Állami polgári leányiskola, Kolozsvár, 1903
I. Deák Ferencz emlékezete.* Kedves Növendékek! A múlt iskolai év záró ünnepén, II. Rákóczi Ferencz emlékének áldoztunk; a jelen iskolai év, mondhatnám bevezetője, — Deák Ferencz emlékének legyen szentelve. A Rákóczi kezében éles kard és lobogó zászló: »Istenért és szabadságért«, a Deákéban a béke olajága s az igazság súlyos fegyvere. A czél mindkettőnél egy: a nemzet alkotmányos jogainak és szabadságának visszaszerzése és megvédése. Vájjon melyik nagyobb, melyik dicsőbb? Az egyiket a költő s vele a nemzet »hazánk szentjének«, a másikat a »haza bölcsének« nevezi és tiszteli. Melyik hát a nagyobb és melyik a dicsőbb? Mindkettő egyaránt nagy és dicső, mert mindkettőben a nemzet vágya, a nemzet akarata, a nemzet életereje nyilatkozik meg! Midőn tehát 11. Rákóczi Ferencz emlékének áldozott a nemzet, kegyeletes dolgot cselekedve, épen úgy önmagát tisztelte meg, mint mikor a haza bölcsének, Deák Ferencz születésének százéves évfordulóját ünnepli s emlékét felújítja. Ezért mi ma, kedves Növendékek, nemcsak kegyeletes, de hazafias dolgot is cselekszünk, s tekintve Deák nagy érdemeit, a mai nap nemcsak Deák Ferencz napja, hanem a nemzet hálájának is napja. Ki volt Deák Ferencz? Egyszerű magyar nemes. Ez volt rangja; czime is egyetlen : a haza bölcse, amelylyel az őtet mindenek felett szerető és nagyrabecsülő nemzet tisztelte meg. Rendjelek sem díszítették mellét. Legnagyobb dísze: a nemzet osztatlan bizalma és királya ') Az 1903. okt. 17-én tartott Deák-ünnepélyen elmondott beszéd.