltam a félegyházi hernyónak országos lepkévé való kifejlődésére és igy dacolva széllel és a szemembe vágódó porral, elmentem a „tejpiacra“, hol akkor dr. Horváth Zoltán már javában szónokolta a programmját. (Megjegyzem : stílusosan. A tejpiacon sokszor vízzel kevert portékát árulnak s a mai szellemi táplálék is fel volt higitva.) A jelölt ép Bethlen István grófot, Magyarország miniszterelnökét szidalmazta. — Mintha csak hordó tetején állott volna, olyan demagóg hangon kongott a becsapás, a kétszinüség üres vádja, olyan ízléstől félreeső módon, szinte személyes éllel dörgött egy becsületes magyar ember becsületes politikája ellen. Mindenki néma csendben hallgatta s a nem-tetszés ott vonaglott az arcokon. A captatis benevelentiae rosszul sült el, a jóindulatot eljátszotta. Ezt — úgy látszik — hátul ülő vezérkara is észrevette és eredményesen ráncigálták zsakettje csücskét, mert a következőkben szelídebb húrokat pengetett. Nem lehet a miniszterelnök politikájával egy véleményen, — mondotta — mert nincs jogrend. Hát bizony, nincs. Ahol büntetlenül el lehet mondani egy ilyen kortes beszédet, ahol mindenki kénye-kedve szerint ronthatja a legfőbb hivatalnokok tekintélyét — ott nincs jogrend. Ott a demagógia, a szenvedély vette át az uralmat, ott forradalmi talajon állunk. Minek ezért panaszkodni, mikor az októberi felborulás hőseinek épen ez kell. A következő húsz és egynéhány „kivánom“-ból a legérdekesebbek ime a következők : Kívánja a főrendiház eltörlését, kívánja a városoknak, falvaknak, sőt talán tanyáknak is minél szélesebb körű autonómiáját, de viszont kívánja az iskolák államosítását is. Kíván tehát centralizációt és decentralizációt. Egyszerre mind a kettőt. Milyen mély politikai koncepció! Világrengető ! Kívánja a szövetkezetek feloszlatását. Sem többet, sem kevesebbet. Miért? Mert rontják a kereskedők óriási profitját. Nekem ehhez a ponthoz nincs sok hozzátenni valóm. A szövetkezetek azért alakultak, hogy a fogyasztók ne legyenek kitéve a közvetítő kereskedelem korlátlan kizsákmányolásának. A fogyasztók érdekeit szolgálják. De a jelölt a kereskedelmet veszi hóna alá: a fogyasztó hadd fizessen. Megértem, de kiváncsi volnék mit szól erre az iparosok beszerzési és értékesítő szövetkezete ? Bizonyára bejelenti lelkes támogatását? Kívánja — óriási — a munkabérek felemelését, még az ügyvédi irodákban is. Helyes. Méltó a munkás az ő bérére — tanítja már a Szentírás is. De, amíg a drágaságot le nem törjük, addig hiába emeljük a munkabéreket. A bér csak számtani arányban növekszik, a drágaság ezzel szemben mértani haladvány szerint szökik a magasba. Nem lett volna célszerűbb a drágaság letörését követelni ?! És van itt még egy baj: vizet prédikál és bort iszik. Kívánja, hogy minden földnélküli munkás földhöz jusson. Rendben van. Ez méltányos és igazságos dolog. De muszáj ezért lázitani? Pedig mi más az, mint lázitás egy osztály ellen, amikor beleharsogja a tömegbe: a nagybirtokok legnagyobb része a hazaárulás jutalma ? Csodálom, hogy itt a jelenlevő rendőrtiszt nem lépett közbe. Azután — és itt megint bizonyos lendületet vett a szónok, — önmagáról beszélt. Hogy azt mondják: ő önjelölt. E panasznál belesmnt egy hang: „A nép választottja!