Középiskolai Matematikai Lapok, 1984 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1984-01-01 / 1. szám
OLVASÓINK FIGYELMÉBE! 1984 januári számunkkal kezdődően áttérünk az évfolyam számozásra. Az 1984 januárjával induló 68. kötet lapunk 34. évfolyama. Minden évfolyam 10 számot tartalmaz, melyek január—május, valamint szeptember—december hónapokban jelennek meg, novemberben kettős szám. Évfolyam-tartalomjegyzéket évente egyszer közlünk a következő év januári számához mellékelve. A tanulók arcképtablója változatlanul decemberi számunkban jelenik meg, mellékletként. A felvilágosodás matematikusan 200 éve halt meg Leonhard Euler „A természeten s törvényein az éj sötétje ült. Isten így szólt: Legyen Newton! S mindenre fény derült.” Ezekkel a szavakkal emlékezett meg a kiváló tudósról 1727-ben az angol szellemi élet egyik vezéralakja, Alexander Pope. S bár a híres költő és rettegett hangú kritikus (aki kollégáival szemben ritkán ragadtatta magát ilyen nagylelkű elismerésre) jól sejtette Newton korszakos jelentőségét, Európában még nagyon kevesen voltak, akik ismerték és értették a mechanika új alapelveit, a Newton és Leibniz által felvázolt differenciálszámítást. A sötét hiedelmek és megrögzött előítéletek rendkívül mélyen gyökereztek. Pierre de Lalande, francia királyi földrajztudóst például, aki templomok és kastélyok tornyaiból végzett háromszögelési méréseket, a parasztok kapával agyonverték, mert azt hitték, hogy „rontásokban ügyködik”. Döntő áttörést csak a 18. század második fele, a felvilágosodás térhódítása hozott. Nagy szerepet játszottak ebben a francia enciklopédisták, a természettudományok területén pedig minden idők egyik legnagyobb matematikusa, Leonhard Euler. Euler 1707. április 15-én született Bázelban, s ugyanitt végezte teológiai és filozófiai tanulmányait. Papnak készült, de szándékát — azon különórák hatására, melyeket Johann Bernoullitól, a világhírű matematikustól vett — hamarosan megváltoztatta. 19 éves fejjel megpályázta a bázeli egyetem éppen megüresedett fizikaprofesszori székét. Sikertelenül. Ekkor gondolt egyet, és Oroszország fővárosába, Szentpétervárra utazott, ami a kortársak szemében az ígéret Földjének tűnt. Alig volt húsz éve, hogy a történelem egyik legbecsvágyóbb uralkodója, Nagy Péter cár sajátkezűleg lerakta a város alapjait, de Euler már egy virágzó barokk metropoliszba érkezett. Hamarosan megbízták a Pétervári Tudományos Akadémia Fizikai, majd Matematikai Osztályának vezetésével, és Euler nagy lelkesedéssel látott munkához. 1