Református Gimnázium, Kisújszállás, 1890
vádak, s ha igen, mennyiben lennénk képesek hozzájárulni, hogy azok elenyészszenek. Úgy szólnak a vádak, hogy legnehezebb, legszárazabb és leghaszontalanabb ! Az igaz, hogy az ideális világ hiú ábrándjain mindenkor lelkesedéssel csüggő ifjú szivet a kétszer-kettő száraz számhalmazai, rövid, praecis tételei hamar a rideg valóra ébresztik, lehet, hogy még elég korán is, de megtörténhetik, hogy már csak önkárosodásával, de azért ez nem jogosít föl bennünket arra, hogy palctát törjünk a fölött a tantárgy fölött, mely az ifjú képzelemvilágát ismeretvilágával hozza igen sokszor ellentétbe. Hiszen azok a mathematika ellen olyan sokszor hangoztatott vádak is, melyek között föntebb csak a legsúlyosabbakat említők fel, szintén csak a képzeletben vannak meg; tényleg azonban egyetlen vádaskodó sem tudná azok bármelyikét beigazolni. Legnehezebbnek állítják azt a mathematikát, amelynek tételei a legegyszerűbbek, következtetései a legvilágosabbak és igazságai örök érvényességűek, azt a tudományt, amely egyedül képes teljesen biztos meghatározásokat adni. Rég elismert igazság, hogy a mathesis nyelve a legegyszerűbb és legtökéletesebb nyelv a világon , már pedig nem lehet még csak nehéz sem, annál kevésbbé legnehezebb az, ami egyszerű és mégis tökéletes ! Mivel azonban e sorok között a mathematikáról írunk ugyan, de számvetés nélkül, hát helyet adunk ama grammatikai tételnek, hogy nincs szabály kivétel nélkül. Elismerjük, hogy egyeseknek a mathematika csakugyan a legnehezebb tantárgy, de ennek oka minden bizonynyal a mathesisen kívül keresendő, és a gyógyító szer is itt alkalmazandó. Tudvalevő dolog, hogy különösen a mathematika az a tantárgy, melynek előadásánál a tanulónak bizonyos fokú önálló szellemi tevékenységére és lankadatlan figyelmére van szükség, amit pedig a legügyesebb tanár sem képes — már csak a tanulók nagyobb száma miatt is, — állandóan lekötve, éberen tartani. Ha azután a tanuló egyik-másik