Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1931 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-04 / 1. szám
Kiskunfélegyháza, 1931. január 4. Ára 16 fillér. XLIX—XXXVII. évfolyam I. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Keresztény, Kisgazda. Földmives és Felelős szerkesztő és kiadó . Lapunk előfizetési ára :II., Bercsényi utca 2. szám. Polgári Párt hivatalos lapja. Dr. SZŐKE BÁLINT Egy évre 6 pengő. Gazdaságunk. A ma súlyos gazdasági helyzetében, amikor mindenki odáig jutott, hogy jövedelméből alig-alig bírja magát valahogyan tengetni, elégedetlenkedve, de mégis bizonyos örömmel zárjuk le az elmúlt nehéz gazdasági évet.Ebben a nyomasztó hangulatban, egy jobb jövőt várunk, melyet elsősorban a gazdasági helyzet megjavulásától remélhetünk. Épen ezért megkérdeztük a jövő évre vonatkozólag országgyűlési képviselőnket, mondja meg, mit gondol, jobb lesz-e a sorsunk, megváltozik-e végre ez a mindenkire nyomasztólag ható súlyos gazdasági helyzet ? Képviselőnket nem érte váratlanul ez a kérdés, mert hiszen mindenkinek panasza van ma. Azonban országgyűlési képviselőnktől biztató választ kaptunk. „Minden reménységünknek — úgymond — meg kell lenni arra nézve, hogy a megpróbáltatás súlyos napjai lehanyatlottak és a gazdasági krízis mélypontját elérte és az 1930. év lezárásával, a gazdasági válság enyhülését bizakodva kell, hogy várjuk az új esztendőben.“ Ezt a jóleső biztatását azonban országgyűlési képviselőnk azzal egészítette ki, hogy nem elég csak a gazdasági helyzetet szóval és rosszmájú nagy hangoskodással megjavítani, hanem éber őrként legyen résen mindenki, hogy a mezőgazdaság megsegítése elsősorban mindnyájunk legkomolyabb feladata legyen, hogy majd az eljövendő javulást osztatlan örömmel élvezhessük. „Minden magyar ember egymással összeforrva arra törekedjék — mondta, — hogy kiláboljuk a mai gazdasági válság okozta bajokból és hogy tápláljuk magunkban a reménységet, mely szerint lesz még ránk jobb gazdasági helyzet, hogy lesz még szebb jövő.“ Mi pedig ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy nem a szó és pártharcok, valamint az ellentábor izgágáskodó hangja és állandó elégedetlensége hozhatja meg a várt javulást, hanem csak a közös, egybeforrott munka az, amely nekünk egy jobb és egy boldogabb gazdasági évet hozhat. Emlékbeszéd Tisza Istvánról. Elmondotta Gorove László dr. a Kiskunfélegyházi Tisza István Emlékbizottság 1930. november hó 30. napján tartott emlékünnepélyén. (Befejezés.) Tisza István a háborút a dualizmus és a magyarság külügyekben való súlya próbakövének, a haza államalkotónemzete ezeréves ereje vizsgájának tekintette, anynyira, hogy mint magyar miniszterelnök a külügyi befolyással nemcsak magyar kézbe tétette ismét a külügyminiszterséget, hanem irányító vezetésig ment, teljes felelősséggel. Ő a végletekig a békés elintézés mellett volt, de a háború kiütése után csak az ellenséges front gyengülése után nyújtott volna békejobbot és ekkor egyedül a magyar parlament működött és ő képviselte az egész kettős monarchiát. Az osztrák fél gyengeségét, funkcionálási zavarát a nemzetiségek közreműködése mellett is kompakt Magyarország egységével ellensúlyozta, Prágában magyar katonaság, Szolnok, Szegeden csehek. A hadkiegészítés, a hadseregérelmezés és nagyrészt a sebesültek kezelésének és ellátásának súlya Magyarországon volt és mident megtett, hogy a dualizmus és a nagyhatalmi álláshoz fűzött szövetséges politikának megingása be ne következzék, hogy az minden részéről beváljon, olasz részről is. Ahol helyén volt, ott a polgári kormányzatot erősítette az országban, hogy a katonai erőnek támaszul szolgáljon és igy felesleges katonai rendelkezéseket kikerültetek. A katonasággal szemben is háborús végcélul a hódításokat kitűzni nem engedte. Végcélul a tisztességes béke gondolatával Tisza István mérhetetlen felelősségérzettel őrködött, küzdött, hogy a háború intézése és diplomáciája úgy a kettős monarchiában, mint a szövetségeseink részéről is megfelelő legyen. Ekkora