“ Kíváncsian figyelek: dr. Sahin Tóth Ráfael volt a közbeszóló. A jelölt irodájának politikai ügyvédjelöltje. Nem mondom, hogy principálisával összetanulták a szerepet, de a nép érzelmeinek önkénytelen kitörését máskép képzeltem. A jelölt titkárja, mint a nép képviselője , kissé komikus. Itt konstatálom, hogy a külsőségek eredetiek voltak. Úgyszólván egyetlen paszszusnál se hallottam éljenzést. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt. Volt. De az úgy szceniroztatott, hogy egyszer az egyik sarkon kiáltotta el magát valaki — lehet, hogy a program a beszédben követett felemelt napidíjért, — percek múlva a másik sarokban. Éljen dr. Horváth Zoltán. A többi csak ennek visszhangja volt. Eleredt az eső és én busán elbandukoltam. A többit nem hallottam — hála Istennek. —n. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1922. május 14. A hindu síremlék. Film-fantasztikum, Tea v. Harbou regénye után. Nálunk 4 héttel előbb játszák a C APOLLÓBAN. Az idei évad a német filmipart a világsiker legmagasabb pontjára emelte. „A hindu síremlék“ megjelenése hihetetlen sikert hozott a német filmiparnak. Nálunk is Budapesten valóságos lázt teremtett. Ennél lebilincselőbb látványosság még nem volt. Az indiai fejedelmek mérhetetlen gazdagsága és kényuri hatalma benne ragyog ebben a titokzatos világban, amelyet fantasztikus kép gyanánt elénk tár a film. Egész sor híres művész vállalta a szerepet. Köztük Olaf Feuss, Konrad Wiedt, Mia May, Erna Marena, maga a rendezés pedig Joe May mester műve. Az Apolló tulajdonosa nagy áldozatok árán szerezte meg elsőbbségi joggal ezt a filmet, melyet négy napig fog játszani. Tehát minden mozilátogatónak saját érdeke, hogy 4 héttel előbb az Apollóban nézze meg „A hindu síremlék” című filmet. (Jegyek már előjegyezhetők.) Van-e szükség jelenleg 10 új tanítói állásra a városban? Ez a kérdés is foglalkoztatta f. hó 4-én hirtelen összehívott tanítótestületet. Én bátorkodtam megkockáztatni azt a kijelentést, hogy jelenleg nem a legfontosabb ez, mely megoldásra vár, mert a 10 városi állás kérdését egyelőre elintézte a fenntartó hatóság. Erre az elnöki székből olyan fenyegetést, ijesztgetést kaptam csak úgy, privatim, amely modorhoz ismét nem voltam eléggé elkészülve. Szerencsémre kijelentette, hogy ő most nem felindulásból beszél, csak el van pirulva és ez némileg megnyugtatott. Azonban csak megnyugtatására akiket érdekel, érveimet a nyilvánosság előtt vagyok kénytelen felsorakoztatni. Két évvel ezelőtt 10 tanyai tanítót szolgálattételre a városba behívott az iskolaszék. Bennt tehát 10 új állást kellett neki szervezni! A képviselőtestület jóváhagyta az iskolaszék szervezését és részükre külön fizetést nem, csak lakpénzt utalványozott. Igaz, hogy ez nem a szokásos mód, de ez a mód az akkori különleges helyzetből származik, amely helyzet ma is fennáll. Fennáll ugyanis az, hogy a tanyákon állami erők működnek, melyek a városnak pénzébe nem kerülnek — és ez évekig eltarthat, így a tanyán szervezett állások jövedelmére szükség nem lévén, — élvezik azt a városba bejött tanerők. Ez által nincs megrövidítve senki. Mindenki élvezi azt az fizetést, amely koránál fogva őt megilletik Ne üljön fel senki azon ijesztgetésnek, hogyha a menekültek elmennek, akkor a behívottaknak kell újra kimenni a tanyára. Dehogy! Hiszen a 10 állásra itt bennük A tudomány mai állása szerint PYRAM a legtökéletesebb cipőkrém.