felelősségérzeten és kötelességteljesitésen senki túl nem tehet. Hazájának küzdőtere egy Tisza István felelősségteljes kötelességteljesitése által vált dicsővé és ez kulminált a háborúban, melyben lemondás után maga is részt vett. A minden felelősségérzet nélküli destruktív irányzat nem nyugodott lemondatásáig, ám a felváltó hatalommal szemben felelősségteljes elvű kötelességteljesítése abban állt, hogy egyrészt harctérre menve, ott szegült ellen a destruktív irányzatnak, másrészt a félrevezető destrukció tömegizgatások céljainak, az általános titkos választói jognak megbuktatására együtt tartván pártját, a parlementi harcban küzdött, le is nyesegetve a választói törvénytervezet legveszélyesebb hajtásait és a parlamentben igyekezett leszámolni, ismét csak a destruktív irányzattal. A háború fel nem tartóztatható tragikus esélyével kapcsolatban tudta, mit jelent a destrukció és látta, hogy a szinte végveszélyből való mentés a destrukció legyőzését kívánná. Várjon volt-e valaki, aki a végső ellenállás horderejének teljes tudatában nagyobb felelősséggel, önfeláldozóbban teljesítette volna ezt a végső kötelességet. Tisza István élete nagy példa volt páratlan felelősségérzetére; nemcsak a történelem előtti felelősséget, hanem szinte a nemzet felelősségét átérezte, szívósan tűrt és hallgatott, ha kötelessége parancsolta. Mert a nemzet egész történeti életének komoly küzdőtere és sokszor tragikus balsorsa jelölte ki pályáját és nem csupán a feltornyosult veszedelem hívta életre tett erejét. Pályáján többször halálra keresték kemény férfiasságáért és állandóan vértanújelölt volt, mert nem tudták, hogy a nemzet exponált férfiassága volt, mely kisebbségi terror és destruktív irányzat ellen a nagy célokért küzdeni és teljes erővel cselekedni akart.Ha azt látjuk, hogy jobbjainknál az akadályok, kívánt több bátorságot, kívánt több munkakedvet és erőfeszítést állítottak a szétzúzott ország életretámasztásának és fenntartásának szolgálatába, az az érzésünk, hogy nem lehetett másként olyan nemzetnél, amely egy Tisza Istvánt adott. Egyik legfőbb jellemvonása volt, hogy sohasem lankadó, az önfeláldozásig kitartó erőfeszítés, céltudatos munkaképesség, tettkészség, erély és tetterő nála csak lendületet nyert minden igen súlyos akadálytól, minden elhárítandó veszélyes támadástól, mely nemzete erejét és életét érte; nemcsak a felelősség hallgatással párosult súlya alatt össze nem roskadt, hanem felelősséges köttelességteljesítése teljes mérvben, páratlan eréllyel érvényesült. És egymaga ereje sok egyénével ért fel. A század első pár évtizedében a nemzet küldetését Tisza jelentette, mert Tisza küldetése a nemzet küldetése volt és nagy egyéniségével egész nagyságban a nemzet küldetésének nemcsak hitét, hanem történetből merített tanulságát és az erre szolgáló nagy erényei erejét őrizte meg, a nemzet élettalajában mélyen gyökerező magyar jelleme és szelleme tökélyre tisztult tündöklésével. Pályája idejében a politikai közélet egészben beteg, sivár volt, de ő egy életre érdemes nemzet erkölcsi erejét képviselte és vértanuságával pecsételte meg a nemzet összeomlásában és ez az ellenséges atmosférában is kimondhatatlan erőt jelent feltámadásának kivívására. Ezért kell egész valónkkal hazafiasan hódolnunk egy isteni örök igazságunkra vezérlő szellemének. Pusztuló vetések. Harmadik közlemény. Közli: Páll Béla gazdasági tanár. Az előbbi két közleményben a vetési bagolypille, illetve a drótféreg kártételét ismertettem, azonban sajnos, mivel e kettőben nem merül ki a gabonakártevők buján tenyésző hada, ezért még egy harmadik, illetve egy negyedik közleményben is kell a vetéspusztítókkal foglalkozni. A jelen alkalommal a gabona futrinka életével és kártételével foglalkozom. A gabonafutrinka lárvája, kukaca, vagy mint általában nevezik, csócsárolója, mig fiatal, a földben tanyázik és éjjel oda húzza be a gabona levelét, melynek puhább részeit kieszi, mig a keményebb rostjait meghagyja és összegyümöszöli. Az ilyenféle kártételét inkább ősszel láthat-